Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-11-16 / 46. szám

6. oldal 2003, NOVEMBER 16. Evangélikus Elet Ami nem hiányozhat az Európai Unió értékrendjéből Amikor ezeket a sorokat írom, még el­döntetlen a vita: bevegyék-e a keresztény értékrendet mint kontinensünk egyik tar­tópillérét az Európai Unió alkotmányá­nak preambulumába, vagy sem. Az alakuló-egyesülő Európa gondol­kodói szerint a mi közös kultúránknak és létformánknak hármas alapzata van: a keresztény (vagy zsidó-keresztény) er­kölcsi rend, az antik görög örökség és a felvilágosodás eszmevilága. A három­nak közös hitvallása az emberi személyi­ség tisztelete, az élet megbecsülése. Nemrég olvastam egy amerikai ri­portkönyvben: az egyén önérték, ebben különbözünk mi a többi civilizációtól. Ezt az eszmét humanizmusnak, magyar szóval emberközpontúságnak is szokták nevezni. Sokszor vétkeztek ellene földré­szünkön, még vallásos korokban is. De azért Európa egy fokkal mégis fonto­sabbnak tartotta az egyes embert, mint a többi kultúrkör. A Szentírás is humanis­ta, mert minden teremtménynél többre tartja az embert, hiszen Isten gyermekét látja benne, akit a szeretet parancsa és ereje emel magasabb létrendbe. Am a humanizmus profán eszme is, a humanista gondolkodású emberek egy része nem hí­vő. A profán embertiszte­let legmé­lyebb gyö­kere az ókori gö­rög kultú­ráig nyúlik vissza. A 18. szá- z a d b a n kezdett eszmei nagyhatalom lenni, azóta erősödik, gazdagodik. Au­tonómiára törekszik, függetlenedni pró­bál az ideológiától, némely ágazataiban a vallástól is, de az evangéliumi tanítást mint egyik elődjét nem tudja - hiteles képviselőiben nem is akarja - megta­gadni. A hívő helytelenül teszi, ha a világi humanizmus érdemét kétségbe vonja, mert ennek elismerése nélkül nagy írók, tudósok, jeles orvosok szorulnának ki az emberért való összefogásból. Tagadhatatlan, hogy az utóbbi időben az egyházak sokat tanultak a világi gon­dolkodásnak abból az eszmeköréből, amelyet humanizmusnak nevezünk-pél­dául az emberi jogok korszerű megfo­galmazását. Az evangéliumi szereteteszme és az általános humanizmus között - a rész­ben azonos háttér ellenére - azonban kell különbségnek lennie. A világi huma­nizmus korunkban jól megáll a maga profán lábán. De vajon eljut-e minden­hová, és tud-e bizonyságot is tenni? Mennyire telik erejéből például a meg­bocsátásra? Bölcselkedés helyett egy irodalmi pél­dát idézek, abból bárki levonhat bizo­nyos tanulságokat. Vidor Hugónak van egy szép verse: a Csata után. Ebben egy magas rangú katonatiszt - a költő édesapja - az üt­közet után végiglovagol a halottakkal, sebesültekkel borított csatatéren. A tisztiszolga kíséri. Észreveszik az ellen­séges hadsereg egyik muzulmán kato­náját, aki súlyos sebesülten, jajgatva fetreng a földön, és vízért könyörög. A főtiszt utasítja szolgáját, hogy itassa meg. A katona leszáll a lováról, oda­megy a kulaccsal a szerencsétlenhez, akinek a lelkén ki tudja, mennyi kegyet­lenkedés szárad... Ez az európai humanizmus. Am a történetnek itt még nincs vége. A sebesültnek keze ügyében van a re­volvere, és rálő az em­bertársára, aki segíteni akar raj­ta. (Hi­hető, mert hasonló eset száza­dunk hetve­nes éveiben is történt: a „ Vörös Khmer" fegyveresei tüzet nyi­tottak az amerikai katonákra, akik a ten­gerből akarták kimenteni őket.) A ló hát­rahőköl. A sebesült erőtlen, a lövés nem talál A versben nincs benne, de érthet­jük: a katona kiüti a pogány kezéből a gyilkol. A tiszt mégsem megy tovább kö­nyörüld nélkül, ahogyan a józan ész kí­vánná (és ahogyan az amerikai tengeré­szek tették); azt mondja a szolgájának: „Itasd csak meg”. Ez az evangélium szelleme. Dr. Bán Ervin Kereszténység és EU-alkotmány Az Európai Keresztény Konvenció október 24-25-én tartotta második éves gyűlését Krakkóban. A szerveze­tet 2001-ben spanyol és lengyel katoli­kusok hozták létre azzal a céllal, hogy keresztények minél nagyobb számban és súllyal kinyilváníthassák vélemé­nyüket bizonyos aktuális kérdésekről, és így befolyásolhassák a döntéshozó­kat. Az Európai Keresztény Konven­ció ugyanakkor más felekezetűek szá­mára is nyitott: az elkövetkezendő fél évben legalább egymillió emberrel kí­vánnak kapcsolatot teremteni az interneten. A mostani aktuális kérdés, amelyről oly sok vita folyik, a kereszténységnek az EU-alkotmány előszavában történő meg­említése. A jelenlegi tervezet hivatkozik a görög-római kultúrára és Európa vallá­si hagyományaira mint döntő tényezők­re, név szerint azonban nem említi a ke­reszténységet. Az ellenzők (így Giscard d’Estaing volt francia elnök, az alkot­mányt kidolgozó Európai Konvent elnö­ke, de francia és német részről mások is) arra hivatkoznak, hogy „akkor a többi vallást is említeni kellene”. Mindeneset­re a lengyelek a saját alkotmányuk pre- ambulumát ajánlják mintaként (1997): „Mi, a lengyel nemzet - a köztársaság minden polgára, azok, akik hisznek Is­tenben mint az igazság, igazságosság, jó és szép forrásában, és ugyanígy azok, akik nem osztoznak ebben a hitben, de tisztelik ezeket az egyetemes értékeket mint más forrásból származókat; egyen­lők a jogokban és a kötelességekben a közjó - Lengyelország - iránt; őseink iránti elkötelezettséggel munkájukért, függetlenségünkért, kultúránkért megho­zott nagy áldozatukért, amely a keresz­ténységben és az egyetemes emberi érté­kekben gyökerezik...” Andrzej Zoll lengyel állampolgári jo­gi biztos (ombudsman), volt alkot­mánybírósági elnök, Kazimierz Ujaz- dowski képviselő, volt kulturális miniszter és Marek Jurek képviselő (mindketten az ellenzéki Törvény és Igazság Pártból) arra figyelmeztetett: a probléma nem az, hogy egy szó beke­rül-e vagy sem a különben is csak leíró és nem rendelkező preambulumba. A gondot a mögötte meghúzódó szemlélet okozza, hiszen a francia forradalom óta jelentősen tért hódított az a felfogás, hogy az ember alkotja a rendet, nem pedig neki kell valamilyen emberfeletti rendhez alkalmazkodnia. A konvent plenáris ülései különben is formálisak voltak, és a tag-, illetve tagjelölt államokban sem folyt széles körű vita az alkotmánytervezetről. Bár ez az emberi méltóságból indul ki, en­nek véghezvitelében nem következetes, és a családnak mint a társadalom alap­sejtjének védelme sem kap megfelelő hangsúlyt. A 11/24. cikk ugyan kimond­ja, hogy a gyermeknek joga van mind­két szülőjéhez, de előtte a 11/21-ben töb­bek között a nemi irányultságra vonatkozó diszkrimináció tilalma is szerepel. Mi a helyzet akkor, ha egy leszbikus pár egyik vagy mindkét tagja — mesterséges megtermékenyítéssel - gyermeket szeretne? A tudományos ku­tatás szabadságát (11/13) az élethez való jognak, az emberi méltóságnak jobban kellene korlátoznia, hiszen a jelenlegi tervezet konkrétan csak a klónozást ne­vezi meg tiltott eljárásként (II/3d). Rá­adásul a 10. cikk - a közösségi jog el­sőbbséget élvez a nemzeti joggal szemben - valószínűleg sok problémát fog okozni. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a kereszténység, ha nem is az egyetlen forrása, de nélkülözhetetlen része az európai identitásnak, és nem ta­gadhatjuk, hogy kik vagyunk. Ki kell emelni Janne H. Matlary volt norvég külügyi államtitkár előadását, aki jelenleg a Vatikán képviselője a davosi világgazdasági fórumon. (Norvé­gia mindeddig nemet mondott az EU- csatlakozásra.) Igaz, hogy Európa - leg­alábbis papíron - nyolcvan százalékban keresztény, mégis aránytalanul kevéssé érvényesülnek benne a keresztény érté­kek. A véleményformálók, miközben kí­nosan ügyelnek a politikai korrektségre a „más vallásokkal és mindenféle babo­nával szemben”, az erkölcs emberen kí­vüli megalapozását intoleranciának mi­nősítik - mondta az államtitkár. Matlary szintén hangsúlyozta, hogy a család mint alapérték fontosságát sokkal job­ban ki kellene emelni (11/33). Ha eltűnik a menedék, másnak lesznek kiszolgáltat­va az emberek. Meg kellene szabadulni az olyan „korszerűnek” ható előítéletek­től, mint az, hogy a család intézménye „elnyomó, burzsoá, antifeminista”. A mintegy kétszáz résztvevő nyilat­kozatot fogadott el, amelyet az EU veze­tő tisztségviselőinek is megküldték. En­nek 3. pontja szerint a keresztény örök­ség említésének hiánya a legszembetű­nőbb az alkotmánytervezetben, hiszen nincsen kifejezett oka annak, hogy miért ne nevezzük meg az európai identitás legfontosabb forrásait. „A kereszténység korszakokon át alapvető tényezője volt közös kultúránk és erkölcsiségünk meg­alapozásának”, és mindmáig fontos té­nyező. Az európai egység majdnem minden alapító atyja - például Konrad Adenauer volt német kancellár, Robert Schuman francia miniszterelnök és kül­ügyminiszter, Alcide De Gasperi volt olasz miniszterelnök - keresztényde­mokrata politikus volt. (Ők az 1951-ben létrejött Európai Szén- és Acélközösség kezdeményezői, amelyből a mai EU ki­alakult.) Az EU-alkotmánytervezet mottója a híres görög történetíró, Thuküdidész (Kr. e. 471-397) mondása: „Mi olyan alkot­mány szerint élünk, amelynek neve, mi­vel az uralom nem néhány ember, hanem a többség kezében van, demokrácia.” A konferencia résztvevői, közöttük e sorok írója még a demokrácia nevében sem kí­vánták azt, hogy például Pál apostoltól való idézet is szerepeljen mellette. így nem ragaszkodunk a szintén görögöknek és görögül írt, nem „intoleráns”, más val­lások számára sem eleve elfogadhatatlan lKor 16,14-hez: „Minden dolgotok sze­reidben menjen végbe!” Csupán arról van szó, hogy az unos-untalan emlegetett „európai értékek” nem képzelhetők el a kereszténység nélkül, az egyház és az egyes hívek oly sok bűne ellenére sem. Assisi Szent Ferenc, Árpád-házi Szent Erzsébet, Luther, Kálvin nélkül Európa elképzelhetetlen, és mondjuk, Michelan­gelo művészete sem élvezhető csak a gö­rög-római hagyományok ismeretében. Az Úr természetesen nincs „rászorulva” arra, hogy bármilyen, mégoly rangos - az előadók szerint minden eddiginél át­fogóbb -jogi dokumentumban közvetle­nül vagy közvetve „szerepeljen”. Akár­hogyan is dől el a vita, egy tapasztalattal mindenképpen gazdagabbak leszünk... További információk: www.eurocris- tians.org, info@eurocristians.org; www.eucsatlakozas.hu; www.stratek.hu; www.magyarorszag.hu/eu - az alkot­mánytervezet az Európai Füzetek külön- számaként is kapható. Dr. Szentpétery Péter „Rosszkedvű az ország” Az interneten, az Origó kezdőlapján találtam 2003. szeptember végén ezt a meghökkentő című írást, amely a Tárki közvélemény-kutató intézet „le­leteit” tartalmazza. E szerint „az el­múlt években még soha nem volt eny- nyire rossz hangulata a magyaroknak. A lakosság hat éve nem érezte ilyen rossznak a saját helyzetét” stb. A je­lentés megállapítása szerint „a lakos­sági várakozásokat az év második felé­ben egyre nagyobb pesszimizmus jellemzi”. Egyenesen elkeserítő ilyen mondatot olvasni: „Az emberek több­sége szerint az ország gazdasága rossz helyzetben van, a saját helyzetét a többség szintén rossznak ítélte, és a megkérdezettek a jövőtől sem várnak semmi jót” (kiemelés tőlem). Csakhogy így nem lehet, és nem is ér­demes élni. Szeretném odakiáltani vagy mindenkinek a leikébe suttogni, hogy igy nem lehet normálisan élni, és ha nem lehet normálisan élni, akkor nem is érde­mes élni. Az élet sokkal nagyobb aján­dék, és páratlanul egyszeri lehetőség ah­hoz, hogy igy végigkeseregjük! Egy rosszkedvű országban legyenek hát jelen a jókedvű keresztények! Egy keresztény embernek a kedélyállapota nem függhet csupán az anyagi helyzetétől. Természe­tesen az anyagi gondok nyomasztóak. Rettenetesen le vagyunk maradva a gaz­dag Nyugat mögött, hiszen gazdasági helyzetünk - hozzájuk képest - siral­mas. Az EU-hoz való csatlakozás még további kegyetlen terheket fog a nya­kunkba akasztani. Életszínvonalunk to­vábbi jelentős csökkenésével kell szá­molnunk. Ám mégis meg kell találnunk a pozitívumot a jövőben, hogy „lesz még egyszer ünnep a világon”, lesz még felvirágzó Magyarország (valamikor), lesz még... - mert kell lennie! A jövőhit elvesztésével párhuzamosan vesztjük el életkedvünket, életerőnket, és pusztu­lunk el egymás után. Egy rosszkedvű országban legyenek hát derűs kedvű keresztények! Olya­nok, akik Krisztusba vetett hitükből fa­kadóan aktív és munkás (vagy már nyugdíjas) életüket a Gondviselő Isten­re képesek bízni, mert lelkűkből fakadó teljes hittel ismerik azt az igazságot: aki naponta ki tudta, ki tudja mondani azt a mondatot (a többivel együtt), hogy „mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, még nem halt éhen! S ha éppen olyan időket is élünk, amikor a gazdasági mutatók nem a legkedve­zőbbek, a csodálatos emberi létezésnek akkor sem csak erre az egyetlenegy di­menziójára kell koncentrálnunk, hanem fel kell fedeznünk a lelki távlatokat is! Vegyük észre, hogy van lelki igazság, szépség, öröm, emelkedettség! Vannak tehát más örömök is, nem csak testiek. A kedvező és jó földi lét mellett még más kívánalmak és lehetőségek is akad­nak. Lehet, hogy Isten éppen azért bün­tet bennünket egyre nehezebb gazdasá­gi helyzettel, hogy csalódottság és üresedő pénztárcánk nyitogatása he­lyett a lelki szemünket nyissuk ki vég­re:-hogy a lélek örömén innen és túl vé­ges a földi életünk is, és odaát Istentől készített hely vár ránk. Nem minden az anyagi jólét! Természetesen a lelki örvendezés és az örök élet távlata nem helyettesíti annak jogát és lehetőségét, hogy nor­mális jóléti államban éljünk (pedig mintha valakik ilyesmit ígértek volna...), de emberlényünk leglénye­gesebb részét, a lelkünket nem lenne szabad ehhez az egy dologhoz láncol­Gy|l()G0S HAVIBÉR!-HT 6 <^=r­JfN & se 2903 [Ö595S8I (se 0 OKTÓBER I i < A/arfc'11, , , •ífáitanaim*/ Ára. 25 EURO M»iB emiatti Interneten terjedő pesszimizmus ni! Minden tőlünk telhetőt és törvény­be nem ütközőt meg kell tennünk a családunk és a magunk anyagi jóléte érdekében, de ez nagyon kevés és si­lány szint, emberlétünknek egy másik dimenzióját is fel kellene fedeznünk: a lélek dimenzióját! Ez nem beletörő­dés, nem önmegadás, nem is hamis, ópiumos megnyugtatás, hogy a fur­csán meggazdagodott uralkodó osz­tálynak biztosítsuk „érdekes” stílus­ban szerzett milliárdjaik zavartalan él­vezetét - hanem egy tágabb, gazda­gabb világképnek a felvázolása. Rosszkedvű az ország! De hol vannak a derűs lelkű keresztények? Ok élő pél­dái annak, hogy akiket az Isten szeret, azoknak álmában is ad eleget (vö. Zsolt 127,2b). A 127. zsoltár arról beszél, hogy ha az Istent kizárjuk az életünkből, akkor eredménytelen lesz a munkánk, vagy csak átmeneti lesz a (gazdasági) si­ker, mert előbb vagy utóbb bekövetkezik az összeomlás. A gazdasági összeomlás! Lehet, hogy gazdasági bajaink leg­főbb gyökere is az istenhit elvesztésé­ben rejlik. Érdekes és figyelemreméltó, amit Haggeus próféta ír. „Gondoljátok meg, mi történik veletek! Sokat vetette­tek, de keveset hordtatok be; esztek, de nem fogtok jóllakni; (...) ruházkodtok, de nem fogtok megmelegedni. Aki pén­zért dolgozik, mintha lyukas erszénybe rakná a pénzét. (...) Építsétek fel a templomot, hogy gyönyörködjem benne, és dicsőítsenek engem! - mondja az Gr. Sokra számítottatok, de csak kevés lett, és amit hazahordtatok, azt is elfújtam. Ugyan miért? - így szó! a Seregek Ura. Azért, mert az én házam romokban he­ver, ti meg csak a magatok háza körül szorgoskodtok. Ezért nem adott nektek az ég harmatot, a föld pedig nem hozta meg a termését. Parancsomra száraz­ság sújtotta a földet, a hegyeket, a bú­zát, a bort, az olajat és mindent, amit a föld terem, sőt az embert és az állatot is, meg mindent, amiért csak dolgoznak. ” (Haggeus 1,5-11) Távol álljon tőlem a szájba rágás, de szeretném, ha a kedves olvasó újra meg újra elolvasná ezeket a sorokat! Az Úris­ten - szent Igéje által - azt veti a nép sze­mére, hogy elhanyagolta a templomot. Romos a templom! A mi esetünkben lel­ki romokban hever, és Isten megvetését jelenti. Ezért válaszol így ezekben az idézett prófétai sorokban az Isten, hogy hiábavaló a gürcölés, a látástól vakulásig tartó munka, nem jutunk egyről a kettő­re. S még ott az a büntetés is, hogy látha­tunk a közelünkben olyan „szerencsés” embereket, akik mégis meggazdagod­nak. Nem tehetségesek, iskolájuk is alig van, írásuk primitív és hibás, de vala­hogy - mintegy a bosszantásunkra - „összejött” nekik. Telekvásárlási trük­kök, banki zsonglőrködés, befektetési húzások, brókerbotrányok stb. - minimá­lis intellektuális képességgel maximális gazdasági rekord kerekedik belőle. Még akkor is, ha tudjuk, hogy a jegenyék nem nőnek az égig, rosszkedvűvé válik az ember ennek a modem, új világnak a szövetétől, ami olyan, mint a víz. A víz is feldobja a felszínre a szemetet. Egy rosszkedvű országban hol van­nak a jókedvű keresztények? Itt van szükség a bűnbánat örömére! Fel kell fe­dezni végre, hogy minden bajunk gyö­kere az istentelenségünkben, a hitetlen­ségünkben rejlik. S nem kell hozzá prófétának lenni, hogy tudjuk: amíg nem fordulunk a templom felé, addig fog minket Isten haggeusi módon sújtani! Ribár János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom