Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-18 / 20. szám
2003. MÁJUS 18. 9. oldal , . , Evangélikus Élet Kihalász, ha fuldoklunk? 1957. október 1-jén érkeztem új állomáshelyemre, a brazíliai Sáo Paulóba, hogy az ott élő magyar evangélikusokból gyülekezetét formáljak. Az Evangélikus Világszövetség értesítése szeriht vagy másfélezer potenciális hívővel számolhattam. Hogy ez illuzórikus szám volt, afelől hamarosan meggyőződhettem, amint már a második naptól hozzákezdtem a megyényi nagyságú város területén szétszórtan élők toborzásához. A sok, kezdeti nehézség közepette is megörvendeztette szívemet, hogy vagy tucatnyi 16-18 éves fiú és leány várt konfirmálásra. Szüleik sem a német-brazil evangélikus, sem a magyar református gyülekezetekbe nem küldték őket, azzal a reménységgel, hogy „hátha egyszer kapunk majd egy saját papot”... Igen ám, de azonnal jelentkeztek a nehézségek is. Az első a nagy távolság volt. Az egyik konfirmandusomnak például 3- 4 órát kellett autóbuszoznia, hogy részt vehessen az órákon. Ezt a gondot hosszú hétvégekkel oldottuk meg. A másik probléma a tankönyvhiányból származott. Egy szem Bibliával érkeztem Dániából (feladott csomagom tartalma valahol Európa és Dél-Amerika között eltűnt) - bizony semmim sem volt. Fogtam hát magam, és írtam egy kérdés-feleletes konfirmációs kátét, éjszakánként gépelve és kínnal-ke- servvel sokszorosítva. Ám még nagyobb gondot okozott egyes fiatalok nyelvi készségének behatároltsága. Mégis - dicséretükre legyen mondva - remekül haladtak, és betéve tudták „én kátémat”. Az órák izgalmasak voltak. Szinte egy mondatomat se hagyták kérdőjel nélkül, mindenre rákérdeztek, ami igen fellelkesített. Lassan nemcsak jó tankönyvírónak, de megfelelő pedagógusnak is éreztem magam. Úgy látszott, hogy a vizsgán sem lesz semmi hiba, s pár hónapi komoly felkészülés után a konfirmáció napját is kitűztük. A vizsga előtti nap még egy utolsó „simításra” jöttünk össze. Tanítványaim hónapokon át szajkózták a „szent zsargonban” írt szövegeimet. Az egyik lányra került a sor: „Mit szerzett nekünk Jézus Krisztus áldozatos halálával?” A megkérdezettben nem csalódtam, mert azonnal rávágta: a megváltást. De rögtön hozzátette: „Tisztelendő úr, mi a megváltás?” Mondjam azt, hogy elhűlt bennem a vér? Az oktatás végén vagyunk, s éppen most derülne ki, hogy konfirmandusaim ugyan „bevágták” a szöveget, de anélkül, hogy keresztény hitünk legalapvetőbb szavait egyáltalán megértették volna? Ennyit ért csak az egész fáradozásom? Tanítványom észrevette habozásomat, és annál kihívóbban nézett rám (esetleg azt remélve, hogy zavarba hoz?)- sőt még kisegítő kérdést is nekem szegezett: hogy van ez portugálul? No, itt már biztosabban éreztem magam, és elmondtam, hogy a latin salvatio szóból lett a portugál salvagáo, ami any- nyit tesz, hogy... A lány arca földerült, és közbevágott: „Ja, akkor most már tudom” — és szaporán kezdte mesélni, hogy a hétvégén a tengerparton jártak, és a fürdőhelyek mentőállomásain mindenütt ott lóg egy nagy fehér mentőöv. Azokra van ráírva ez a szó - s ott vannak a furdőmesterek, akik kihalásszák a fuldoklókat a vízből. „Gondolja, hogy Isten is így halász ki bennünket, és ez a megváltás? ... De jó!”- fejezte be, és szemmel láthatóan örült a saját felfedezésének. Igen, az a megváltás, hogy Isten kihalász bennünket tévelygéseinkből, istentelensé- günkböl, magunk gyártotta nehézségeinkből és bűneinkből, amikor összecsapni készülnek fejünk felett a hullámok. Nem Luther mondta, hogy csak a „nép szájára” kell ügyelnünk, s akkor egészen biztosan érthetően mondjuk el hitünk igazságait? Gémes István Május 4—11. között hirdették meg a világ számos országában a börtönmissziós imahetet. Az alábbiakban a Nemzetközi Testvéri Börtöntársaság elnökének az idei alkalom vezérigéje alapján írt prédikációját közöljük. Uram, könyörülj rajtunk! Amikor Dávid király rájött Betsabé és az Úr ellen elkövetett bűnére, kétségbeesetten kegyelemért könyörgött: „Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! ” (Zsolt 51,3) Amikor Dávidot Nátán próféta szembesítette tettével, rájött, hogy nem lehet eltitkolni azt. Dávid beismerte, hogy felelős volt, mert tudatosan vétkezett. Megértette, hogy büntetést érdemel. Nem tehetett semmit, hogy jóvátegye Úriás elárulását, semmilyen cselekedettel nem tehette meg nem történtté a Betsabéval elkövetett házasságtörését. Tehetetlen volt, nem tudta eltakarni bűnét Isten és az emberek előtt. Dávidnak egyetlen reménye maradt: Isten kegyelméért könyörögni. Manapság milliók vannak börtönökben, akik szembesülnek vétkeik következményeivel, életük tévedéseivel. Közöttük akadnak olyanok is, mint Dávid király, akik beismerik bűneiket, és kegyelemért fordulnak Istenhez. Az elítéltek nagy része azonban azért nem fordul az Úrhoz kegyelemért és bűnbocsánatért, mert egyszerűen nem ismeri Istent. És a valóságban ez nemcsak a foglyokkal van így, hanem nagyon sok emberrel a világ minden részén, akik nem hallották Isten igéjét, miszerint a Mennyei Atya kegyelmes a bűnösökhöz. És amikor Dávid történetét említjük, gondoljunk azokra is, akik mások bűne miatt szenvednek: az áldozatokra - például Betsabére, akit kihasznált egy hatalomtól elvakult embér, Dávid király. Az ő félje, Úriás is jusson eszünkbe, akit kijátszottak, és a csatatérre küldtek, hogy életét veszítse. Dávid így takarta erkölcstelenségét. És mi jut az áldozatnak? Sokan könyörögnek Istenhez kegyelemért veszteségükben és fájdalmukban. Az áldozatok nagy része azonban nem fordul Istenhez, azon egyszerű oknál fogva, hogy még nem hallott arról: a Mennyei Atya együtt érez a szenvedőkkel. A bűnösöknek és az áldozatoknak is feltétlenül meg kell tudniuk és tapasztalniuk szerető Urunk kegyelmességét. A bűnösöket csak Isten kegyelme és bűnbocsánata oldozhatja fel. Az áldozatok kárát és szenvedését ugyanaz a kegyelmes Isten enyhítheti, aki a bűnösöknek is megbocsátott. Valójában nagy az Úr ke- gyelmessége, nagyobb és szélesebb, mint a tenger. Ámulatba ejtő igazság az Úr kegyelméről: az isteni kegyelem az egyetlen, amely orvosolni, gyógyítani tudja a bűnt, még a gyilkosság fájdalmait is. Csak az Isten kegyeleme tudja kibékíteni a gyilkost és az áldozatot. A börtönmisszió azt a kegyelmet és igazságot közvetíti az áldozatoknak és a bűnösöknek egyaránt, amely a mi kegyelmes, szerető Mennyei Atyánk bámulatos kegyelmében gyökerezik. Egy történelmi anekdota szerint egy elszánt lelkű anya könnyekkel érvelt Napóleon előtt, hogy megmentse elítélt fia életét. A császár válaszolt az anya kérésére, és rávilágított, hogy fia gyilkosságot követett el, és az igazság azt követeli, hogy ezért halálbüntetéssel fizessen. Uram - zokogott erre az anya nem igazságot, hanem kegyelmet kértem! Nem érdemel kegyelmet - válaszolta Napóleon. De uram, ha megérdemelné, akkor az nem kegyelem lenne - mondta az anya. Az isteni kegyelem is azokhoz fordul, akik erre érdemtelenek. Ez a csodája az Isten kegyelmének, amely átölel, amikor szenvedéseinkben és bűneinkben hozzá fordulunk. Ő egyformán kegyelmes a bűnösökhöz és az áldozatokhoz - hogy azok is olyan kegyelmesek lehessenek, mint amilyen Ő. Ronald W. Nikkel Bartos Ildikó: Testvér Füle Lajos: LATROK KÓRUSÁBAN Keresztre méltó latrok kórusában kérlek: emlékezz majd meg rólam is! Rólunk, URAM, hisz mindnyájan hamis értékekért futottunk balga vággyal, végképp elvétve sokszor utadat, s hányszor a semmi és a bú maradt! Most életünknek minden vétke vádol... • Ments meg, ÚR JÉZUS, az örök haláltól! HÁNYADIK TANÍTVÁNY? Első tanítványod megtagadott régen, Júdás, az utolsó, elárult egészen: juttatott keserves, véres bitófára, harminc ezüst lett a hűtlensége ára. Hányadik tanítvány lehetek én, jámbor? Könyörülj ezen a hitvány tanítványon! Tartsd meg, URAM JÉZUS, bennem, amit kaptam, ne káromoltassék Neved énmiattam! Protokoll vagy prédikáció? Napjainkban a lelkészi szolgálat számos új és érdekes kihívásával találkozunk. A rendszerváltás óta kinyílt a világ: a lelki- pásztorok a gyülekezetek építése érdekében nagyon sok új dolgot megtehetnek, és ezekkel a lehetőségekkel feltétlenül élniük is kell. Mindezek mellett a lelkészi hivatásnak van egy nagyon fontos eleme, amely nem látványos, nem ígér azonnali feltűnő sikereket; de meggyőződésem szerint a gyülekezetépítés legfontosabb eszköze: a gyülekezeti tagok rendszeres látogatása. Mit jelent ma magányos embereket vagy családokat otthonukban felkeresni? Mindez nem más, mint egy kissé kellemetlen protokolláris esemény, követendő kedves udvariassági forma, vagy ezeknél sokkal többről van szó? A gyakorlati teológia szerint a látogatás az igehirdetés speciális, személyhez szóló módja, és ebben a megfogalmazásban nagyon mély tartalom van! Ilyenkor a lelkész személyes hangon hirdeti Isten igéjét egy konkrét élethelyzetben lévő család számára. Ha mindez megvalósul, akkor a látogatás nem lesz más, mint ünnep. Ünnep a mindig rohanó családnak, a boldog ifjú párnak és az egyedül gyászoló özvegynek. Gyülekezeteink tagjai ugyanis napjainkban is szívesen látják lelkészüket otthonaikban. A látogatás ugyanakkor nemcsak híveinknek ünnep, hanem a lelkészeknek is! Megismerik a padban ülő testvéreiket, s ezáltal a prédikáció is személyesebbé válik. A látogatás után könnyebben omlanak le a falak, megszűnik a távolság a „nagytiszteletű úr” és a gyülekezeti tagok között. Felmerülhet persze a kérdés, hogy érdemes-e a lelkipásztornak gyorsan szaladó idejéből órákat egyetlen emberre „pazarolnia”. Igen, érdemes, mert ha erről lemondunk, szegényebb lesz a gyülekezet és a lelkész egyaránt. Érdemes, mert ha erről elfeledkezünk, nem fognak épülni gyülekezeteink. Kinyílt előttünk a világ, éljünk a felkínált lehetőségekkel, de ne feledkezzünk meg soha a gyülekezetépítés egyik legfontosabb eszközéről - hogy néhány órára evangélikus otthonainkban és lelkészeink szívében valóban ünnep lehessen. Deák László PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Békéscsabai Evangélikus Gimnázium, Művészeti Szakközépiskola és Alapfokú Művészetoktatási Intézmény (5600 Békéscsaba, Szeberényi tér 2. Tel.: 527-551, fax: 527-550, e-mail: suli4423@szolnok.sulinet.hu) pályázatot hirdet a következő álláshelyek betöltésére: - történelem, számítástechnika, angolnyelv-, németnyelv-tanár egyetemi végzettséggel, - fizikatanár és művész- vagy rajztanár alapfokú művészetoktatásba egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. A pályázat elbírálásánál előny: - a felsorolt szakok bármely párosítása, - keresztyén gondolkodás, lehetőség szerint evangélikus vagy bármely történelmi egyházhoz tartozás. A pályázathoz mellékelni kell: - szakmai önéletrajzot, - lelkészi ajánlást, - diplomát és az erkölcsi bizonyítvány másolatát. A pályázat beadásának határideje: 2003. május 31., elbírálásának határideje: 2003. június 30. Az állás betöltésének kezdete: 2003. augusztus 15. Bérezés: Kjt. szerint. Jelentkezni lehet Kolarovszki Zoltán igazgatónál a fenti címen. MEGHÍVÓ £ •: . "3 /*■■■% '% « $ f ' '* ’h lit $ V** v A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület közgyűlésének szavazati és tanácskozási joggal rendelkező tagjait a Kaposvári Egyházközség templomában (Kaposvár, Kossuth u. 39.) 2003. május 17-én (szombaton) délután 14 órakor kezdődő gyűlésre a MEE 1997. évi IV. tv. 73. §-a alapján tisztelettel és szeretettel összehívjuk. A nyitó áhítat szolgálatát Szemerei János esperes végzi. Egyházi törvényeink értelmében a közgyűlés nyilvános, amelyre minden érdeklődőt szeretettel hívunk és várunk. Dr. Weltler János s. k. Ittzés János s. k. egyházkerületi felügyelő püspök Evangélikus Egészségügyi Központ - nyilvános fórum Két éve tartó előkészületek után reményteljes közelségbe került egyházunk ré- gi-új tervének, egy evangélikus egészségügyi (gyógyító és oktató) központnak a megvalósítása. Az utóbbi hetekben kialakultak azok a keretek, amelyek tartalmáról együtt gondolkodhatunk. E célból 2003. május 17-én, szombaton 10 és 15 óra között a Budapest-Deák téri templomban fórumot, előadásokkal bevezetett beszélgetést szervezünk. A TERVEZETT PROGRAM: D. Szebiklmre Prof. dr. Fabiny Tibor Prof. dr. Frenkl Róbert dr. Cserháti Péter Mihályi Zoltánná Kezdő áhítat Evangélikusok a magyar egészségügyben Egyházunk mai diakóniája Beszámoló a kórházalapítás előkészületeiről Beszámoló a szakiskola-alapítás előkészületeiről Hozzászólások, vita 12- 13 óra: szünet 13- 15 óra között egészségügyi, illetve gyógypedagógiai szekcióban szeretnénk a szakemberekkel részletesen megvitatni a tervezett intézménnyel összefüggő etikai, missziói, szakmai és finanszírozási kérdéseket. Felkért előadók: Prof. dr. Nagy Zoltán, dr. Bereznai Benjámin, Márkus Eszter Szeretettel hívunk minden érdeklődőt, laikusokat és szakmabelieket egyaránt, hogy elmondják véleményüket, gondolataikat! Reméljük, sokan vannak, akik átérzik az új szolgálat lehetőségének jelentőségét, s személyesen vagy imádsággal bekapcsolódnak majd a szervezés munkájába! D. Szebik Imre Prof. dr. Frenkl Róbert elnök-püspök országos felügyelő Dr. Cserháti Péter megbízott szervező AZ EGYHÁZ ÉS A NEMZETKÖZI REND Ökumenikus konferencia Rómában A Pápai Gergely Egyetem (Pontifical Gregorian University) és a Nemzetközi Jacques Maritain Intézet 2003. május 23-24-én nemzetközi ökumenikus konferenciát rendez a mai nemzetközi rend jogi és etikai kérdéseiről, illetve azokról a lehetőségekről, amelyekkel az egyházak hozzájárulhatnak a konfliktusok békés megoldásához. A Lutheránus Világszövetség (Genf) képviseletében a tanácskozáson előadást tart dr. Harmati Béla ny. püspök.
