Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-12 / 41. szám
ZMC-melléklet Filmsorozatot készítünk Isten teremtett világáról, a természetről. Kapóra jött egy gerlecsalád, akiket Gerle Gedeonnak neveztem el, mert odafészkeltek a teraszunkhoz. Egy minikamera segítségével közelről leshettem meg Gerle Gedeonék családi életét. Az egyik legmeghatóbb pillanat az volt, amikor a fióka, az ifjú Gedeon, aki már majdnem olyan nagy volt, mint az anyja, az etetés után be akart bújni a melegítő szárnyak alá. Hát - nehezen ment, de az eredmény a képen látható. A fenti történet indított arra a gondolatra, hogy az idén beszéljünk a család védőszárnyáról. - Egyik előadónk megkockáztatta, hogy elhagyja a címben szereplő „szárnya” szóból az utolsó „a” betűt, utalva arra, hagy a család igazán Isten védőszárnya alatt van. Jó gondolat, de az eredeti ötlet mégis az, hogy hálásak lehetünk a család teremtett voltáért. Mert a Teremtő teremtette a családot, és nem bízta annak kifejlődését a társadalmi adottságokra! A Személyes Gonosz ezért akarja szétzülleszteni, mert tudja, hogy még ez a magát gőgösen nagykorúnak nevező világ is rászorul (lásd ifj. Gedon) a család védőszárnyaira. Győri János Sámuel Mit jelent nekünk a regionális családi konferencia? Az Úristen kegyelméből immáron negyedik alkalommal vettünk részt a már 10 éven keresztül megrendezett szeptember végi hitmélyítő családi konferencián Piliscsabán. A konferencia időpontja mindig szeptember utolsó hétvégéjére esik, így a családi kalendáriumban már előre be lehet jegyezni ezt az alkalmat. Mégis általában a munkában megfáradva, a napi gondoktól gyötörve „esünk be” ezekre a hétvégékre. A napi hitgyakorlás az év során sokszor kimerül a biblia- olvasásban, közös imádságban, és nincs idő bizonyos témaköröket kifejteni, erről hívő közösségben beszélgetni, a problémákat imaközösségben hordozni. Ezen a hétvégén a már ismerős családok egy közös családdá változnak, és mindany- nyian az Úristen védőszárnya alatt találunk oltalmat. Sokat jelent számunkra az is, hogy ebben a közösségben életre szóló barátságok is köttetnek a családok között, akikkel az év során más alkalmakkor is találkozunk a jelentős földrajzi távolságot áthidalva, és imádságban hordozhatjuk egymás életét. Az idén megerősödött bennünk az Úr napja megszentelésének fontossága, melyre törekednünk kell. Úgy érezzük, hogy az itt kapott erővel és megtisztulással meg tudjuk újítani a mi sokszor monoton életünket, és az Úristennel való személyes találkozásokra emlékezve az év során törekedni tudunk a még tudatosabb keresztény életre. Családunk nevében szeretnénk megköszönni a konferenciaszervezők áldozatos munkáját és bátorítani őket a további alkalmak megszervezésére, valamint ezúton hívogatunk más lelki felüdülésre vágyó családokat is a részvételre. Testvéri üdvözlettel: Hamza Zsolt és felesége, Judit Kecskemétről A családkonferenciákról általában (a kezdetektől napjainkig) A rendszerváltozás után, a kilencvenes évek elején a legtöbb gyülekezetben bizonyos értelemben megpezsdült az élet. A keleti szél megszűnését követően ugyanis egyre többen keresték és vették fel a kapcsolatot az egyházzal, olyanok is, akik korábban csak anonim keresztényként éltek, vagy egyáltalán nem tartoztak semmilyen egyházközséghez. így volt ez Gödöllőn is. Voltak, aki felnőttként igényelték, hogy megkeresztelkedhessenek, és ily módon a gyülekezet tagjai lehessenek. Ebben az időszakban szinte ugrásszerűen megnőtt a keresztelések és az esketések száma. Nem kis fejtörést okozott az, hogy miként lehetne beintegrálni ezeket az (régi?) új testvéreket a gyülekezet közösségébe. A felnőtt katechézisen, gyülekezeti bibliaórákon, látogatásokon túl hogyan lehetne (ezt) a középgenerációt megszólítani és aktív gyülekezeti tagokká tenni? Ekkor támadt az ötlet: szervezzünk ennek a korosztálynak egy külön alkalmat, „konferenciát”, ahol az élet nagy kérdésein túl a mindennapi élet gondjairól-bajairól is tudunk beszélgetni, azokra együtt megoldást keresni. Férjemet már teológus kora óta baráti szálak fűzik Győri János Sámuel lelkészhez. A nyolcvanas évek közepétől kezdve rendszeresen szerveztek közös ifjúsági összejöveteleket, találkozókat és koncerteket Osagárdon, Újpesten, Siófokon, Kötésén vagy éppen Gödöllőn. így azután nem kellett sokáig egymást győzködniük az elképzelésről. Látva az igényt és a lehetőséget, 1994. november második hétvégéjére megszervezték az első közös családi konferenciát Piliscsabán. Azóta minden év őszén újra meg újra összejövünk, és örömmel tapasztaljuk, hogy a lelkesedés nem lankadt, sőt évről évre többen vagyunk, új családokkal is gyarapodunk. A második konferencia szervezésébe bekapcsolódott Babka László lelkész is, s ettől kezdve hárman koordinálják ezeket az évenkénti találkozókat. A harmadik konferenciától az időpont is állandósult: szeptember utolsó hétvégéjére. Hadd álljon itt ízelítőül. néhány cím és téma, amely az elmúlt tíz esztendőben terítékre került: A család, mint Isten ajándéka; A család, mint erőrendszer; A család, mely sebezhető, de gyógyítható; A tékozló család; Az anyaméh gyümölcse jutalom; Engedelmeskedjetek egymásnak!; Nem esik messze az alma a családfától; A család védőszámy(a) alatt... Felbuzdulva a konferenciák tapasztalatain, a kilencvenes évek második felében további közös alkalmakkal bővült a szolgálat. Az időközben magát regionálissá kinövő családhétvégék előbb közös konfirmandus, majd ifjúsági táborok szervezésével is kiegészültek. A konferenciáknak a találkozáson, lelki épülésen és egymás erősítésén túl még egy fontos vetülete van, hogy igazi, mély barátságok szövődnek a részt vevő családok és fiatalok között. Szép példája ennek a pesterzsébeti és ikladi gyülekezet között néhány éve jól működő testvérkapcsolat. Minket, papnékat pedig évről évre erősít az a tudat, hogy gyülekezeti és egyéni problémáinkkal nem vagyunk egyedül; ha „receptet” nem is találunk gondjaink megoldására, egymás tapasztalataiból mégis meríthetünk és: ezáltal kölcsönösen segíthetjük egymást. Blázy Árpád né Hétvége a család védelmében Regionális családhétvége, 2003. szeptember 26-28., Piliscsaba Különböző kultúrákban és különböző korokban különböző módon jelenik meg a család, a társadalom alapja, magja. Napjainkban épp egy olyan - a történelemben nem először előálló - korban élünk, amelyet az európai kultúrkörben az atomizálódás jellemez. Ennek a szétesésnek a család is áldozatául esett: csonka- és töredékcsaládok alkotják a társadalom jelentős részét, immár többségét. Arról nem is szólva, hogy a még szét nem forgácsolt családok közül is soknak az egysége inkább csak formailag áll fenn; emellett a tartalmilag egységes családokat is többnyire jellemzi a külső tevékenységbeli szétszakítottság mellett a belső individualizmus taszítóereje is. Ez megnehezíti például azt, hogy közös programokon vegyenek részt - családfő legyen a talpán, aki a sok családtag programjait képes úgy összehangolni, hogy egy hétvégi programon együtt vehessenek részt! E nehézségekkel küszködtek azok a családok is, akik eljöttek Piliscsabára, hogy szeptember utolsó hétvégéjét közös családi lelki épülésükre töltsék el - több család ugyanis nem lehetett teljes létszámban, illetve teljes időre jelen, mert hol a gyermekek közül volt valakinek programja vagy tanulnivalója, hol az egyik szülőnek volt elfoglaltsága. Ezekben a körülményekben is éreztük, mennyi veszély leselkedik a családra. Szükség van hát védelemre e téren is. Nem életbiztosítás, nem nyugdíj megtakarítás, sem a biztos előretervezés, sem a magunk képességei, hanem Isten óvó szárnyai adnak egyedül támaszt és biztonságot - ezért volt a hétvége mottója a „védőszárny”, Zsolt 91,4b verséből kölcsönözve a gondolatot: „... szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.” így került a család védőszárnyak alá, benne a családi élet minden területe, amelyekből egy-egy szemelA vasárnapi úrvacsorái istentiszteletjelentette a találkozó záróalkalmát. Ezen a piliscsabai leánygyülekezet lelkésze, Thurnay Béla végezte az igehirdetés szolgálatát, míg a liturgiában és a szentség kiszolgáltatásában Blázy Árpád kelenföldi lelkész és e sorok írója segédkezett. Krisztus testének és vérének vétele mellett a családok megáldásá- val is erősödhettek a résztvevők, és azzal a vággyal és reménnyel búcsúzhattak, hogy jövőre ismét találkoznak. Felsöpetény, 2003. október 2. Szakács Tamás nyugalmazott református lelkipásztor és felesége. Ok ugyanis a hitből sok gyermeket vállalók között is „élenjárók”, hiszen 17 gyermeket neveltek fel. Bizonyságot tettek Urunk megtartó kegyelméről, azaz tágra kiterjesztett védőszárnyáról, amely arra indította őket, hogy az orvosok, családtagok és rokonok véleményével ellentétben Istenre bizzák magukat, és minden utódot az O ajándékaként fogadjanak el: nem mint saját tulajdonukat, hanem mint megőrzésre, felnevelésre kölcsönkapott kincset, amellyel majd el kell számolniuk. Őszintén megosztották a gyermeknevelés során jelentkező problémáikat is, nem takargatva nevelési kudarcaikat és hibáikat sem. A szombati nap témáihoz dr. Dreny- ovszky Irén és férje, dr. Győri József adott tájékozódási pontokat a délelőtti és a délutáni előadásban. Arról vallottak, hogyan jelentkezik annak valósáfelvetett kérdések, problémák, jelenségek a nevelés köréből. Az esti beszélgetés filmvetítéssel kezdődött, amely a családi otthon, mint védőszárny szerepét illusztrálta - a jelenlevő vendégek, a Durkó család példáján, akik a péceli pünkösdi gyülekezet tagjai. (A család híres gyermeke, a junior gátfutó világbajnok Eliána amerikai tartózkodása miatt nem lehetett jelen.) Szerteágazó bizonyságtételükben vallottak például arról, hogy házuk építésénél ragaszkodtak ahhoz, hogy vasárnap nem dolgoznak - hiába mondta a szomszéd, hogy így nem készülnek el időben, a valóságban gyorsabban haladtak, mint az értetlenkedő szomszéd. A meleg és oltalmat jelentő otthon titka elsősorban természetesen nem ez, hanem az, hogy a ház elkészülte után is Istenre figyelve rendezték be, a Bibliában adott tanításához igazították életüket, és fokozottan figyeltek arra, hogy legyen idő a munka és iskola után az egymásra figyelésre, a nap eseményeinek megbeszélésére és az elcsen- desedésre is. vényt jelentettek a hétvége meghívott vendégei által megelevenített példák. Az első nap estéjén, pénteken a védőszárnyak kiterjedését vizsgálhatták a résztvevők; azt, hogy meddig is terjedhetnek e védőszárnyak: hány fiókát tud még a tojó betakarni? Emberre fordítva a szót: hány gyermeket tud felnevelni egy szülőpár? E kérdést egy beszélgetés segítségével járták körbe a jelenlevők, amelyben saját életükről vallott Viktor István ga, hogy keresztény családban védőszárnyak alatt áll a gyermeknevelés is. Délelőtt általánosabb értelemben került mindez elő a családanya és gyermekorvos tapasztalatai alapján, délután pedig a nemi szerepekre való nevelés témája került elő a fiús családapa szemszögéből - hiszen a házaspárnak csak fiai vannak. Az előadásokat kisebb csoportokban tartott megbeszélések követték, ahol még konkrétabban kerülhettek elő a referátumokban Mindenki kézbevehette Durkó Eliána junior világbajnok ezüstkupáját. lent: A piliscsabai kápolna előtt 1998 szeptemberében
