Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-23 / 47. szám

Evangélikus Elet 2003. NOVEMBER 23. 3. oldal ; m Dm Mintegy másfél évszázadon át tátongott üresen az ikladi templom toronyórájának helye, aztán pénzszűke miatt 1984-ben befalazták. A Galga menti településen élők to­vábbra is a csuklójukat forgatva nézték a pontos időt - egé­szen mostanáig. Az evangélikus templom órája ugyanis az elmúlt héten elindult... November 16-án az 1400 lelkes gyülekezet lelkészével, Babka Lászlóval együtt adhatott hálát a nagyrészt állami támogatás­ból vásárolt toronyóráért, illetve a közelmúltban elvégzett munkálatokért. Az idei költségvetés ugyanis másik két beruházást is lehető­vé tett. A hangszerek királynője, az orgona is megújult - me­lyet az órával együtt D. Szebik Imre püspök-elnök áldott meg az ünnepi istentiszteleten valamint a templomot körülvevő terület is díszburkolatot kapott. A 2002-ben renovált templom ez évi felújításai összesen 5,4 millió forintba kerültek. Ehhez a hívektől 1,8 millió forint céladomány érkezett, illetve a gyüle­kezet tagjai további 200 000 forintnyi társadalmi munkával já­rultak hozzá a környezet szebbé tételéhez. A hálaadó istentiszteletet, amelyen részt vett Detre János, a Dél-Pesti Egyházmegye esperese is, megtisztelte jelenlétével dr. Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára, dr. Szabó Béla, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnökhe­lyettese, valamint a falu polgármestere, Madarász István is. Horváth-Hegyi Olivér A pesti egyetemi élet páratlan...” Nyílt nap a teológián 55 Semmi „extrával” - rendes, szerdai órarend szerinti elő­adásaival és szemináriumaival várta hittudományi egyete­münk a pályaválasztásra készülő fiatalokat hagyományos őszi nyílt napján, november 12-én. Mintegy harminc gim­nazista, illetve már érettségizett fiatal döntött úgy, hogy szeretné megismerni egyházunk lelkészképző intézetének egy átlagos munkanapját, és ha csak egy napra is, de teoló­gushallgatóvá válik. Voltak, akik azzal az elhatározott szándékkal jöttek, hogy jövőre ide felvételiznek, s remélni lehet, hogy lesznek olyanok is, akik éppen itt kaptak hívást a lelkészi pályára. A nap csak annyiban tért el a megszokottól, hogy mindent „megfeleztek”: a vendégek a szokásos másfél órás előadások helyett negyvenöt perces blokkokon vehettek részt. Többféle tantárgyba hallgathattak bele, így nagyobb áttekintést kaphat­tak arról, hogy mit is tanítanak a teológián. (A délután sem ma­radt program nélkül: adventi-karácsonyi kézműves műhely várta a fiatalokat a hittantanárok szervezésében, ahol ünnepi ajándéktárgyakat készíthettek.) Az általános eligazításra a délelőtt végén, egy negyvenöt perces fórum keretében került sor, melyen dr. Szabó Lajos rek­tor, Szűcsné Prőhle Lívia főtitkár és Simon Attila HÖK-elnök, szenior adott átfogó tájékoztatást a felvételi rendről, az okta­tásról, a követelményekről. Szabó Lajos, aki hat éve vezeti az intézményt, rektori évei­nek „gyorsmérlegét” így vonta meg: sok az öröm is, a gond is, de lényegesen több az öröm. Kiemelte: több okból is úgy lát­ták célszerűnek, ha nem egy külön arculattal, hanem megszo­kott rendjével mutatkozik be az intézmény A teológia háza tá­ján most amúgy is igen nagy a mozgás a kollégiumbővítés miatt, melynek látható jeleként hatalmas gödör tátong az egye­tem és a Teológus Otthon közötti területen. Sok egyéb mellett ez az építkezés is annak a bizonyítéka, hogy az egyetem hely­zete lényegesen javult az utóbbi években, hangsúlyozta Szabó Lajos. Könyvtárbővítésre, informatikai fejlesztésre került sor, folyamatos a kapcsolat az oktatási tárcával, és az egyetem rendszeresen él a különböző pályázati lehetőségekkel. A kol­légiumbővítés által pedig egy igazi „campus”-szá, lutheránus szigetté válhat a zuglói épületegyüttes. Spirituális értelemben arról kell szólni, hogy a teológia szer­vesen beépül a Magyarországi Evangélikus Egyház életébe. Az itt tanuló fiatalok jelentős többsége az egyházban vállal szolgálatot, sokan már teológus éveik alatt részt vesznek ottho­ni gyülekezetük munkájában, vagy itt, Budapesten kapcsolód­nak be aktívan egy közösségbe. Örvendetes, hogy jó az összhang az intézményben az idő­sebb, tapasztalt oktatók és a fiatal doktoranduszok, tudomá­nyos kutatók között. Az ösztöndíjas PhD-rendszer fontos és új színt hozott a képzésbe, hiszen főállású munkaviszonyként te­szi lehetővé a doktoranduszok számára a tudományos munká­ban való elmélyülést - mondta Szabó Lajos. Szűcsné Prőhle Lívia rámutatott: a teológia egy kis egye­tem, de ugyanazt várják el tőle, mint a „nagyoktól”, s ez ko­moly feladatot ró az oktatókra. A főtitkár a felvételi módjáról szólva kiemelte: a felvételi elvek azonosak a felsőoktatásban másutt alkalmazott elvek­kel, valamint megemlítette: a közeljövőben még informatí­vabb lesz az egyetem honlapja, ezzel is segítve az információ- áramlást. Simon Attila HÖK-elnök a hallgatói érdekképviseletről szólt. Már most hívogatott a jövőre esedékes felvételi előkészí­tőre, amelyen „átbeszélik” a jelentkezőkkel a korábbi évek fel­vételi vizsgáinak anyagát, és minden segítséget megadnak a si­keres felkészüléshez. Végezetül következzen egy „csokorra való” rektori jó ta­nács a leendő felvételizők számára: a legfontosabb a bibliais­meret! Hogyan tegyünk rá szert? A forgalomban lévő hittan­könyvek tanulmányozásával, amit persze kiegészít a rendszeres Szentírás-olvasás - de ez utóbbi a teológiára felvé­telizők számára egyértelmű. A felvételin átfogó bibliaismeretet kérdeznek, amely a fenti módszerrel tökéletesen elsajátítható. Az evangélikus énekek ismeretére, gyakorlására is biztatott Szabó Lajos, valamint ar­ra, hogy szükséges az egyház közéletében való tájékozottság: ehhez olvasni kell az Evangélikus Eletet és a Lelkipásztort. Bátor, leleményes, fantáziadús lelkészek képzése áll ma a 21. században a teológia fókuszában. Fontos a tradicionális alapok őrzése, de a missziói szerep is döntő. „A pesti egyete­mi élet páratlan!” - zárta szavait Szabó Lajos rektor. Megkérdeztünk három fiatalt, hogy milyen benyomásokat szereztek a nyílt napon, és fognak-e felvételizni a teológiára. Aki már eldöntötte - Vladika Zsófia, Pécs „Öt éve érettségiztem. Úgy gondolom, nem feltétlenül baj, ha valaki nem rögtön, 18 évesen jelentkezik a teológiára. Per­sze az nagyon jó, ha valakinek már az érettségi idején van erre indíttatása, de én személy szerint még éretlen voltam erre a döntésre. A nők esélyeit jónak látom a pályán, bár tény, hogy szembe kell néznünk azzal is, hogy vannak, akik szívesebben látnak férfi lelkészeket az oltártérben. Magam egyébként hittant oktatok, és vasárnapi iskolát vezetek a pécsi gyülekezetben, melynek életében szervesen részt veszek. Pécsett nagyon jó az ifjúság, gospelkórusunkkal nemrég négy helyen jártunk: Győr­ben, Budapesten, Szegeden és Kiskőrösön. Emellett a pécsi evangélikus regionális központnak is munkatársa vagyok.” Akik még gondolkoznak - Asztalos Richárd és Köncze-Geréb Szabolcs, Nyíregyháza A. R.: „Mindketten a Nyíregyházi Kossuth Lajos Evangéli­kus Gimnáziumból jöttünk. Én negyedikes vagyok, Szabolcs harmadikos.” K. G. Sz.: „Nekem tetszik a nyílt nap, nagyon érdekesek voltak az órák, amelyeken részt vettem. Úgy tervezem, hogy egy másik egyetemi szak mellett tanulok majd teológiát.” A. R.: „Én szeretném megpróbálni a felvételit, de még nem döntöttem véglegesen. Örülök annak, hogy van ilyen rendez­vény, mert betekintést nyerhettünk a teológia életébe, abba, hogy hogyan folyik itt az oktatás. Egészen mások a követelmé­nyek és az oktatási rend, mint a középiskolában. Ha felvesznek, szeretnék aktívabban bekapcsolódni az egyház életébe.” Köháti Dorottya Reformáció után - reformáció előtt Ebben az évben november 10. és 13. között rendeztük meg az őszi országos lel­készkonferenciát. A „Reformáció után - reformáció előtt” címmel tartott talál­kozó alapötlete - hogy Klaus Douglass Új reformáció című könyvének tételeit a jelenleg adott lelkész-továbbképzési, közösségi alkalmakon beszéljük meg - már tavaly felmerült. Idén az őszi révfülöpi együttlétre sikerült olyan tematikát ki­dolgozni, amelynek keretében kiválaszthattunk néhány, az egyház megújulásá­nak szempontjából fontos kérdésfelvetést. Az egész könyv feldolgozása messze meghaladta volna egy háromnapos konferencia kereteit, ezért a következő súly­pontokra esett a választás: az egyház életének teológiai alapja, az igazi közép­pont; a lelkész személyének szerepe; a gyülekezetek missziói jellege, küldetése. Az alkalom összefoglaló címe azért alakulhatott így, mert szakítottunk az előző évek gyakorlatával, eddig ugyanis mindig szeptember-október fordulójára hirdettük meg az alkalmat. Sok lelkész, talán minden jelen lévő és konferenciát lemondani kényszerülő kolléga jogos panasza volt, hogy a munkaévet éppen csak beindítva nem szerencsés több napra kiszakadni a gyülekezet életéből. A váltásról szóló döntés helyességét a résztvevők száma igazolta: több mint hetvenen fordultak meg a találkozón. A teológiai alapvetésről, az evangéliumi középpont újbóli felfedezéséről a hétfő esti, konferenciát felvezető előadásban dr. Reuss András beszélt. Kedden, a „lelkészek nap­ján” a lelkész pótolhatatlan, egyszemélyi valóságának megkérdőjelezéséről és az irányí­tási, vezetési metódusok mikéntjéről Bencze András és Laborczi Géza szólt a megjelen­tekhez. Előadásukat kiscsoportos megbeszélés követte. Délután a három kerület püspökével az egyházkormányzás jövőjéről folyt pódiumbeszélgetés. Szerda a missziói gyülekezetek napja volt. Bölcsföldi András református lelkész az egyház mindenkori küldetésének mai súlypontjairól beszélt, dr. Sídé Ferenc pszichiáter pedig azt a közeget tárta elénk, amelyben küldetésünket végeznünk kell, nem kerülve azt a szempontot sem, hogy miként néznek ránk azok, akik közé belépünk. Délután Gáncs Péter volt országos missziói lelkész és a kerületi missziós lelkészek részvételével a tapasztalatokról és a jö­vőképről folyt élénk, sokszínű beszélgetés. Természetesen minden napot áhítattal kezdtünk, és áhítattal fejeztünk be. A konfe­renciát záró prédikáció és a reggeli csendességek alapigéi a megújulás szükségességét állították a középpontba, este pedig a Szentírás nagy fordulatokról, „reformációkról” szóló tanúságtételei szolgáltak az igehirdetés alapjául. Az idei őszi lelkészkonferenciára - már csak a résztvevők magas száma miatt is - sokszínű közösség gyűlt össze. Voltak olyanok, akik apró, szórvány helyzetű gyüle­kezetekből érkeztek, de nem hiányoztak a nagyvárosi, többlelkészes gyülekezetek pásztorai sem. Különböző tájakhoz, kegyességi mozgalmakhoz kötődő gyökereink is gazdagították a spektrumot. Amit pontosan ebben a sokszínűségben volt nagy élmény átélni, az a lényegre, a közös ügyre, a megújulás útkeresésére való odafigyelés egy­sége volt. Nem a kötelező illem, nem a nyugalomért kötött elvtelen kompromisszu­mok alakították az együttlét hangulatát. A szó legnemesebb értelmében vett toleran­cia, a Krisztusból táplálkozó, elfogadó szeretet segített abban, hogy a legfőbb közös alapot megtaláljuk egymásban. Ez lehet az egyetlen alap, amely nemcsak a konferen­cia idején, hanem minden egyházunk megújulásáért végzett szolgálat közben is kö­zösséggé formálhat bennünket. Hogy a reformáció után mindig felismerjük azt, amit együtt kell megtennünk az újabb és újabb reformáció érdekében. Ördög Endre Orgona és A zene és az önzetlen szolgálat állt a középpontjában annak a hangver­senynek, melyet november 14-én tar­tottak a pesterzsébeti evangélikus templomban. A gyülekezet főorgoná- sáért, Bencze Istvánért szólt a hála­adás, aki ,65 éve ül az egyházközség orgonája mellett. A meghívott Vox Nova baptista férfikar éneke betöltötte a templomot, megmelen­gette a szíveket és a lelkeket. A lélegzetel­állító énekszámok mellett, melyek több alkalommal is felcsendültek a hangverse­nyen, természetesen maga az ünnepelt, Bencze István orgonajátékában gyönyör­ködhetett a zsúfolásig megtelt templom közönsége. A 80 éves föorgonás játéka mindenkinek lehetőséget nyújtott egy kis befelé fordulásra, elmélyülésre, és ízelítőt adott az 1938 óta (!) a gyülekezetben szol­gáló egyházzenész művészi játékából. A meghitt ünnepségen D. dr. Harmati Béla szolgált igehirdetéssel. Prédikáció­jában hangsúlyozta a zene Isten dicsére­tében betöltött szerepét, és méltatta Bencze István sokévi odaadó szolgálatát, a fiataloknak is példát mutató egyházze­nei tevékenységét. Ezek után Driiszler Ferenc, a gyülekezet felügyelője köszön­tötte az ünnepeltet. Beszédében kiemelte, hogy bár az emberiség vagy az egyház 2000 éves történetében 65 év nem nevez­hető meghatározó hosszúságúnak, a Pest- erzsébeti Evangélikus Egyházközség 102 éves templomának - és főleg 77 eszten­dős orgonájának - életében Bencze Ist­ván szolgálata mindenféleképpen komoly jelentőséggel bír. A felügyelő az elmúlt 65 év történelméből vett példákkal szem­léltette, hogy mi minden történt az alatt az idő alatt, melyet az egyházzenész „vé- gigorgonált” - és orgonái ma is. Bencze István 15 évesen kezdte meg szolgálatát, majd a kántori teendők mel­lett hosszú időn át a gyülekezet felügye­lői tisztét is ellátta. Ezen tisztségét - csakúgy, mint harangozói feladatát - legjobb tudása szerint, nagy precizitás­sal és odaadással végezte. Örökös tiszte­letbeli felügyelőként ma is aktív részese az egyházközség életének. A föorgonás mindig is sokkal szebben játszott, mint ahogy azt a gyülekezet megérdemelte volna - mondta Düszler Ferenc, de egy­ből le is szögezte, hogy ez a játék nem feltétlenül nekünk szól: egyedül Istené érte a dicsőség, neki szól a harang, az or­gona és minden dicséret. Végül a gyüle­kezet nevében megköszönte az önzetlen szolgálatot, és Isten áldását kérte a főor- gonás további szolgálatára. Az ünnepi alkalmat - több lelkipász­tor mellett - megtisztelte jelenlétével Pesterzsébet polgármestere és alpolgár­mesterei is. Szabados Ákos polgármester az egybegyűltek előtt jelentette be, hogy az önkormányzat képviselő-testülete Bencze Istvánt Pesterzsébet díszpolgá­rává választotta. Az oltári szolgálat, áldás és imádság után a gyülekezet szeretetvendégségén minden résztvevőnek lehetősége nyílt arra, hogy szót válthasson a fáradhatat­lan főorgonással, Bencze Istvánnal. Ahogy Driiszler Ferenc felügyelő is mondta: „Bis hundertzwanzig” - 120 évig vagy az emberi élet végső határáig szeret­nénk Bencze Istvánt templomunkban hall­gatni. Ehhez kérjük a Mindenható áldását! Sághy András Tisztelettel kérjük kedves olvasóinkat és a lelkészi hivatalokat, hogy a 2004-es bibliaolvasó Útmutató, illetve az Evangélikus naptár iránti igényeiket juttassák el kiadónkhoz. Útmutató 2004 Luther Kiadó - 1085 Budapest, Üllői út 24. Fax: (06 1) 486-1229 • e-mail: ti ai*i j ' /% aa í kiado@iutheran.hu Evangélikus naptar 2004

Next

/
Oldalképek
Tartalom