Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-07-20 / 29. szám

2003. JÚLIUS 20. 11. oldal Evangélikus Élet Lavbáz V üáabáiő Féltékeny vagyok a „fekete özvegyre” Az Intelligens Egyház Munkacsoport rovata. Rovatgazda: Babics Csaba Amikor először szembesül­tem a kéréssel, hogy sze­rény személyem és az in­formatika viszonyáról írjak az Evangélikus Elet hasáb­jain, különös gondolataim támadtak. Féltékeny vagyok. Igen, sajnos féltékeny vagyok a GÉPRE, mely oly előkelő helyet tölt be családom fér­fi tagjainál. Soha nem elé­gedetlen vele senki, nem tudnak betelni vele, mindig új színekben látják, napról- napra megfiatalodik előttük, állandóan ébren tartja figyelmü­ket, a tőle kapott feladatot engedékenyen, készségesen végre­hajtják, és a vele való kapcsolatot mégis szüntelenül keresik. Hát csoda, ha féltékeny vagyok? Egyetemista nagyfiam a hétvégi hazaruccanásait bizony össze­köti a „géppel” való találkozással is. Végre leülhet az Internet elé (az egyetemen mindig túlzsúfoltság van), megnézi a vizsgaered­ményeit, vagy éppen bejelentkezik következő vizsgájára, anyagot gyűjt a tudományos diákköri dolgozataihoz, megválaszolja a ba­rátaitól két hét alatt felgyülemlett leveleit, ő is ír pár újat, begépe­li, megszerkeszti a legújabb házi dolgozatát, megnézi, hogy áll a bankszámlája, utalja az utalnivalókat, és ha öcqse ki nem túrja a „gép” elől, lejátszik még egy-két focimeccset az angol ligában. Igen, féltékeny vagyok. Mert ahogy megkapom nagyfiamat pár perc meghitt beszélgetésre, elveszítem a kisebbiket, aki szintén megválaszolja barátai leveleit, intézi nyári táborozása­it, elküldi tanárának az aktuális informatika házi feladatot, gya­korol a gépírás órára, játszik egy-két menetet a Forma 1-ben, majd könyörgőre fogja a dolgot, hogy hadd nézze meg a Gyű­rűk Ura című filmet 777-szer. És anya (én) még örüljön, hogy angol nyelven nézi a filmet („bizony anyukám ennek köszön­hetem, hogy ilyen jó angolos vagyok”). És ekkor lép közbe anya, és megálljt kiállt, miközben félté­keny. Ebben a percben hazaér a család ura. Tiszta a levegő, né­hány kedves hitvesi szó után bekapcsolja a még meleg masi­nát, és kezdődik az egész elölről. Megválaszolja a leveleket, utalja az utalnivaló számlákat, esetleg rendezgeti a gépben le­vő családi fotóalbumot és ekkor... megjelenik a képernyőn a „Fekete özvegy”. (Aki nem ismerné az egyik legkedveltebb kártyajáték) Csoda, ha féltékeny vagyok? Már körülbelül este 10 óra felé jár, amikor halkan, szeré­nyen megszólal anya (én). Fiúk, még három levelet kellene ír­nom Németországba, egyet Erdélybe, egyet Indiába, egy dol­gozatot szerkesztenem a következő matematika órára, és megnéznem a 8. osztályosok új honlapját, még tegnap meg­ígértem nekik. Azután fel kellene mennem az OM honlapjára is, tudnom kell, hogy mi a legújabb információ a kétszintű érettségiről. Egyébként nem találtam ma meg egy munkaügyi jogszabályt, szóval a Törvénytárat sem ártana megnéznem. Ja igen, és megígértem egy kedves kollégának, hogy az Európa térképről kinyomtatok egy útvonaltervezetet, persze ezt ti is megcsinálhatnátok helyettem. És ekkor mindenki visszavonulót fúj. Anya a gép elé ül, le­velet ír, szerkeszt, de a fiúk közben rajtra készen állnak, mert nem tudják, mikor sikít anya segítségért, mert megint megnyo­mott egy olyan gombot, amit nem szabadott volna. De elnézik, mert anya nő, és ugyebár a lányok ehhez nem értenek annyira, mint a teremtés koronái. Igen, féltékeny vagyok! Csoda, ha önkéntelenül is olyan gombot nyomok meg, amit nem kellett volna? Nemrégiben rájöttem, mi „ügyetlenségem” fő oka. Tudat alatt érem így el azt, hogy velem foglalkozzanak. Na jó, velem és a masinájukkal. Mert ha anya segítségért kiált, rögtön oda­jön valaki, leül mellé, türelmesen magyaráz, mert azért anyát így is szeretik. Megvárja, míg sikerül ezt a szöveget ide beil­leszteni, a másikat törölni, a képet beszkennelni, a szöveget tö­möríteni, a könyvtárat rendezni. Végül egy szeretetteljes báto­rító simogatás után anyát egyedül hagyják a feladatával. És anya büszke. Büszke a családjára, a három férfira, akik mindent tudnak. Nem nyomnak rossz gombot, pedig gépelés közben nem is pillantanak a billentyűkre, nem is idegesked­nek, mindenre van ötletük, és még az angol ligában vagy a For­ma 1-ben is az ő csapattik a nyertes. De azért mellesleg, anya hétvégi „gépmentes” családi programjaira mindig vevők. Hát így látom én ezt a „gépet” - ellenfelem és cinkostársam egyidejűleg. judit.hallgato@freemail.hu Haligatóné Hajnal Judit A Szegletkő egy új kétnyelvű (magyar-angol) keresztény üzleti kézikönyv, amely Budapest és a környékbeli városok keresztény közösségeit szolgálja. A/5-ös méretben áll mindazok rendelkezésére, akik Krisztus-központú vállalkozókat, üzleteket, missziókat keresnek, legyen szó karosszéria-lakatosról vagy rendezvény-szervezőről. A hirdetések mellett, a kiadványt bibliaversek, rövid képregények, anekdoták, valamint Simon András rajzai színesítik. Örülünk annak, hogy azok közé tartozhatunk, akik a keresztény vállalkozásokat és közösségeket erősítik, a becsületesség, egyenesség értékét képviselik Magyarországon. Azért imádkozunk, hogy a jövőben évenként kiadni tervezett Szegletkő egyet jelentsen a minőségi keresztény hirdetéssel. Célok áttekintése Arra törekszünk, hogy erősítsük, építsük és közelebb hozzuk egymáshoz Krisztus Testét, lehetőséget teremtve arra, hogy keresztények megtalálhassák keresztény partnereiket az üzlet és szolgálat különböző területein. Célunk nem az, hogy létrehoz­zunk egy külön keresztény szubkultúrát, hanem az, hogy legyen egy olyan hirdetési könyv, ahonnan az emberek bizalommal tudnak válogatni a szolgáltatók közül. A Keresztény Oldalak A Szegletkőben hirdető ügyfelek mind aláírták a következő hitval­lást: „Elfogadtam Jézus Krisztust személyes Megváltómként, és az a vágyam, hogy életem az Ő dicsőségét tükrözze.- A megváltás Isten ingyen ajándéka.- Akik hisznek Jézus Krisztusban, az Ő kion­tott vére által igazultak meg.- ígérem, hogy üzlet- és életvitelemben a leg­magasabb bibliai elvek alapján járok el.- Ügyfeleimmel tisztelettel és becsületesen kívánok bánni.” Hirdetés és terjesztés A Szegletkőben hirdetett termék vagy szolgál­tatás egy új csoportot ér el. A Szegletkő díjmentesen kapható keresztény könyvesboltokban, - így a Luther Kiadó könyves­boltjában (1085 Budapest, Üllői út 24.). Együttműködő partnereink:- „Ez az a nap” rendezvényiroda- Dünamisz Alapítvány- Operation Mobilization / Onézimusz Alapítvány / Misszió Expo Szegletkő Szerkesztősége 3 Trees Services Bt. / Szegletkő 1027, Budapest, Kandó Kálmán u. 2/b Tel: 487-0470; Fax: 487-0471 Levelezési cím: 1373, Budapest 5. Pf.:596. E-mail: iroda@3tshome.com evél& Római katolikus szertartás a IV. országos evangélikus találkozón Székesfehérvárott Tudom, hogy azok a hittestvéreim, akik ezen az együttléten nem vehettek részt, értet­lenül állnak a cím képtelensége előtt. Önmaguktól vagy egymástól kérdezgetik: Ne­tán itt valami fatális tévedésről, esetleg az egyházi szokásokban való járatlanságról, avagy egyenesen rosszindulatú félrevezetésről van szó? A „Gyógyulást a világnak'’-program jegyében a másfél nap alatt részünk volt érde­kes, értékes, hitmélyítő előadásokban, bizonyságtételekben. Nagyszerű kórusok nyújtot­tak maradandó élményt. Aztán jött a csalódás, az úrvacsorái istentisztelet liturgiája. Nem élménybeszámoló következik, mivel sokadmagammal a lelkészek bevonulása után fájó szívvel elhagytuk a Sportcsarnokot. Úgy éreztük magunkat, mintha egy úr­napi körmeneten vettünk volna részt. Felvetődhet a kérdés, akkor minek az alapján van merszem álláspontomat leszögezni. Ehhez nyújtott segítséget a programfüzet, amelyben 4 oldalon keresztül tartott a liturgikus rend leírása. Tele a katolikus nagy­mise részeinek latin kifejezéseivel, az Introitustól a Glórián keresztül az Agnus Dei- ig. Közben a lelkészek és a gyülekezet párbeszédeivel, amely egy az egyben olyan volt, mint az áldozással egybekötött római katolikus mise. Elképzelhető, hogy egy új generációnál ezt a lituigiát be lehet majd vezetni. Am az idősebb korosztály - de talán még a fiatalabbja is akik őseink puritán hagyomá­nyain ebbe a régi rendbe nőtt bele, nem tudja elfogadni a tőle nemcsak szokatlan, de idegen, egy másik felekezetre jellemző formát. Hogy véleményemmel nem voltam egyedül, bizonyítja a megcsappant létszám. Bár lehet, hogy többeknek a vonat menetrendjéhez kellett alkalmazkodniuk. Vagy pedig — hozzám hasonlóan háborgó lélekkel - nem akarták méltatlanul magukhoz venni Krisztus testét és vérét, mert ítéletet ettek és ittak volna. Még egy utolsó megjegyzést. Különböző fórumokon sok szó esett már az egyház megújulásáról. Nem hiszem, hogy a formaságok fognak elvezetni az „igazi Célig". Hittestvéri üdvözlettel: Lászik Mária (Budapest) Wittenbergi katolikus szertartás a IV. országos evangélikus találkozón Székesfehérvárott Kedves Mária néni! Régi ismeretségünk okán bizonyára megengedi a személyes megszólítást. Egy kicsit elszomorodva vettem kézbe Mária néni levelét. Engedtessék meg, hogy néhány tény­ről írjak, ami fontos a teljes képhez. A sportcsarnok nem ürült ki, még csak nem is csappant meg túlzott mértékben a létszám, noha a vonatokhoz sietök valóban kénytelenek voltak elmenni. (Ha ez a „megcsappanás” valamit „bizonyít”, csak azt, hogy nem tudtuk eléggé a MÁV-me- netrendhez igazítani a találkozó programjait.) Az Úmapi körmenet egészen más, mint amilyen a záró-istentiszteleten zajlott be­vonulás volt. Székesfehérváron kizárólag a keresztet vitték elől. Ez nem katolikus, hanem ősi keresztény szokás, mély értelmű jelkép, hogy ti. Krisztus megy elől, ő ve­zet (lásd 443 ének, ill. Mt 28, 7). Istentiszteleti rendünkben Raffay Agendájában 1936 (!!!) óta, a most használatos Prőhle-féle Agendában 1962 óta, tehát 41 éve szerepelnek az Introitus, Gloria, Agnus Dei tételek. Luther is így használta. így énekeljük azt, hogy „Krisztus ártatlan bá­rány” (ezt énekeltük Székesfehérváron is), vagy így mondjuk a betlehemi angyalok­kal együtt: „dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség és az emberekhez jó akarat” (Tudniillik ez a Gloria!!!). Összegezve: nem katolikus liturgia zajlott, hanem lutheránus. Igazi lutheri isten- tisztelet volt. Ami ebben „katolikus elem” volt, (mert hisz’ kaptunk mástól is ilyen megjegyzést), az mind bibliai szöveg. A bibliai szöveget „lekatolikusozva” száműz­ni pedig az ige egyházában talán nem lenne szerencsés... Tudom, hogy a felvilágosodás és a racionalizmus sok mindent kivett az istentisz­teletből, ami a kegyelemről szólt. Lehetne mondani, ez a mi tradíciónk? Nem hiszem. Mi inkább a reformáción (Luther) és az első keresztényeken (Pál, János, az aposto­lok stb.) tájékozódunk. Később a református hatás kitett mindent, ami túl evangéli­kusnak tűnt. De talán újra kellene gondolni ezeket a dolgokat. Lehet, hogy itt - az ellenreformáció hatása miatt - történelmi sérelmek kérdéséről van szó, de a liturgia elsősorban teológiai kérdés. Ami jó lehet esetleg a katolikus gyakorlatban, azt nem kell nekünk kidobni csak azért, mert az katolikus. (Evangéli- kusságunk nem csak abból áll, hogy nem vagyunk katolikusok.) Megint csak érde­mes Luther személyére és gyakorlatára figyelni. Kidobta mindazt, ami ellenkezik a Szentírással és megtartotta mindazt, ami jó hagyomány volt. Nem formaságokról van szó, hanem a bizonyságtevők seregének (lásd; Zsidókhoz írt levél) kétezer éves kincseiről, amiket lehet, hogy a 20. század egy időszakában ki­dobtak, elhanyagoltak, de amit - ha érték - érdemes használni. A tartalom mélyéről van tehát szó. Erről pedig mindazok, akik sok imádsággal, több évtizedes munkával dolgozunk a liturgiái megújuláson, hajlandók vagyunk érdemben - tényleges tartal­mi kérdésekről - beszélgetni, dialógust folytatni. A székesfehérvári liturgia ünnepi liturgia volt. Nagyünnepi. Hiszen nagy ünnepe volt ez a találkozó a magyar evangélikusságnak. Készülő új Ágendánkban lesz nem csak ünnepi, hanem „egyszerű rend” is, meg „énekverses rend” is kevésbé ünnepi al­kalmakra, sőt rövidített forma is. Édesapám szokta mondani: „katolikus vagyok, de wittenbergi katolikus és nem ró­mai”. Osztom véleményét. Székesfehérváron csak ebben az értelemben volt katoli­kus istentisztelet. Wittenbergi katolikus - és nem római! Luther két istentiszteleti rendet hagyott hátra: Formula Missae és Deutsche Messe. Lám, ő nem félt használni a mise szót. Mert jól értette. Azt hiszem, ez a mi feladatunk ma a magyar evangélikusságban. Újragondolni a sokak számára igehirdetéssé zsugorodott istentiszteletet, és jól érteni, hogy mi is zaj­lik ott. Együtt imádkozni az ószövetség népével (Zsoltár - azaz introitus), együtt éne­kelni az angyalokkal (Dicsőség - Gloria), Bartimeussal, a kánaáni asszonnyal és má­sokkal együtt könyörögni Krisztus irgalmáért (Kyrie - Uram, irgalmazz!), letérdelve folytatni Keresztelő János szavait („íme az Isten Báránya” - Agnus Dei), és vissz­hangozni a Jelenések könyvének szavait: „méltó a megöletett Bárány...”. Ha minősíteni kellene a székesfehérvári liturgiát, akkor így tenném: biblikusán gazdag istentisztelet volt. Szeretettel köszönti: Hafenscher Károly (ifj.) Diakóniai evangélizációs konferenciát rendez a Diakóniai Osztály az Evangéli­kus Diakóniai Testvérközösséggel együtt 2003. augusztus 11. délutánjától 2003. augusztus 15-ig (ebéddel bezárólag) Gyenesdiás-Kapemaumban. Hívjuk a diakóniában szolgálatot végző gyülekezeti munkatársakat, valamint intézményeinkből legalább egy-egy dolgozót. Jelentkezni lehet: 2003. július 20-ig Kendeh György diakóniai ügyvivő lelkész címén: 1034 Budapest, Kassák u. 22. Jelentkezés után megküldjük a részletes programot. A konferencia költsége: 6500 Ft + ágynemühasználat (a helyszínen fizetendő).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom