Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-09-07 / 36. szám

2003. SZEPTEMBER 7. 9. oldal r Evangélikus Elet Túl sok időt töltünk el a tükör előtt külsőnket méricskélve. Gondosan megvizsgáljuk újabb ősz hajszálainkat, borzadva vesszük tudomásul, hogy a múló idő egyre mélyülő szarkalá­bakat barázdál bőrünkre, és megállapítjuk, hogy bizony már az alakunk sem a régi. Általában nem vagyunk maradéktala­nul megelégedve testi adottságainkkal. Igyekszünk hát a cso­datévő szemránckrémek, a legdivatosabb tengerentúli diéta és a népszerű fitneszedzők bölcs tanácsainak fegyverét forgat­va esztétikusabbá tenni megjelenésünket. Nem kivetnivaló dolog a test kondicionálása, ha közben figyelmet fordítunk a lélek roborálására is - vagyis hogy ne sikkadjon el a külcsín mellett a belbecs sem! A kiszáradt bőrnek hidratáló krémre, a szikkadt léleknek pedig az Élő Vízre, Isten Igéjére van szük­sége ahhoz, hogy egészséges lehessen. Mégis, mintha többet törődnénk a test ápolásával - a lélekápolás rovására. Nemrégiben a kezem ügyébe került egy római katolikus erkölcstan, és ahogy belelapoztam, megérintett az ún. „hét főbűn” értelmezése. Annak ellenére, hogy Lutheren tájéko­zódó teológiai gondolkodásomtól távol áll a bűnök rangso­rolása, az olvasottak önvizsgálatra késztettek. A Szentírás Urát hívtam segítségül, és Ő lelki tükröt tartott elém. Meg­mutatta, hogy egy testi hiba soha nem lehet olyan csúf, mint azok a torzulások, amelyeket a személyiségen elural­kodott bűn okoz. Nem kétséges, hogy veszélyes szokás ön­magunkban dédelgetnünk az óember fel-felbukkanó ter­mészetét. Vajon észrevettük-e már, hogy ez a bizonyos hét bűn - úgymint: a kevélység, fösvénység, bujaság, irigység, torkosság, a harag és a lelki restség - bizony szüntelenül kí­sért, ránk telepszik hétköznapi teendőink közepette is? Ta­lán nem is tulajdonítunk nekik nagy jelentőséget, vagy annyira megszoktuk őket, hogy már észre sem vesszük hit­életünket is deformáló, elcsúfító hatásukat. Pedig nem csak testi, hanem lelki ápolatlanságunkat is észreveszik, sőt ki is figuráznak bennünket a világ fiai, netán még Urunkat is megvetve emiatt. Ideje tehát, hogy többet szemléljük ma­gunkat a lelki tükörben! Előfordulhat, hogy felfedezzük: bizony egyik-másik lel­ki arcvonásunk korrekcióra szorul. Nem érdemes sminkel­ni vagy összetörni a tükröt, mert nem az torzít, a hiba ben­nünk van! Az összetört tükör üvegszilánkjai felvéreznék a szívünket, az álarc pedig hamar lemállik rólunk. Egyetlen menekvés, egyetlen esély van: a kereszt. Még a lelki plaszti­kai műtét sem segíthet rajtunk, csakis az Úr Jézus! Ismer­jük fel és ismerjük be bűneinket, letéve őket a keresztfa ol­tárára, hogy Megváltónk kihulló vére lemossa azokat. ígv lehet széppé a lelkünk, és gyógyul meg az életünk. KEVÉLYSÉG A kevélység kifejezés régimódinak hat mai szóhasználatunkban. Jóval gyakrab­ban mondjuk inkább azt: gőgösség, ön­elégültség vagy beképzeltség. A kevély ember amolyan „ki, ha én nem” figura. Leginkább Ludas Matyi Döbrögije jut ró­la eszünkbe, egy hivatali túlkapásokat elkövető, basáskodó helyi kiskirály, aki persze komikusságában is félelmetes, mert emberi sor­sokkal játszadozik. A kevélység jelentés- tartalma éppen ezért mélyebb, mint például a beképzeltségé. Sej­tetni engedi, hogy az az ember, aki kevély, egyúttal ostoba, kegyet­len és kicsinyes természetű is. Minden körülöt­te élőt megvet, minden dicsőséget magának igényel. Nincs füle a feleba­rát meghallgatására, és nincs szíve a fel­emelésére. Mintha szün­telenül egy képzeletbeli trónonáilne, amit saját maga vagy a kegyeiben bízók ácsoltak neki. A kevély ember hírből sem isme­ri a nagylelkűséget, és borzad az alázatos­ságtól. Hatalomra törő és sikerhajhász. Véleménye szerint embertársai egytől egyig hitványabbak nála, azoktól pedig nincs mit tanulnia. Miközben önmagát tömjénezi, nem veszi észre, hogy milyen sokat képzel ott, ahol valójában üresség tátong. A kevély ember kizárólag csak ön­magát szereti, de igyekszik mindig á kö­zéppontban lenni. Tökéletesnek tartja ma­gát, ezért fejlődésképtelen. Dirigál a családban, becsmérel a munkahelyen, és kritizál a gyülekezetben. 0 az, aki mindig mindenkinél mindent job­ban tud. Onnan lehet felis­merni, hogy nincsenek épí­tő ötletei, se tevékeny keze; a munka dandár­ját másokra hagyja, de a dicsőséget magának vindikálja. A kevély szív hasznavehetet­len. Se Istennek eszköze, se a közösség motor­ja nem lehet. Mert bizony léte­zik keresztény gőg is, megkísértheti a hívő szívet a kevély­ség rút, hétköznapi bűne. Amikor mérics­kélni kezdjük egymás hitét, amikor elégtétellel tölt el bennünket, hogy ke­gyesebbek, templomosabbak, tisztább életűek vagyunk másoknál, és ennek a meggyőződésünknek még hangot is adunk, akkor már alattomosan hálójába kerített bennünket a hiú becs­vágy, amely elfeledteti velünk, hogy semmink sincs, amit ne Istentől kaptunk volna. De sokszor képzeljük, hogy egye­dül kiválóságunknak köszönhetjük, ha egyetlen fokkal feljebb araszolunk az érvényesülési létrán, és hányszor dül- lesztjük ki mellkasunkat büszkén, ha a siker bekopogtat ajtónkon! Mert a hála­adásról - Jézus tanítványaként is - gyakran megfeledkezünk. Értékes iste­ni adomány az emberi méltóság, önbe­csülés és az egészséges mértékű büsz­keség, ám Isten gyermeke mindig szem előtt tartja, hogy igazi értéke nem ab­ban rejlik, amit elért vagy birtokol, ha­nem abban, hogy Isten egyszülött Fia feláldozta magát érte. Amikor Jézus tekintetében meglátja a mélységes alázatot, önzetlenséget, a halá­lig elmenő emberszeretetet, az mindig ki­józanítja, még mielőtt túlzott jelentőséget tulajdonítana saját magának. Mivel Isten dicsőségére akar élni, ez megvédi attól, hogy elbízza magát, ugyanakkor arra is sarkallja, hogy minden helyzetben tehet­ségének legjavát adja, talentumait kama­toztatva. Állandóan az Úrra néz, és köz­ben észreveszi és megbecsüli azokat, akik kiválóbbak nála. Ezért állandóan fejlődik a hitben, növekszik az ismeretben. így vá­lik az alázatos és szerény emberből lelki óriás, míg a dölyfös törpévé zsugorodik. „A kevélységből csak civódás lesz, de a tanács megfogadásában bölcsesség van" (Péld 13,10) - mondja bölcs Salamon. íme, az első tükörkép. Hogyan fes­tünk benne? A kevélység vagy az alázat lelki arcvonásait hordozzuk? A felelettel várnak ránk a Golgotán. Szókéné Bakay Beatrix Fébé-konferencia Béthelben Amikor Arcadiában jár az ember, megérezheti, miért ezen a földön született meg az, amit az európai ember művészi szépnek nevez. Az illatok, a színek, a formák, a táj és az ember olyan harmóniában vannak itt, amely valóban megin­díthatja a lelket, és alkotásra ihletheti. Egy klasszikus kori görög szobor vagy az epidauroszi színház maga a kézzelfogható, szemmel látható szépség. Kicsit a „mi Arcadiánk” volt augusztus 21-től 24-ig a piliscsabai Béthel Missziói Központ, ahol maga a nagy „Alkotó", az Isten állt valami hasonló, de mennyei harmónia mögött. A földig, az emberig hajolva ismételte meg újra és újra teremtő gesztu­sát, hogy létrehozza a lélek megannyi - • szívvel érezhető - gyümölcsét. Zászkaliczky Pál Fébé-lelkész nyitó áhítata - melynek alapigéje: „ adjatok hálát mindenkor mindenért" (Ef 5,15-20) - elénk tárta azt az egyetlen lehetséges lelki viszonyulást, amelyben megnyilat­kozhat a Kegyelem Urának bölcsessége: az alázatot. A kedves diakonissza testvé­rek reggeli áhítataiból ennek fényében maga a krisztusi szerénység és a hit bol­dogsága sugárzott át; derűjükből, erejük­ből, mindenhol jelen lévő angyali szolgá­latkészségükből pedig az embereket szolgáló Krisztus nézett ránk. Az evangélizációkat a mohácsi lel­kész házaspár, Németh Pál és Némethné Tóth Ildikó tartotta. Németh Pál igehir­detéseiben Ádám és Jézus, Ábrahám és Jézus, valamint Mózes és Jézus kapcso­latáról beszélt, kirajzolva a bűnt legyő­ző, az ószövetségi hitet beteljesítő, gyer­meki hűséggel szolgáló Jézus alakját. Némethné Tóth Ildikó evangélizációs kézzelfoghatatlan, szemmel láthatatlan, előadásai a vakon született ember (Jn 9) meggyógyításának csodájáról és a hit tanúságságtételéről szóltak, és ezt foly­tatta a vasárnapi istentisztelet prédikáci­ója is, mintegy keretezve a négy napot - ahogyan Pál apostol is a Lélek gyümöl­cseinek felsorolásában egymás mellé te­szi az alázatot és a hitet. Az evangélizációk után bibliakörö­kön nyílt alkalom a személyes beszélge­tésekre és bizonyságtételekre. Az isteni ige nagyszerű megszólalása mellett jelen volt a konferencián az inkamálódott isteni szépség, a művészet is. Volt irodalmi felolvasó-délután, vala­mint diaképes előadásokat is szerveztek. Azt hiszem, mindannyiunkban megma­rad dr. Szentpétery Péter megrendítő diasorozata Jeruzsálemről, Rómáról és Hirosimáról; az atomrobbantás sebeit magán viselő, romos, helyreállítatlan, mégis égbe meredő templomról, amely elemi erővel kiált a békéért. „Keressétek Istent, amíg megtalálható " - ahogyan az előadó megfogalmazta ezt az igével. Másnap pedig Regösné Zászkaliczky Zsuzsanna művészettörténész teljesség- igényű, gazdagon illusztrált, érdekfeszí­tő előadását hallgathattuk meg a keresz­tény szimbólumok üzenetéről. Szólni kell még a derűről; a mediterrán teraszokon eltöltött délutáni szieszták, a séták, a fák alatti esti beszélgetések felejt­hetetlen hangulatáról; kapcsolatok szö- vődéséről is. Végül pedig vasárnap, a négy nap zá­rásaként és csúcspontjaként Némethné Tóth Ildikó szolgálatával úrvacsorái is­tentiszteleten vettünk részt, amelyen az élő hit bizonyságtétele annyira erős volt, hogy sokunkat indított az Úr szent va­csorájának vételére. Azóta már megérkeztek a vonatok Kiskőrösre, Budapestre, Székesfehér­várra, Csömörre, Szegedre - és még ki tudja, hova. Mindenki kicsomagolta már és nézegeti, számba veszi az ajándékait. Én is „kicsomagoltam” már: sikerült megfogalmaznom érzéseket, gondolato­kat, amelyeket az Úr kedves szolgáin keresztül közvetített felém. Nekem a legbecsesebb, legbensőbb élményem az, hogy szerényen, szelíden, szépen és mé­lyen magához vont a krisztusi szeretet... Kocsis Klára Töltse a reformáció hetét m 1 Fizessen elő az Evangélikus Életre legalább fél éves idő­tartamra, és részt vehet azon a sorsoláson, amelynek nyer­tese (+1 fő) a reformáció városában, Wittenbergben tölthet egy hetet 2003. október 27. és november 1. között! És ha Ön már előfizetője lapunknak? Akkor is van esé­lye a nyereményre! Csupán egy új előfizetőt kell találnia, aki az alábbi szelvényen feltünteti, hogy az Ön ajánlására rendeli meg az Evangélikus Életet. Ha ajánlóként az Ön neve szerepel a nyertes előfizetési szelvényen, akkor a re­formáció hetében Ön is (+1 fő) a Luther Kiadó vendége lehet Wittenbergben. Hol szegezte ki Luther Márton 1517. október 31 -én 95 tételét? • Melyik egyetem katedráján tartotta előadásait? • Melyik templomban prédikált rendszeresen? • Hol temették el? Most mindezt személyesen is megnézheti, és részt vehet a wittenbergi vártemplomban az október 31-i, reformációi istentiszteleten. A nyereményjátékon a hetilapunkra 2003. június 27. és 2003. szeptember 15. között - legalább fél évre - előfizetők, illetve ajánlóik vehetnek részt. A részletekre lapunkban még visszatérünk, a nyerteseket levélben értesítjük. Sorsolás: 2003. szeptember 30-án. A nyereményjátékon a Luther Kiadó munkatársai és közvetlen hozzátartozóik nem vehetnek részt. Fizessen (vagy fizettessen) elő 02 r Evangélikus Életre! Az alábbi előfizetési szelvényt Ón is kitöltheti, ha eddig a gyülekezeti iratterjesztésben vásárolta meg lapunkat, és a jövőben inkább előfizetne rá. Ha Ön már előfizetőnk, vagy nem kíván élni az előfizetéssel, kérjük, adja oda a szelvényt rokonának, barátjának, is­merősének, bárkinek, akiről úgy gondolja, hogy érdeklődhet lapunk iránt. Az előfizetési szelvényt - postai borítékban - a következő címre kérjük beküldeni: Evangélikus Elet Kiadóhivatala - 1085 Budapest, Üllői út 24. X Előfizetési szelvény Alulírott megrendelem az Evangélikus Élet című hetilapot __példányban. Az előfizetési díjat, o 1 évre 7020 Ft-ot, Q fél évre 3510 Ft-ot, Q negyedévre 1755 Ft-ot a címemre küldött postai befizetési csekken kiegyenlítem. Név:________________________________________,_____________ Cím :. Tel.:. AZ EVANGÉLIKUS ELET ELOFIZETESET AJÁNLOTTA: Név:. Cím:. Kelt:. Az előfizető saját kezű aláírása-X­v

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom