Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-12 / 41. szám
4. oldal 2003. OKTÓBER 12. Evangélikus Elet Balogh András lelkész. Gáncs Péter püspök és Marschalkó Gyula ny. lelkész Az elmúlt hét szombatja a hálaadás jegyében telt Tótkomlóson és leánygyülekezetében, Mezőhegyesen. Tótkomlóson többszörös évforduló és a befejezett munkálatok adtak okot az ünneplésre. Mezőhegyesen pedig a teljesen felújított templom hívogatta a gyülekezet tagjait. Az ünnepi istentiszteleten Gáncs Péter püspök a szőlőmunkások példázatából (Mt 20,1-6) kiindulva hirdette Isten igéjét. A Déli Egyházkerület vezetője a társadalom és az egyház közötti különbséget párhuzamba állítva kiemelte: „A környező világban természetes a munkanélküliség, az egyházban elképzelhetetlennek, ismeretlennek kellene lennie. Más a vető, és más az arató; néhol úgy tífnik, lassan beérik a vetés, de senki nem lehet tétlen egyetlen keresztény közösségben sem. Mérhetetlenül hálásak lehetünk Istennek, hogy munkatársaivá fogadott bennünket, és hogy bizonyosak lehetünk benne: munkánk jutalma egykor az örök élet lesz, amely nem fizetség, hanem ajándék.” A kilencvenes évek elején a gyüleke- tzef ftkkori' lelkésze, Gyekiczky János szívügyének tekintette az egyházi ingatlanok visszaigénylését'és a kényszerből szüneteltetett egyházi intézmények újraindítását. Ennek köszönhetően 1992. augusztus 28-án felszentelték a tótkomlósi evangélikus óvodát, amely immár tizenegy éve működik megszakítás nélkül, „utánpótlást” biztosítva a gyülekezetnek és egyházunknak egyaránt. Nemcsak a fiatalokkal való törődés, hanem az idősek gondozása, ápolása is kiemelkedően fontos feladata egy keresztény közösségnek. Öt évvel ezelőtt beindult Tótkomlóson a szeretetszolgálat intézményes formája is, amely azóta megszakítás nélkül működik, otthont és testvéri közösséget kínálva az idős lakóknak. A templom süvegének felújításán kívül még egy régi vágya teljesülhetett a híveknek: ismét jár a megjavított, megtisztított toronyóra. Ráadásul a gyülekezeti terem is megszépült, barátságos, világos helyiségei várják a hétközi alkalmakra érkezőket. „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak az építők... ” - idézte a zsoltá- rost az ünnepi istentiszteletet követő közgyűlésen Balogh András, aki három éve szolgál Tótkomlóson feleségével, Baloghné Szemerei Máriával, majd hozzátette: „Az Úr megáldotta a szándékot, megáldotta az adakozást, s megáldotta a szaktudással párosult kétkezi munkát is gyülekezetünkben.” Tótkomlóson a bölcsőtől a koporsóig kísérjük végig a híveket - hallhattuk az istentiszteleten, és a gyakorlatban is láthattuk a generációk együttélésének szép példáját: az ünnepi istentiszteletet követő állófogadásnak ugyanis az evangélikus óvoda adott otthont. A hálaadó ünnepség délután Mezőhegyesen folytatódott. Az egyházközség nehezen vészelte át az elmúlt évtizedeket, a maroknyi közösségben 1984 óta a tótkomlósi lelkész végzi a szolgálatot. A gyönyörűen felújított és zsúfolásig megtelt templom volt az élő bizonyítéka annak, hogy imádsággal, erős elhatározással és tettrekészséggel egy kis gyülekezet is nagy dolgokra képes. „A templom megújult, most az a kérdés, hogy képes-e a gyülekezet is megújulni” - mondta Gáncs Péter püspök, majd hozzátette: „Egy közösség, amely így meg tudja szépíteni templomát, nem jövő nélküli közösség, nem magára hagyott és nem erőtlen, bármilyen kicsiny is.” A népszámlálási adatok tükrében tudjuk: Mezőhegyesen 169 ember vallotta magát evangélikusnak. A hivatalos statisztikai adatokat Balogh András, a gyülekezetét gondozó lelkész ekképpen egészítette ki: csak harminc-egynéhányan vállalták azt, hogy anyagilag is hozzájámlnak az egyház- község fenntartásához... A számokat elemezve úgy tűnik, a bibliai példázat itt fordított értelemben igaz: egy juh van meg, és kilencvenkilencet kell megkeresni. A tisztára meszelt falak, az újrafestett szimbólumok, a teli padok bátorítják a többi hasonló helyzetben lévő gyülekezetét is: túl lehet élni a nehéz időket, meg lehet őrizni a hitet. Egy kis közösség is lehet kovász, fény és világosság egy településen, ahol hosszú évtizedekig nem volt természetes a templomba járás, a gyermekek megkeresztelése, a hittanoktatás és a templomi esküvő. Hogy mindezek ismét természetesek legyenek, a „kis Moszkva” szomszédságában sokat kell tenniük a mezőhegyesieknek. Urunk gazdag áldását és a Szentlélek megújító munkáját remélve bizakodjunk: nemsokára nem csak ünnepekkor telik majd meg a templom. Szabó Szilárd Nincs párttag a szolgáló református lelkészek között A református egyház gyakorló lelkészei közül az írásos nyilatkozatok szerint senki sem tagja politikai pártnak - tájékoztatta az egyház szóvivője az MTI-t. Csorna Áron közlése szerint a beérkezett közleményekből - amelyeket az egyházmegyék gyűjtöttek össze, és az egyházkerületeken keresztül küldtek meg a zsinati irodához - kiderül: a Magyarországi Református Egyházban szolgáló 1538 lelkipásztor közül a nyilatkozat kitöltésekor már senki nem vólt tagja politikai pártnak. Két lelkész jelezte, hogy már régebben szünetelteti lelkészi szolgálatát, mivel párttagsággal járó feladatokat lát el: Szászfalvi László az MDF, Hörcsik Richárd a Fidesz országgyűlési képviselője. A lelkészeknek a zsinat ez év május 21 -én elfogadott határozata értelmében kellett nyilatkozniuk párttagságukról. A határozat célja a református egyház 2001 novemberében módosított törvényének érvényesítése volt. A rendelkezés szerint „lelkész politikai párt tagja nem lehet”. „Amennyiben a lelkész politikai párttagságot vállal, akkor arra az időszakra lelkészi szolgálata szünetel” - olvasható az egyházi jogszabályban. A törvény kimondja továbbá, hogy a lelkészi szolgálat szüneteltetése idején az illető refoimátus lelkészi címének használatával nem adhat nyilatkozatot. A kérdőívek kiküldése júniusban kezdődött, s a lelkészeknek tizenöt napon belül kellett vallaniuk arról, tagjaik-e valamely politikai pártnak. Korábban ifjabb Hegedűs Lóránt lelkész ellen hivatalból eljárás indult az illetékes egyházmegyei bíróságon - az MTI tudomása szerint éppen a 2001 novemberében elfogadott rendelkezés alapján -, időközben azonban a MIÉP korábbi alelnöke megszüntette párttagságát. MTI Mindig megdöbbentő, ugyanakkor példaértékű is, ha egy kis falu templomát az ott élőknél jóval nagyobb lélekszámú gyülekezet tölti meg. Hiszen ha ünnep van, senki sem akar kimaradni a környéket is megmozgató eseményből. Igv történt ez 2003. október 5-én a Salgótarjántól 80 km-re északra fekvő felvidéki magyar-szlovák településen, Pádárban is, ahol a kis község alig több mint másfél száz lakúja és a Gömör megyei evangélikusok együtt ünnepelték a pádári templom szentelésének 200. évfordulóját. Lisák Viktória lelkésznő hét évvel ezelőtt nagy lelkesedéssel kezdte meg munkáját, a Rimaszombat környéki települések evangélikusságának összegyűjtését, pásztorolását. Ennek látható, szemet gyönyörködtető jele a pádári templom külső megújulása is. Az 1680 óta evangélikus falu híveinek munkára buzdítása, önkéntes segítésre szólítása, a szlovák és magyar ajkú gyülekezeti tagok közösen tervezett és kivitelezett munkája pedig Balázs Zoltán gondnoknak köszönhető. A felújítás költségeinek nagy részét támogatásokból fedezték. A munkálatok végső összege 600 ezer szlovák korona (több mint három és fél millió forint) volt. melyhez a Magyarországi Evangélikus Egyház egymillió forinttal járult hozzá. A kicsiny gyülekezet tagjai számára megható volt, hogy a magyar evangélikusok nemcsak imádságban gondoltak rájuk, hanem a festést és tetőcserét komoly adománnyal is segítették. A hálaadó istentiszteleten - melynek liturgiájában a szomszédos gyülekezet Pádár magyar lelkészei, Bándi György, Rusz- nyák Dezső és Moncol Zsuzsa működtek közre - két igehirdetés is elhangzott. A Szlovák Evangélikus Egyház püspöke, Ivan Uszuszky kiemelte: ha szívünk az imádság helye, akkor lelki templomunk élő kövei, azaz a Jézussal való kapcsolatunk is elevenné válhat - családi életünkben éppúgy, mint az istentiszteleten. Szebik Imre, egyházunk elnök-püspöke pedig a 200 éve szentelési alapigeként választott 119. zsoltár 19-24. verse alapján arról szólt a jelenlévőknek, hogy a D. Szebik Imre és Ivan Uszuszky háláj a múltért való hálaadás a jövő egyházának építését szolgálja. Az élő egyház jele az, ha a templomban új arcok jelennek meg, ha a gyülekezet élő közösségként van jelen a falu életében, és nemcsak a templom külseje, de emberi belsőnk is megújul. Az ünnepi alkalmat megtisztelte jelenlétével a falu polgármestere, valamint a szlovák kormány földművelésügyi minisztere, a faluból elszármazott Simon Zsolt is. Horváth-Hegvi Olivér Átélni a kimondhatatlant Ifjúsági csendesnap Kőbányán Az idei országos evangélikus ifjúsági csendesnapon - melyet október 4-én tartottak a kőbányai egyházközség gyülekezeti termében - ezúttal a zenéé és a színházé volt a „főszerep”: izgalmas passiójáték és a Láthatatlan Színház Színek című előadása várta mindazokat, akik elfogadták az Ifjúsági és Gyermekosztály, valamint a pécsi gyülekezet fiataljainak közös meghívását. A pécsiek előadását éneklés, Király Attila, az Ifjúsági és Gyer- mekpsztály referensének köszöntő szavai, valamint Baranyay Csaba rövid áhítata előzte meg. A pécsi lelkész lKor 1,18-25 alapján tartott rövid igehirdetésében arról beszélt, hogy a keresztről való beszéd. Isten „erőtlenségének” bizonysága sokak szemében nemcsak egykor volt bolondság, hanem még ma is az. „De az, aki nem igaznak, hanem megváltásra szorulónak vallja magát, valóban megtapasztalhatja Isten erejét. Azt az erőt, amely akkor éri el célját, ha mi nem saját magunkra, hanem az Úrra hagyatkozunk” - mondta Baranyay Csaba. Az Úrra hagyatkozásról szólt a „Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket” címet viselő passiójáték is, melyet az idei nagyhéten mutattak be először a pécsi gyülekezetben. A díszletet az ifjúsági tagok készítették, a zen* és a szöveg Bánki András és Péterfia Csaba munkáját dicséri. A Keresztelő János megtérésre buzdító szavaival kezdődő színes és mozgalmas történetben a nézők szeme láttára elevenednek meg olyan, a Szentírásból ismert jelenetek, mint például Jézus megkeresztelkedése, Krisztus és a santáriai asszony találkozása, a gazdag ifjú története. A passiójátékoknak komoly hagyománya van a pécsi gyülekezetben - mesélte az előadás utáni szünetben Baranyay Csaba, aki közösségformáló és -építő hatásuk miatt tartja fontosnak az ehhez hasonló darabok születését. Azt is elmondta, hogy másutt is szeretnének még fellépni: a közeljövőben Szegedre és Kiskőrösre mennek majd, 2004 húsvétja előtt pedig Tolna-Baranya megye néhány evangélikus gyülekezetébe látogatnak el passiójukkal. A csendesnap lezárásaként a budapesti Evangélikus Egyetemi Gyülekezet Láthatatlan Színháza szolgált a fiatalok között. Róluk, illetve magáról a kezdeményezésről Király Attila szolgált bővebb információkkal. „Először három éve egy révfülöpi konferencián, majd később - többek között - Debrecenben, a Diákszigeten és a Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón szerepelt az idők folyamán változó stáb. A kezdetet Léríárt Viktor lelkész neve fémjelzi, aki egy ilyen eszközzel szerette volna »érzékletesebbé tenni« a bibliai igazságokat. Az általa megálmodott színházi helyzetgyakorlatok, valamint a pszichodráma elemeit ötvöző Láthatatlan Színház lényege nem más, mint hogy az emberek egyesével, bekötött szemmel, egy kötél mentén haladnak végig a bibliai történetek fonalán. Az állomásokon abban segítik őket, hogy a többi érzékszerv, például a hallás, szaglás, ízlelés, tapintás segítségével intenzívebben éljék meg saját, hétköznapi tapasztalataik és a bibliai történetek összefüggéseit, vagyis a kimondhatatlant. Az előadás végén lehetőség van az el- csendesedésre, illetve a beszélgetésre is, arra, hogy ki-ki feldolgozza a vele és benne történteket.” GaZsu V i i i l *
