Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-25 / 21. szám

10. oldal 2003. MÁJUS 25. Bajnok született Az egész úgy kezdődött, hogy 1999 kora őszén a Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthon la­kói a balatonszárszói evangéli­kus üdülőbe utaztak jó egy hét „szabadságra”. Nem emlékszem már pontosan, hogy milyen megfontolásból kezdtünk futni reggelente a „gyerekekkel”... Ami viszont biz­tos: minden reggel ott álltunk a nyaraló kapuja előtt, és lefutottuk a magunknak szabott távolságot. Nem volt kötelező csatlakozni: az jött, aki akart - aki tehette. Aki pe­dig testi sérültsége miatt nem tu­dott velünk futni, az segítséget kért. Például Andris, aki tolószék­ben ült, de ő is versenyezni akart, ezért mindig akadt egy munkatárs, aki futva tolta őt. Óriási esemény volt a futóverseny, amelyre ké­szülni kellett, ahol minden reggel egy bajnok született, és ahol min­denki büszke lehetett magára, mert célba ért. Amikor hazaértünk a nyaralás­ból, volt néhány munkatárs - Gö­rög Aliz, a gyógytornászunk és Szvitem Erika, a pénztárosunk -, akik úgy gondolták, hogy a nyaralás végének nem kell a futás végét is jelentenie. El­kötelezettségük, lelkesedésük odáig terjedt, hogy 2002-ben a MÉS (Magyarországi Ér­telmi Fogyatékosok Sportszövetsége) által szervezett országos futóbajnokságra bene­vezték Török Lindát és Odor Árpádot, akik már a balatonszárszói házi versenyeken is igen tehetségesnek tűntek. Az örömünk, büszkeségünk határtalan volt, amikor Linda élete első országos bajnokságán megszerezte a 7. helyet. Ezek után persze már nem volt megállás: a versenyzőket munkatársaink leigazolták a budapesti Hársfa Egyesület­hez, tovább folytak az edzések, hiszen jött a következő országos bajnokság, mégpedig 2003. május 10-én, szombaton. Ekkorra a csapat kibővült: Babarczai Edit a 60 m-es női, Odor Árpád a 200 és 400 m-es férfi, Török Linda pedig a 100 és 200 m-es női síkfutásban indult. Az a szombati nap rendkívül meleg volt, ám mi nagyon büszkék voltunk, hiszen mindhárom versenyző végigfutotta verseny számában a teljes távot... Sőt! Török Linda a 2003. évben a 200 m-es női síkfutás országos bajnoka lett, a 100 m-es női síkfutásban pedig megszerezte az ezüstérmet. A Sarepta Budai Evangélikus Szeretetotthonban azon a napon bajnok született... Medvegy Zsuzsanna Török Linda, nyakában az aranyéremmel meg- illetődötten fogadja az első gratulációt ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. május 25. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Madocsai Miklós; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegv-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (konfirmáció) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Geröfi Gyuláné; du. 6. (orgonazenés) Csclovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Muntag Andrásnc; VIII., Üllői út 24. de. fél II. Kertész Gé­za; Vili., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Wagner Szilárd; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Hegedűs Attila; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Pé­ter; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) de. 10. Veperdi Zoltán: Rákosszentmihály,. XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány 1. u. de. fél 11. Blatniczky Já­nos; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. dr. Harmati Béla; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XV1IL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. id. Pintér Károly; XIX., Hungária út 37. de. 8. Pintér Tibor; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. HUSVET ÜNNEPE UTÁNI 5. (ROGATE) VASÁRNAPON a liturgikus szín: fehér. A vasár­nap lekciója: Jk 1,22-27; az igehirdetés alapigéje: Lk 11,5-8. HETI ÉNEKEK: 72,322. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. május 29. L, Bécsi kapu tér de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bence Imre; II., Modori u. 6. de. fél II. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. du. 5. Gálos Ildikó; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Új­pest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V.. Deák tér 4. de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Szirmai Zoltán; Vili., Karácsony S. u. 31-33. du. 6. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. II. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. du. 6. Szeverényi János; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. du. 6. Kendeh K. Péter; Zug­ló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 73. (nagytemplom) du. 6. Veperdi Zoltán; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér du. 6. Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út III. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. du. 6. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXIL, Játék u. 16. du. 6. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. du. 6. (úrv.) Endreffy Géza. MENNYBEMENETEL ÜNNEPÉN a liturgikus szín: fehér. Az ünnep lekciója: Mk 16,14-20: az igehirdetés alapigéje: Róm 8,31-34. ÉNEK: 278. Evangélikus Élet Erős a mi Istenünk! Lehet-e a keresztény ember depressziós? - ezt a kérdést nemcsak a május 16-18-án Révfülöpön tartott asszonyhét­vége résztvevői tették fel, hanem bizonyára olvasóink közül is többen megfogalmazták már. Szabad-e a Krisztust köve­tőnek arról beszélnie, hogy gyakran lehangolt, hogy időn­ként a „padlón van”? Nem az örömnek kellene csupán jel­lemeznie az életünket? Az idei asszonyhétvége programjának összeállításában az a cél vezette a Női Misszió munkatársait, hogy erre a kérdésre választ kaphassanak a résztvevők. Az ország távoli sarkaiból gyűltek össze nőtestvérek. Szegedtől Győrig, Amóttól Elekig, hogy a kétnapos találkozó témájával foglalkozzanak. Erő az erőtlenségben - állt a programfüzeten. Ez alkalommal előadó­ink nem általánosságban szóltak a testi-lelki megfáradásaink- ról, hanem őszintén, ám roppant felszabadító erővel beszéltek magáról a depresszióról. Honti Irén kórházlelkészünk - aki teológiai végzettsége mellett logoterápiát tanult — arra mutatott rá, hogy milyen fö­löslegesen takargatjuk, szégyelljük ilyen jellegű problémáin­kat. A „Lehet-e egy hívő ember depressziós?” kérdés majdnem olyan, mintha az iránt érdeklődnénk, hogy Krisztus követője kaphat-e infarktust vagy agyvérzést. A betegséget nem kerülhetjük el. A környezeti ártalmak ugyan­úgy hatással vannak ránk, mint minden embertár­sunkra. A különbség azonban abban rejlik, aho­gyan megtanuljuk elfogadni és elhordozni a terheinket. Van kihez folyamodnunk erőtlensé­günkben. Az előadónk is, illetve a konferenciát végigkísérő egyik énekünk is erre irányította te­kintetünket. „Drága Szentlélek, jöjj, szabadító- nak jöjj!” - hangzott többször is a hétvége folyamán. Hogyne tudna a keresztyén ember is elbá- tortalanodni, letargiába es­ni, átmenetileg kilátásta­lannak látni az életét?! Egyik pünkösdi énekünk szavaival élve, bizony hányszor elmondhatjuk: „Csüggedt, áléit va­gyok, fáraszt a szó, bé- nultan ér napom, ha rossz, hajó”... Ilyenkor marcangol­jon az önvád? Gyötöijön a lelki­furdalás, hogy nem tudunk igazán hinni? Nem. Sőt szabad kiáltani a Vigasztaló, az Erő után! A hétvége legnagyobb csodá­ja volt, hogy erről a nehéz kér­désről olyan felszabadult szív­vel tudott mindenki beszélgetni. Hiszem, hogy maga a vigaszta-. ló Szentlélek volt jelen, aki meggyőzött teremtő Istenünk feltétel nélküli, elfogadó szere- tetéről. Isten úgy szeret, ahogy TART SO A FORMÁD! vagy! - tudatosult a megvidámító, lelket könnyítő üzenet. Orvos előadónk, dr. Szil­ágyi Agnes pedig kórházlelkészünk szavai­hoz csatlakozva újra meggyőzte a hallgatóságot arról, hogy van olyan depresszió is, ami igazából nem is az. Itt elsősorban a melankóliára utalt, vagy más, sokkhatás által kiváltott lehan­golt lelkiállapotra. Van a depressziónak olyan fajtája is, amely teljes mértékben szomatikus eredetű. A szervezet rendellenes működésében található meg a tüneteket kiváltó ok. Ilyen eset­ben a gyógyszeres kezelés elengedhetetlen. Ám bátorításra van szüksége a léleknek, hogy a test okozta funkcionális zavart el­fogadja, ne szégyenkezzen miatta, ne érezze kevésbé értékes­nek magát. Az asszonyok hozzászólásaiból kiderült, hogy még mennyire nehezen tudjuk kezelni ezt a kérdést a gyülekezete­inkben. Pedig a statisztikai adatok szerint élete során legalább egy alkalommal e betegség valamely formájával minden har­madik asszony találkozik. A hétvége őszinte beszélgetései nyomán bátorítást és indítást kaptunk, hogy ezekről a problé­mákról nyíltabban merjünk szólni majd gyülekezeteinkben. Az előadások, az áhítatok mind-mind arról győztek meg, hogy Is­ten nem vet el gyengeségeink miatt, ellenkezőleg: velünk van erőtlenségeinkben. Az asszonyhétvégi közösség tavaly feladatul kapta, hogy egy fiatal édesanyáért imádkozzon. Ott volt velünk az akkor vá­randós kismama. Könnyek között osztotta meg bánatát. Az orvosi vizsgálatok a kis jövevényről megállapították, hogy fogyatékos lesz. Együtt könyörögtünk a ki­csi egészségért, az anyának pedig a próbák hor­dozásához kértünk erőt. Igazából nem is tudtuk, hogy Isten mire készítette fel így őt. Néhány hónappal a találkozásunk után súlyos autóbal­esetet szenvedett. Az őt helikopterrel kórház­ba szállító mentősök szerint emberileg felfoghatatlan dolog, csoda volt, hogy életben maradt. És nem- • csak ő, hanem a koraszülött­ként világra hozott egészsé­ges (!) kisfia is. Idén újra velünk volt. Torkunkat szo­rongatta a sírás, ahogyan bizonyságot tett megpró­báltatásairól. Két hóna­pig gipszágyban feküdt medencetörése miatt. Nem mozdulhatott. Negyven fokos hőséghen szinte bénultan, mások ápolására szorult. Ott feküdt gyen­gén, erőtlenül, de nem magára ha­gy ottan! Az, aki megerősit, támogat szorultságunkban, akkor is vele volt. „Nem tudom, hogy szerethetett ennyire az Isten!” - zárta bizonyságtételét. Ez a mondat disszonánsnak tűnhet, mivel emberileg felfoghatatlan. Ho­gyan lehetett ott, a nyomorúság köze­pén Istent dicsérni? És hogyan lehet ne­ki hálát adni a szenvedésekre emlékezve!? Csak így, ahogyan ez a fi­atal testvérünk megtapasztalta. Hiszen átélhette, hogy az Erő Lelke átsegít erőtlenségeinken. B. Pintér Márta Kaposváréi támogatás Templomfelújításra még nem adott 1,5 millió forintot a város: a kaposvári evan­gélikus templom rekonstrukciójára most ekkora összeget szavazott meg a közgyű­lés. Az adományozó levelet Szita Károly polgármester adta át a Növekedés Alapít­ványnak az istentisztelet végén.- 1929-ben épült a templom, jövőre em­lékeznek meg fennállása 75. évfordulójáról - hangsúlyozta a polgármester. - A jeles év­fordulót egy megszépült épületben szeret­nék tartani. Egy felújítást elkezdeni mindig könnyű, de csak akkor van értelme, ha be­fejezik; ebben segít a képviselő-testület. Az egyházközség tagjai már eddig is sokat tet­tek, hiszen nyolc éve gyülekezeti ház épült, 1999-ben pedig új orgonát vásároltak, s az ablakok egy részét is kicserélték. Szemerei János, á somogy-zalai evan­gélikus egyházmegye esperese a Somo­gyi Hírlapnak elmondta: harmincmillió forintba kerül a felújítás. Kicserélik a teljes tetőzetet, s negyven ablak ugyan­csak megérett a cserére. A toronyra is rá­fér a rekonstrukció, ki kell cserélni a csa­tornát. Ha marad még pénz, akkor kifestik a templom belsejét, felújítják a fűtését. Létrehozták a Növekedés Alapít­ványt, a civil szervezet a fenntartásban és a gyülekezeti életben segít.- A felújítást segitik az egyszázalékos felajánlások is - mondta Szemerei János. - Mihelyt az építési engedélyt kézhez kapjuk, azonnal nekiállunk a munkák­nak. Ha egy lépcsőben befejezzük, őszre elkészül, ha elhúzódnak a teendők, csak jövőre fejeződik be a rekonstrukció.. A Sándy Gyula tervezte és Harsányi Géza kivitelezésében készült templom megér­demli, hogy eredeti pompájában ünne­peljük a 75. évfordulót. Szabó. Kinga (Somogyi Hírlap) — r ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTV ÁNY Legfontosabb az egészség! Naponta halljuk a rádióban, olvassuk az újságokban, hogy vigyázzunk a legféltettebb kincsünkre, az egészségünkre. Ahhoz, hogy minden reggel vidáman és kiegyensúlyozottan ébredjünk, az kell, hogy átaludva az éjszakát kipihenjük az előző nap fáradalmait. Csakhogy a fájdalmaival viaskodó be­teg éjszakánként álmatlanul forgolódik az ágyában, majd be­vesz egy altatót, másnap reggel mégis elgyötörtén ébred... Endrével egy budapesti gyógyfürdőben találkoztam. Ál­mosan kapaszkodott a korlátba, és gerincét hol jobbra, hol balra hajlítgatta. Miután látta, hogy figyelemmel kísérem mozdulatait, megszólított:- Ne higgye, hölgyem, hogy nem lenne jobb dolgom. Hetek óta hallgatom az időjárás-jelentést, hogy végre elme­hessek horgászni, és tessék, úgy megfájdult a derekam, hogy alig bírok mozogni. Először azt hittem, hogy egysze­rű rándulásról van szó, később a mozgásszegény életmódra gyanakodtam, ezért futást és gimnasztikát iktattam a napi­rendembe, de ettől sem szűnt a kellemetlen érzés. A baráta­im azt mondták, biztosan felfázott a vesém, felejtsem el a mozgást, inkább menjek el az orvoshoz, és írassak fel vala­mi hatásos gyógyszert. Ettől már előre féltem, képtelen va­gyok ugyanis nyugodtan ülni a rendelőintézetek folyosóin, fel-alá járkálok, és alig győzöm kivárni, hogy sorra kerül­jek. Ám ez mellékes ahhoz képest, hogy felnőtt létemre sem bírom lenyelni a kapszulákat, tablettákat. Elmentem ugyan az orvoshoz, de a pirulák láttán mégis a szomszéd- asszonyom tanácsára hallgattam, aki azt ajánlotta, hogy próbáljam ki az alternatív orvoslást. így jutottam el az Or­mos Intézetbe, ahol valóban hatásosnak bizonyult az aján­lott kezelés. Nem kellett a folyosón órákig várakoznom, és az ott lévő fitotékákában meg tudtam vásárolni az álmatlan­ság ellen javasolt teához szükséges gyógynövényeket is. Azóta sok betegnek ajánlottam, hogy keresse fel az Or­mos Intézetet, mert minden gyógyult beteg jól tudja, hogy mekkora értéket jelent az egészsége. Az, hogy naponta fáj­dalom nélkül ébred, hogy a munkahelyén maximális telje­sítményt nyújthat, hogy nem kell a hobbiját csak azért fel­adnia, mert ágyhoz köti a betegsége... Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 i / r u

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom