Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-05-18 / 20. szám
Evangélikus 68. ÉVFOLYAM 20. SZÁM 2003. MÁJUS 18. HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 4. VASÁRNAP (CANTATE) ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP Élet ARA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Amiről nem szól az ének Protokoll vagy prédikáció? Ortodox egyházi napok Interjú Dinnyés József daltulajdonossal Irak romjain Kerékpározás mint lelkiség Hogyan lett az orgona templomi hangszerré? Sokak életében jelentős nap volt május 10-e: az ország több középiskolájában e napon tartották a ballagásokat. Ez a jó néhány családot érintő eseménysorozat mégsem volt érzékelhető Veszprémben, ahol hálaadó istentisztelet keretében adták át rendeltetésének a templom megújult és bővített orgonáját. A helyi lelkész házaspár, Isó Zoltán és Isó Dorottya segédkezett az orgonaszentelő istentisztelet liturgiájában. Az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke végezte Jn 16,20-23 versei alapján. Az egyházvezető prédikációjában kiemelte, hogy - sajnálatos módon - életünk legnagyobb örömeit és eseményeit is meg tudjuk szokni. Jelen esetben talán elég néhány hét vagy hónap, és utána megszokott lesz az, ami ma örömmel tölti el szívünket. Ám mi azért lehetünk örvendező közösség, mert a napi örömünket Jézus teljesíti be. Jubilate, vagyis az öröm vasárnapjára készülve hangsúlyozni kell, hogy akkor igazi, akkor el nem múló az örömünk, ha Jézusnak tudunk örülni. Sokan azt mondják rólunk, keresztényekről, hogy mondanivalónk ellenzi az életörömöt, a tilalmak erdeje kalodába zárja az énünket. Valóban el kell mondanunk a szabadosság mezőin elkódorgó embertársainknak, hogy Isten korlátokat állít elénk, de amit Jézus mond nekünk, az ennél jóval több. A neki való engedelmesség megtartó erő, és életünk napjainak fogytával egyre közelebb kerülünk hozzá. Mi nem életművészetre tanítunk, vagy az öröm pedagógiájával oktatunk, hanem tanúságtevőkké kell lennünk, amelyben hirdetjük, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát értünk. Jézus nem csapta be övéit. Egyértelműen kimondja, hogy a világban nyomorúságunk lesz, de bízzunk, mert ő legyőzte a világot. Az Úrban való öröm soha nem múlik el - zárta gondolatait az igehirdető. Az istentiszteleti liturgia keretében Isó Zoltán beiktatta a kántori szolgálatba Kiss Szilviát, a gyülekezet egyhangúlag megválasztott kántorát. Ezután Trajtler Gábor orgonamüvész rögtönzött hangverseny kerefében szólaltatta meg a felszentelt hangszert. Hét korálelőjáték csendült fel az egyházi esztendő ünnepei alapján, majd Johann Sebastian Bach a- moll prelúdium és fúgája, amellyel azt kívánta bemutatni a művész, hogy az „újjászületett” orgona nagyobb, jeles művek előadására, templomi koncertek megtartására is alkalmas. Az istentisztelet után rövid közgyűlésre került sor, amelyet dr. Weltler János felügyelő nyitott meg. Ennek keretében a jelenlévők megtudhatták, hogy a hangszer 1928-ban épült pneumatikus kisorgonaként. A 80-as években felmerült az igény, hogy koncertekre is szeretnék használni. Akkoriban egy kisebb átépítés történt, de mára az is elavult már. A jelenlegi felújítást Trajtler Gábor szaktanácsadásával Sipos István orgonaépítő végezte. Ezúttal kibővítették a hangszert, és elektromágneses vezérlésűvé építették át a síprendszerek szelepeinek nyitását. Szamosi Károly pénztáros elmondta, hogy a közel 4 millió forint értékű felújítás 30%-át a megyei területfejlesztési tanács pályázatán nyerték el. A gyülekezet tagjainak céladománya 2 230 000 forint volt. Egy magát megnevezni nem kívánó hittestvér pedig több mint másfél millió (1 530 000) forinttal járult hozzá a munkálatokhoz. A köszöntések sorában felszólalt Vesa- Pekka Kojvuranta, a rovaniemi testvérgyülekezet igazgató lelkésze is, aki - a város meghívására - a Gizella-napi ünnepségsorozatra látogatott Veszprémbe. Adja Isten, hogy a megszólaló orgona hangja minden alkalommal az el nem múló örömünket juttassa eszünkbe, és Róla tegyen