Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-25 / 21. szám

6. oldal 2003. MÁJUS 25. Evangélikus Élet Gáncs Péter 1. Kérjük, röviden foglalja össze életútjának főbb állomásait! 1951-ben születtem Budapesten, apai ágon hét nemzedékre visszamenő lel­készcsaládból. Nyíregyházán nőttem föl. A gyülekezet sokszínű élete is motiválta, hogy érettségi után, 1969-ben az Evangé­likus Teológiai Akadémiára jelentkez­tem, ahol 1974-ben fejeztem be tanulmá­nyaimat. Ottlyk Ernő püspök avatott lelkésszé a Bécsi kapu téri templomban, ahol se­gédlelkészként kezdtem szolgálatomat Koren Emil és Madocsai Miklós mellett. 1975-ben kötöttem házasságot Hafen- scher Mártával, aki közgazdasági egye­temet, valamint levelező teológiai tanfo­lyamot végzett, és jelenleg angolt tanít a cinkotai gimnáziumban. Benne Isten olyan társsal ajándékozott meg, aki min­den eddigi szolgálatomban első számú emberi támaszom. A Budavárból 1976-ban az Ökumeni­kus Tanács Irodájába helyeztek, ahol Prőhle Károly főtitkár mellett egy évig dolgoztam ökumenikus munkatársként. 1977-ben kerültem a rákoscsaba- pécel-isaszegi társgyülekezetekbe. Itt belekóstolhattam a szórványmunka min­den örömébe és nehézségébe. 1980-ban a Rajnai Evangélikus Egy­ház ösztöndíjasaként egy szemesztert ta­nulhattam a wuppertali egyházi főisko­lán, ahol elsősorban a konfirmáció kérdé­sével foglalkoztam. Ennek gyümölcse­ként jelent meg 1985-ben az Életjel című konfirmációi tankönyv. Németországból visszatérve meghí­vást kaptam a nagytarcsai gyülekezetbe, ahol felejthetetlenül szép 16 esztendőt töltöttünk. Közben Isten három gyer­mekkel áldotta meg házasságunkat: Ta­más (24) teológushallgató, Kristóf (22) bölcsészhallgató. Tünde (20) pedig óvó­nőnek készül. A nagytarcsai évek az eleven gyüle­kezeti élet mellett sokrétű szolgálatot tettek lehetővé. 1981-84 között ifjúsági tanácsadóként vehettem részt a Lutherá­nus Világszövetség Világszolgálati Osz­tályának munkájában. Néhány évig igazgató lelkészként vezettem a kistar- csai papnéotthont. 1992-ben indult a nagytarcsai Szivár­vány Óvoda szolgálata. Ugyanebben az évben vettem át Pósfay Györgytől az evangélikus rádiómissziói programok szerkesztését. 1996-ban jelent meg a Missziói Magazin első száma. 1997-ben országos evangélizációs és missziói lelkészi szolgálatra kaptam megbízást, és finn-norvég támogatással megszületett a cinkotai Evangélikus Rá­diómissziói Központ, amely jelenleg is otthonom és munkahelyem. Fokozato­san átvettem a Kossuth rádió evangéli­kus félóráinak és istentisztelet-közvetí­téseinek szerkesztését. Az elmúlt öt évben közel száz gyüleke­zetben szervezhettem munkatársaimmal missziói napokat. Rendszeresen látogat­juk a határon túli magyar gyülekezeteket is, és északi missziói partnereinkkel is ápoljuk a kapcsolatot. Pár napja éppen Finnországban vettem részt egy missziói konferencián, és szolgáltam néhány támo­gató gyülekezetben. 2. Egyházunk internetes levelezőfóru­mán - a Fraterneten - már a jelölési fo­lyamat kezdetén élénk vita bontakozott ki a „püspökideálról”. Ön szerint elsődlege­sen milyen „karakterű” püspökre volna szüksége a Déli Egyházkerületnek? Látásom szerint a püspöki szolgálat olyan összetett feladat, amelynél igen fon­tos az éppen aktuális prioritások megtalá­lása. Érthető, sőt szükségszerű volt, hogy a rendszerváltást követően az új intéz­ményhálózat és struktúra kiépítése miatt előtérbe került a püspökök szervezői, „menedzseri és diplomáciai” tevékenysé­ge. Minden elismerésem azoké a vezetőké - természetesen beleértve a déli kerület most távozó elnökségét -, akik átvezették egyházunkat ebbe az „új világba”. Jelenleg úgy tapasztalom, hogy első­sorban igehirdetői, lelkigondozói, igazi pásztori szolgálatra várnak a gyülekeze­tek és a lelkész testvérek. Csak pászto­rait pásztorok tudják valóban pásztorol- ni a rájuk bízottakat. Ennek sürgető igé­nyét dr. Sólyom Jenő hiánypótló könyve is alátámasztja, ami reális diagnózist ad a déli kerület mai állapotáról. Egészséges rend egyházunkban, hogy a mindenkori püspök egyben gyülekeze­ti lelkészi szolgálatban is áll. Fontos, hogy a püspök ne csak formálisan (ün­nepi, reprezentatív alkalmakon) legyen lelkésze a gyülekezetének, hanem a le­hetőségekhez mérten vállaljon részt a hétköznapi szolgálatból is. Ugyanez érvényes a gyülekezetláto­gatásokra is. Szép hagyomány, hogy bi­zonyos jubileumi alkalmakra meghívják a püspököt. Ezek az ünnepi istentisztele­tek egyúttal komoly evangélizációs, missziói lehetőséget is kínálnak az ige­hirdetőnek. Ugyanakkor kívánatos len­ne, hogy a püspök szembesüljön a gyü­lekezeti élet és szolgálat mindennapos gondjaival és örömeivel is. Ez csak úgy képzelhető el, ha a püspök kész több na­pot is eltölteni egy-egy gyülekezetben. 3. Életútjának avagy lelkészi szolgá­latának mely állomásait (epizódjait) vélné leginkább „hasznosíthatónak” a püspöki szolgálatban? Országos evangélizációs és missziói lelkészként az elmúlt öt és fél év alatt gyülekezeteink közel egyharmadában vé­gezhettem szolgálatot. Mivel ezek több­nyire egész napos alkalmak voltak, lehe­tőségem nyílt a lelkész kollégákkal és munkatársaikkal való mélyebb ismerke­désre és együtt munkálkodásra is. Egy­PÁRHUZAM! Bemutatkoznak a Magyarországi Evangéliku egy missziói nap eredményének vagy ép­pen kudarcának kiértékelése sok hasznos tanulsággal szolgált. Megtanultam, hogy nincsenek egyedül „üdvözítő” módsze­rek és eszközök. Komolyan kell venni a helyi adottságokat és körülményeket. Csak megfelelő előkészítés után, a házi­gazda gyülekezet aktív közreműködésé­vel és a lelkész kolléga utómunkájával van esély arra, hogy a vetés szárba szök­kenjen. E nélkül csak meddő kampány- munka bármiféle missziói erőfeszítés. Ebben az összefüggésben is érdemes meggondolni Klaus Douglass kemény, kissé egyoldalú tételét: „Nem missziói rendezvényekre, hanem missziói gyüle­kezetekre van szükségünk.” (Az új refor­máció, 24. tétel) Ugyanakkor gyakran ta­pasztaltuk az apostoli figyelmeztetés ma is aktuális igazságát: „Én ültettem, Apol­los öntözte, de a növekedést az Isten ad­ta. ” (lKor 3,6) 4. Bizonyos értelemben minden ve­zetőváltástól reformokat várnak, még házkerületben éppúgy, mint egész egy­házunkban - a lelkész testvérek lelki, szellemi, testi rekreációjának biztosítá­sa. A már említett pásztori lelkigondo­zás mellett nem lehet tovább halogatni a kötelező továbbképzés bevezetését, és a szolgálat minősége, illetve a lelkészcsa­ládok védelme szempontjából ugyan­csak elengedhetetlen szabadnapok és évi szabadságok garantálását. Mindezek érdekében meg kell terem­teni annak lehetőségét, hogy a déli kerü­let is kialakíthassa végre saját, európai színvonalú konferencia-központját, ami a lelkészi és munkatársi továbbképzés, de egyben a gyülekezeti csoportok talál­kozási helye is lehet. Külön prioritást kellene adni a konfir­mált fiatalok gyülekezeti integrációjának. Ezt a gyülekezetek jövője szempontjából létfontosságú folyamatot kerületi szinten megszervezendő táborokkal, csendes­napokkal lehetne segíteni. Fel kell mérni, hogy a közelgő EU­lelkigondozói, pásztori szolgálat. Először is komolyan kell venni a rábízottak valós helyzetét, az őszinte „nincs” választ, mellyel a tanítványok nem csak hálójuk ürességét vallották meg... Ezután a Mester, igazi munkaterápiát alkalmazva, feladatot ad csüggedt tanít­ványainak: „ Vessétek ki a hálót... ”, majd pedig megelőző szeretete asztalt terít a parton, és a csoportos terápiát követi az egyéni lelkigondozás. Személy szerint is sokat jelent az a ta­pintatos, de célratörő szeretetet, amely névrokonomat mély önvizsgálatra indít­ja, és újra szolgálatba állítja: „Szeretsz-e engem? ...Legeltesd.... őrizd az én juhaimat... ” Bármilyen lelkipásztori szolgálat bízassák is rám, ennél tartalmasabb, tö­mörebb mottót nem tudok elképzelni. Tisztán kell látnom, hogy a rám bízottak soha sem a tulajdonaim, hanem az O ju­hai, akiknek táplálása és őrzése a legma­gasabb méltóság a világon... azok is, akik elégedettek voltak a meg­előző, illetve korábbi vezetővel, vezetők­kel. Püspökké választása esetén mely területeken szorgalmazna reformokat a Déli Egyházkerületben? Fontosnak tartom, hogy a püspök ne maradjon egyedül - ne hagyják egyedül! - a kerületet, az egyes gyülekezeteket és személyeket érintő döntések meghozata­lánál. Természetesen első számú munka­társa az egyházkerületi felügyelő, de ugyancsak szükséges a szoros együtt­működés az öt egyházmegye elnökségé­vel, mindenekelőtt az esperesekkel. Emellett - annak érdekében, hogy a ko­rábban felvázolt intenzívebb jelenlét a gyülekezetek életében megvalósulhas­son - stabil, megbízható munkatársakra is szüksége van. Mindenekelőtt olyan megfelelő püspöki titkárra, aki bizonyos esetekben akár szóvivő is, hiszen napja­inkban igen fontos az úgynevezett PR- munka, a jó és eleven kapcsolat a külvi­lággal, a médiával, beleértve az egyházi sajtót is. Minden olyan társadalmi vagy ökume­nikus kötelezettség, külföldi kapcsolat, ami nem igényli feltétlenül a püspök je­lenlétét, megosztandó olyan munkatár­sakkal, akik egy-egy területnek szakértői. Ezért szükség van olyan tanácsadókra, akikkel bizonyos szakkérdésekben rend­szeresen konzultálhat. A „polihisztor” egyházi vezető ma már csak a képzelet világában létezik. A püspöknek nem kell mindenhez értenie, mindenbe beleszól­nia. Gondosan kell gazdálkodnia az ide­jével, hogy mindenekelőtt pásztori szol­gálatának tudjon eleget tenni. További sürgető feladat - a Déli Egy­csatlakozás nyomán milyen átrendeződés várható a magyar mezőgazdaságban. Az alföldi egyházmegyékben különösen is égető szükséggé válhat majd a munkavál­lalók képzése, illetve átképzése. Ezen a területen a múltban komoly küldetést töl­töttek be az egyházi népfőiskolák. Vajon nincs-e itt újra a történelmi esély, lehető­ség és felelősség, hogy az egyház - ilyen konkrét formában is - kifejezze szolida­ritását azokkal, akik lába alól, már ki tudja, hányadszor húzzák ki a talajt...? Végül meggyőződésem, hogy mind­ezen célok megvalósításért egészséges testvéri légkörben, kölcsönös bizalom­ban, igazi csapatszellem le­het dolgozni az országos el­nökségen belül is, ha szá­nunk elég időt egymásra és az egyház építésének ügyei­re. 5. A protestáns egyhá­zak többségében is hagyo­mány, hogy beiktatásuk al­kalmával a püspökök jel­mondatot választanak ma­guknak. Legkedvesebb igéi közül Ön melyiket válasz­taná püspöki szolgálatának mottójául? Újra meg újra fantaszti­kus élményként élem meg, ha János evangéliumának utolsó fejezetét olvasom, és prédikálhatok róla. Azon a Tibériás-tenger melletti haj­nalon a Főpásztor örök érvé­nyű, egész életre szóló mo­dellt adott övéinek arról, hogy mit jelent az igazi 6. A szerkesztő helyében Ön milyen kérdést intézne a püspökjelöltekhez (és Ön mit válaszolna rá)? Manapság bizonyos munkaterületeken kötelező az úgynevezett „átvilágítás”. Mint rádiós szerkesztő, magam is átestem ezen, még 2001 szeptemberében. Eleget téve azok igényének, akik ezt egyházi ve­zetőjelöltekkel kapcsolatban is szüksé­gesnek tartják, közzéteszem ennek a „röntgenfelvételnek” az eredményét. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy eset­leges alkalmasságunk nem hatósági iga­zolásoktól függ, hanem egyedül a szíve­ket vizsgáló és újjáteremtő Úrtól. Az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény- formáló tisztségeket betöltő személyeket ellenőrző U. sz. Bizottság 2. B/X VI-662/2001*10. Az Egyes fontos, valamint közbizalmi és közvélemény-formáló tisztségeket betöltő ellenőrzéséről és a Történeti Hivatalról szóló 1994. évi XX1H. törvény (l tov Törvény) 5. §-ának (1) bekezdésével létrehozott n. sz Bizottság (a továbbiakban: 2001. év szeptember hó 19. napján megtartott zárt ülésen meghozta a következő határozatot. A Bizottság megállapítja, hogy Gáncs Péter, aki Budapesten. 1951. 05. 24. napját an.: Hvbl Klára, ideiglenes lakcíme. 1164 Budapest. Batthyány u. 38. sz) sz. ala Törvény 1. §-ában meghatározott tevékenységet nem végzett, az on megjelölt szer tagja nem volt. A határozattal szemben, annak közlésétől számított 15 napon belül a Fővárosi Bírós keresettel élni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom