Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-11-09 / 45. szám
Evangélikus Élet 2003. NOVEMBER 9. 7. oldal :h Luther Márton ki is szállást adjon neki, vagy bármilyen módon segítse, írásait kinyomtassa vagy terjessze, azokról prédikáljon. A rendelkezés értelmében hamarosan megkezdődött Luther híveinek kegyetlen üldözése. Maga a reformátor azonban nem került veszélybe. A birodalmi gyűlésről hazafelé tartva Bölcs Frigyes szász választófejedelem emberei elbújtatták Wartburg várában. Ott György barát néven élt tíz hónapig. Az ott eltöltött idő alatt lefordította a görög nyelvű Újszövetséget németre. Ez lett az úgynevezett irodalmi német nyelv alapja. (A teljes bibliafordítás 1534-re készült el.) & tanító irtburgi „György lovag" - Lucas Cranach festményén a. A kihallgatásokon rá akarták venni Luthert arra, hogy vonja i tételeit. Ő erre nem volt hajlandó. Ezért X. Leó pápa 1520 emberében úgynevezett pápai bullát adott ki, amelyben eretek (istentagadónak) nyilvánította Luthert, zel az akkori kor gondolkodása szerint saját üdvösségét veszhette a reformátor. Emellett - mivel kizárták a katolikus egyházból n vehetett úrvacsorát, és csak temetőn kívül temethették volna el. er Márton 60 napot kapott, hogy még egyszer átgondolja és avonja tételeit. A teológiai professzor azonban épp az ellenkeződbe: a határidő lejártának napján, 1520. december 10-én reggel 9 >r máglyára vetette a bullát, több más pápai művel együtt. Az [en védte meg attól, hogy őt magát ne ítéljék máglyahalálra, ddigra már az egész Német Birodalomban, de még azon túl is nagy 'dulást okozott az új elképzelés. Ezt a teológiai vitának indult t az emberek politikai érdekekkel egészítették ki. Ezért V Károly zár néhány hónap múlva Wormsba, a német birodalmi gyűlésre bité Luthert. Itt is megpróbálták rávenni a tanok visszavonására, í mindvégig kitartott véleménye mellett. „Ha nem győznek meg a tírás és a józan ész alapján, nem fogadom el a pápák és a zsinatok ítélyét, mert ezek ellentmondanak egymásnak. Lelkiismeretem Is- géjének a foglya, ezért nem tudok és nem is akarok semmit vissza- li. Itt állok, másképp nem tehetek. Isten engem úgy segéljen. n” - mondta a gyűlés és a császár színe előtt, z uralkodó, amikor látta Luther hajthatatlanságát, császári bullá- (oklevélben) birodalmi átok alá vetette őt. Megtiltotta, hogy bár:hthon Fülöp személyére illenek, ghatározások számát. Luther ezt követően elhagyta Wartburg várát, és visszament Witten- bergbe, hogy folytassa munkáját. Tanait sokan félreértették, félremagyarázták. így most már nemcsak a sértett katolikusok támadásaival kellett megküzdenie, hanem az úgynevezett „rajongókkal" is. Ők Luther tanításaira hivatkozva a parasztlázadások élére álltak, mert elégedetlenek voltak az egyház vagy a földesurak intézkedéseivel, adóival. A reformátor célja az egyház megújítása volt, nem pedig az ilyen jellegű harcok irányítása. Ezért több írásában élesen támadta azokat, akik így félreértették javaslatait. Ugyanakkor követői egyre gyakrabban kértek tőle útmutatást abban, hogyan vezessék az egyházi szertartásokat a római katolikus szokások elhagyása után. Mi legyen a mise helyett? Hogyan kereszteljenek? Mi alapján lehet eldönteni, hogy melyek a Bibliára épülő, evangéliumi tanítások? Luther eleinte nem akart ezekre a kérdésekre válaszolni. Azt tanácsolta, hogy a gyülekezetek „utánozzák egymást szabadon”. Hívei elkeseredtek, mert ezt a rokonszenves teológiát a gyakorlatban nehéz volt így irányítani és megszervezni. János, Bölcs Frigyes utódja megelégelte a választófejedelemségben uralkodó vallási bizonytalanságot. Ezért utasítására a reformátor és Melanchthon nekilátott a gyakorlati teendőknek. Ahogy a szász területeket járták, elborzadva tapasztalták az ott lévő kusza állapotokat. Luther azonnal munkához látott. Megfogalmazta a Kis kátét és a részletesebb Nagy kátét. Ezek elején kérdés-felelet formában összefoglalja a tanításait, majd a szertartások nagyon részletes leírását adja. A káték segítségével megkezdték a szász egyház újjászervezését, amely alapján kialakíthatták a többi lutheránus egyház rendjét is. o\ csaíaSa fa Melanchthon Fülöp 1525. június 13-án Luther Márton feleségül vette Bóra Katalint, akivel húsz évig éltek boldog házasságban. Gyermekeik mellett mindig népes vendégsereg vette körül az ebédlőasztalukat. Amikor a reformátort idősebb korában több súlyos betegség gyötörte, felesége mindig aggódó szeretettel vette őt körül. 1546 elején két főúr viszályba keveredett, és Luthert hívták segítségül a probléma megoldására. Betegsége ellenére azonnal útnak indult. A küldetése sikeres volt, de a hideg és a fáradalmak teljesen legyöngítették, így szülővárosában, Eislebenben február 18-án meghalt. A wittenbergi Mindenszentek templomába temették el. &Cálát adok Neked, mennyei Atyám, szeretett Fiad, a Jézus Krisztus által, hogy ma éjjel minden kártól és veszedelemtől megőriztél, és kérlek, őrizz meg engem a mai napon is a bűntől és minden gonosztól, hogy minden cselekedetem és egész életem tetszésedre legyen. Otl ért én magamat, testemet, telkemet és mindenemet kezedbe ajánlom. Szent angyalod legyen velem, hogy a gonosz ellenség erőt ne vehessen rajtam. Amen. (Luther Márton reggeli imádsága) A melléklet szerkesztője: Boda Zsuzsa (1085 Budapest, Üllői út 24.) Lucas Cranach (1472-1553) Szászország vezető festője volt, a német festészet és grafika egyik nagy művésze, Luther Márton barátja. Apja is festő volt, tőle tanulta meg a mesterséget. Eredetileg Müller volt a vezetékneve, ám 30 éves kora körül szülőhelye nevét vette fel, így lett Cranach. Ez idő tájt Bécsben élt és dolgozott. Itt kapta meg a hírt, hogy Bölcs Frigyes szász választófejedelem udvari festőjévé nevezte őt ki. 1505-ben érkezett Wittenbergbe, és 45 éven keresztül élt itt. A festőt „barátságos, beszédes, nagylelkű, segítőkész és szorgalmas” embernek tartották. Ezért nemcsak a választófejedelmek, hanem a nemesség, a gazdag polgárság tagjai és az egyetem professzorai egyaránt nagyra becsülték. Luther Márton is a barátja volt. A reformáció elindítása után, 1518-1519 között könyvdíszítő címrajzokat készített Luther munkáihoz. Nemcsak a reformátor portréját festette meg, hanem Bóra Katalin és Luther szüleinek az arcképét is. Ezenkívül megörökítette a reformáció többi vezetőjét is. Oltárképeket és festményeket készített a lutheránus templomok számára. Ezzel megteremtette a lutheránus festészet alapjait. A híres festő nagyon szeretett Wittenbergben élni. Vagyonát nemcsak festéssel gyarapította, hanem piactéri lakóházában bort árusított. 1520-ban patikát vett, amelyet gyógyszerészsegédeknek adott bérbe. Egy időben saját nyomdája, valamint könyv- és írószerboltja is volt. 56 éves korára a város második leggazdagabb embere lett. Festőtehetségét és szorgalmát nem csak megbízásokkal jutalmazták: polgártársai három alkalommal polgármesterüknek választották Wittenbergben. Ám az ő életében is voltak nehéz próbatételek: nem csupán feleségét, hanem az egyik fiát is el kellett temetnie. 75 éves volt, amikor szeretett városának virágzása egy vallásháború során véget ért. Öt évvel később ismét meghívták festőnek a választófejedelem udvarába. Itt halt meg 81 éves korában. Sírkövén a „Pictor celerrimus” („a leggyorsabb festő") elnevezés olvasható, amely gyors munkatempójára utal. Bóra Katalin (1499-1552) Luther Márton felesége - német nevén Katharina von Bora - egy elszegényedett nemesi család lányaként született. Ötéves volt, amikor édesanyja meghalt, ezért nevelését apácákra bízták. A kolostorban szigorú szabályok uralkodtak: az apácák nem barátkozhattak, beszélgethettek egymással. Lehajtott fővel, lassú léptekkel kellett járniuk, és még kutyát sem vihettek be a zárdába. Ám ezeket a szabályokat sokszor megszegték. 24 évesen, 1523 húsvétján Katalin néhány társával megszökött a kolostorból. Ez nem volt veszélytelen vállalkozás, mert halálbüntetés járt az ilyen tettért. Egy kereskedő szekerén távoztak, a legenda szerint heringes hordók között rejtőzve. üti céljuk a reformáció és Luther Márton székhelye, Wittenberg volt. Itt a reformátor segítette őket szálláshoz, munkához, sőt nem egyszer férjhez is juttatta őket. Katalint Lucas Cranach családja fogadta be, ahol két évig lakott. Barbara asszonynak segített a háztartásban és a gyerekek nevelésében. A városban nagy meglepetést okozott, amikor 1525. június 13-án Luther Márton és Bóra Katalin összeházasodtak. Sokaknak nem tetszett ez a házasság, de ők nem törődtek ezzel. Bölcs Frigyes nekik ajándékozta a Fekete kolostort annak kertjével, udvarával, gazdasági épületeivel együtt. Az ifjú feleség igazi gazdasszonnyá vált, aki nemcsak az épületet alakíttatta barátságosabbá (még fürdőszobát is építtetett belel), hanem baromfit, disznókat és marhákat is tartott. A kertben mindig volt friss zöldség és az állatoknak takarmány. Az itt megtermelt árpából sört főzött saját serfőzdéjükben. Nem hiába nevezte el őt férje „wittenbergi hajnalcsillagnak”... Időközben hat gyermekük született, akik közül csak négyen élték meg a felnőttkort. Katharina asszony saját családja mellett diákokat is kosztoltatott. Házuk mindig nyitva állt a Lutherhez érkező nagyszámú vendégsereg előtt. Nem egyszer előfordult, hogy akár harmincán is körülülték az ebédlőasztalt. A diákok gyakran lejegyezték az itt elhangzott beszélgetéseket, melyek során sokszor Bóra Katalin is elmondta véleményét. Családi körben naponta tartottak áhítatokat: együtt olvasták a Bibliát, énekeltek, és egy rövid prédikációt is meghallgattak. A meleg családi fészket 1546-ban Luther Márton halálával nagy veszteség érte. Bóra Katalin hat évvel élte túl férjét; 1552. december 20-án hunyt el. Ezzel kihunyt a „wittenbergi hajnalcsillag” is. J a Idozás: a katolikus egyházban az úrvacsoravétel. Létezik úgynevezett egy szín alatti áldozás - ekkor csak bort kapnak a hívek - és két szín alatti áldozás, amikor Krisztus testét és vérét ostyában és borban veszik magukhoz bűneik bocsánatára. e, 1 sászári bulla: pecséttel ellátott oklevél, amelyet ünnepélyes vagy valamilyen kivételes alkalommal adtak ki. ^ reklye: a szentek testi maradványa, illetve Krisztussal vagy a szentekkel kapcsolatos tárgyi emlék. Ezeket a katolikus és görög keleti vallásúak tiszteletben részesítik. tp V V if) V ív urgatórium (más néven tisztítótűz): a katolikus egyház felfogása szerint az a hely, ahol a halott lelke a földi élet befejezése után, szenvedések által megtisztul bűneitől. i ápai bulla: a császári bullához hasonló alakú pápai rendelet vagy határozat. rotektor: védelmező rotestálni: tiltakozni
