Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-10-19 / 42. szám

Bottá Dénes Felvételei

68

. ÉVFOLYAM 42. SZÁM 2003. OKTÓBER 19. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 18. VASÁRNAP

ÁRA: 135 Ft

A TARTALOMBÓL Csak bűnösöknek! Egyház a világban

30 éves az Evangélikus Országos Múzeum

1956 fényképésze

Lelki tükörben: a lelki restség

A hétköznapokon mindig forgalmas budapesti Deák tér a hideg, őszi szombat reggeleken szinte kihalt szokott lenni... Ám - s legyen első szavunk az örömé - nem így volt ez október 11-én, szombaton, a tizedik országos evangélizáció napján, amikor is már 9 óra után elkezdtek gyülekezni a hívek, s jó korán elfoglalták helyüket a Deák téri templom padsoraiban. Az igehallgatás, a beszélgetés, az úrvacsorás istentisztelet, az ország több pontjáról érkező evangélikus testvérek találkozása önmagában is nagyszerű alkalom. Október 11-e azonban tartogatott még egy „ünnepet az ünnepben”: Szeverényi János országos evangélizációs és misz- sziói lelkész beiktatását.

A napot megnyitó „iktató” istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület vezetője - aki egyben a misszióért felelős püspök is - hirdette az igét Jel 14,6-7 alapján. Oltár előtti prédikációjában elmondta: nincs nagyobb kincsünk, mint Isten evangéliuma. A felséges Isten szolgálatába, Isten képviseletére lelkészeket hív el az egyház Ura. Szeverényi János új - missziói lelkészi szolgálatában - az eddiginél jóval nagyobb „gyülekezetben”: az egész országban hirdeti majd az evangéliumot. Nem szolgálata, hanem felelősségi köre lesz más. Isten országának csodája, hogy „angyalok”, küldöttek lehetünk, hiszen az örömhír ránk van bízva. És Isten üzenete ma is eleven, élő és ható! Ittzés János az oltár előtt álló Szeverényi Jánoshoz fordulva így zárta igehirdetését: „Végezd szolgálatodat alázattal, tág ölelésű szeretettel. Légy jó sáfára a reád bízott kincsnek.”

A prédikáció után D. Szebik Imre elnök-püspök végezte az iktatás szolgálatát, majd a lelkésztársak áldása hangzott el. Itt említjük meg, hogy Finnországból kifejezetten erre az ünnepi alkalomra látogatott el, és hozta a finn evangélikus egyház köszöntését Juha Auvinen, a Sanansaattajat, azaz a finn rádiómisszió igazgatója. (A finn rádiómisszió - a norvég NOREA-val egyetemben - az Evangélikus Missziói Központ fő támogatója.)

Az istentisztelet a beiktatott evangélizációs és missziói lelkész szószéki igehirdetésével folytatódott. Alapigéje egyszersmind az egész nap bibliai mottójául is szolgált. Ezékiel könyvének 16. fejezetében ezt mondja az Úr: „Maradj életben!"

A páratlan szépségű allegória Isten és az egyház szerelméről szól. Ha Isten az egyházra néz; gondozatlannak, sorsára hagyottnak, pusztulásra kivetett csecsemőnek látja. Az egyház, az ember megváltásért kiált. Istenünk, a látás, az irgalom, a kö- nyörület Istene megszán, és így szól: „Maradj életben!”

Szeverényi János személyes bizonyságtétellel folytatta igehirdetését: „Isten meglátta az én sérült életemet is 25 évvel ezelőtt, elment mellettem, rám nézett, s hozzám is így szólt: Maradj életben! 0 hordoz, tanít, O vezet azóta, az Övé lettem.” Isten azt mondja ma mindnyájunknak: „tudok rólad”. Az Ő akarata az élet. A nap igéjét sem mi, emberek, hanem Isten adta tehát elénk - mutatott rá a missziói lelkész, majd arra emlékeztetett, hogy míg Távol-Keleten, Indiában nő a keresztények száma, és hetente két új gyülekezet születik; addig Európában évente 1 millióval kevesebb keresztényt és hetente 1 gyülekezettel kevesebbet (!) tartanak számon. „Európa félretette Istent, az Ö beszédét - az Úr azonban mégis jár-kel közöttünk, meglát, minket, magyar evangélikusokat, és nem hagy a nyomorúságban, a pusztulásban. Elénk adja az élet és a halál útját — válaszd az életet! Mondj igent Isten igenjére, először vagy sokadszorra éléted során!” - zárta szavait Szeverényi János.

A személyes bizonyságtétel és az igehirdetés tökéletes biblikus megalapozását adta az országos evangélizációs lelkész missziói programjának, amelyet prédikációja után ismertetett. Az alap, amelyre a felelősen felépített, átfogó terv épül: a megtérés és az újjászületés. Misszió ott van, ahol Isten szeretete kiárad, és lángra gyújtja az ember szívét. Az újjászületett ember az első perctől fogva misszionárius - hangsúlyozta Szeverényi János.

Missziós programjában a lelkész szólt a gyülekezeti missziós munka fontosságáról, korunk sok esetben káros és destruktív „vallásosságának” kihívásairól (például a New Age veszélyeiről), valamint arról, hogy a korszellemmel kiegyezve sokan eleve „lemondtak” a misszióról. Isten azonban nem mond le a világról és az egyházról sem - emelte ki. Megfogalmazása szerint nem a keresztény hit van válságban, hanem a magát kereszténynek mondó nyugati ember. '

Mi, evangélikusok - folytatta - sajátos helyzetben vagyunk, hiszen az evangéliumról neveztettünk el. Vizsgáljuk meg mindig, hogy helyén van-e az ige, hiszen ha nem, akkor bizony „semmink sincs”.

(Folytatás a 3. oldalon.)

Evangélikus gimnáziumok találkozója Nyíregyházán

A rendezvény lógóján látható tizenhárom békegalamb azt jelezte, hogy a 12 hazai evangélikus gimnázium és szakközépiskola diáksága mellett a németországi Uffenheimből is érkeztek fiatalok arra az országos találkozóra, amelynek a nyíregyházi Kossuth-gimnázium adott otthont az elmúlt hét végén. Az evangélikus középiskolák országos seregszemléjén - egyebek mellett - bibliaismeretből, vers- és prózaírásból rendeztek versenyt, de a hagyományokhoz híven a diákok összemérték erejüket a sportpályákon is.

adások közül a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium kapta a legjobbnak járó elismerést, a kiállítások közül pedig az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium.)

Szombat délelőtt kosárlabda- és futballmeccsek aktivizálták az ifjakat, a sakktáblák környékén persze elcsendesedett a szurkolótábor. A felszabadult, vidám légkör, a fiatalos jó hangulat azonban nem állt meg a Kossuth-gimnázium dísztermének küszöbén sem, ahol ezzel egy időben hittanból versengtek a csapatok. Egy nyelvet beszéltek, noha a bajor- országi vendégekre való tekintettel olykor angolra váltottak a résztvevők. (Kosárlabdában a Békéscsabai Evangélikus Gimnázium győzött. Labdarúgásban, a lányok versenyében a kőszegi Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Középiskola, a fiúkéban a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium és Kollégium végzett az élen. A sakk- és a hittanversenyt a házigazda nyíregyházi gimnázium csapata nyerte.)

„Gondolata a felvilágosodás csúcsára tör, Egy vitéz, ki több mint testőr” - ezzel a kétsorossal Bessenyei szobrát kellett megtalálni a városismereti vetélkedőn, de csak azért, hogy a szobor talapzatánál egy újabb kínrímet kapjanak a versenyzők. A következő felkutatandó helyszínhez, Benczúr Gyula szobrához például így terelték a vendégeket: „Festőóriás, szorítva tartja a színek palettáját, Evangélikus templom belseje dicséri keze munkáját.”

(Folytatás a 4. oldalon.)

I

Országos énekkari találkozó

2001 október 24-20., Deák téri evangélikus templom

Luther-opera Erfurtban

A közelmúltban több oka is volt az ünneplésre Erfurt zeneértő közönségének. A munkálatok befejeztével - több mint négyesztendei várakozás után - szeptember 12-én végre felavatták az Erfurti Operaházat, két nappal később, szeptember 14-én pedig ősbemutatóra hívták a komolyzene kedvelőit. Peter Aderhold fiatal berlini zeneszerző és karmester „Luther” című operáját Karoline Gruber rendezőnő állította színpadra.

A négy felvonásból és egy epilógusból álló mü arra törekszik, hogy a reformátor életének egyes példaértékű történéseit hangsúlyozva bemutassa Luther korának bonyolultságát. A darabban természetesen Erfurt is „megelevenedik”, hiszen Luther ezen a he- * lyen folytatta egyetemi tanulmányait, illetve az itteni ágostonos kolostor szerzetese volt. Emellett a Bóra Katalinhoz fűződő szerelem, valamint a parasztháború vezetőjével, Müntzer Tamással szembeni ellentét is fontos szerephez jut az új operában.

„Nap mint nap tapasztalhatjuk, hogy mennyire törekszik mindenki önmagát meghaladó megtiszteltetésre, hatalomra, szaktekintélyre. Az ilyen emberekbe azután mindenki kapaszkodik, kiszolgálják őket, és hódolatukkal veszik körül, dörgölőznek hozzájuk, hogy nagyságukból valami hasznuk legyen, úgyhogy nem hiába ir a Szentírás olyan kevés kegyes királyról és fejedelemről. A mélybe viszont senki sem akar tekinteni, ahol annyi a szegénység, a szükség, a nyomor, a szégyen és a félelem. Ettől mindenki elfordítja a tekintetét. Ahol ilyen emberek vannak, onnan mindenki fut, menekül, irtózik tőlük, egyszerű- en magukra hagyják őket, és eszük ágában sincs, hogy segítsenek rajtuk, vagy támogassák őket, hogy valamire vihessék ők is. ”

Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása)

Tíz éve rendezték meg először az evangélikus gimnáziumok országos találkozóját, az EGOT-ot, ám 1993-ban még lényegesen kevesebb résztvevővel. A kétévente — most kivételesen három év után - tartott seregszemlén első ízben vettek részt a kőszegi és a miskolci evangélikus diákok. Rendezőként Nyíregyháza is újonc, az 1992-ben visszakapott intézmény először szervezte meg a „fesztivált”. A házigazdák igazodtak az EGOT hagyományaihoz, de igyekeztek saját ötleteikkel is különlegessé - és ily módon emlékezetessé - tenni a mintegy 300 fiatal együttlétét.

A péntek esti megnyitón Mihályi Zoltánná, a Magyarországi Evangélikus Egyház oktatási osztályának vezetője az EGOT közösségteremtő szerepét is hangsúlyozta. Egyházunk komoly intézmény- rendszert működtet, s bár ezek az iskolák földrajzilag messze esnek egymástól - Soprontól Nyíregyházáig -, fontos, hogy az iskolák diákjainak alkalmuk legyen a találkozásra, a kapcsolatépítésre, az együvé tartozás élményének megélésére, hiszen ezekben az intézményekben az egyház jövendő értelmisége nevelkedik.

A „hosszú hétvégés” rendezvénysorozat bővelkedett programokban, eseményekben. A középiskolák színpadi produkciókkal és kiállítással mutatkoztak be egymásnak, s hogy a feladat ösz- szetettebb legyen, a szervezők azt kérték tőlük, ezeknél se tévesszék szem elől az EGOT mottójául választott igét: „Minden utadon gondolj rá, és O egyengetni fogja ösvényeidet. ” (A bemutatkozó elő-