Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-10-12 / 41. szám
68. ÉVFOLYAM 41. SZÁM 2003. OKTÓBER 12. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁNI 17. VASÁRNAP ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Egyház és nyilvánosság Pádár hálája Felszabadításteológia AZ ORSZÁGOS PROTESTÁNS NAPOK PROGRAMJAI ZMC-melléklet Lelki tükörben: a harag Kcndeh K. Péter kiadóigazgató és Molnár Veronika - kezében a nyertes szelvénnyel Bottá Dénes felvétele Änktjjbe az EfÉlettel Új előfizetőként Kerekes Titusz (+1 fő), ajánlójaként pedig Koczor Miklós (+1 fő) nyerte el a „reformáció szülővárosába” szóló utazás lehetőségét az Evangélikus Elet nyereményjátékának szeptember 30-i sorsolásán. Mint ismeretes, a Luther Kiadó által meghirdetett nyereményjátékon azok vehettek részt, akik június 27. és szeptember 30. között fizettek elő - legalább fél éves időtartamra - hetilapunkra, illetőleg azok a régi előfizetők, akiknek neve ajánlóként szerepelt az újak szelvényein. Miután ajánló már az elsőként kihúzott szelvényen szerepelt (volt néhány előfizető, aki senkit sem jelölt meg ajánlójaként), az újabb szelvények kihúzása szükségtelenné vált. A kiadó mindazonáltal ígéretet tett arra, hogy a nyertesek akadályoztatása esetén - annak rendje és módja szerint - pótsorsolással biztosítja, hogy október 27. és november 1. között négy EvÉlet-olva- sót vendégül láthasson Wittenbergben. Az Evangélikus Élet előfizetési nyereményjátékának záróakkordjára a Luther Márton Szakkollégium társalgójában került sor, ahol aznap este szakkollégiumi előadásra voltak hivatalosak az evangélikus sajtókiadványok felett bábáskodók. A kollégiumban lakó egyetemisták és főiskolások a Luther Kiadó igazgatójával, Kendeh K. Péterrel; az Evangélikus Élet főszerkesztőjével, T. Pintér Károllyal; valamint lapunk olvasószerkesztőjével, Győri Virággal találkozhattak. A „Társadalmi tükör - médiaetika” témacímmel hirdetett fórumbeszélgetést Molnár Veronika német szakos otthonlakó vezette, aki egyetemi tanulmányai mellett - hétvégeken - egy győri kereskedelmi rádiónál dolgozik szerkesztőként. Reá hárult az a megtisztelő feladat, hogy a több mint félszáz érvényes előfizetői adatlapot tartalmazó dobozból kihúzza a nyertes szelvényt. Szerkesztőségünk természetesen azt reméli, hogy az EvÉlet megrendelésével valójában minden új előfizetőnk nyertesnek érezheti magát. Azt viszont Győri Tamástól, a diákotthon vezető lelkészétől tudtuk meg, hogy tulajdonképpen a sorsolással egybekötött beszélgetés, avagy a beszélgetéssel egybekötött sorsolás résztvevői is nyertek. Az idei tanévtől kezdődően ugyanis minden szakkollégistának meghatározott számú „kreditet” kell gyűjtenie. A szakkollégiumi előadásokon való részvétel pedig alkalmanként két és fél tanulmányi kreditet jelent. Az EvÉlet-est szerintünk hármat is megért. GaZsu „Az egyházak szerepe Budapest életé- ben” címmel rendezett egynapos konferenciát Budapest Főváros Közgyűlésének Kisebbségi, Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottsága október 3-án a Váci utcai Újvárosháza épületében. A média részéről is igen nagy érdeklődéssel kísért rendezvényen szép számmal vettek részt mind a fővárosukért felelősséget érző polgárok, mind pedig az egyházak képviselői. A kilencórás kezdésre megtelt ülésteremben először Tirts Tamás bizottsági elnök, a konferencia levezető elnöke köszöntötte a megjelenteket, majd a rendezvény legnagyobb érdeklődésre számot tartó része: a székesfőváros életében döntő szerepet betöltő négy történelmi felekezet - a római katolikus, a református, az evangélikus és a zsidó közösség - vezetőinek beszámolója következett. ÁLOM A DÓMRÓL Elsőként dr. Erdő Péter, az Esztergom-budapesti Főegyházmegye érseke, frissen megválasztott bíboros adott történelmi áttekintést a katolikus egyház Budapest életében betöltött szerepéről. Felidézte az elmúlt- száz esztendő néhány kiemelkedő eseményét, amelyek világviszonylatban is jelentős „katolikus fővárossá” tették Budapestet: így például az 1938-as eucharisztikus kongresszust, II. János Pál pápa 1991-es látogatását vagy az esztergom-budapesti érsekség 10 évvel ezelőtti megalakulását. A bíboros elmondta: a budapestiek régóta álmodtak egy igazi „dómról”, de mivel a főváros sohasem volt püspöki székhely, így katedrálisa sem épült. Mégis valóra vált az álom, amikor elkészült a Szent István-bazilika, 1993-ban pedig püspöki székhellyé tették a várost. Ma Budapest ad otthont az Apostoli Szentszék képviseletének csakúgy, mint a föegyházmegye hivatalának, és az első világháború után ide költözött a nunciatúra is. Erdő Péter rámutatott: Budapest központi szerepel tölt be a katolikus egyház életében. Jelenleg 22 közoktatási intézményt, számos szociális létesítményt, szerzetesrendet tartanak fenn, valamint a Pázmány Péter Katolikus Egyetem öt fakultásából négy itt. a fővárosban szolgálja a felsőoktatás ügyét. Templomok is épülnek: külön kiemelendő a lágymányosi egyetemi városban található Magyar Szentek temploma, amelyet 1996-ban szenteltek fel. Előadása Egyházak a végén a főpásztor kifejezte abbéli meggyőződését, miszerint Budapest - ez a magyar és a világegyház szempontjából egyaránt jelentős főváros - vallási sokarcúsá- gával teret ad a felekezetek közötti párbeszédnek. A LEGSZEKULARIZÁLTABB _____ Dr. S zabó István dunamelléki református püspök a 2001-es népszámlálás adataival kezdte beszámolóját. Ezek szerint Budapesten 224 ezer fő (alig 12,6%) vallotta magát reformátusnak, amely azt jelzi: a főváros hazánk legszekularizáltabb régiója. (Úgy is fogalmazhatnánk: „Minél messzebb van egy város Budapesttől, annál több benne a vallásos ember...”) A püspök felidézte a református egyház budapesti szerveződése szempontjából jelentős évtizedeket, különösen is az 1920 és 40 közötti időszakot, valamint szólt a Kálvin téri templomról - mint a legismertebb, legnagyobb fővárosi református építészeti alkotásról. Csatlakozva Erdő Péter gondolataihoz, ismertette a püspöki székhellyé válás metódusát a református egyházban. Budapest csak akkor válik ilyen értelemben központtá, ha a püspökké választott lelkész éppen itt, a fővárosban parókus. A „ma” nagy kérdése Szabó István szerint az, hogy milyen választ ad az egyház a szekularizációra. Ismeretes, hogy a reformátusok - a többi egyházhoz hasonlóan - az 1948-as államosításkor intézményeik jelentős részét elveszítették. Az újraszerveződésen, a visszaigénylésen túl a legfőbb feladat ma az, hogy a templomfalak közül kilépve utat kell találni a tömegekhez, elsőrenden az olyan hatalmas, izolált embercsoportokhoz, akik lakótelepeken élnek szerte a fővárosban. Fontos lenne az anyagiak híján megtorpant projektek folytatása, Budapest hívő polgárai érdekében is. Templomokra szükség van, s ha az egyház kér, akkor nemcsak önmagára gondol: tevékenységével mások szolgálatát látja el. Szabó István azzal a reménységgel zárta szavait, hogy a városvezetésnél megértésre találnak gondolatai. NEM SZEREP: KÜLDETÉS! Egyházunk részéről D. Szebik Imre elnök-püspök tartott előadást „Az Evangélikus Egyház szerepe Budapest életében ” címmel. Budapest „érdekében” fővárosban már nem először ülnek egy asztalhoz a történelmi felekezetek: a török uralom idején volt már példa eleink összetartozásának szimbolizálására - helyezte történelmi dimenzióba a püspök a konferenciát. Előadásának kezdetén leszögezte: a vidék és a főváros viszonya nem mentes a feszültségtől, hiszen a vidék némi „irigységgel” tekint időnként Budapestre. A főváros kiemelt szerepe azonban nem vitatható, hiszen „itt dől el az ország sorsa”. Ha teológusként akarjuk megfogalmazni az egyházak és Budapest kapcsolatát, akkor azt kell mondanunk: nem szerepünk, hanem küldetésünk van. A szociológia szerepvállalásról beszél, de ha Jézus küldő parancsát idézzük, akkor egyértelmű: a keresztény embernek a föld sója, a világ világossága, a hegyen épült