Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-19 / 42. szám
Evangélikus Élet Lelki tükörben a7 (fő)bűn ♦Lelki restség Egyszer valaki profetikusán azt mondta: „A halálos ágyán jobban fog fájni az embernek az a sok jó, amit elmulasztott, mint az a sok rossz, amit elkövetett." A lelki tükör utolsó alkalommal a restség jellegtelen ábrázatával szembesíti a beletekintöt. Egykedvűsége furcsa fintort rajzol a szája szélére. Unott és unalmas egyszerre. A rest ember - és itt elsősorban a lelki és a jóra való restségre kell gondolni - ijesztően közönyös. Azért ijesztő ez a közönyösség, mert nincs benne semmi részvét, megértés a felebarát fájdalmai iránt. A rest ember hallgat, elhúzódik és bezárkózik. O az, aki nagy betűkkel kiirja ajtajára: „Kérem, ne zavarjanak!” Azon ban nemcsak a felebarát, de Isten szavát sem hallja meg. Ela televízióján véletlenül egy istentiszteletet közvetítő csatornára kapcsol, vagy a Szentírás akad a kezébe, már a kezdőének első hangjaira, vagy az első elolvasott sorok után elalszik, az álom mint ólomsúly nehezedik szempilláira. Előfordul, hogy egy keresztelő vagy temetés alkalmával hallja Isten igéjét, de az alkalom végére már el is felejti azt. Lelke bezárul előtte, mint a virág kelyhe éjjel. Tulajdonképpen semmi sem köti le igazán a lelkileg rest embert, talán még egy világ- szenzáció sem hozza lázba. Jellegzetes gesztusa a vállvonogatás és az ajakbigy- gyesztés. Gyakori, hogy beleveti magát a fizikai munka sűrűjébe, hogy ezzel is leplezze rest szívét környezete előtt. Minden idegszálával e világhoz kötődik, földi kincseitől reméli boldogságát, érzéketlen a lelki, szellemi valóságok iránt. Fölösleges időpocsékolásnak, sőt naiv tudatlanságnak tartja, ha valaki áldozatot hoz Isten országáért. A lelki restség nem ismeri Krisztus szeretetét, nem vonzza az Istenben való élet öröme. Véleménye szerint az egyház célja, hogy erkölcsi gátakat vessen az emberek elé, és közben busás haszonra tegyen szert. Elvezettel pletykálkodik Isten gyermekeiről, hibát keres bennük, és a legkisebb jellembeli gyengeségüket is kifigurázza, hogy utána így indokolja saját lelki restségét: „Ezért nem járok a templomba..., láthatjátok, milyen bűnös emberek ezek a keresztények!” A lelki rest nem fogadja el a bölcsek tanácsát, és lebecsüli az örökkévaló értékeket. Sűrűn hangoztatja: „Odaát semmi sincs, mert a halállal vége szakad mindennek!” Ugye mennyire kétségbeejtő a lelki restség lélektanának vázlata? Maga az üresség, a mély és sötét semmi... Úgyhogy jólesően lazíthatunk egyet, és nyugodt szívvel dőlhetünk hátra karosszékünkben, mert ha valami, a lelki restség aztán csakugyan távol áll tőlünk. Vagy mégsem? Sok elmulasztott jótett terheli a lelkiismeretünket: a segítség- nyújtás elmulasztása, az empátiakészség hiánya és a türelmetlenség. És a gyülekezeti élet, a szolgálat aktivitása? A népszerű tévésorozatok időpontjaira lehetetlen alkalmakat szervezni, olyan kicsi az @ érdeklődés. szeretettel találkozik, belátja, hogy nem élhet csupán önmagának. „Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne. ” (ÍJn 4,16b) Ha ez az ige eléri szívünket, tudni fogjuk, hogy azzal tartozunk egymásnak, hogy szeressük egymást. Isten önmagába fogadott be bennünket. Akkor szeretjük Ot igazán, ha mi is befogadjuk a felebarátot a szívünkbe. Ha embernek születtünk, szeretni születtünk. Isten cselekszik minden szeretetből fakadó tettünk által. „Szeretném, ha szeretnének” - fogalmazza meg Ady Endre az emberiség ősi vágyát. Szeressünk, és minket is szeretni fognak. Ez az életünk értelme - ha tetszik: küldetése - ezen a világon! Ha megízleljük a szeretet édes gyümölcsét, annyira éhezni fogunk rá, hogy ez az éhség legyőzi lelki tunyaságunkat, közömbösségünket. Feltárul előttünk az adás gyönyörűsége, a jóság szépsége, és lelkünket beragyogja a Világ Világossága. A megkon- _ firmáit gyerekek többsége elmarad a bibliakörből. A gyülekezeti tisztségek betöltése sem egyszerű feladat, hiszen az ingyenes munka nem csalogató. A templomot hónapokig nem látogató testvérek saját bevallásuk szerint rendkívül elfoglaltak. Sajnos a hét 168 órájából egyetlenegyet sem tudnak az Úristen dolgaira áldozni... Ezek szerint a templomi padsorokban hétről hétre csupa dologta- lan ember üldögél. Ok valahogy mindig tudnak időt szakítani arra, hogy meghallgassák Isten igéjét. Elmondják, hogy erőt nyernek belőle a mindennapokhoz. De mi lesz a lelki resttel, ha egyszer szakadékba zuhan a földiekhez kötődő minden reménysége? Mit tesz, ha elveszíti munkáját, vagy ellopják vagyonát? Hogyan néz majd szembe a halál rémével, ha egy szeretett személy koporsója mellé kell állnia? Mibe fogódzkodik bele, ha beteg vagy magányos lesz? El tud-e mondani majd egy imát? Rálelhet-e még egy irgalmas felebarátra, aki bekötözi sebeit, ha ő egész életében nem törődött Istennel, sem embertársaival? Adja Isten, hogy találjon kiutat és segítséget! Talán ha az önzetlen ZÁ RSZÓ Sorozatunk végére érve se borítsuk le a lelki tükröt sötét lepellel. Továbbra is vizsgáljuk mi meg lelki arcvonásainkat benne Isten igéjének útmutatása szerint, naponta. Fájdalmas? Igen, az! Óemberünk minden porcikája lázad ellene. Hitünk és életünk szempontjából azonban szükségünk van erre az önvizsgálatra. Minden új nap döntés elé'állít: a jó vagy a rossz, az élet vagy a halál útját választjuk-e?! A kísértő megtalál, ismeri gyenge pontjainkat, és éppen ott támad, ahol a leggyengébbek vagyunk. Naponta meg kell térnünk, naponta, sőt minden pillanatban Krisztus Urunk keresztjének erejére kell támaszkodnunk ahhoz, hogy megmaradhassunk a keskeny ösvényen. Az üdvösségünket ő szerezte meg, jó cselekedeteinkkel azt soha ki nem érdemelhetjük. Urunk azonban ezt is mondja: „Legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes!” (Mt 5,48) Isten megváltott gyermekének ez a mércéje. Egész életében növekednie kell a hitben, Isten megismerésében és a szeretetben. A hit harca tehát utolsó szívdobbanásunkig folyik. Csak a kitartó, bizodal- mas és engedelmes szív jut el a végső célig. De ez a cél olyan hívogató, olyan édes, vigasztalóan meleg és ölelő, mint édesanyánk karja. Még a küzdelem is áldást hozó érte. „Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendöt keressük!” (Zsid 13,14) Szólít az Úr szava... - menjünk! Szókéné Bakay Beatrix Két Saul a Bibliában Nem vitatéma, hogy számunkra a Szentírás legfontosabb része az Újszövetség, azon belül is a négy evangélium. Ebben teljesedik ki Isten minden bölcsessége és jósága, középpontban a megváltással, hiszen a kulcsmotívum Jézus élete és halála. Ami előtte van, az előkészítése, ami utána, az következménye mindennek. Ennek ellenére úgy érzem, hogy ha meg akarjuk érteni, „hogyan működik az Isten”, az Ószövetség könyveit is forgatnunk kell. Vegyünk szemügyre most egy érdekes párhuzamot, melyből ismét kitűnik, milyen csodálatos és megbonthatatlan egész a Biblia két testamentuma. Két Saul van a Bibliában. Az „egyik” az apostolfejedelem, akit később Paulusnak, majd Szent Pálnak hívnak. Rá a körül- metéletlenség (vagyis a pogányok) evangéliuma volt bízva, miként Szent Péterre a körülmetélésé (vagyis a zsidóké, vö. Gál 2,7). Mint ismeretes, Pál apostol volt az, aki megkapta Jézustól az új törvény hirdetésének kegyelmi ajándékát (traditio legis). A „másik” Saul történetét Sámuel próféta könyvében találjuk: mikor Izrael királyt kívánt (lSám 8,5), Sámuel az Úr választása alapján Sault kente fel Izrael első királyává. Mi a közös ebben a két emberben - a nevükön kívül? Az ószövetségi Saul király volt, de magára haragította Istent makacs önfejűségével. Az volt a végzete, hogy kételkedett az isteni politikában, és odáig „fajult”, hogy a mennyei rendelkezést már csak az éndóri halottidéző által hallotta. Sámuel a halálból feljövet is az Istentől való eltávolodásra figyelmezteti őt: „...kiragadta kezedből a királyságot crz Úr, és másnak, Dávidnak adta. Mivel nem hallgattál az ÚR szavára, és nem hajtottad végre az ö fölgerjedt haragját... ” (lSám 28,17-18) Az ószövetségi Saul bűne tehát az, hogy pogány varázslóként, emberi módon akarta megoldani a rábízott küldetést. Az újszövetségi Saul jelleme ezen a ponton találkozik az ószövetségi Sauléval. Mindkettő az emberi módon való cselekvés miatt szenved. Míg Saul zsidó királyként az isteni engedelmességből a pogányság felé haladt, s lett kegyveszetté; úgy Pál apostolsága előtt szintén emberi tanítások szerint cselekedett: a zsidó törvényeket betartotta, de ezzel - tudtán kívül - éppen Istent vette üldözőbe. A „két Saul” sorsa ezután ellentétes: Saul király élete a pogányság, így a tragédia felé vezet; míg Pál megtér a damaszkuszi úton, és további életét, küldetését Istenre bízza. „ Mit mondjunk tehát erre? ” (Róm 8,31) Találóan fogalmaz Jézus, amikor így szól: „ hiába tisztelnek engem, ha olyan tanításokat tanítanak, amelyek emberek parancsolatai’’ (Mt 15,9). Ahogyan „egy szolga sem szolgálhat két úrnak... ” (Lk 16,13), úgy senki nem járhat egyszerre két úton. Te merre indulsz? Az emberi bölcsesség és hiábavaló okoskodás felé, vagy inkább hiszel a Pártfogó segítségében, amely a teljes igazságra elvezet? Andriska János 2003. OKTÓBER 19. 9. oldal Dlüa$#uk Sutfyett a reformáció havában (is)! LUTHER LEVELE EGY SZERZETESHEZ Kegyelem és békesség neked Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól! (...) Szeretném tudni, hogyan állasz lelked ügyeivel? Nem tanulja-e meg végre lelked, hogy megelégelvén saját igazságát. Krisztus igazságában találjon megnyugvást, és teljesen reá bízza magát? A mi korunkban sok embert valami tüzes vakmerőség kísért, kiváltképpen az olyanokat, akik minden erejükből arra törekszenek, hogy igazak és erényesek legyenek. Csak az Isten igazságát nem ismerik, amit Krisztusban bőséggel és ingyen kapunk. Ok saját erejükből törekszenek jó cselekedetekre mindaddig, míg meg nem bizonyosodnak afelől, hogy most már erényeik és érdemeik díszruhájában megállhatnak Isten előtt - holott ez lehetetlen. Nálunk te is ebben a hitben éltél, vagy sokkal inkább: ebben a tévelygésben. Én is benne voltam, most már azonban harcolok e tévhit ellen. Harcom még nem ért véget. Azért kedves testvérem, ismerd meg Krisztust, mégpedig a megfeszített Krisztust! Magasztald őt, és kétségbeesvén magad felett, így kiálts hozzá: „Úr Jézus, te vagy az én igazságom, én meg a te bűnöd vagyok. Magadra vetted az enyémet, és nekem ajándékoztad a tiédet. Olyanná lettél, amilyen nem voltál, s olyanná tettél, amilyen nem voltam.” Vigyázz, hogy valaha is ne törekedjél olyan szeplőtelenségre, amelyben önmagad előtt nem látszanál bűnösnek, holott bűnös vagy. Mert Krisztus csak a bűnösök között lakik! Hiszen azért jött el a mennyből is, ahol igazak között lakozott, hogy a bűnösök között is lakozása legyen. Erre az ő szeretetére gondolj lankadatlanul, s akkor megtapasztalod az ő mindennél kedvesebb vigasztalását. Mert ha nekünk saját fáradozásunk- és szenvedésünk útján kellene elérnünk lelkiismeretünk megnyugvását - akkor ő miért halt volna meg? Azért hát csakis Krisztusban, a magad és cselekedeteid felett való bizakodó kétségbeesés útján találsz majd békességet. Ezenfelül megtanulod még tőle, hogy amint ő téged magához fogadott, és a te bűneidet magára vette, éppen úgy neked ajándékozza az ő igazságát is. Ha ezt szilárdan hiszed, amint hinned kell - mert átkozott, aki nem hiszi akkor te is fogadd magadhoz zabolátlan, még mindig tévelygő testvéreidet, és viseld el őket türelmesen. Bűneiket vállaljad, s ha valami értéked van, add át nekik. Az apostol is ezt mondja: „Fogadjátok be egymást, miképpen Krisztus is befogadott minket az Isten dicsőségére.” (Róm 15,7) Egy másik helyen pedig így szól: „Az az indulat legyen bennetek, amely volt a Krisztus Jézusban is, aki mikor Istennek formájában vala, ezt nem tekintette zsákmánynak, ... hanem önmagát megüresíté.” (Fii 2,5) Te se tekintsed zsákmánynak, ha magadat jobbnak véled, mintha ez egyedül a tied lenne, hanem üresítsd meg magad tőle. Felejtsd el, milyen vagy, és légy olyan, mint közülük egy, hogy elviselhesd őket. Vigasztalan a helyzet az olyan ember igazságával, aki önmagához méri a többieket, s nem akarja elviselni őket, ha rosszabbaknak találja önmagánál. Pusztai magányt és menedékhelyet keres, holott türelmével, imádságaival, példaadásával haladéktalanul segítenie kellene amazokon. Ez a magatartás azt jelenti, hogy az ember elássa Isten talentumait (Mt 25,18), és nem teljesíti kötelességét szolgatársái iránt. Ha liliom és rózsa vagy a Krisztus virágoskertjében, tudd meg, hogy tövisek között folytatod életedet (Énekek 2,2). Csak arra ügyelj, hogy a türelmetlenség, az elhamarkodott ítélgetés és a rejtett gőg téged magad is tövissé ne tegyen. Krisztus királysága az ő ellenségei közepette van, mondja a zsoltár (110,2). Mit álmodozol hát csupa jó barátok között való életről? Ha pedig szűkölködöl valami nélkül, borulj Krisztus lábai elé, és könyörögj érte. O maga tanít majd meg téged mindenre. Csak arról ne feledkezz meg, amit ő tett érted és minden emberért. így tanulod meg majd te is, mit kell tenned másokért. Ha ő csupa jó emberek között akart volna élni, és csak barátaiért halt volna meg, mondd, kérlek, kiért halt volna meg akkor, s kivel tudott volna együtt élni? Cselekedj hát ezek szerint, kedves testvérem, s imádkozzál értem. Az Úr legyen veled. 1516. április 8-án. (Az idézet forrása: Virág Jenő: Dk Luther Márton önmagáról, 3. kiadás; 84-87. oldal. Válogatta: G. A.) HETI UTRAVALO Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (ÍJn 4,21) A Szentháromság ünnepe utáni 18. héten az Útmutató reggeli igéi az „aprópénzre váltott” testvéri szeretet példáit állítják elénk. Vezérigénk felszólítását a szeretet apostola ezzel indokolja meg: „Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug... ” (ÍJn 4,19-20) S ez összhangban van Jézus tanításával: „Szeresdaz Urat, a te Istenedet (...) és felebarátodat, mint magadat. ” (Mk 12,30.31) Pál „aprópénzei”: „Azokra a dolgokra törekedjünk tehát, amelyek a békességet és egymás építését szolgálják." (Róm 14,19) Nem csak a thesszalonikaiaknak szól az apostol figyelmeztetése: „Csendesen éljetek, tegyétek a magatok dolgát,!...) a kívülállók iránt tisztességesen viselkedjetek" (IThessz 4,11-12) Az emberszeretet jelszava alatt „hamis pénz” a tévtanok hirdetése - a szeretet „nemes valutájának” mindennapi használata helyett. Bizony a szeretet mindennél drágább kincs; mert soha el nem múlik (lKor 13,8), és ha igazi, „úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángjai” (Énekek 8,6). A gyülekezeten belül az asztaloknál végzett szolgálat és az ige szolgálata egyformán diakónia; szeretetből végzett szolgálat (ApCsel 6,1-7). Te kinek vagy a diakónusa? Jézus diakóniája volt a legtökéletesebb: Gyilkosaiért így kö- nyörgött a keresztfán: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. ” (Lk 23,34) O nem tette érvénytelenné a törvény tanításait, hanem teljesen betöltötte ázokat. „Énpedig azt mondom nektek”, hogy ölni nemcsak gyilkos fegyverrel lehet, hanem gondolattal és szóval; gyűlölettel és haraggal is (Mt 5,17-24). De Istentől nem csupán a szeretet kettős nagy parancsolatát kaptuk, hanem ő úgy szeretett minket, hogy elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért. Kérhetem őt: „Hogy tövises pályámon Ragyogjon szeretet, Mert aki boldogít mást, Boldog csak az lehet!” (EÉ 455,1) Garai András A Deák Téri Evangélikus Gimnázium felvételt hirdet nyolcosztályos és négyosztályos tagozatára a 2004/2005-ös tanévre olyan jelenleg 4.. illetve 8. osztályos tanulók számára, akiknek mind a magatartásuk, mind a tanulmányi eredményük jó. Intemátusi elhelyezést tudunk biztosítani. Jelentkezési lapok a budapesti és a Pest megyei evangélikus lelkészi hivatalokban, valamint iskolánkban szerezhetők be 2003. november 3-tól. 2003. november 8-án, szombaton 10 órától tájékoztatót tartunk a szülőknek és a gyermekeknek iskolánk működéséről, hagyományairól. Erre minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. A jelentkezés határideje: 2004. február 6. A jelentkezési lapokat kérjük a gimnázium címére küldeni vagy személyesen leadni. Címünk: 1052 Budapest, Sütő u. 1.
