Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-01 / 22. szám
\ Evangélikus Élet 2003. JÚNIUS 1. 11. oldal Üzenet az Ararátról rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla „Karóval jöttél, Ötven év Isten szolgálatában A budai evangélikus egyházmegye gyülekezeteinek kórusai Cantate vasárnapján tartják szokásos találkozójukat - immáron ötven esztendeje. Igazi ünnep ez, az éneklés ünnepnapja. Nem véletlen mondta Kodály Zoltán, a 20. század zenei nevelésének atyja: „Van az emberi érzelem- és gondolatvilágnak egy olyan rétege, amit csak a zene tud kifejezni és semmi más.” Isten iránti szeretetünknek és hálánknak is a legszebb kifejező- eszköze a vox humana Christiana, a keresztény emberi hang. Ezt éltük át a budavári templom istentiszteletén Cantate vasárnapján, amikor öt kórus együttes énekében zengett a dicséret. A budahegyvidéki, a kelenföldi, az óbudai, a budavári és az érdi gyülekezet énekkarai gazdagították a liturgiát, tették ünnepélyesebbé az istentiszteletet. Az ének Isten különlegesen nagy ajándéka. Kifejezi az ember lelkének belső érzelemvilágát, kiénekli magából a fájdalmat és a keserűséget, megszólaltatja az öröm és a vidámság hangjait. Gyötrelmét és bizonyosságát egyaránt dalba öntheti. A zene gyógyít, ahogyan Dávid, a fiatal pásztorfiú lantjával felvidította a depressziós Saul királyt. Jézus és tanítványai is énekelve vonultak a Gecsemáné- kertbe, az Olajfák hegyére. Ha Jézus tudta is Istentől rendelt sorsát, a tanítványok aligha értették, mi történik Mesterükkel. Az evangélium nem is örökítette meg az utókornak, hogy szomorú vagy bátorító éneket zengtek. „ Örvendezzelek az Úrban, ti igazak, mert a hívekhez illik a dicséret" - hangzott a biztatás az igehirdető ajkán. A prédikáció Isten nagy tetteire mutatott rá, melyek ma is meghatározzák életünket - mint a húsvét csodája -, ezért nem tehetünk mást, mint hogy hálás szívvel, örvendező lélekkel dicsérjük Urunkat. Szép színfoltja volt az istentiszteletnek két kicsi gyermek keresztelője, akik a jövő nemzedéket képviselve jelezték Isten teremtő csodáját. Végezetül álljon itt a karnagyok neve, akik önzetlenül és örömmel gyűjtik össze hétről hétre az énekelni szerető budai evangélikusokat: Bán Ildikó, Bence Gábor, Csorba István, Hikisch Zoltán, Hollóné Kovács Márta. Isten áldja meg őket és munkájukat! D. Szebik Imre Barcasági Cantate Barcaság, Hétfalu - megdobogtatja szívünket, amikor erre a tájegységre gondolunk. Hiszen kevés olyan régi, patinás evangélikus közösség létezik a magyar nyelvterületen, mint amilyen a Brassó környéki Barcaság. Keresztény templomok épültek, egyházak szerveződtek Nagy Lajos király óta, és már a reformáció első hírei átállították a templomjáró embereket a Luther tanait követők táborába: a tiszta evangélium hallgatói lettek. Igaz, hogy a brassói szász igehirdetők először németül prédikáltak, de az anyanyelvi igehirdetésekre vágyódva az 1700-as évek második felétől megalakultak a magyar evangélikus gyülekezetek. ______n e m So kan - lelkészek és nem lelkészek - döbbenettel kérdezik tőlem, hogy mi köze az egyháznak az ökológiához. Senki számára nem lehet kérdés, hogy bolygónk pusztul, a jelenlegi erőforrás-felhasználás és hulladéktermelés gyorsabban meríti ki a természetet, mint ahogy az meg tudna újulni. Mindannyian szomorúan láthatjuk, hogy az erőszak, az éhezés, a szegénység és a betegségek rengeteg emberi szenvedést okoznak, melyek tetéződnek a természeti erőforrásaink: a víz, a talaj és a levegő pusztulásával. Mindez egy olyan egoista és természetellenes látásmód, gazdasági és technikai fejlődés eredménye, mely nem vette figyelembe önnön korlátáit, hatalmának, tudásának és ítélőképességének határait. A természet széles körű emberi pusztítása a világvallásokat, ezen belül különösen a keresztény egyházakat nagy kihívás elé kell, hogy állítsa. A keresztény embernek - hitéből fakadóan - úgy kellene tekintenie a világra, mint Isten művére. „A teológia, a filozófia és a tudomány egyaránt harmonikus világmindenségről beszél, egy olyan kozmoszról, amely integritással és saját, belső, dinamikus egyensúllyal rendelkezik.” Az ember Istentől meghívást kapott a teremtés isteni tervének kibontakoztatására. Ez a tény egyértelműen mutatja az ember azon képességeit és adományait, amelyek megkülönböztetik minden más teremtménytől. Az előzőekből következik, hogy minden kereszténynek és valamennyi hívőnek kiemelt szerepe és felelőssége van (önmaga, mások és az egész teremtés előtt), hogy közreműködjön az isteni terv megvalósulásában, az Isten által teremtett világunk megőrzésében. Ennek a harmóniának, rendnek, tervnek és felelősségnek tordított há'taf aiTember - ennek következménye, „eredmérR’e” a pusztulás, a jelenlegi krízis. Összefoglalva, a természet krízise egyben kultúránk krízise, ezen belül az egyházé és a teológiáé is. Az ökológiai krízis nem pusztán gazdasági, technikai, technológiai, hanem elsősorban erkölcsi és lelki természetű! Bűnbánatra, belső elhatározásra, nem kis erőre van szükségünk ahhoz, hogy meg tudjuk újítani világképünket, értékrendünket, beidegződéseinket, azt, ahogyan eddig magunkra, egymásra és a minket körülvevő világra tekintettünk. Nézőpontváltásra van szükség. Arra, hogy isteni iránymutatást fogadjunk el rendező elvként. Vissza kell térnünk az alázathoz, fel kell ismernünk hatalmunk korlátáit, tudásunk és ítélőképességünk határát. Új felfogás és új kultúra szükséges, amely az ember teremtésben elfoglalt központi helyzetén alapul, és amit azon környezetetikai viselkedésmód ihlet, mely Istenhez, önmagunkhoz és a teremtéshez fűződő hármas viszonyunkból fakad. Ez az etika erősíti az egymásrautaltság érzését, az egyetemes szolidaritást, a társadalmi igazságosságot és felelőssévirággal get az élet igaz kultúrájának megvalósítása érdekében. Az imádság hatalmában bízva kérjük a Teremtő Istent, hogy világosítson meg valamennyiünket, hogy felismeijük a teremtés tiszteletének és gondos megőrzésének kötelességét! Nézzük meg, hol tartunk ma az „alázattal és az új kultúra” kialakításával! Karóvafjmtél, nem virággal. * feleseltél a másvilággal, aranyat ígértél nagy zsákkal anyádnak és most itt csücsülsz, Tejf'oggttI kőbe mért haraptál? Mért siettél, ha elmaradtál? Miért nem éjszaka álmodtál? l égre mi kellett volna, mondd? Magadat mindig kitakartad, sebedet mindig elvakartad, híres vagy, hogyha ezt akartad. S hány hét a világ? Te bolond. (Részletek József Attila verséből) Megítélésem szerint - a helyzet súlyosságához képest - nagyon távol vagyunk a céltól. A keresztény egyházak vezetőin kívül más vallások vezetői, illetve a különböző egyházi szervezetek - itt kiemelném az Egyházak Világtanácsát - több nyilatkozatot, akciótervet adtak ki (közösen is) az ökológiai krízissel, annak értékelésével, elemzésével, a rá adandó válasszal, a kiúttal kapcsolatban. (Ezekből több helyen idéztem jelen írásomban.) A nyilatkozatok, az értékelések és az elemzések összecsengenek, nincs alapvető ellentmondás közöttük, tehát az egyházak egyetértenek a krízis diagnózisát és az arra javasolt terápiát illetően. A továbblépés azonban a konkrét cselekvésnél, a tőlünk lelki és anyagi erőfeszítést igénylő döntéseknél, valamint a rövidtávú gazdasági előnyök, a „látványépítkezések” feladásánál nagyrészt megtorpan. Kreativitásunk jellemzően nem a keresztény felelősségvállalásnál kap erőre, hanem akkor, ha meg kell magyaráznunk, illetve fel kell oldanunk magunkat abban, hogy erőfeszítéseinket miért nem - vagy helyettünk kinek - kellene megtenni stb. Minden vasárnap elhangzik a templomban, mindenki tudja kívülről: „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta... " Mi is és velünk együtt az egész emberiség adja és feláldozza nemcsak az „egy szem” gyerekét, hanem a többit is, sőt a megszületett és a jövőben megszületendő unokáit, az egész jövendő nemzedéket is (ebben meghaladjuk Istent, csak a szó negatív értelmében) egyéni és kollektiv önzésünk, kapzsiságunk oltárán. Fontosnak érzem ugyanakkor, hogy hírt adjak a pozitívumokról is. Gyülekezeti szinten is több kezdeményezés indult el. Ilyen például az ulmi evangélikus gyülekezet Energia és Környezet Munkacsoportja, amely az energiával való ésszerű és takarékos bánásmód és az alternatív energiaforrások felhasználásának konkrét kérdései mellett foglalkozik a „környezetvédelem az egyház körül” témával is. Saját ökológiai „tízparancsolatot” alkottak, mely így hangzik:- Ne hagyd, hogy a külső körülmények uralkodjanak feletted.- Nem te vagy a világ ura, hanem teremtmény a teremtmények között.- Isten nem igényli az érvényesüléshez és az álcázáshoz fűződő érdekeket, amelyek a teremtettséget veszélyeztetik vagy rombolják.- Add meg a környezet számára is a szükséges lélegzetvételnyi és felfrissülé- si szünetet!- Ismerd el, hogy a minden élők hosz- szú történetének szerves része vagy. Te viseled a felelősséget a mai és jövőbeli életért!- Ne ölj se embert, se állatot, ne rongálj növényt, se gondatlanul, se szándékosan! Tanuld meg a tiszteletet az élet előtt!- Ne törd szét minden teremtmény közösségét!- Ne élj mások költségére, és ne használj fel többet, mint amire feltétlenül szükséged van!- Ne tüntesd fel ártatlan színben a nagy veszélyt, ami a ránk bízott teremtettséget fenyegeti!- Fékezd meg kívánságaidat, hogy a jövő generációk is tudjanak élni!” Hogy miként sikerült szabályaikat a mindennapokban realizálniuk, arról nincs információm. A fentiek átgondolása után remélem, sikerült választ adnom arra a kérdésre, hogy az egyháznak mi köze van az ökológiához és a környezetvédelemhez. Evangélikusként érdemes felfigyelnünk arra, hogy azokban az országokban a legjellemzőbb az ökológiai tudatosság, ahol a világ nagy evangélikus közösségei élnek (példaként: Németország, Svédország, Dánia, Finnország, Norvégia). A kérdést inkább úgy kellene feltennünk, hogy egyházunk - beleértve magunkat is - miért nem foglalkozik intenzívebben és cselekvő módon a teremtett világunk megőrzésével, Isten akaratának, a teremtés belső céljának megvalósításával. Ez annál is inkább döbbenetes, mivel a protestáns hit alapmeggyőződése, hogy a keresztény ember számára egyedül Isten az, akinek minden körülmények között engedelmeskednünk kell. Hiszen „ nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát" (Mt 7,21). Mekota Ervin Sorra épültek a templomok, iskolák, kultúrházak - egészen addig, amíg a kommunizmus diktatúrája el nem vett mindent. Ezzel akarták megbénítani a gyülekezeti életet. De a hagyományokhoz erősen ragaszkodó nép őrzi tiszta lutheri hitét még most is. Pedig az elvilágiasodás, a falvak kiüresedése károsabban hat, mint az elmúlt negyven év diktatúrája. A Trianon után magára maradt magyar evangélikusság önálló püspökségre törekedve hosszú huzavona után elérte, hogy két - később három - egyházmegyével önálló egyházkerületté szerveződhetett. Ezek egyike a Brassói Egyházmegye, mely a Barcaságból és a körülötte elhelyezkedő gyülekezetekből áll. Nem célom azonban ennek a folyamatnak a részletes elemzése, hiszen a Cantate vasárnapi ünnep eseményeit szeretném olvasóinkkal megosztani. Vígan énekelj az Úrnak, te egész Föld! - így szólít meg a zsoltáros minden embert, hiszen ha gond és nyomorúság vesz is körül minket, szükségünk van az Istent dicsőítő énekre, a lelkeket felszabadító muzsikára, harmóniára. így gondolta ezt a sepsiszentgyörgyi gyülekezet lelkésze, Zelenák József is, amikor másodszor rendezte meg a barcasági kórustalálkozót. Bár sok helyen fogyóban vannak gyülekezeteink, mégis fontosnak tartják, hogy az énekelni tudók és szeretők hetente összegyűljenek próbálni, hogy ünnepnapokon felcsendüljön az istentiszteleten az énekkari szolgálat. Jó, hogy ma már egy-egy énektanár is odaállhat az egyházi kórus elé vezényelni, és világi énekkarok is otthonuknak érezhetik a templomot, ahol megszólalhat az Istent dicsérő ének. Hat kórus fogadta el a meghívást, többen, mint az első alkalommal. Cantate szombatján autóbuszok sorakoztak a sepsiszentgyörgyi szép új templom előtt. Különböző színű selyemsálak tarkállot- tak a fehér blúzokon, és az apácai asszonyok sötétkék népviseletben feszítettek. A sepsiszentgyörgyi, fürészmezei, apácai gyülekezet és a négyfalusi egyesített énekkar műsorában a preklasszikusoktól kezdve a mai modem zeneszerzők dallamain át az énekeskönyvünk többszólamú korálfeldolgozásain keresztül az ébredési énekekig mindenféle muzsikát hallhattunk, szép, kulturált előadásban, lelkesen és hittel énekelve. Építkeztünk az Úrral, ültünk Jézussal a viharzó tengeren, és tudtuk, hogy „nem merülhet el a hajó” a Bar- caságban sem, hiszen Jézus a vihar ura, és ő velünk van az egyház hajóján is. Két kórusról külön is meg kell emlékeznem. Az egyik a brassói Magyar Dalárda, melynek tagjairól lelkes vezetőjük így nyilatkozott: „ökumenikus csoport vagyunk, de az evangélikusoknál vagyunk otthon”. Ez a tanult énekesekből álló énekkar magas színvonalon adta elő Halmos, Bárdos és Dvoíák műveit. A másik együttes pedig a bukaresti román nyelvű evangélikus gyülekezet ifjúsági csoportja, amely segédlelkészük vezetésével érkezett, és taizéi énekeket adott elő nagy átéléssel, legtöbbször latinul vagy románul. Megérthettük ezen a délelőttön, hogy a közös hit összeköti a különböző korosztályokat és nemzetiségeket is, hiszen az „0 népe, juhai vagyunk”. A Rákóczi-jubileumra a „Győzhetetlen én kószálom” című énekünk emlékeztetett. Áldást a közös kórus zengett felénk: „Áldjon meg téged, áldjon az Úr!” Zelenák József lelkész befejező szavaiban a próbák, az időtöltés gyümölcséről beszélt. Itt volt a szüret ideje: az énekkarok most maguk is láthatták és meg is mutathatták eredményeiket. Elfelejtve a fájdalmas világot, felszabadultan énekelhettünk együtt, remélve, hogy Isten a jövő évben is segít, hogy közösen ünnepelhessük a barcasági Cantatét - a Brassói Egyházmegye egyik vagy másik gyülekezetében. írnom kell arról a kedves vendéglátásról, melyben a 160 énekkari tag mellett én is - mint a kelenföldi testvérgyülekezet jelen lévő tagja - részt vehettem. Nemcsak a bőséges ebéd miatt marad emlékezetes, hanem azért is, mert a kórusok ott is vidáman felelgettek egymásnak, vagy együtt fújták a népdalokat, kánonokat, nótákat. És volt idő a testvéri beszélgetésekre, a régi ismerősök összetalálkozására, hiszen az ősi falvakból származtak el az újabb, városi gyülekezetek tagjai, s az ősi hagyományokra gondolva gyakorolják a városban, új körülmények között is hitüket. Isten adja Szentlelkét hozzá, hogy erősödjenek, és ne lankadjanak el a hitben! Köszönöm, hogy együtt örvendezhettem a barcaságiakkal! Bencze Imréné EBERES Az egészséges emberért Háromszoros védelem férfiaknak A jóindulatú prosztatanagyobbodás a férfiak leggyakoribb jóindulatú tumora, amely az 50 év feletti férfiak több mint felénél okoz panaszokat. A betegség legjellegzetesebb tünete a gyakori és sürgető vizelési inger, amely sokszor éjszaka is jelentkezik, ezért jelentős mértékben befolyásolja a férfi és a mellette élők életminőségét is. A jóindulatú prosztatanagyobbodás akkor alakul ki, amikor a prosztatán belül a sejtek száma elkezd növekedni, és ezáltal növekszik a mirigy mérete is. A legtöbb férfi észre sem veszi a tüneteket, csak akkor, amikor vizeletürítése megváltozik. Mikor a prosztata megnagyobbodik, befelé terjeszkedik, ezáltal nyomást gyakorol a húgycső falára, akadályozva a vizelet normális áramlását. A jelentkező tünetek az érintett férfiak életét, munkáját, szabadidős tevékenységét is befolyásolják, sőt hatással vannak a családtagok életére is. A mindennapokban egy-egy elindulást végtelenné nyújthat a fürdőszobában eltöltött hosszú készülődés. A szabadidős programokat szintén nem lehet nyugodtan megtervezni, hiszen egy hosszabb filmet, színházi előadást, meccset nehéz végignézni úgy, hogy közben sürgető vizelési inger kínozza a beteget. A kellemetlen tünetek miatt a beteg állandóan szorong, ez pedig mind a magánéletben, mind a munkahelyen feszültséget okozhat. Bár a betegség jóindulatú, kezelése nem csupán a korábban megszokott életvitel visszaállítása miatt fontos. A tünetek kezelés nélkül tovább súlyosbodhatnak, ezért nagyon fontos a korai felismerés és terápia. Jóindulatú prosztatanagyobbodás esetén a Béres kutatói által kifejlesztett Prostazyn gyógynövénytartalmú filmtabletta hatékony segítséget nyújthat. A Prostazyn filmtablettában található gyógynövények - a törpepálmatermés, csalángyökér- és aranyvesszőfű-kivonat - enyhítik a gyulladásos tüneteket, a már megnövekedett prosztata méretét csökkentik, lassítják a prosztata növekedését, így jelentős szerepet játszanak a betegség kezelésében. A Prostazyn filmtabletta többféle gyógynövény jótékony hatását egyesíti, ezért kiválóan alkalmas a betegség oki és tüneti kezelésére is. A Prostazyn gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét. 10. alkalommal - I. kerületi egyházak labdarúgó-bajnoksága A rendezvényt a Czakó utcai Sport- és Szabadidőközpontban tartják (Bp. 1., Czakó u. 2-4.) 2003. május 31-én, szombaton reggel 8.45-től. Idén is több egyház és plébánia indul (budavári Mátyás-templom, Szilágyi Dezső téri református templom, Szent Anna Plébánia, Krisztinavárosi Plébánia, Tabáni /Alexandriai/ Plébánia, Örmény Katolikus Egyház, Szent Flórián görög katolikus templom). Tavaly a Bécsi kapu téri evangélikus templom egyik csapatával mi nyertünk. A nap díszvendége, aki a kezdőrúgást is elvégzi: dr. Schmitt Pál, a MOB elnöke. A bajnokságot megnyitja: dr. Nagy Gábor Tamás polgármester. A csapatunk idén is szeretne nyerni, a vándorkupát sem szívesen adnánk vissza. Szurkoljunk minél többen a budavári evangélikusoknak, akik ezúttal is két „válogatottal” vesznek részt a tornán. Vecsey András t
