Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-06-01 / 22. szám
Fotó: Bottá Dénes 8. oldal 2003. JÚNIUS 1. Evangélikus Élet Megerősítés Konfirmációi körkép A hagyományoknak megfelelően a húsvét és a pünkösd közötti időszak a konfirmációk ideje a gyülekezetekben. Sokaknak életre szóló élményt jelent ez az esemény, illetve az első úrvacsoravétel, de az is előfordulhat, hogy a szertartás nem tölti be eredeti funkcióját, azaz a hit megerősítését. Szép számmal akadnak olyanok, akik alighogy beléptek a gyülekezet felnőtt tagjainak sorába, azonnal „ki is konfirmálnak” a közösségből. Lapunk - a teljesség igénye nélkül - annak igyekezett utánajárni, milyen hagyományok élnek az egy házközségekben, illetve milyen módszerekkel, ötletekkel próbálnak megfelelni az új kihívásoknak. Egyházi törvénykönyvünk szerint a konfirmációra való felkészítés 12. életévüket betöltött fiatalokkal kezdhető el. Az oktatás során általában Luther Márton Kis kátéját és a Konfirmációi kátét tanulmányozzák a résztvevők, valamint egyháztörténeti és bibliai ismeretekkel gyarapodnak. Az ez idő alatt előkerülő témák azonban gyakran túl nehezek és komolyak a konfirmáló fiúk és lányok számára, még akkor is, ha korábban iskolai vagy gyülekezeti hitoktatásban vettek részt. A lelkészek és hitoktatók különféle módszerekkel próbálják meg orvosolni ezt a problémát. Vannak olyan gyülekezetek (például Budapest-Kelenföldön, Dabas-Gyónon, Váralján), ahol már nem egy-, hanem két- esztendős felkészítőt tartanak. „Az első évben olyan fontosabb témákkal foglakozunk, mint például a Biblia, Jézus élete, keresztség, úrvacsora. Maga a káté csak a második esztendőben kerül elő. Ez egyfelől segíti az adott anyag alaposabb elsajátítását és mélyebb megértését, másrészt az is sokat jelent, hogy ekkorra már a gyerekek is érettebbek” - mondja Schalter Bernadett váraljai lelkésznő. A fent említett egyházközségek közül a gyóni abban is különbözik a többitől, hogy itt tavaly a konfirmációi vizsga új formáját dolgozták ki. A hangsúly nem a tudásanyag számonkérésére, hanem annak bemutatására esik, melyhez a templom berendezéseit (oltárkép, templomablak, szószék, keresztelőkút stb.) hívják segítségül: a konfirmandusok a látványhoz kapcsolódóan dramatizált formában számolnak be megszerzett ismereteikről. (A témáról bővebben a Lelkipásztor 2002/10. számában olvashatnak az érdeklődők-a Szerk.) Koczomé Heinemann Ildikó lelkésznő szerint a gyülekezet az új, szokatlan kezdeményezést nemcsak örömmel fogadta, de szeretné, ha a jövőben is ezt a formát tartanák meg. HAGYOMÁNYOK ÉS ÚJÍTÁSOK Ötödik alkalommal tartottak húsvét hajnali istentiszteletet Szombathelyen, ahol - amint erről 2003. április 27-i számunkban is hírt adtunk - idén egy felnőtt kérte keresztelését, tízen pedig ekkor konfirmáltak. Ebben a gyülekezetben a gyermekek konfirmációja is „más”. Itt azonban nem az előkészítő hossza, hanem a konfirmációi istentisztelet időpontja tér el a megszokottól. Grege’rsen-Labossa György lelkész ez évben már nem pünkösdre, hanem szeptember vége felé, Szent Mihály napja környékére tervezi, mert mint mondja: „A nyári vakáció ideje alatt is sokat érnek, változnak a fiatalok. Ezen kívül a húsvét és a szünet miatt már így is elég zsúfolt a tavaszi időszak. A szeptemberi konfirmáció alkalmat ad arra is, hogy ezzel a szép ünneppel kezdhessük el a tanévet.” A keresztelő és a konfirmáció közti szoros kapcsolatot szimbolizálja a kőbányai gyülekezetben a szülők és a lelkész által kitalált és bevezetett ötlet. Pünkösd vasárnapján a fehér albába öltözött fiúk és lányok egy szál vörös rózsával vonulnak be a templomba, és azt a keresztelő- kútra helyezik. ÜNNEP ÉS EMLÉKEZÉS A Vas megyei Szakony község száznyolcvan lelkes evangélikus közössége minden esztendőben nagy örömmel és izgalommal készül a konfirmációra. „Bár évente csak két-három konfirmandus van, az, hogy ők a gyülekezet felnőtt tagjai lesznek, nagy esemény mindenki számára. Ezen a vasárnapon, amikor a teljes presbitérium vesz úrvacsorát a fiatalokkal együtt, az ötszáz főt befogadó templom csaknem teljesen megtelik” - meséli Fatalin Helga, a bük-szakonyi gyülekezet lelkésznője, aki beszámol arról is, hogy pünkösdkor a jubilánsokat köszöntik. „Ezen a szép alkalmon elhangzanak a 25, 50, 60 esztendővel ezelőtt konfirmáltak konfirmációi igéi, majd elmegyünk a te1 metőbe is, hogy gondoljunk azokra, akik már nem lehetnek velünk” - mondja. „Vönöckön is meghívjuk azokat, akik 10, 20, 30, 40 vagy ötven esztendeje konfirmáltak. Az ötvenedik évfordulónál is több esztendőre visszatekintő egykori konfirmandusoknál már nem tíz, hanem ötévenkénti felosztás szerint várjuk a jubilánsokat” - tudtuk meg Kovácsné Tóth Márta lelkésznőtől. A húsvét utáni első vasárnapon ebben az évben negyvenen konfirmáltak Solt- vadkerten. A 15 fiú és 25 leány a vizsga és az úrvacsorás istentisztelet után emléklapot és Bibliát is kapott. „Harmincöt éve vagyok Soltvadkerten. Első osztályos koruktól tanítom hittanra a gyerekeket, jól ismerem őket. Az ajándékba kapott Szentírás - benne a személyre szóló igével - sokat jelent mindannyiuknak” - hangsúlyozza Káposzta Lajos esperes. OTTHON A GYÜLEKEZETBEN Hazánk legnagyobb evangélikus nagyközségében, Pilisen évente átlagosan körülbelül hatvan konfirmandus van. Ők kisebb csoportokban (ún. családokban) tanulnak, belsőséges, családias hangulatban. A felkészítés a hittudományi egyetemünk gyakorlati tanszéke által 1998-ban megjelentetett kiadvány, a Lutheránus Világszövetség konfirmációs kézikönyvének magyar átdolgozása szerint zajlik. A konfirmáció három részből áll. Pünkösd előtti pénteken van egy egyórás írásbeli, ahol a tényanyag kikérdezése történik. Ezt követi vasárnap délután a konfirmandusok szóbeli bemutatkozása. Minden „család” egy-egy tanult anyagrészből készül fel, ezt kötetlenebb formában, műsorszerűen mutatják be. Ez a megható és szép alkalom mindig „nagy sikert arat”, mind a résztvevők, mind pedig a templomban ülő rokonság körében. A konfirmáció végül pünkösdhétfőn ünnepi úrvacsorás istentisztelettel zárul” - tudtuk meg Pángyánszky Agnes lelkésznőtől, aki a „kikonfirmálás” problémájával kapcsolatban azt is elmondta, véleménye szerint ez ellen úgy lehet védekezni, ha a konfirmandusokat a kis- és nagyifisek is szeretettel fogadják, ha a frissen konfirmáltaknak van hová menniük. „Több más gyülekezethez hasonlóan nálunk is gyakorlat a konfirmáció előtti kirándulás valamelyik májusi hétvégén. Ide a konfirmandusokon kívül a kis- és nagyifisek is eljönnek, így lehetőség nyílik a barátkozásra, ismerkedésre.” * A konfirmáció tehát meghatározó jelentőségű gyülekezeteink jövője szempontjából. A jól bevált hagyományok és az újabb törekvések mögött az a remény húzódik meg, hogy a fiatalok számára mindez nem pusztán egy szép családi ünnep, netán a szülői elvárások, a gyermeki kötelesség teljesítése, hanem jóval több annál. Ha a konfirmációs oktatás és vizsga után Krisztus igazi követői és aktív gyülekezeti tagok lesznek, nem fenyeget minket a „kikonfirmálás” réme... Gazdag Zsuzsanna ................ I Miért konfirmálsz? Konfirmandusok válaszai Nem lenne teljes a kép, ha a konfirmációról pont azok nem szólalhatnának meg, akiket mindez a legközelebbről érint. Kíváncsiak voltunk arra, hogy mit jelent a mai gyermekek számára ez az esemény, és milyen indítékok állnak a döntésük hátterében. Kérdésünket - Miért konfirmálsz? - az egyik gyülekezet konfirmáció előtti táborában tettük fel. mert hiszek a tiszta és őszinte megtisztulásban, és azért, mert ez egy nagyon komoly dolog.” „'... mert muszáj! Nekem semmi kedvem nem volt hozzá, így is sok dolgom van, nemhogy még ide is járjak. Csak nyűg volt az egész... Suli mellett tanulni a kátét - igazából nem is nagyon érdekelt a dolog, de ez gyökeresen megváltozott a konfitáborban. Itt tudatosult bennem, hogy a bűnbocsánattal való élés súlyos dolog, és nagy komolyság kell hozzá! Nem tudnék úgy az oltár elé állni, hogy valami nyomja a lelkem!” „... mert ezt fontosnak találom, és érdekel is. Még ha az elején kételkedtem is, most már nem.” „ ... mert a szüleim azt mondták, hogy kell. De egyébként is akartam konfirmálni. És evangélikus vagyok, ez arra kötelez. ” „... mert szeretnék az evangélikus gyülekezet felnőtt tagja lenni. Kiskorom óta már nagyon vártam. Nem kényszerít semmi és senki arra, hogy konfirmáljak, én magam szeretnék.” „... mert tudom, hogy a mama nagyon örülne neki, de nemcsak azért, hanem azért is, mert megtiszteltetésnek érzem, hogy úrvacsorát vehetek. Én már alig várom a konfit, igaz, ha ott leszek, akkor nagyon félni fogok. " „... mert hívő ember vagyok! Sokan mesélték, hogy jó dolog. Meg hát a családom (nagymamám) miatt is. Ö is hívő, és így rám ragadt. És kapok ajándékot is, de nem azért konfirmálok.” „... mert evangélikus vagyok, és a szüleim, a nagyszüleim meg a rokonok azt mondták, és a bátyám is konfirmált. ” „Én teljesen szabad akaratomból döntöttem, hogy lekonfirmálok, a szüleim nem erőltették, de azt mondták, ha részt veszek, akkor maximálisan támogatnak. Én nem érzem ezt kötelességnek. Amióta rátaláltam Istenre, azóta élvezettel veszek részt az Istennel kapcsolatos dolgokban.” Nehéz a kérdési'hogyan tudjuk a konfirmáló gyerekekhez közelebb hozni a nagyhét eseményeit, azon belül is az úrvacsora lényegét? A csömöri gyülekezetben - egy gyermekbizottsági ülésen elhangzott ötlet továbbgondolt változataként - sajátos válasz született: egy különleges alkalom vált hagyománnyá. A háromnapos konfirmációs tábor második estéjén a teremben körben ülve csak két gyertya ég. Péter és Jézus találkozására készülünk. Az áhítat elején Péter egy tál sárral körbejárva először a többiek, majd a saját kezét mártja bele a sárba. így, sáros kézzel találkozik a terem közepén térdeplő „Jézussal”. A Mester nevén szólítja Pétert, aki ezután monológszerüen felidézi a Jézussal töltött idő, azon belül is elsősorban a nagyhét eseményeit: „Emlékszel, milyen nagy tömeg gyűlt össze, amikor Jeruzsálembe mentünk? Mennyi ujjongó, pálmaágat lengető ember kiáltotta: Hozsánna a Dávid Fiának!... Emlékszem, amikor azt kérted a Péter és Jézus Gecsemáné-kertben, hogy virrasszunk veled, de mi még erre is képtelenek voltunk... Mérgemben levágtam az egyik katona fülét, de te még őt is szeretettel meggyógyítottad... Emlékszem a reggelre, amikor nem volt ott a kő a sírnál. Bevallom, először nagyon megijedtem, és azt gondoltam, ellopták a holttestedet, de nagy békesség szállt rám az angyal láttán. Utána te magad is megjelentél. De most nézd, milyen mocskos a kezem! Amihez csak nyúlok, összekenem. Ráadásul fáj, ahogy húzza a bőröm! Nem lesz már többé »rendes« az életem!” Jézus erre azt feleli: „Péter! Én meg- tisztítlak téged! Mosd meg a kezed, és megtisztulsz!” (Egy tál vizet ad Péternek, aki elkezdi mosni a kezeit, majd így szól:) „Nézd, Uram, hogy tűnik el a sár! Egyre fehérebb a kezem! Most már olyan, mint volt! Eltűnt a szenny rólam! Mondjuk meg a többieknek is! Vigyük el nekik, hogy ők is megszabaduljanak!” Ekkor Péter és Jézus körbejár a tál vízzel, hogy a többiek is lemoshassák kezüket. Ezt követően a két szereplő visszaül középre, és elmondják a gyerekeknek, hogy az úrvacsora is ilyen tisztitó hatású. Valahányszor az oltár elé mennek majd a bünbocsánat kegyelméért, jusson eszükbe ez az este - az, hogy mennyire rossz volt sáros kézzel ülni, és milyen megkönnyebbülést jelentett a tál víz. Az áhítat igeolvasással, közös imával és énekkel ér véget. Az alkalom előtt célszerű egy kicsit felkészíteni a gyerekeket - persze úgy, hogy nem fedjük fel egészen az előttük álló eseményeket hogy bármi is történjék, ne lepődjenek meg, és vegyék komolyan mindazt, amit átélnek. Még egy praktikus tanács: ne felejtsük el előre levetetni velük az órákat és gyűrűket! Többéves tapasztalatunk már, hogy ez a másfél órás áhítat olyan prédikációval ér fel, amely sokáig elkíséri a konfirmáló, úrvacsorára készülő fiatalokat. Boda Zsuzsa UTAZZUNK EGYÜTT! Útikalauz - minden megerősítésre szoruló evangélikusnak Egyórás feledhetetlen utazás az üdvösség vonatán! Minden korosztálynak szívből ajánlom ezt a képzeletbeli utat az Evangélikus Missziói Központ legújabb hangkazettájával, amely számomra egyben csodálatos jubileumi ajándék is, mivel megerősít hitemben: jó kocsiban utazom! A konfirmációi vallástétel veretes mondatait és Gáncs Péter mai tanításait hallgatva a kerek negyven évvel ezelőtti konfirmációm, illetve a hitvallásból azóta hétköznapi, személyes vallomássá érlelődött gondolatok jutnak az eszembe. Kedves mai konfirmandusok! Ez a hangkazetta is segítsen benneteket, hogy évtizedek múltán is boldog örömmel gondoljatok vissza a konfirmációi oktatás hónapjaira, s az üdvösség vonatán együtt utazva az újabb felszállóknak majd Ti is megfogalmazhassátok „négykerekes” utazásotok megtapasztalásait, mint ahogyan azt néhány éve - a nyíregyházi gyülekezet honlapján is olvasható formában - én is megtehettem: „ Evangélikus keresztyén (Lutheránus Christianus) vagyok, és nagyon szeretem az Úr Jézust. De Ö előbb szeretett engem, és önmagát adta váltságul értem is! Isten már a keresztségben gyermekévé fogadott, és Krisztus érdeméért az üdvösség részesévé tett. Mindez a konfirmációi oktatás során, 13 éves koromban tudatosult bennem, ahogyan (Joób Olvér bácsi által) egyre jobban megismertem az evangéliumot. És akkor - minden külsőleg rendkívüli esemény nélküli volt a megtérésem - »csak« igéje és Szentlelke által az Úr elvégezte bennem is az újjászületést. Ez a konfirmáció azóta is tart. Minden kegyelem az életemben. Jézus naponta megerősít engem; testét és vérét is ezért adja. Nem félek (Ézs 41,10), s hittel vallom: Ő az én Uram és Megváltóm - Solus Christus! URam! Nem félek, mert Te velem vagy. Nem csüggedek, mert Te vagy Istenem! Megerősítesz, meg is segítesz, sőt győzelmes jobboddal: az Úr Jézus Krisztussal támogatsz. Amen. ” Nincs már egyedül a szivem többé, glóri, halleluja! Velem az én Uram mindörökké, glóri, halleluja! Jézus, hajnalcsillag, glóri, halleluja! Jézus, hajnalcsillag, glóri, halleluja! Garai András 4