város küldetését kell betöltenie. Krisztus nélkül, vallás nélkül a világ sötétségben él. Szebik püspök a reformáció korába vezette visz- sza hallgatóságát, majd egy talán kevesek által ismert tényre mutatott rá: a mai napig nem törölték el a híres 1525-ös törvényt, mely kimondja: minden lutheránus megégettessék, fő- és jószágvesztésre ítéltessék! (Igaz, nem is kértük a törvény visszavonását...) Ennek fényében Isten csodája, hogy 2003- ban van, él meg az evangélikus egyház! Napjainkhoz közeledve megtudtuk, hogy Cinkotán található a legrégebbi evangélikus gyülekezet - a mai Budapest területét figyelembe véve, hiszen régen ez a városrész nem tartozott a fővároshoz. Mit mondhatunk a lutheránusok fővárosban betöltött szerepéről? Említtessék meg néhány evangélikus ősünk neve, akik tevékenységükkel egész Budapest javát szolgálták: Bornemisza Péter püspök-irodalmár; Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége, a budavári gyülekezet áldozatos alapítója; Schulek Frigyes, a Halászbástya tervezője; Heim Pál gyermekgyógyász; Benczúr Gyula festő vagy Sztehlo Gábor, aki a II. világháborúban hétezer gyermeket mentett meg a haláltól. A jelenre térve, Szebik püspök szintén a KSH adatait hívta segítségül, ám figyelmeztetett: a statisztika önmagában nem mutatja meg az egyház valós társadalmi szerepvállalását. Hiszen a fővárosi keresztelési, esketési, temetési statisztikák 120 ezer evangélikust jeleznek, szemben a KSH 50 ezres adatával. Vagyis lényegesen többen veszik igénybe az egyház szolgáltatásait, mint ahányan evangélikusnak vallották magukat. Egy másik fontos területről - a vegyes felekezetű családok kérdéséről - is szólt a püspök, melyekben természetes az ökumenikus gondolkodás. Itt az evangélikusok „híd” szerepéről is hallottunk. Az egyházi hitoktatás is szorosan kapcsolódik a nap témájához, emlékeztetett Szebik Imre. Megdöbbentő adat: a keresztény egyházak a budapesti iskolásoknak csupán 10%-át érik el, márpedig a hit- és erkölcstanoktatásra égető szükség van társadalmunkban! Végezetül/egyházunk vezetője egy szép gondolattal zárta szavait: „Pénzért lehet vásárolni Bibliát, de hitet sohasem. Pénzért lehet építeni templomot, de Isten országát sohasem. Pénzért lehet venni keresztet, de a Megfeszítettet csak a lelki mélység dimenziójában ragadhatjuk meg. ” „GYERMEK NÉLKÜL NEM TEMPLOM A TEMPLOM” A negyedik előadó dr. Schweitzer József nyugalmazott főrabbi, Budapest idén megválasztott díszpolgára volt. Referátumában átfogó képet festett a fővárosi zsidóság nehézségeiről és örömeiről, a hitoktatás helyzetéről. Szólt arról, hogy a népszámlálás során mindössze 13 ezren vallották magukat zsidónak - míg 1944-ben negyedmillió főt számlált a pesti zsidó gyülekezet! A tényleges létszám ma meghaladja a 13 ezret, amint arra a hitélet, a karitász és az adakozás következtetni enged. Ám szomorú megfigyelni, hogy egy-egy regisztrálás alkalmával még ma is sokan félnek megvallani hovatartozásukat. Schweitzer főrabbi előadásában hálával idézte fel a zsidómentő Angelo Rótta és Sztehlo Gábor emlékét is. Zárszava a reményé volt: a zsinagógákban minden rabbi számára a legszebb muzsika a gyerekzsivaj, amely ma már egyre több teret betölt. A konferencianap végén dr. Tomka Miklós a főpapok és a «többi meghívott előadó által elmondottakat vallásszociológiai kontextusba helyezte. Beszédében kiemelte: a hazánkat ma jellemző „vallási pangás” ellen sokat tehetnek az egyházi közösségek, amint biztató az a tény is, hogy Budapesten a rendszerváltást követő tíz évben 5%-kal nőtt a vallásos emberek száma. Kőháti Dorottya SSI „Az egyszerű, szegény ember sérelmeinek a megvédése nem sok hasznot ígér, ezért nem is veszik észre, sokkal inkább a hatalmasok sérelmeit tartják szem előtt; így aztán a szegény ember védtelenül marad. Ki tudná azt elbeszélni, hogy ez a bűn milyen gyakori a kereszténység körén belül? ” Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) r > 4 f
