Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-12 / 2. szám
Evangélikus Elet 2003. JANUÁR 12. 11. oldal Hazatért teremtő Urához Özv. Bajka Zoltánné Fejér Katalin halálára Tudtunk súlyos betegségéről. Többen imádkoztunk érte itt, Magyarországon is, mert úgy éreztük, hogy még van mondanivalója a számunkra, sokat bízott rá a Mindenható. December 12-én, 76 éves korában azonban hazahívta Mennyei Atyja, hogy ne kelljen tovább szenvednie. Tatrangon született, majd Brassóban, Sepsiszentgyörgyön tanult, végül Székelyudvarhelyen végezte el a tanítóképzőt. Másfél évig tanított szülőhelyén, de úgy érezte, hogy Isten a teológiára hívta el őt, melyet 1954-ben fejezett be Kolozsvárott. Először Székelyzsomboron, majd 1956—1996-ig Sepsiszentgyörgyön volt lelkész, s közben Bajka Zoltán csemátoni református lelkipásztor felesége lett. Családi életükben megvalósították az igazi ökumenét. Sajnos gyermekük nem született, s férje 14 évi házasság után elhunyt. Isten a nehéz időkben is megáldotta munkáját. Amikor a templom nélküli egyházközség gyülekezeti házát kisajátították, mivel oda egy lakótelepet építettek, Bajka Katalinnak sikerült e helyett az épület helyett egy családi házat szereznie a belvárosban, amelyből egy imaházat alakítottak ki. Hosszú küzdelem után engedélyt kapott az udvar felől egy nyeregtorony építéséhez is. (Az utcafrontról ezt nem engedélyezték volna, nehogy a torony felhívja a figyelmet arra, hogy ott Isten népe találkozik. A harangocska csengő szava azonban hűségesen hívogatta az utca emberét is.) A Lutheránus Világszövetség 1984-es nagygyűlése alkalmából került személyes kapcsolatba a budapest-kelenfoldi gyülekezettel. Id. Bencze Imre. mint jó egyháztörténész, számon tartotta, hogy a háború előtt a sepsiszentgyörgyi gyülekezet szórványában épülő kézdivásárhelyi templomhoz az úrvacsorái edényeket a kelenföldi asszonyok adták. Ezért arra kérte a szervezőbizottságot, hogy a lelkésznőt Kelenföldre osszák be. A találkozás sikerült, s meghitt barátság alakult ki a két gyülekezet között. Számunkra mindig emlékezetes marad egy-egy erdélyi út, mert Bajka Katalin vezetésével megelevenedett minden hely és momentum. Mint egy élő lexikon, úgy ismertette Erdély történelmét, irodalmát s ezek helyi vonatkozásait. A városba költöző vagy a falurombolás elől menekülő embereket megkereste, s így a gyülekezet az ő szolgálati ideje alatt megháromszorozódott. Kicsi lett az imaház. Ekkor kezdtek el közösen imádkozni egy templomért. Imádságuk eredményeként kapták meg azt a telket, ahol most már az új, modem templom áll. Ebben a templomban ravatalozták fel, és itt is volt a temetési szertartás december 14-én. Erdélyi szokás szerint előző este virrasztást tartottak Raduch Zsolt brassói lelkész vezetésével, amin vagy 150-en vettek részt. A temetés szombaton 12 órakor kezdődött, de már 10 órától nyitva állt a templom, s a koporsó körül presbiterek, lelkészek, majd székely ruhás lányok álltak díszőrséget. A gyülekezet tagjai az első pillanattól kezdve érkeztek, hogy méltóságteljesen, csendben köszönjenek el lelkésznőjüktől. Sok beöltözött lelkész is jelen volt. Mózes Árpád kolozsvári püspök végezte az igehirdetést, Domokos Jenő türkösi és Zelenák József helyi lelkész a liturgiát. Megható volt, hogyan köszönt el az elhunyttól Kovács László nyugdíjas lelkész, aki Sepsiszentgyörgyön elődje, sőt hitoktatója is volt. Az egyetemes lelkészi kar, a nyugdíjasok kicsiny csapata, a kelenföldi testvérgyülekezet és a helybeli református lelkészkollégák is elbúcsúztak tőle. A