bizonyságot. Van Eyck genti oltárképének részlete FOHÁSZ buszkatasztrófa után A készületlen haláltól ments meg, Uram, minket! Ez a mondat visszhangzik azóta a fejemben, amióta hallottam a Balaton-parti tragédiáról. Ha az ember szabadságra megy, nem gondol arra, hogy ez lesz az utolsó útja. Lazítani akar, bepakolni a kedvenc olvasmányát, az új szabadidőruhát, a megszokott tárgyait - teljessé teszi a kényelmét. A pénzt befizette - megdolgozott érte -, és izgatottan nekivág az útnak. Fényképezőgépébe gyűjti az érdekes pillanatokat, hogy az otthon maradottaknak majd mesélni tudjon. Semmi rosszra nem gondol, inkább jó borokra, ízletes ételekre készül, elvégre nem háborús övezetbe megy. Mi is hányszor indulunk el hasonlóképpen. S hányszor menekültünk már meg a készületlen haláltól... Az értelmetlen haláltól - mondják mások. - Ha lenne Isten, nem engedné meg az ilyesmit! Igen, csakhogy Isten nem úgy tekinti a világot, mint a gyermek a játékvasutat. Nem játszik karambolt, és nem is hibázik a sínek építésénél. Nem. Ő megteremtette a világot, és túláradó szeretetből teremtette az embert a maga képére s hasonlatosságára. Sajnos az ember az, én vagyok az, aki nem figyelek oda Őrá. Nem figyeltem oda már az Eden- ben sem,- bujkáltam előle, dacosan jöttem ki a Siralomvölgybe - s hiába jött utánunk Krisztus, mi magunk akaijuk berendezni a Földet, és Éden- kertet hazudunk rá. Csakhogy ennek nagy ára van. Ára lehet ennek a földi létünk, de akár az üdvösségünk is. Fohászkodjunk azokért, akik most elvesztették hozzátartozóikat, hogy vigaszt találjanak - és azokért, akik hirtelen s talán készületlenül találkoztak a Teremtővel. Irgalmas tenyereden tartsd meg őket, Mindenható! Minket pedig őrizz meg a hirtelen haláltól. Zöldy Pál (Elhangzott a Duna Televízió Elő egyház című műsorában 2003. május 11-én.) Vasárnap van. Beharangozás után beülünk a templomba. Amint a harangszó elnémul, megszólal az orgona. Ezüstösen csillogó, szelíd hangja szétárad a templomban, áhítattal tölti meg a szíveket, Isten színe elé állítja az embert. Orgona nélkül sivár a templom. Az orgonahang éppúgy hozzátartozik az evangélikus templomhoz, mint a hívogató harangszó vagy az oltáron égő gyertya és a liturgikus színű oltárterítő. Megszoktuk, hogy szól. Oda sem figyelünk talán az előjátékra, és azt is természetesnek vesszük, hogy orgona kíséri, illetve vezeti az éneklést. Sokan emiatt is hiszik azt, hogy ez mindig is így volt. Valójában kevesen tudják, hogy e hangszer mikor és miként került be a templomokba. Az orgona eredete az ókor homályában vész el. A rómaiak világi célokra használták, de a 9. században már ott találjuk a templomban is. Persze nem olyan orgonát kell elképzelnünk, mint amilyeneket ma használunk. Ezek a hangszerek többnyire egészen kicsik voltak, kezelésük pedig igen nehézkes volt. A nagyméretű billentyűket ököllel, sőt könyökkel tudták csak lenyomni. Egyszerre tehát csak két hangot lehetett megszólaltatni. Az orgonairodalom első emlékei a 14. századból maradtak fenn. Az első jelentős orgonamüvek a 15-16. században születtek. Az e korból származó orgona- irodalom igen terjedelmes és értékes. Nagy részük egy egyházi ének (gregorián korái) dallamának valamilyen feldolgozása, mely igazolja, hogy templomi orgonadarabokról van szó. Ekkor már sokat játszottak e hangszeren, igaz, hangja nyers, hangolása pedig olyan volt, hogy a kórussal vagy a hívek énekével egyszerre nem szólhatott. Mivel kevés orgonakotta készült, sok orgonista világi dalokat és táncdallamokat játszott, amit esetleg egy lantkottában talált. Az is előfordult, hogy rögtönöztek, és gyakran ízléstelen virtuózkodás folyt. A visszaélések következtében sokan nem kedvelték az orgonát. Megesett, hogy egy orgonistát elbocsátottak az állásából amiatt, mert oda nem illő darabot játszott az istentiszteleten. Persze akadtak kiváló mesterek is, akik az akkor még primitív, nyers hangú orgonán is kristálytiszta, áhítatos darabokat játszottak. Ahogyan az orgona tökéletesedett, több szólamban is tudtak játszani rajta. Amint az előzőkből kitűnik, az orgona sem a kórust, sem a gyülekezetét nem kísérhette. Mi volt hát a feladata a 15-16. században? Egyik szerepe a hangmegadás (intonáció) volt. Ez önmagában jelentéktelennek látszik, ám ha a 14. századtól kezdve végigkíséijük fejlődését, akkor látjuk, hogy az intonáció egyre tökéletesebb, egyre művészibb formát öltött, míg azután a barokk mesterek műveiben mint gyönyörű, kápráztató prelúdium vagy toccata érte el tetőfokát. Az orgona másik feladata az volt, hogy - amikor még nem kísérte a gyülekezeti éneket - elő- és közjátékot játsz- szon a mise egyes részei között. Azt, hogy a hívek mennyire megszerették az egyre tökéletesedő orgonát, több forrás is bizonyítja. Egyrészt történeti feljegyzések igazolják, hogy például Squar- cialupi firenzei orgonista (1430) vagy Frescobaldi, a római Szent Péter-templom orgonistája (1583-1643) ezres tömegeket vonzott a templomba csodálatos játékával. Másrészt a korabeli festményeken is gyakran ábrázolták az orgonát. Ezek közül az egyik legismertebb és legszebb Van Eyck genti oltárképe, amelyen a szárnyas oltár egyik tábláját az orgona és az azon muzsikáló alak foglalja el. Az orgona népszerűsége tovább növekedett, amikor a 17. században a gyülekezeti énekek kísérésére is alkalmazták. Ez a lépés döntő lökést adott a liturgikus orgonajáték kibontakozásának. Ettől kezdve a gyülekezeti ének az ihletője és nevelője az orgonistáknak, illetve az orgonajátéknak. Ez nemcsak azt jelentette, hogy az orgona a korálelőjáték és a korálkíséret által szervesen kapcsolódott a liturgiához, hanem azt is, hogy a gyülekezeti ének egyben megszabta az orgonajáték stílusát is. Az üres, hivalkodó virtuózkodás megszűnt, a korái elmélyült, áhítatos stílusra vezette az orgonistákat. így alakult ki az orgonának az a szerepe, amelyet az evangélikus istentiszteleten azóta is betölt. Hiszen e csodás hangszer nem csupán gyönyörködtet, de Istenhez is közelebb visz minket. Menyes Gyula I ,,Jó hír és üzenet nekünk Isten evangéliuma és az Újtestamentum, amely az apostolokkal az egész világban elterjed, és a valódi Dávidtól származik, aki a bűnnel, a halállal és az ördöggel viaskodott, és ezeket legyőzte, hogy érdemet nem tekintve megváltást, igazságot, életet és üdvösséget hozzon mindenkinek, akiket fogva tart a bűn, gyötör a halál, akiken erőt vett az ördög, hogy mindannyiuknak békét adjon, és haza vezesse őket Istenhez. Ők pedig énekelnek, hálát adnak, magasztalják Istent, és vígan vannak mindörökké, ha hitük szilárd és állhatatosak maradnak. ’’ Előszó az í jtestamentumhoz (Szita Szilvia fordítása) Gáncs Aladár r EvElet-fórum - a természetgyógyászatról Ot/ Ot/ május 16-án, pénteken 17 órakor* az Evangélikus Hittudományi Egyetem dísztermében (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) Vannak-e veszélyei az alternatív gyógymódoknak? Jó lelkiismerettel veheti-e igénybe a keresztény ember a természetgyógyászok által alkalmazott terápiákat? Hol a határ a természetgyógyászat és az okkult sarlatánság között? - az Evangélikus Élet tavaszi fórumbeszélgetésén ezúttal ilyen és ehhez hasonló kérdésekre j keressük a választ. Vitaindítóként a természetes gyógymódok mellett és ellen is elhangzik majd egy-egy rövid előadás, amelyeket a hagyományoknak megfelelően nyílt eszmecsere követ, reménység szerint - mindannyiunk épülésére. MEGHÍVOTT ELŐADÓK: dr. Tamasi József belgyógyász, a Magyar Wellness Intézet alelnöke, dr. Drenyovszky Irén gyermekorvos, a Keresztény Orvosok Magyarországi Társaságának elnöke . A BESZELGETEST VEZETI: T. Pintér Károly, az Evangélikus Élet főszerkesztője A „fogyasztható nieglepetésekef ’ is tartogató együttlétre minden érdeklődőt szeretettel várunk! * A budapesti szálláslehetőséggel rendelkező vidéki érdeklődők számára vonzó lehet, hogy másnap Deák téri templomunkban szintén egészségügyi témáról - egyházunk tervezett egészségügyi központjáról - tartanak nyilvános fórumbeszélgetést. < i * i __ ( ....... . . Or gonaszentelés Veszprémben
