Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-29 / 26. szám
4. oldal 2003. JÚNIUS 29. Evangélikus Élet Iskolafenntartó egyházak és az OM Az Oktatási Minisztérium várja a négy történelmi iskolafenntartó egyház véleményét és javaslatait a Nemzeti Alaptanterv (NAT) vitaanyagáról és középtávú közoktatás-fejlesztési stratégiáját nak munkaanyagáról - tájékoztatta az említett egyházak vezetőinek minisztériumban tett látogatását követően a tárca a Magyar Távirati Irodát. A Szabados Tamás politikai államtitkárral történt június 13-i találkozón Seregély István érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke; Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke; Frenkl Róbert, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője, és Zoltai Gusztáv, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetségének ügyvezető igazgatója, valamint a minisztérium és az egyházak szakértői vettek részt. A politikai államtitkár a megbeszélésen együttműködést kért az egyházak vezetőitől, hogy a demográfiai tényezők miatt megszüntetendő önkormányzati iskolák esetleges egyházi fenntartásban történő működtetéséről szóló döntések meghozatalakor a gyermekek érdekei legyenek az elsődlegesek, és az egyedi esetekben az egyházak az adott település, illetőleg a magyar közoktatás egészétek szempontjaira is legyenek figyelemmel. A minisztérium közleménye szerint Seregély István elmondta: a katolikus egyház a gyereklétszám csökkenése miatt új iskolákat nem akar létrehozni, de meglévő intézményeit megfelelő létszámmal kívánja működtetni. Bölcskei Gusztáv arról szólt, hogy a református egyháznak sem célja.a mindenáron történő iskolaátvétel, s hogy utasítottak már vissza ilyen önkormányzati megkeresést. Frenkl Róbert szerint az egyházak nem akarnak expanziót az oktatás terén, de a túljelentkezések azt mutatják, hogy a társadalom igényli az egyházi iskolák munkáját. MTI „Isten éltesse, püspök úr!” A címben idézett mondat többször elhangzott 2003. június 20-án a Magyar Katolikus Egyház váci püspöki palotájában, ahol beiktatták megyéspüspöki tisztébe dr. Beer Miklós korábbi esztergomi segédpüspököt. Mivel Beer Miklóst már 2000-ben püspökké szentelték, a főpásztori szék elfoglalása most kizárólag jogi aktus volt. A liturgikus esemény a másnapi - hívek körében tartott - szentmise alkalmával zajlott. Ez a jelen tudósítást író számára szokatlan volt, hiszen a jogi aktus keretében is elfért volna egy imádság, egy ének és egy áldás. Mindezért azonban kárpótolt a jogi formákban is megjelenő imádságos lelkűiét... A magyar katolikus püspöki kar - Erdő Péter prímás érsek és Seregély István egri érsek vezetésével - szinte teljes létszámban jelen volt, de részt vett az ünnepségen Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke, Gulyás Kálmán egyházi ügyekért felelős államtitkárjó néhány közéleti személyiség, illetve megjelentek a különféle felekezetek képviselői is. A 60 éves, mégis nagyon fiatalos föpásztort köszöntötte D. Szebik Imre, egyházunk elnök-püspöke is. „A mi alkalmasságunk az Istentől van” - idézte Pál apostol szavait, majd biblikus, testvéri és humort sem nélkülöző szavai kívántak áldást az egyházban betöltött szolgálatára, ahol - utalt Szebik püspök az Ágostai hitvallás szavaira - az evangéliumot tisztán hirdetik, és a szentségeket Krisztus rendelése szerint szolgáltatják ki. Az Ágostai hitvallás 1999. október 31. óta különösen is összeköt minket - hangsúlyozta -, hiszen a megigazulásról szóló közös nyilatkozatot mind a római, mind pedig az evangélikus egyház aláírta, és alapvető iratként kezeli. Olvasóink nevében is áldást kívánunk a bázist (az egyházközségeket) jól ismerő és szerető, illetve az ökumenikus együtt munkálkodást hitbeli kérdésnek tekintő új megyéspüspöknek. Végezze szolgálatát úgy az új tisztségében, hogy Krisztus egyháza, annak egysége, testvéri közössége épülhessen. Kívánjuk, hogy püspöki jelmondata - „Permanentes in fide”, azaz: „Maradjatok meg a hitben!” - végigkísérje útját, hogy ő és a rá bízottak Pállal együtt vallhassák: „a hitet megtartottam...” Isten áldja, püspök úr! Hafenscher Károly OTTHON, ÉDES OTTHON Egyszerű, tisztességes, megfizethető otthonokat teremteni - ez a célja az amerikai házaspár, Millard és Linda Fuller által alapított nonprofit ökumenikus szervezetnek. Az 1976-ban létrehozott Habitat for Humanity mára több mint 80 országban közel 150 ezer otthont teremtett a helyi önkormányzat és a Habitat szervezet, a rászoruló családok, valamint anyaországbeli és külföldi önkéntesek bevonásával. Hazánkban 1996- ban, Vácott épültek az első házak, és a munkálatokban Jimmy Carter volt amerikai elnök is részt vett. A Habitat for Humanitynek köszönhetően az elmúlt hét esztendőben Vác mellett további négy helységben (Gödön, Csepelen, Dunavarsányban, Csurgón) összesen 73 család jutott saját otthonhoz. Az alapító házaspár június 19-20. között Magyarországra látogatott. Felkeresték Lamperth Mónika belügyminisztert, valamint dr. Szabó Istvánt, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspökét. A Református Hittudományi Egyetemen június 19-én este megrendezett fogadáson dr. Bóna Zoltán, a Habitat for Humanity magyarországi igazgatójának köszöntése után Millard Fuller szólt a megjelentekhez, akinek szavait Koroknai Agnes tolmácsolta. Mint kiemelte: az építkezésekkel az a céljuk, hogy a reménytelennek tűnő, nehéz helyzetben élők számára kiutat biztosítsanak, és segítsék őket abban, hogy emberhez méltó életet élhessenek. Számára ez jelenti hitének megélését, a gyakorlatba átültetett kereszténységet. Munkájuk eredményeként június 21- én, szombaton Kolozsvárott átadták a századik romániai Habitat-házat. Innen Örményországba, majd Lengyelországba utaznak, ezután térnek vissza Amerikába. Megtudhattuk tőle azt is, hogy ezenkívül még Macedóniában és Szibériában is épit- keztek. Segítő szándékkal fordulnak nemcsak a keresztények, hanem az egyetlen egyházhoz sem kötődők vagy éppen a muszlimok felé is. Fuller megosztott a hallgatókkal egy történetet, mely szerint amikor Jordániában nekiláttak a munkának, igencsak {uracsán néztek rájuk, mondván: „Métt akartok itt házat építeni, hiszen ti keresztények vagytok!” Miután az ötvenedik otthon is elkészült, „beismerték”, hogy „a keresztények nem is olyan rosszak”... Ez a példa is azt mutatja, hogy a barátság megszabadít az ellenségeinktől. Nem tesszünk mást, mint hogy megvalósítjuk a jézusi parancsot: szeressük egymást és ellenségeinket. Millard Fuller beszéde végén arra kérte az egybegyűlteket, hogy ok is éljék meg és terjesszék ezt az üzenetet. „Magyarországon eddig 75 házat sikerült felépítenünk, de még 1 millió 200 ezer ember van itt, akinek tisztes otthonra lenne szüksége” - mondta. Ezután a lakástulajdonosok nevében a csurgói Kovács Zsuzsa kapta meg a szót. Elmondta, miként került kapcsolatba a mozgalommal, mennyire hálás minden segítségért, és milyen boldog volt, amikor pontosan ötven nappal ezelőtt gyermekeit egyedül nevelő, háromgyermekes anyaként beköltözhetett új otthonába. G.Zs. A Habitat for Humanity mozgalommal kapcsolatos bővebb információkhoz Millard Fuller „A kalapács teológiája ” című könyvén (Kálvin Kiadó, ára 950 forint), valamint.a www.habitat.hu internetes oldalon keresztül juthatnak az érdeklődök. Szárszói gondolatok Találkozás Millard Fullerrel Református testvéreinknek Balatonszárszó olyan, mint nekünk Gyenesdiás. A Csárda utcában lévő konferenciatelepük sok-sok alkalomnak ad helyet. A Soli Deo Gloria nevű intézményben június 16-20. között immár 16. alkalommal került sor a protestáns lelkészek csendesnapjának megrendezésre. Noha a szervezőkhöz hasonlóan a résztvevők többsége is református volt, a konferenciára evangélikus és baptista lelkipásztorok is jelentkeztek. Lelkészi karunknak csupán maroknyi csapata vett részt a négynapos tanácskozáson. Bevallom, én magam is először jelentkeztem idén. Nem bántam meg. A négy nap alatt volt, amiben gazdagodtam, volt, amin elgondolkodtam, volt, ami megdöbbentett - és mindemellett a pihenésre is jutott időm. Az előadások, beszélgetések, áhítatok az „emmausi utat” járták be. Központi témánk ,,A posztmodem ember és a misszió emberének válaszútjai az evangélizá- cióban” volt A reggeli csendességet egy részletes exegézis (írásmagyarázat) követte „az emmausi” útról dr. Nagy Antal Mihály szolgálatával. A délelőtt folyamán előadásokat hallhattunk, majd délután kis csoportokban szőttük tovább a gondolatokat. József története alapján két este Gáncs Péter missziói lelkész tartott áhítatot, valamint dr. Hecker Frigyes metodista lelkész prédikációját hallhattuk. Szíven ütött egyik mondata: az igehirdetések alkalmával gyakran problémákat zúdítunk az emberekre. Hiányosságokat sorolunk, pedig nem a problémákról kellene beszélni a sok problémával egyébként is küszködő embernek, hanem az irgalmasságról! Mindig izgalmas az, amikor nem lelkész, nem szakavatott teológus beszél a hitről, és szólal meg bátran, őszintén a szolgálatainkról. Gyurkovics Tibor magával ragadó előadása, karakteres megjelenése felejthetetlen. Az a képvilág, szimbolika, az a sajátos írói-költői nyelv, amelyen beszél, sok esetben prédikáció volt. Hadd osszam meg egy gondolatát az olvasókkal: Egy láthatatlan égi mezben járunk, és aki ebben a láthatatlan égi mezben jár, az öt centiméterrel a föld felett lebeg. Bárhova lép, boltba, kórházba, mindig rajta van a mez, és mindig öt centiméterrel a földfelett jár Ez a keresztény ember létélménye - mondta többek között, és természetesen nem egy versét ismertük meg saját előadásában. Meg kell említenem egy másik nagyszerű előadót, dr. Pál Ferenc katolikus papot is. Számtalan példán keresztül ismertette esetlenségünket, milyen apró-cseprő hibákat követünk el a misszionálás közben, amelyek többsége onnan származik, hogy noha egy nyelven beszélünk, de pünkösd után mégsem tudunk nyelveken szólni. Ideje lenne nyelveket tanulni. A másik nyelvén szólni, megértetni magunkat, jó mintává válni. Pál Ferenc a hallgatóknak is feltette a kérdést: jó minták-e? Mint hangsúlyozta: jó lenne megmutatni a ránk bízottaknak, hogy képesek vagyunk mi is a fejlődésre, a változásra! Hogyan váijuk el ugyanezt tőlük, ha mi magunk nem változunk, nem fejlődünk? Mindenkinek egy senki máshoz nem hasonlítható Isten-kapcsolata van. Néha búvárruhát öltünk, és búvárkodunk saját eszközeinkkel. Minden alkalom, csendeshét, konferencia arra ad lehetőséget, hogy ne csak az oxigénpalackból lélegezzünk, hanem vegyünk friss, tiszta levegőt - gazdagodjunk, épüljünk, tölte- kezzünk, pihenjünk. Köszönjük a szervezőknek, hogy mi ebben részesülhettünk. Soli Deo Gloria! Ferenczy Andrea- Hogyan jött létre a Habitat for Humanity, ez a partnerség és önkéntesség elve alapján működő szervezet?- Az a személy, aki leginkább befolyásolta és ösztönözte feleségemmel, Lindával együtt végzett munkámat, Clarence Jordan, a Georgia állambeli Americusban lévő, keresztény közösség, a Koinónia Farm alapítója és vezetője volt. Őt azután ismertük meg, miután úgy határoztunk, hogy sikeres üzleti vállalkozásunkat feladva Isten szolgálatát helyezzük előtérbe az életünkben. 1965-ben jártunk először Americusban, és nagy hatással volt ránk mindaz, amit ott láttunk: Clarence Jordan és társai az - az Apostolok cselekedeteiről írott könyv 2-4. fejezete alapján - az őskeresztényekéhez hasonló életet éltek. Első látogatásunk után rövidebb-hosszabb időre többször visszatértünk ide. Összesen hat évet töltöttünk a farmon. 1973-ban az afrikai Zaire-ba utaztunk három évre. Bár már a fekete kontinensen is házakat építettünk a rászorulóknak - és az itt szerzett tapasztalatok nagyban befolyásolták későbbi munkánkat - a Habitat for Humanity „hivatalos” alapítási helyének Americus és a Koinónia Farm, alapítási évének pedig 1976 tekinthető.- Miért éppen házak építésével kezdtek el foglalkozni?- Úgy gondolom, ez is Isten tervének része volt, ő vezetett el bennünket Ameri- cusba és azután Afrikába is. Georgia államban és Zaire-ban is rámutatott arra, milyen sok a nehéz, emberhez méltatlan körülmények között élő család, és mi úgy éreztük, minden tőlünk telhetőt meg kell, hogy tegyünk annak érdekében, hogy segítsünk nekik.- A szegénységet sokan szégyenként élik meg. Hogyan küzdöttek meg ezzel a problémával?- Azt gondolom, senkinek sem kell szégyenkeznie nehéz helyzete miatt. Nincs rosszabb annál, mint ha valaki büszkeségből nem fogadja el a felajánlott segítséget.- A Habitat for Humanity jelmondata - Házat építeni, közösséget építeni, reményt építeni! - találóan fejezi ki és foglalja össze a szervezet törekvéseit- Én is így vélem. Olyan embereket keresünk meg szerte a világon, akik nehéz anyagi helyzetben vannak, és a mi segítségünk nélkül nem tudnának saját otthonhoz jutni. Fontos, hogy ők maguk is részt vesznek az építkezésen. A családoknak legalább ezerkétszáz munkaórát kell teljesíteniük. Vállalniuk kell továbbá azt is, hogy később havi részletekben fizetik az építkezéssel kapcsolatos költségeket. (Az ehhez szükséges összeget a Habitat hosszú lejáratú, kamatmentes jelzálogkölcsön formájában előlegezi meg számukra.) Az anyaországi és külföldi önkéntesek segítsége is sokat jelent. Nekik köszönhetően nem egyszerűen csak házak és otthonok épülnek, hanem valódi, emberek és nemzetek közti kapcsolatok, barátságok is kialakulhatnak. Őszintén remélem, hogy a Habitat tevékenysége nyomán egyre több rászoruló család jut egyszerű, de megfizethető, tisztes otthonhoz, és gyermekeik továbbadják mindazt, amit láttak, hallottak, tapasztaltak az építkezések során, és ha felnőnek, ők is adományozók vagy önkéntesek lesznek majd.- A Habitat for Humanity népszerűsítésében minden bizonnyal nagy szerepe volt Jimmy Carter egykori amerikai elnöknek is.- Természetesen. Jimmy Cartemek van egy háza Americustól nem messze. Amikor találkoztam vele, megkérdeztem, segítene-e nekünk, és ő igent mondott. Ez 1984-ben történt, és azóta is kapcsolatban állunk egymással.- Elképzeléseik megvalósításában jelentős szerep jutott és jut az egyházaknak is.- A Habitat for Humanity alapító okiratában is szerepel, hogy szervezetünk keresztény alapokra épül, éppen ezért magától értetődően mindig is szoros kapcsolatban álltunk az egyházakkal. Először mindig a különböző felekezetek, majd az egyének, végül a nagyobb cégek és üzletemberek támogatását igyekeztünk elnyerni céljaink megvalósítása érdekében. Arra törekszünk, hogy - a világon mindenütt - Krisztus tanítását követve működjünk együtt a rászorulókkal, hogy jobb élet- és munkakörülményeket biztosító otthonokat teremtsünk a számukra. A Magyarországon is megjelent könyvem címéül választott „kalapács teológiája” arról szól, hogy igyekszünk elősegíteni az egyházak, emberek és intézmények egymásra találását, akik a közösen végzett munka során közelebb kerülhetnek egymáshoz és Istenhez is. Gazdag Zsuzsanna I V' Bottá Dénes felvételei
