Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-19 / 42. szám
Evangélikus Elet 2003. OKTÓBER 19. 3. oldal 10. országos evangélizáció (Folytatás az 1. oldalról.) Szeverényi János külön is kitért a média felelősségére és a missziói szolgálat végzésekor megmutatkozó segítő szolgálatára. A rádiómissziós központ vezetőjeként fontosnak tarja, hogy minél szélesebb hallgatósághoz juttassuk el Isten evangéliumát, úgy a regionális rádióműsorok, mint az internet segítségével. Beszámolójában az evangélikus népfőiskola tervét is felvetette. A köszöntések közül, melyekre a program ismertetése után került sor, kettőt emelnénk ki. Elsőként Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke (korábban hat éven át missziói lelkész) szavait, aki egy kedves gesztussal igazi halászhálót nyújtott át utódjának. „A háló: üres - mondta Gáncs Péter püspök ez hat év tapasztalata. Lehet, hogy más a vető, és más az arató; de minden szemben ott van a kereszt.” Megható volt annaka a roma származású fiatalembernek - Horváth Kálmánnak - az áldáskívánása is akit néhány évvel ezelőtt Szeverényi János keresztelt meg. A délután csoportbeszélgetésekkel folytatódott három helyszínen: „Maradj életben, ember”, „Maradj életben, család és gyülekezet”, „Maradj életben, egyház” címmel. Mindhárom szekció munkáját élénk érdeklődés kísérte. E sorok írója a Tamásy Tamásné és D. Szebik Imre elnök-püspök vezette „családi csoportban” vett részt. Itt - egyebek mellett - elhangzott: világjelenség, hogy válságban vannak a családok a válások, az abortuszok, a magányosok nagy - és sajnos egyre növekvő - száma miatt. A keresztény csa- ládmodellt napjainkban különösen is nehéz megvalósítani, de Istenre figyelve mégsem lehetetlen. Isten családpárti, és ehhez, jó kereteket” adott - de vajon az ő rendje szerint élünk-e? Merjük-e például „feláldozni karrierünket” ma, amikor egy átlag magyar családban a gyermekszám 0,8 fő?! Tudatában vagyunk-e annak, hogy az anyai hivatást senki más nem vállalhatja át a nőktől? Az egész napos, gazdag programot a kelenföldi ének- és zenekar szolgálata színesítette Bence Gábor vezetésével. Bizonyára sokáig emlékezni fogunk Czipott Géza előadóművész, valamint Nagyváti Pál és Bartalák Pál bizonyságtételére is. Az országos evangélizáció úrvacsorái istentisztelettel zárult, melyen Gáncs Péter püspök hirdette az igét Ez 16,60 alapján. Prédikációjában kiemelte: az értünk meghalt és feltámadt Úr, mint egy donor, önmagát adja, hogy mi „életben maradhassunk”. Urunk, amikor útra bocsát minket, nemcsak jó utat kíván nekünk, és nem csupán azt mondja: viszontlátásra, hanem így biztat bennünket: „Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. ” Kőháti Dorottya 80 éves a vecsési gyülekezet Az elmúlt esztendők hagyományaihoz híven idén is evangélizáció előzte meg Vecsésen a templomszentelésre emlékező hálaadó istentiszteletet. A hét során ebben az évben - lKor 3,10-17 igéje tükrében - Marschalkó Gyula ny. lelkész idézte fel a nyolcvan év, illetve az általa ott eltöltött 35 esztendő embert és hitet próbáló lelkipásztori szolgálatának élményeit. Október 12-én pedig D. Szebik Imre elnök-püspök és Koczor Tamás esperes részvétele is jelezte a vasárnapi istentisztelet ünnepi jellegét. Az ÍJn 5,4c - bibliaolvasó Útmutatónk heti igéje alapján - tartott igehirdetésében az elnök-püspök Jézus Krisztus kereszthalálának és feltámadásának bűnt megbocsátó és halált legyőző erejéről szólt, melyről a vecsési gyülekezet eddigi nyolc évtizedes múltja is tanúskodik. Az újból és újból megújuló Krisztushit erejéről tesz bizonyságot az is, hogy amíg a nagy lélekszámú gyülekezetek évszázadokon át egy templomot használnak, addig a vecsési szórványgyülekezetnek három templomot is kellett építenie fennállásának nyolcvan éve alatt. Az istentisztelethez kötődő ünnepi közgyűlés bevezetőjében Rezessy Miklós lelkész emlékezett meg Isten iránti hálával az elmúlt nyolcvan esztendő megtapasztalt csodáiról, majd az egyházközség felügyelője, Szabó Dénesné üdvözölte a megjelent vendégeket. * A Vecsési Evangélikus Missziói Egyház 1923 pünkösdjén alakult meg Kuthy Dezső akkori egyetemes egyházi főtitkár, későbbi püspök, dr. Helle Ferenc, Vecsésen élő gimnáziumi tanár és evangélikus lelkész, valamint Horvay Sándor, a gyülekezet első felügyelője többéves szervezőmunkájának eredményeként. Az egyre növekvő lélekszámú közösségnek nagy vágya volt, hogy saját templomot és lelkészlakást építsen, és helyben élő, „saját” lelkésze legyen. Az álmok 1932. május 16-án valóra váltak: gróf Vigyázó Ferenc ugyanis evangélikus édesanyja, báró Podmaniczky Zsuzsanna emlékére nagy összegű adományt ajándékozott az egyházközségnek. Két évtized folyamatos fejlődését szakította meg 1944. december 9-én a templom felrobbantása, amelynek következtében a mellette álló parókia is lakhatatlanná vált. A háború nemzeti tragédiája a vecsési evangélikus gyülekezetét is kilátástalan helyzetbe sodorta. A templom törmelékhalma a kritikusan lecsökkent lélekszámú közösség addigi egészségesen fejlődő életének szimbolikus sírhalma lett. Gondviselő Urunk az elcsüggedt gyülekezet számára ekkor olyan megoldást készített elő, amilyenre senki sem gondolt. 1946 nyarán az Egyházak Világtanácsának ajándékaként teljes berendezéssel együtt megérkezett Svájcból az a fatemplom, amely 25 éven át állt az első templom romjai mögött, a gesztenyefák árnyékában. (Ordass Lajos püspök szentelte fel 1946. augusztus 25-én.) Igazi korszakváltást jelentett a gyülekezet életében 1955. október 9-e, amikor beiktatták hivatalába Marschalkó Gyula mezőhegyesi lelkészt, aki 1990-ig, nyugállományba vonulásáig a legkilátástalanabb időkben is hűségesen végezte lelkipásztori munkáját a Vecsésen, a Ganz-telepen, Üllőn, Gyálon és Felsőpakonyban élő evangélikusok között. Az új jelenlegi parókiát 1962. szeptember 30-án avatták fel, a gyülekezet immár harmadik templomát pedig 1971. október 10-én szentelték fel. A vecsésiek 1990-ben hívták meg lelki- pásztoruknak jelenlegi lelkészüket, az idei evangélizáció és emlékünnep krónikását. Rezessy Miklós Vendégtalálkozó Edvén A mintegy 150 lakosú Edve a Győr-Soproni Egyházmegye déli csücskében található. A statisztikák szerint ebben a kis községben ma mindössze 28 lutheránus él. A beledi egyházközség szórványához tartozó edvi gyülekezet tagjai október 12-én templomuk felszentelésének 10. évfordulóját ünnepelték. E jeles eseményen a megjelent vendégek száma bizony többszöröse volt a vendéglátókénak... A falu méretével arányos nagyságú templomban nem fért el az ünneplő gyülekezet. Sokan a kapu előtt állva hallgatták az istentiszteleten elhangzottakat. A liturgiában lttzés János püspök mellett Jankovits Béla esperes, dr. Fabiny Tibor nyugalmazott teológiai tanár, Szabóné Nyitrai Márta marcalgergelyi segédlelkész, valamint Bence Imre budavári és Béres László beledi lelkészek szolgáltak, akik - valamilyen módon - mindannyian kötődtek ehhez a kis gyülekezethez. Igehirdetésében lttzés püspök - Lk 12,32 alapján - Jézus vigasztalásáról szólt. Mint elmondta, aggodalmaskodó nép vagyunk. Bár gyakran valóban van okunk az aggódásra, soha ne feledjük el: Isten számon tart bennünket. O megtart, megvéd, és hitet ad. Az edvei kicsiny nyájnak sincs oka a félelemre, hiszen — bár az egyház sokszor hatalmasnak látszott a történelem folyamán - a Krisztus-hívők mindig kisebbségben voltak. Fontos, hogy ne csak az örömünket osszuk meg egymással, hanem a „mégis örömünket” is - azt, amikor emberi ésszel nem lenne okunk rá, de Istenben reménykedve mégis örömre talál a szívünk. Az istentiszteletet díszközgyűlés követte, amelyet Buthi Ernő Gyula felügyelő vezetett. Elsőként a falu hittanos gyermekei - Percze Abel és Bence - kaptak szót, akiktől megtudhattuk a helyi evan- gélikusság történetét. Már a római korban is létezett a község, amely a 15. században az Edvy család birtoka lett. A reformáció után e család elsőként vált Luther tanainak követőjévé. A falu szülöttjét, Edvy Illés Gergelyt az ellen- reformáció idején gályarabságra ítélték. A neves malomsoki lelkész a tengerhez vezető úton halt meg 1675-ben. Az evangélikusok 1873-ban iskolát és tanítói lakást építettek, amelyet a pártállam idején államosítottak. A romos állapotban lévő iskolaépületet 1991-ben kapta vissza az egyházközség. A gyülekezet akkor úgy határozott, hogy lebontja, és az 1906-ban épült toronylábhoz hozzáépíti az új templomot, amely végül 1993-ban készült el. A közgyűlésen - többek között - szót kért dr. Fabiny Tibomé, aki itt kezdte pedagógusi szolgálatát; Keveháziné Czégényi Klára, aki teológiát végzett hitoktatóként és kántorként szolgált egykor Beleden és fíliáiban; valamint Bencéné Szabó Márta, a gyülekezet egykori lelkésze is. Mindannyian kiemelték, hogy otthonra leltek ebben a családias kis közösségben. Szekeres Elemér nyugalmazott lelkész a falu szülötteként levélben köszöntötte a gyülekezetét. Béres László, a beledi és edvi egyházközség pásztora elmondta, hogy az utóbbi évtizedekben az itt élők nagy része elköltözött a faluból, ám közülük sokan hazajöttek erre az ünnepségre. Az egyházmegye és a Gustav Adolf Segélyszervezet támogatása révén 100 000 forintot kaptak, melynek segítségével a templom külsejét és belső terét kifestették az évfordulóra. A meghitt alkalom végén lttzés János püspök kért szót. Beszédében szomorúan konstatálta, hogy a diktatúra lezárult ugyan, de a kisközösségek rombolása nem ért véget. Sajnálatos tény, hogy a falvakból fogyó evangélikusság nem tud gyökeret verni városi gyülekezeteinkben. Mégis áldás származhat a csekély létszámból is: ahol kevesen vannak, ott talán jobban tudnak figyelni egymásra a testvéreké Kívánjuk, hogy ezt nap mint nap megtapasztalhassák az edvei gyülekezet hívei is. Menyes Gyula Egyház a világban Ősi konfliktusforrás, hogy az egyház a világban él. Újra meg újra kísért annak a veszélye, hogy erre a kihívásra rossz választ adjunk: befelé forduljunk, vagy elzárkózzunk. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól” - hangzik Jézus gyönyörű főpapi imádságának máig ható üzenete. De hát nehéz a világban élni és a gonosztól mentesnek maradni. Az egyik nagy csapda a pénz szerelme, a pénz bűvölete. A Wesley János Főiskola egyházpolitikai beszélgetések sorozatában legutóbb az egyházfinanszírozásról volt szó, melyen - többek között - Bokros Lajos egykori pénzügy- miniszter, Fedor Tibor, az Egyházügyi Titkárság főosztályvezetője és Wildmann János, az Egyházfórum című folyóirat főszerkesztője tartott előadást. Számomra - aki szintén kifejthettem gondolataimat e tárgyban - a legkellemesebb élményt az okozta, hogy az eltérő pozíciók és megközelítések ellenére mennyire egységes álláspont alakult ki az alapvető kérdésekben, nevezetesen: mindenki szükségesnek, fejlesztendőnek és támogatandónak tartotta az egyházaknak a közfeladatok ellátásában (oktatás, egészségügy, szociális szféra) való részvételét. E területeken természetesen további szakmai teendőkre, egyeztetésekre van szükség, például arról, hol induljon egyházi iskola, hol valós erre az igény, és hol jelent netán menekülést, megmaradást az önkormányzati iskola számára az egyházi köntös. (Ez nem biztos, hogy konstruktív megoldás, hiszen a gyermekek létszáma nem attól függ, hogy ki az iskolafenntartó.) Érdekes volt ebben az összefüggésben is Bokros Lajos véleménye, aki a verseny és a piac fogalmával gazdagította a disputát. Érvényesül ez a szektorsemleges finanszírozás területein is, mivel hosszú távon az egyházi iskolák, intézmények létét szintén a színvonaluk, az irántuk megnyilvánuló társadalmi igény garantálja - más megfogalmazás szerint a verseny, amelyben jól kell szerepelnünk, hogy érvényesülni tudjunk a „piacon”. Az ismert közgazdász - aki jelenleg a Világbank szakértőjeként tevékenykedik - a neuralgikus témára, az úgynevezett hitélet-finanszírozásra is kiterjesztette a verseny és a piac fogalmát. Persze már maga a hitélet-finanszírozás is furcsa kifejezés, de nyilván nem érdemes leragadni a terminológiánál. Abban konszenzus született, hogy beszéljünk igényről vagy akár a lelkek piacáról, az egyházfinanszírozást mindenképpen a következő elvek jegyében kell véghezvinni: fejezze ki az egyházhoz kötődők szándékát, az adott egyház támogatottságát, híveinek a számát, törekvését, és ne függjön politikai alkuktól, az egymást váltó kormányok, parlamentek jóindulatától. A vitában - a jelenlegi egyszázalékos rendszertől, ennek változataitól kezdve az önkéntes egyházi adóig - többféle modell került előtérbe. Valamennyiben az a közös, hogy az egyháztagoktól a jelenleginél lényegesen nagyobb aktivitást igényel. Elgondolkodtatok az egyszázalékos rendszer bevezetése óta szerzett tapasztalatok is. Hiszen ez esetben az emberek valójában nem adakoznak, nem saját pénzüket adják oda, hanem az állam mond le az adó egy százalékáról az egyházak javára, és ezt osztják el a rendelkezők szándéka szerint. Sajnos jellemző, hogy az egy százalék alig több mint két tizedét ajánlják fel a nyilatkozók, ezt egészíti ki az állam nyolc tizedre, de - meghatározott arányok alapján - további lehetőség lenne a teljes egy százalék vagy akár 1,5-2 százalék átadására is. Érdekes, hogy egyelőre inkább állami oldalról nem támogatják az önkéntes egyházi adó - német és svájci mintán alapuló - bevezetését. Ebben az esetben az ezt vállaló polgárok fizetnék az egyház működését segítő adót, amelyet az állam szedne be. Ezen a tanácskozáson természetesen nem került elő a kérdés másik, egyházunkban igen időszerű oldala, a rendelkezésünkre álló erőforrások felhasználásának az ügye. Új törvényeink megnövelték az Országos Iroda feladat- és hatáskörét. Irányító szerepe mellett hangsúlyos a szolgáltató jelleg. Itt intézik többek között a kerületek gazdasági adminisztrációját, a munkaágak menedzselését. Ehhez persze az eddiginél szakszerűbb, professzionálisabb működés szükséges. Ennek elősegítését célozta a közelmúltban lezajlott vizsgálat, amely a jelenlegi szervezet hatékonyságának megítélésére és a szükséges átalakításokra irányult. Egy folyamat részesei vagyunk, amely megértést kíván azok részéről is, akiknek helyzetét kedvezőtlenül érinthetik a szükséges változások. A következő hetekben - egyházi testületekben, bizottsági üléseken, konferenciai tanácskozásokon - széles körben tájékozódhatnak az egyházi tisztségviselők, munkatársak az elképzelésekről, és ezekről tárgyal az Országos Elnökség is. A jó előkészítés a záloga annak, hogy az Országos Közgyűlés november végén megfelelő döntést hozzon, és a jövő évtől fokozatosan ráálljunk a mai igényeket kielégítő tevékenységre. A jó adminisztráció is hozzátartozik az egyház hiteléhez. Frenkl Róbert Hat évtized második temploma A Visegrád és Budakalász között fekvő (mintegy harminc kilométeres) terület közel ezerfős evangélikusságának egyetlen saját temploma van - Szentendrén. Az 1950-ben mindössze 49 nap alatt felépített kicsiny hajlék azonban egy ideje szűkösnek bizonyult, illetőleg a kor elvárásainak sem felelt már meg. Az épületet így néhány héttel ezelőtt elbontották - abban a reményben, hogy egy év múlva már egy modern evangélikus gyülekezeti központban adhatnak hálát Istennek. A szentendrei presbiterek körében már több évvel ezelőtt felvetődött az új templom, parókia és gyülekezeti központ építésének gondolata, ezért létrehozták a Rosa Lutheri Alapítványt. A 2001-re elkészült tervekből a szentendrei Kocsis Józse/’Ybl-dijas építész terveit fogadta el a gyülekezet. (Közben Szeverényi János, a Budai Egyházmegye eddigi esperese is szívügyének tekintette e maroknyi közösség sorsát.) Mivel az egyházközség csupán a tervezés stádiumáig tudta vállalni a költségeket, az Országos Egyház 100 millió forintot szavazott meg az új evangélikus központ felépítésére. A kivitelezővel való egyeztetések után a komplexum megépítése várhatóan 80 millió forintba fog kerülni, így a hívek a fennmaradó 20 millió forintot a templombelső berendezésére fordíthatják majd. Maga a templom 120 férőhelyes lesz, amelyhez egy 25-30 főt befogadó karzat és a templommal összenyitható, a belső teret növelni tudó 45 fős gyülekezeti terem tartozik majd. Az Isten házához csatlakozó két kétszintes épületrész egyikében a lelkészi hivatal, a teakonyha, a mellékhelyiségek, a másikban pedig a 95 négyzetméteres parókia, illetve a garázs kap helyet. Az ünnepi istentiszteleten D. Szebik Imre elnök-püspök Fii 1,6 alapján hirdette Isten igéjét, melyben emlékeztette a jelenlévőket arra, hogy a templomok városában szükség van egy jól látható, mindenki számára elérhető, hangsúlyosabb helyet kapó evangélikus központra, ezzel is megszólítva az embereket. Az alapkőokiratot a jelenleg szolgálatban lévő Novotny Dániel helyettes lelkész olvasta fel. Az ünnepélyes aláírás közben a pomázi református gyülekezet Psalmus kórusának énekszolgálata hangzott el az evangélikus Ásztai Csabáné vezényletével. Az alkalmon részt vett Csuka Tamás protestáns tábori püspök és Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője, illetve a környékről érkező evangélikus és református lelkészek is osztoztak a szentendreiek örömében. A Szentendrei Evangélikus Egyház- község nyilvántartásához tartozó 266 felnőttnek és 108 gyermeknek még egy évet kell várnia az új lelki otthon használatba vételére. Horváth-Hegyi Olivér