templomból hosszú autósor és autóbuszmenet kísérte ki a 20 kilométerre fekvő csemátoni temetőbe, ahol a feltámadás reménységével a félje mellé helyezték el. A koszorúra szánt összeget a templom előtt felállítandó Lu- ther-szobor alapjára kérték befizetni. Nálunk a budavári gyülekezet lelkésze, Bence Imre vállalta a magyarországi adományok összegyűjtését és a szoboralaphoz való eljuttatását. Bajka Zoltánné Fejér Katalin emléke legyen köztünk is áldott! Missura Tibor In memóriám Csapó Margit diakonissza 1916-2002 A Dunántúl, Malomsok szülötte volt, élete nagyobbik részét viszont a Duna-Tisza közén, Kiskőrösön töltötte. Néhány nappal a 86. születésnapja után tért haza Urához. A Kiskőrösi Jó Pásztor Otthon lakói és dolgozói odaadó szeretettel vették körül, és tették könnyebbé az utolsó napokat. A templomtoronyba emlékére kitett fekete zászló hirdette a kiskőrösieknek: elment az, aki életét Ura és a kiskőrösiek töretlen szolgálatában töltötte. 1916-ban született Ujmalomsokon. A Fébé Diakonissza-anyaházba 1938-ban lépett be, ahol 1939-ben jelölt, majd 1940-ben próbatestvér volt. 1943. december 23-án lett diakonissza, avatására 1950. november 19-én került sor. Többfelé végzett gyülekezeti munkát. 1943- ban Kassán gyülekezeti testvérként dolgozott, 1944-ben pedig a Pax Gyermek- otthonban szolgált. 1945 elejét a Fasori Gimnáziumban tölti az évszámok önmagukért beszélnek. A minden diakonissza számára oly nehéz szétszóratás már Kiskőrösön érte. Szinte egyik napról a másikra utcára került, egy kiskőrösi özvegyasszony fogadta be. El kellett, hogy tartsa magát, így ő is szőlőt termesztett, kertészkedett. S eközben mindvégig végezte a gyülekezeti munkában mipd^zt, amivel megbízták. Sokáig élt a Fébé-bibliaóra, amelyet ő tartott, de rendszeresen hirdetett igét az imaházban és a tanyákon is. Ha szükség volt rá, kántorkodott, és nagyon sokat látogatott. Dobos Károly irányításával megszervezte a lepramissziót segítőket a gyülekezetben. Hittanórákat tartott, ifjúságot vezetett, ha éppen nem volt rá alkalmas ember. Megtanult autót vezetni, idős korában nehezen mondott le erről az örömről. Kiskőrösön a lelkészi munkával egyenértékű szolgálatot végzett. Soha nem volt beteg. Élete utolsó hónapjaiban viszont a rák támadta meg szervezetét. Sokat beszélt arról, most már azt is tudja, milyen betegnek lenni. Utolsó szolgálataként a Jó Pásztor Otthonba költözött, hogy idejét az ott élőknek szentelje. Ami mindvégig megmaradt számára, az imádság lehetősége. Csak ő tudná elmondani, ki mindenkiért imádkozott rendszeresen. Halála előtt öt nappal éppen magához tért, amikor nála jártam, „Áldja meg áz Úri” - mondta a kezét a fejemre téve. Szenteste még énekeltünk neki gyermekeimmel és feleségemmel. Talán hallotta... Karácsony napján délelőtt hazament. Az Úr szolgálóleánya megtért szeretett Urához. „ Áldott a mi'Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre... ” (lPt 1,3-5) A maga választotta bibliai vers alapján szólt Isten igéje a temetésen - mintegy lelki végrendeletként a még maradó gyülekezetnek, a szeretett kiskőrösieknek. December 30-án temettük. „Isten velünk, viszontlátásra!” - énekeltük együtt az énekkarral. Lupták György A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet 2 éves posztgraduális missziói szakirányú továbbképzést hirdet lelkészek, teológusok, vallástanárok, diakónusok és a misszió iránt érdeklődő más felsőfokú végzettségű gyülekezeti tagok számára. Érdeklődni lehet intézetünkben Rohn Hildánál vagy Bernhardt Dóránál (06-1-216-20-54), akiktől jelentkezési csomag is igényelhető. Nyílt napot tartunk 2003. január 17-én, pénteken 14.00 órától. (PMTI 1091 Budapest, Kálvin tér 7. II. emelet) HIRDETÉS ORMOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Csak ne fájjon! A címben kifejezett óhaj mindig, minden esetben természetes kívánság, mert kit töltene el nagy örömmel, ha bármelyik testrésze, belső szerve ily módon jelezné, hogy valami nincs rendben vele. De igaz ez arra az esetre is, ha valamiért orvosi vizsgálaton kell részt vennünk. Ugyan ki örül annak, ha a vizsgálat fájdalmakkal jár? Sokféle fájdalom létezik, közülük a fogfájást talán már mindenki átélte néhányszor. Az egyik legkellemetlenebbel - az úgynevezett migrénes fejfájással - azonban remélhetőleg még nem mindenki találkozott. Aki azonban ismeri, tudhatja: szörnyű! Ilyenkor a legapróbb hangocska, a szobába bevilágító apró fénysugár, de még az egyszerű mozgás is borzalmas kínokat okozhat a betegnek. Hiába a gyógyszerek, hiába az elsötétített szoba, a fájdalom makacsul megül a koponyánkban, lüktet, feszít belülről, s a roham napokig is eltarthat. Edit évek óta ebben a betegségben szenvedett, s bár a hagyományos orvosi kezelés hozott valami javulást, végleges megoldást sajnos nem kínált. A kudarcot valójában az eredményezte, hogy a baj forrását, kiváltó okát nem sikerült megtalálni, és így a kezelés csak a tünetek enyhítésére korlátozódhatott. A helyzet nem romlott, de nem is javult, abba azonban nehéz beletörődni, hogy gyakran napokra tehetetlenné, majdnem cselekvőképtelenné váljunk... Edit az egyik cikkben olvasott az íriszdiagnosztikáról, és bár nem sokat remélt a vizsgálattól, úgy érezte, nem kockáztat semmit, ha megpróbálkozik vele. Hátha... Az alig 30 perces, semmiféle fájdalommal nem járó vizsgálat alapján az orvos megállapította, hogy mi válthatja ki ezeket a migrénes rohamokat. Az alternatív módszereket alkalmazó terápia segítségével a feltárt problémákat végre sikerült megszüntetni. Azóta - úgy tűnik, véglegesen - eltűntek a migrénes rohamok. Lehet, hogy nem mindenki véli így, de szerintem megérte azt a 30 percet. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 évé l&levé Életrajz-pontosítás Az Evangélikus Élet 2003. január 5-i számában jelent meg Gabnai Sándor cikke „Petőfi Sándor találkozásai az evangélikus egyházzal” címmel, mellyel kapcsolatban néhány apró pontatlanságra szeretném felhívni a szerző és az olvasók figyelmet. Miután Petőfi otthagyta a selmeci iskolát, apja pedig kitagadta, előbb Székesfehérváron élő, Mihály nevű nagybátyját kereste fel. Innen 1939. május 6-án érkezett meg Asszonyfára, és lényegében az egész nyarat ott töltötte Salkovics Péter földmémök családjánál. A nyarat szintén Asszonyfán töltő Orlay Petries Soma és Salkovics Károly (a mérnök öccse) szoros barátságba került a költővel, s gyakran időztek együtt Csöngén a Tóth udvarháznál, csafordi Tóth Ferenc ny. huszámagy és földbirtokos, gyülekezeti felügyelő (tehát nem lelkész) vendégeként. Itt lobbant szerelemre Petőfi a földbirtokos Róza nevű lánya iránt. Első szerelmes verseit hozzá írta. A szerelmes ifjú szorgalmasan kereste az alkalmat, hogy szerelmét láthassa, s kedvéért vasárnaponként átjárt a csöngei evangélikus templomba, melynek karzatáról figyelte a lányt. De hogy Petőfi nemcsak Rózát nézte egész idő alatt a templomban, hanem figyelt az akkori lelkész, Kapcsándy István igehirdetésére is, annak bizonysága az a latin nyelvű bevésés is a karzat padjában, amit a költőnek tulajdonítanak: „Spes confisa Deo nunquam recedit” (Az Istenben bízó reménység sohasem szégyenít meg). A fenti sorok és adatok édesapám, Szerdahelyi Pál evangélikus lelkész egyik tanulmányából származnak, amelyet mindenki szíves figyelmébe ajánlok („A magyar irodalom zarándokhelyei Vas megyében”. Életünk, 1998. november-december, 1053-1061. oldal). Dr. Szerdahelyi Péter (Szeged) Testvéri üdvözlet Nagyon szépen köszönöm az Evangélikus Életet, amit egész éven át megkaptam. A Misszió magazint is köszönöm. Nagy érdeklődéssel olvasom mindig a lapokat. Külön öröm, ha finn-magyar testvérgyülekezetek találkoznak egymással, és a cikk megjelenik a lapban. Az én gyülekezetem testvérgyülekezete az óbudai egyházközség, mellyel a lelkészünk tartja a kapcsolatot. Minden vasárnap imádkozunk az óbudai gyülekezetért. Néhány éve úgy volt, hogy egy nagyobb csoport látogat meg minket. Reméljük, hogy a jövőben ez az útiterv végre megvalósulhat. Áldott karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt! Isten áldását kérve testvéri szeretettel köszönti az olvasókat: Siltaloppi Inja (Helsinki) (Bár névtelen leveleket sohasem közlünk, e közérdeklődésre méltán számot tartó „szerzeménnyel” kivételt teszünk...) Recept az új esztendőre Veszünk 12 hónapot Megtisztítjuk minden helytelen nézettől Szeretetlenségtől, önzéstől. Minden hónapot szétvágunk 30-31 részre. Ezután minden napot úgy formálunk, Hogy veszünk egy rész munkát, Egy rész jókedvet és humort. Hozzáadunk három púpozott kanál optimizmust, Egy adag bizalmat, Egy teáskanál összeférhetőséget, Egy mákszem türelmet, Egy csepp tapintatot. Az egészet bevonjuk szeretettel, Földíszítjük a figyelem csokrával. Kedves mosollyal, Illatos, szívélyes szóval szervírozzuk. XII. Országos evangélikus hittanverseny A Gyermekbizottság 2003-ban megrendezi a XII. országos evangélikus hittanversenyt, melynek témája ebben az évben az Apostolok cselekedeteiről írott könyv kiválasztott részletei. Az alábbi táblázat 3 korosztályra bontva közli az anyagot. 6-7 évesek 8-11 évesek 12-14 évesek 2,1-13 1,4-26 2,1-47 3,1-10 2,1-47 4,32-5,16 8,26-39 4,1-22 5,17-42 9,1-18 9,1-30 6,1-7,60 16,11-40 10,1-48 9,31-43 20,17-38 12,1-18 11,1-30 27 (nagy vonalakban) 19.1- 10.23-40 21.1- 23,11 (nagy vonalakban) 26 27 28 13.1- 3 és 14,1-28 15.1- 35 17,16-34 20,7-38 Tudnivalók a versennyel kapcsolatban: 1. A házi (gyülekezeti) versenyek lebonyolítási határideje: 2003. március 9. 2. A megyei versenyek ajánlott időpontja: 2003. március 22. (Néhány nap, esetleg egy hét eltérést szükség szerint engedélyezünk.) 3. Az országos verseny időpontja: 2003. április 5., melynek a budapest-zug- lói evangélikus gyülekezet ad otthont. 4. A gyermekek 3 korcsoportban indulhatnak, idén a 6-7, 8-11 és a 12-14 évesek kategóriáját indítjuk. 5. A gyülekezeti elődöntők azt a célt szolgálják, hogy ki lehessen választani azokat a 4 fős csapatokat mindhárom korosztályból, amelyek a megyei versenyeken részt vesznek. 6. A megyei versenyeken minden korcsoportban 4 gyermek indulhat egy gyülekezetből. Minden gyülekezet csak egy csoportot indíthat egy korosztályban. Iskolai csapatok is benevezhetnek. 7. Az országos versenyre a megyei versenyeken továbbjutott első helyezetteket várjuk (4 főt a legkisebb, 4 főt a középső és 4 főt a legnagyobb korosztályból, összesen 12 főt megyénként). A versennyel kapcsolatosan felmerülő további kérdésekről az Ifjúsági és Gyermekosztályon lehet érdeklődni (tel.: 486-35-42). Jó felkészülést kívánunk! A Gyermekbizottság nevében: Balog Eszter gyermekmunka-referens Egyházunk honlapja az interneten: www.lutheran.hu v
