Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-05-25 / 21. szám

.....-......—................... Evangélikus Élet „A reneszánsz ember” Réti Zoltán 80 éves Elkéstem. Pedig a meghívó szerinti időpontban, délután ötre érkeztem a Művelődési Központhoz, ám a Horváth Endre Galéria addigra már zsúfolásig megtelt. Valaki megszólít: „Jókor jöttél, épp most kezdődik!" Bentről muzsika hangjai csendülnek fel. Két cselló és két fuvola varázsol művészien ihletett hangulatot a kiállítóterembe, Kanyó András és Réti Emőke, valamint felnőtt gyermekeik, Emese és Dávid megszólaltatásában. Ez ugyanis egy családi ünnep, csak a családtag­okon kívül ezen a péntek délutánon összegyűlt még Balassagyarmat művészetkedvelő közönsége is. Réti Zoltán pályatár­sai, tanítványai, tisztelői. A tágabb család. 2003. MÁJUS 25. 5. oldal Isten vagy történelem A közelmúlt evangélikus és református egyháztörténete - Szabó Eszter szemével A magyar közszolgálati televízió csatornáján (az m2-n) vélhetően olvasóink kö­zül is többen látták a közelmúltban az „Isten vagy történelem" című - két rész­ben sugárzott - dokumentumfilmet. A színvonalas, összegző és tényfeltáró mű­vet múlt szerdán a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán is megtekinthették az érdeklődők. Szabó Eszter rendező alkotásának első része az 1945-1956, a második pedig az 1957-1989 közötti idő­szakban vizsgálja a magyarországi evangélikus és református egyház helyzetét. Közvetve maga Szabó Eszter is „érin­tett”, hiszen nagyapja, Dizseri Sándor pé­csi református lelkész volt. A május 15-i vetítés után a résztvevők nemcsak a ren­dezővel beszélgethettek, de a film két szereplőjével, ifi. dr. Fabiny Tibor egyete­mi tanárral és Böröcz Enikővel, az Orszá­gos Evangélikus Levéltár munkatársával is, aki egyben a film egyháztörténeti szakértője volt. Mint kiderült, az „Isten vagy történe­lem” címet az alkotók Vályi-Nagy Ervin 1955-ös tiltakozó írásából kölcsönözték. A szóban forgó mü az ellen a teológiai csúsztatás ellen emelt szót, amely - szer­zőjének véleménye szerint - 1948 után mind az evangélikus, mind pedig a refor­mátus egyházvezetésben megjelent. A neves református teológus cikke azok el­len szólt, akik a „létező szocializmust” az Isten akaratának tulajdonították. Sza­bó Eszter pedig úgy érezte, hogy ez a cím jól kifejezi a filmben rejlő alapdi­lemmát. kori Állami Egyházügyi Hivatal vezetői)- különféle okokra hivatkozva - valóban el is zárkóztak a nyilatkozattétel elől. A film feladatával kapcsolatban a ren­dezőnő arról beszélt, hogy munkatársai­val együtt mindenképpen szerette volna elkerülni az igazságtevés illúzióját. Cél­juk az volt, hogy lényeges kérdéseket, folyamatokat mutassanak fel. Semmi­képp sem akartak Ítélkezni, nem akartak visszamenőleg okosak lenni. „Nem éltem át ezt a korszakot, soha nem csöngetett az ÁVO az ajtóm előtt, tehát nincs is jogom az okoskodáshoz és ítélkezéshez. Nem erről van szó, hanem arról, hogy vannak olyan kérdések, ame­lyek nem kerülhetők meg. Ezekre pró­báltam a magam eszközeivel rámutatni”- mondta. Az egyik kérdező kitért az ügynök­kérdésre is. Szabó Eszter kiemelte, hogy ő ezt csak a film egyik aspektusának szánta, semmiképpen nem akarta erre ki­élezni a dolgokat. „Nagyon érdekelt a Szabó Eszter, ifj. dr. Fabiny Tibor és Böröcz Enikő A május 14-én 80. születésnapját ün­neplő mester munkásságának utóbbi 2-3 évi terméséből összeállított kiállításon fő­ként tájképeket csodálhat meg a látogató. Ha a bejárat melletti falon függő önarc­kép nem emlékeztetne már a címével is arra, hogy egy idős festő alkotásait láthat­ja, akkor az őt nem ismerő idegen egészen bizonyosan azt gondolná, hogy egy na­gyon tehetséges, fiatal, kísérletező kedvű művész tárlatára érkezett. És ebben nem is tévedne. Hiszen Réti Zoltán lelkében valóban fiatal. S erről nem csak a derűs színek, a bátor ecsetvonások, a néhol absztrakt formák, a gondolatokat ébresztő és érzelmeket közvetítő, olykor felzaklató, összhatásukban mégis harmó­niát sugárzó képek ámlkodnak. Zoli bácsi kitűnő beszélgetőtárs és jó előadó is. Egy hihetetlenül gazdag életpályát tudhat magáénak, mégsem terhelik le gondolkodását a huszadik század vérzi­vataros évtizedei. Testestül-lelkestül a mában él. Figyelemmel kíséri a nagyvi­lág és a közélet eseményeit. Igehirdető­ként magam is gyakran merítek biztatást tekintetéből vagy utólagos visszajelzése­iből. Hit, művészet, tudomány, politika egyaránt érdekli. Véleményt formál, és együtt gondolkodik kortársaival. Palóc­ország népe éppen ezért is érzi magáé­nak személyét, müvét. Emiatt tartották kedves kötelességük­nek az általa 1963-ban alapított és húsz esztendőn át igazgatott Rózsavölgyi Márk Művészeti Iskola tanárai, hogy a város és a megye, valamint a hajdani munkahelyei­ként szolgáló iskolák vezetőivel közösen megszervezzék számára ezt a családias légkörű születésnapi ünnepséget. A kiállításmegnyitót követően a zene­iskola nagytermében hangversennyel folytatódott az ünneplés. Először a Kiss Árpád Általános Iskola gyermekkórusa énekelt, majd a Balassagyarmati kamara- együttes Rózsavölgyi Márk „Nógrádi em­lék” című müvét adta elő abból a gyűjte­ményből, amely az elmúlt évben jelent meg Réti Zoltán Rózsavölgyi-monográfi­ája második kiadásának kottamelléklete­ként. Az unokák természetesen külön mű­sorszámokkal is kedveskedtek: Kanyó Emese Rachmaninov Vocalise-ét adta elő gordonkán, Kanyó Dávid pedig édesapjá­val közösen játszotta Doppler Ferenc két fuvolára írt „Magyar fantáziá”-ját. A valódi zenei csemegéket felvonul­tató koncerten az egyes műsorszámok között természetesen elhangzottak kö­szöntések is. A megyei közgyűlés nevé­ben mint Nógrád megye díszpolgárát; a szülőfalu, Nagyoroszi község önkor­mányzata nevében pedig mint a község díszpolgárát üdvözölték. A gyermek­évekre emlékezve az érsekvadkertiek, a hajdani evangélikus kántortanítónak kö­szönetét mondva a patvarciak is felsora­koztak jókívánságaikkal. Üde színfoltja volt az ünnepségnek, amikor - mintegy „műsoron kívül” - Réti Zoltán egykori cserkészvezetője, Kamarás Józsi bácsi is megszólalt. Szeretetteljes, meleg szavai­val arra biztatta a jelenlévőket, hogy ne csak ünnepeljék az érdemes embert, ha­nem kövessék is példáját. Az egykori munkahelyek, a Balassi Gimnázium, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium, a Kiss Árpád Általános Iskola és a Rózsa­völgyi Márk Művészeti Iskola képvise­lői is gratuláltak az ünnepeltnek. Végül Zoli bácsi „szíve csücske”, a Balassagyarmati Dalegylet énekelt kö­szöntőt. Sőt a mester újra a kamagyi pul­pitushoz lépett, és a zeneiskola tanárai­ból és diákjaiból álló kamarazenekar kíséretével elvezényelte Mozart Noc- tume-jeit, majd a kórus Réti Zoltán saját művét, a Fasang Árpáddal közösen fel­dolgozott „Palóc népdalod­at énekelte, amellyel huszon­négy esztendővel ezelőtt búcsúzott tőlük. Az ünnepség záróakkord­jaként Balassagyarmat pol­gármestere fejezte ki jókíván­ságait a város díszpolgárának, és nyújtott át virágot a mester feleségének is, aki támogató szeretetével, hűségével leg­alább annyira részese az élet­út sikerének. Amellett, hogy igazi tömegrendezvénynek tűnt ez az egyébként igen csa­ládias, meghitt és könnyed hangulatú ünneplés, számos levél is érkezett, amelyek kö­zül kettőt olvastak fel. Fabiny Tibor professzor úr baráti kö­szöntését Ember Csaba igaz­gató, Medgyessy Péter mi­niszterelnök méltató sorait pedig Urbán Árpád ország­gyűlési képviselő ismertette. Bartha István A témaválasztás indítékát illetően az ankéton megtudhattuk, hogy a rendező­nő évekkel ezelőtt olvasta az időközben püspökké választott Bogárdi Szabó Ist­ván református lelkész doktori disszertá­cióját, amely az 1945 és 1989 közötti protestáns egyháztörténetet tárgyalja. Az időszakot elsősorban teológiai szem­pontból elemző tudományos dolgozat azután felkeltette érdeklődését a történ­tek társadalmi, egyháztörténeti, illetve személyes vetülete iránt is. „Már amikor hozzáfogtam, tudtam, hogy ez egy nagyon nehéz téma lesz, nem is voltam benne biztos, hogy végig tu­dom-e csinálni mindazt, amit eltervez­tem. Tisztában voltam azzal, hogy bizo­nyos dokumentumokhoz és emberekhez nem lesz könnyű hozzáférni” - hangsú­lyozta Szabó Eszter, és kitért arra is, hogy néhányan (egyházi személyek és az egy­szolidaritás kérdése. Az, hogy-miként le­het megélni a hitet egy totális diktatúrá­ban. A sok interjú után az a tapasztala­tom, hogy nincs általános, mindenki életére nézve érvényes séma. Kinek-ki- nek máshol volt az a határ, ameddig el tudott menni” - hangsúlyozta. Szó volt arról is, hogy a dokumentum­filmet a Magyar Televízió végül csak nagy nehézségek árán adta le, a vetítést egyházi és televíziós részről is igyekéztek meggátolni. „A film és az általa felvetett kérdések jövendő sorsa az egyház felelős­sége” - vette át a szót Böröcz Enikő, majd így folytatta: „Az egyház feladata, hogy a saját múltjával szembesüljön - személyi, teológiai, egyházpolitikai síkon is. A pro­testáns egyházaknak szélesebb alapokon kell folytatniuk azt a kutatást, amit Szabó Eszter elkezdett.”- gazdag ­Immár harmadik alkalommal rendez­ték meg a Nyugati (Dunántúli) Evangé­likus Egyházkerületben a hagyomá­nyos Cantate vasárnapi kórustalálko­zót. Ezúttal a kaposvári gyülekezet adott otthont e rangos eseménynek. A hagyományoknak megfelelően az egyházkerület minden egyházmegyéje egy-egy kamarakórussal képviselteti ma­gát az egyházi ének vasárnapján tartott találkozókon. Idén május 18-án gyűltek össze az énekkari tagok és az érdeklődők, hogy részt vegyenek a színvonalas meg­mérettetésen. A délután kezdődő seregszemlén Sztru- hár András egyházkerületi felügyelőhe­lyettes szervezőként köszöntötte a megje­lenteket. Kérte a közönséget, hogy az elhangzó kórusműveket ne produkciónak tekintsék, mert ez az alkalom nem verseny, hanem egyfajta keresztmetszetet kíván nyújtani a kerület egyházzenei életéröl. Elsőként a tavalyi esemény házigaz­dái, a - 2000 szeptemberében alakult - celldömölki énekkar tagjai léptek a pódi­umra, akik a Vasi Egyházmegyét képvi­Kaposvári kórustalálkozó selték. Vezetőjük, Hegedűs Erzsébet rö­viden bemutatta a kórust, és elmondta, hogy énektéma-választásukat az egyházi esztendő határozta meg. Majd a Győr- Soproni Egyházmegye színeiben a sop­roni gyülekezet kómsát hallhatta a kö­zönség, amelyet Róth Márton dirigált. A „hűség városa” után a Fejér-Komáromi Egyházmegye mutatkozott be, amelyet a komáromi egyházközség képviselt Mik­lós Józsefié vezetésével. A két évvel ez­előtt alakult kamarakórus a nagy egyházi ünnepekhez kötődő müvekkel színesíti az otthoni istentiszteleteket. A templomuk falain kívül egyházmegyei találkozókon „hallatták hangjukat”, de vállaltak már vendégszereplést Rév-komáromban és Németországban is. Szemerei János esperes áhítata után - a malomsokiaklcal kiegészült - pápai kórus lépett dobogóra a Veszprémi Egy­házmegye színeiben. Szűcsné Gergely Judit kórusvezető elmondta, hogy három és fél évvel ezelőtt alakultak, és most szolgálnak első alkalommal egyházi ren­dezvényen. A vendéglátó egyházmegye, a somogy­zalaiakat képviselő somogyvámosi öku­menikus énekkar zárta a sort. Vezetőjük, Seregi László bevezetőjében hangsúlyozta, hogy lelkészük - Aradi György - javasla­tára álltak össze énekelni 2001 októberé­ben, és rendszeresen szolgálnak a falujuk­ban, illetve a környékbeli templomokban tartott istentiszteleteken. A zsűrizésre Szokolay Sándor zene­szerzőt, Vönöczky Gábor karnagyot és Papp Tibort, a kaposvári Liszt Ferenc Zeneiskola tanárát kérték fel a szerve­zők, akik ebben az évben a celldömölki gyülekezet kórusának ítélték oda a Weltler Jenő-emlékplakettet. A díjat Ittzés János püspök és dr. Weltler János egyházkerületi felügyelő adta át Hege­dűs Erzsébet kórusvezetőnek. Végeze­tül a részt vevő énekkarok tagjai kiálltak az oltár elé, és közösen tanult müvekkel tettek bizonyságot Isten szeretetéröl. Megszólaltatták Szolokay Sándor erre az alkalomra írt kórusművét, az „Ima a nemzetért” című darabot is. Az egybegyűltek abban a reményben búcsúztak, hogy egy év múlva újra talál­koznak. A tervek szerint jövőre a pápai gyülekezet ad majd otthont a hagyomá­nyos Cantate vasárnapi egyházkerületi kórustalálkozónak. Menyes Gyula \ * Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom