Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-27 / 17. szám

Gosztola László Felvétele 10 . oldal 2003. ÁPRILIS 27. Evangélikus Élet Ne csak kívül, belül is! Templomszentelési ünnep Harkán A Sopron mellett fekvő település, Harka evangélikussága 2001 őszén elhatároz­ta: nem várhat tovább ősi templomának külső felújításával. A következő év márciusától az utóbbi hetekig folyt a templom- és toronyrenoválás, valamint a tereprendezés. A 18 millió forintos vállalkozás fedezete több forrásból szárma­zott: egy telek eladásából, az országos egyházunk adományából, a soproni anya­gyülekezet áfa-visszaigényléses segítségnyújtásából, cégektől, jótékonysági hangversenyből, az egykori német ajkú kitelepítettek és utódaik összegyűjtött segélyéből, valamint 10 éves kortól 88 éves korig a hívektől. Húsvéthétfőn délután szépszámú har- kai, soproni és Németországból, Ausztri­ából hazaérkezett kitelepített testvérekből álló ünnepi gyülekezet részvételével zaj­lott a templomszentelési istentisztelet, amelynek szolgálatát Ittzés János püs­pök, Jankovits Béla esperes, Buczolich Márta harkai lelkésznő és Gabnai Sán­dor soproni lelkész látta el. a .Ittzés János püspök Ézs 52,7-10 alap­ján arról prédikált, hogy ezt a hálaadó ünnepi órát csak a -húsvéti örömhír mé­lyítheti el igazán a lelkűnkben. Mindent annak a feltámadott Krisztusnak kö­szönhet a harkai evangélikusság is, aki­nek valósága miatt állhat az egyház és a templom, aki az ősök buzgósága, áldo­zat- és tettrekészsége által építette fel a helyi közösséget is. A statisztikák bűvö­letében élő világunkban biztosan nehéz szembesülnie a maroknyi gyülekezetnek azokkal a fájó tényekkel, hogy híveinek nagy részét a negyvenes években kitele­pítették, alig maradtak evangélikusok a faluban, és hogy többekben már talán az egyházközség jövője is megkérdőjelező­dött. Reményvesztetté válhattunk volna, ha az egyház csupán emberi intézmény lenne. De az egyház, a gyülekezet meg­tartója a feltámadt Úr! Az Ő dicsőségét hirdeti a kívül csodás köntösbe öltözte­tett templom. A templomtatarozó áldo­zatos szívek nem a saját dicsőségüket szolgálták a munkák sürgető elvégzésé­vel, hanem csak tanúsítani akarták azt az égi szeretetet. amely mindezidáig meg­segítette őket. A püspök úr ezért hangsú­lyozta beszédében azt, hogy az ünnepek elmúltával se feledje el a mai napon olyan nagyszámú közösség: ha néhá- nyan jönnének csak össze ezek után a „szürke hétköznapokban”, a Feltámadott akkor is velük lesz. Intett arra, hogy ne a számokban, a népszámlálás ada­taiban, az alkalmak részvételi statisz­tikáiban gondolkodjunk, hanem a „minőség forradalmát” megvalósítva mindig a milyenségben. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor nem csüggedt „utol­só mohikánok” leszünk, hanem a szó nemes értelmébe vett „úttörök”. Érde­mes azonban azon is eltűnődni: a templom immár kívül szép, de vajon ilyen „belül” is? A munka valójában még csak most következik, hiszen „belső”, szívbeli megújulásra van mindenekelőtt szükségünk. Ennek fő állomása a mai ünnepély is, amely rá­mutat, hogy örömünk forrása elsősor­ban nem az elvégzett munka kell, hogy legyen, hanem Jézus megváltói és jövő fele vezérlő tette. Nem a mi hűségünk, erőnk és szeretetünk adhat a folytatáshoz kitartást, hanem Ő, aki nem egy múzeumot akar templomá­ból, hanem a találkozás házává akarja tenni azt. Az istentiszteletet után Gosztola Szabolcs felügyelő köszöntötte az ün­nepség résztvevőit, majd a gyermekek műsora és orgonaszóló hangzott el. A püspök és az esperesek köszöntőjét kö­vetően jókívánságát, köszönetnyilvánítá­sát és örömét tolmácsolta a jelen lévő soproni lelkész, majd az ökhmené jegyé­ben Németh Antal plébános, dr: Vladár Gábor református lelkész, pápai teológiai dékán, végezetül pedig a német ajkú kite­lepítettek nevében Schindler András, va­lamint Harka község polgármestere mon­dotta el ünnepi gondolatait. A hálaadó délután megterített asztalok mellett foly­tatódott a gyülekezeti teremben. Mivel egy kitelepített testvér már 5 millió forintot adományozott a templom­belső felújítási munkálataira, minden re­mény megvan arra, hogy rövid időn belül teljes lesz a megújulás. Kívül-belül, de legfőképpen legbelül a szívekben. A har- kaiak mögött álló két dolgos év és az ezt lezáró húsvéthétfői templomszentelés re­ményeink szerint ezen a téren is elindított valamit. A folytatáshoz pedig adjon erőt az a Krisztus, aki „feltámadt, valóban fel­támadt”. Gabnai Sándor ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. április 27. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (kantátazenés) Bence Imre; II., Hűvös­völgyi út 193., Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásntegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; du. 4. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. (orgonazenés) Zászkaliczky Péter; VII., Vá­rosligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. 6. (ifjúsági) Nagy Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Orosz Gábor Viktor; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbá­nya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Orosz Gábor Viktor; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Szeverényi János; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilá­gyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegvvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere il. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsa­ba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (konfirmáció) Kosa László; Rákosliget, XV1L, Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlörinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. HÚSVÉT UTÁNI 1. (QUASI MODO GENITI) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: fehér. A vasárnap lekciója: IJn 5,4-10a; az igehirdetés alapigéje: ÍJn 21,1-14. HETI ÉNEKEK: 388, 214. Összeállította: tszm Luther, az ellenálló Avagy van-e szavunk az iraki háborúban? A fenti, némileg provokatívan megfogalmazott főcímmel tartott előadást a kö­zelmúltban a Luther Szövetség budapesti tagozatának áprilisi ülésén dr. Reuss András professzor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rendszeres teológiai tanszékének vezetője a Deák téri gimnázium könyvtárában. Miért provokatív a cím? Mert Lutherről elsősorban mint reformátorról szoktunk beszélni, s ha csak egy mondatot mondhatnánk róla, akkor abba az egybe az „ellenálló” jelző bizo­nyára nem kerülne bele. Ám ezen az alkalmon, szerencsére, nem kellett megáll­ni egyetlen mondatnál, így a jelenlévők megismerhették a kiváló reformátor egy - talán kevéssé ismertebb - oldalát. A „lojális” Luther képe hamarabb kiraj­zolódik az átlagismeretekkel felvértezett evangélikus előtt. Hiszen arról, hogy a ke­resztény ember tartsa tiszteletben a felsőbb hatalmakat (értsd: a világi vezetést), a ká­tékban és a hitvallási iratokban is több he­lyen olvashatunk. Am az sem lenne igaz­ságos beállítás, ha úgy egyszerűsítenénk le a kérdést, hogy Luther mindig, minden kö­rülmények között lojalitásra buzdított a fe­jedelmek iránt. Kálvinra, Zwinglire in­kább ráillene az ellenálló jelző, mint Lutherre: Zwingli például maga is csatá­ban esett el - igaz, mint tábori lelkész -, Kálvin pedig nyíltan kimondta, a zsarnok- gyilkosság tulajdonképpen úgy is tekint­hető, mint Isten akarata: Isten ad valakit, aki eltávolítja a zsarnokot a hatalomból. Luther személye a mai napig vita tár­gya a felekezetek között, ezért szükséges, hogy közelebbről megismerjük gondol­kodását, érveit, hogy mi, evangélikusok (jól) értsük őt. Mit tett, tanított tehát az el­lenálló Luther? Egyik karakterisztikusnak mondható vonása, hogy azt hangsúlyoz­za: a keresztény alattvalóknak nem sza­bad ellenállniuk a felsőbbségnek. Akkor sem, ha szenvedniük kell. A feljebbvaló, mondja Luther, Isten szolgája, még ha rossz is. Talán meglepő ez a vélekedés, de Luther abból indul ki, hogy - s ne feled­jük, hogy ő egy feudális kor gyermeke volt - a „nincs hatalom” adott esetben még rosszabb, mint a rossz hatalom. Megkérdezhetjük: akkor hát minden­féle istentelen hatalomnak, utasításnak kritika nélkül engedelmeskedni kell? Ko­rántsem. Az ellenállás abban az esetben kötelessége a kereszténynek, ha Isten pa­vedést elviselni, akkor az költözzön el, ta­nácsolja a reformátor. Kéije Isten segítsé­gét, hogy szabadítsa meg, és hogy el tudja viselni a szankciókat, amelyet a felsőbbség ró ki rá, de ennél „messzebb” nem mehet. Luthert a maga korában kell megérte­nünk. Egy olyan korban, amikor a pro­testáns rendek szövetséget alkot­tak, amikor a fejedelmek kvázi püspöki tisztet kap­tak. (Történelmi tény: az angol királynő a mai napig az anglikán egy­ház feje!) A világi és egyházi felsőbbség egymáshoz való vi­szonya egészen más és bonyolultabb volt, mint napjainkban. Luther ezért világo­san fejti ki érvelését: a keresztény embernek csak a passzív ellenállás formája megengedett. Mit jelent ez? Kétféle mó­don nyilvánulhat meg: egyrészt ne tegye meg a helytelent, másrészt álljon ellen a szóval, az igével. így hatni'lehet az emberekre és a helyzetekre. Olyan eszköz a szólás, amelyet ma is hallatla­nul komolyan kellene vennünk, hiszen korunkban számtalan olyan jelenség van, amelyben a hívő embernek állást kell foglalnia! Nem tenni azt, ami Isten ellen való, de szavunkat is felemelni, el­mondani, tiltakozni, mi és miért nem he­lyes. Luther „Isten igéjének foglya” volt egész életébep - hitelességének ez az alapja. roncsával ellentétes dologra akar kénysze­ríteni a feljebbvaló. Luther az apostoli in­tésre hivatkozik: inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az embereknek (ApCsel 5,29). Ha azonban valaki nem ké­pes az engedelmességre minden más eset­ben, és nem bíija az ebből rá háruló szen­Más kérdés, mutat rá az „ellenálló” Luther, ha a hatalomban lévő bitorolja a tisztét. Ekkor aktív harcot kell folytatni az ellen, aki jogtalanul van hatalomban, mert azt nem Isten helyezte oda. A nem legális hatalom parancsa sem lehet le­gális. (Talán ismeretes az a sokat idézett kijelentése, miszerint Isten az egyik go­noszt a másikkal fogja megbüntetni.) Ugyanakkor különbséget tesz keresz­tény és polgári kötelesség között is, s a harc a nem legitim hatalom ellen az utóbbihoz sorolandó. Annál is inkább, mivel minden harc ambivalens - a Tíz- parancsolat kimondja, hogy embert ölni nem szabad. Luther ezért nem is buzdí­tott soha „hit alapján való” keresztes há­borúra. (Münzer Tamás viszont igen!) Az egyik legnehezebb időszak az el­lenálló Luther életében 1539-ben követ­kezett be, amikor kis híján kitört a hábo­rú a katolikus és a protestáns fejedelmek között. Luther apokaliptikus zsarnoknak. incarnatus diabolusnak nevezte a pápát 2Thessz 2,9 alapján, már nem először. Akár egyedül is vállalta volna a népfelke­lést, mint egy forradal­már. Ez azonban Lu­thernek egy kiélezett helyzetben való rend­kívüli reakciója volt. Végül vizsgáljuk meg, hogy mit jelent mindez ma nekünk, 21. századi evangélikusok­nak. Elsőként, hogyan nézünk, hogyan nézzünk Lutherre? Különös tekintet­tel arra, hogy sok egyoldalú Luther-portrét olvashatunk... Is- meijük fel tehát, hogy legkiemelke­dőbb reformátorunk ellenálló is volt. Ha róla szólunk, legyen ott ez is! Nem konfor­mista, a fejedelmek előtt hajbókoló valaki, de korának szülötte, ami természetesen korlátokat is jelent. A második tanulság, amit feltétlenül le kell vonnunk, az, hogy Luther ma is hihetetlenül aktuális! Béke és háború vi­tájában nagy súlya van annak, hogy al­kalmazzuk-e az igével, szóval való el­lenállás eszközét? Az iraki események nyomán ez napi aktualitássá vált hazánk­ban is. Jogos a kérdés: „mi szavunk van nekünk, amikor még a kormányoknak sincs beleszólásuk az eseményekbe?” De szólni, véleményt mondani lehet és kell, és bűnünk, ha hallgatunk, amikor lenne mondanivalónk. Vagy vegyünk egy másik példát. Elárasztották a magyar médiát az ízlésromboló „produkciók”? Lehet azt mondani: nekünk ez nem tet­szik. Tiltakozunk ellene. Ez a kisember ellenállása. És jaj, ha ezt nem tesszük, és ,jó képet vágunk” mindenhez. Érvelni csendesen, meggyőző szóval - ez az iga­zi lutheri út. Nem azt kell mérlegelni, hogy meny­nyit ér a tiltakozó szó, sokat vagy keve­set, ezt Isten majd megítéli. Az emléke tovább él, hogy másképpen kellene len­niük a dolgoknak, mint ahogy vannak. Ezékiel prófétára gondoljunk: ha szóltál, és meghallgattak, megmentetted őket is, magadat is. Ha nem hallgattak rád, ők elvesznek, de saját lelkedet megmentet­ted, mert megtetted a kötelességedet. Erről az ellenállásról nem szabad le­mondanunk nekünk, mai evangélikusok­nak sem - zárta gondolatait a professzor. K. D. — ................................. OR MOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY A gyomorfekély és a stressz Régóta ismert, de napjainkban még inkább terjedő, szinte min­den tizedik embert érintő betegség a gyomorfekély. Nem cso­dálkozunk ezen, ha tudjuk, hogy a betegség leggyakoribb ki­váltó oka a tartósan fennálló stresszreakció. Az érzelmi vagy más egyéb stresszhatások végeredményeként fokozott savter­melés és -elválasztás jön létre, amely egy idő után gyomor- nyálkahártya-irritációt, illetve körülhatárolt nyálkahártya­pusztulást okoz. A napi többszöri kávézás, a cigaretta, a reggeli (sőt gyakran az ebéd) hiánya, vacsorára viszont éppen a túlzott mértékű táplálékbevitel mind olyan tényező, amely befolyásolja a savtermelést és a gyomornyálkahártya állapotát. Sajnos nem elhanyagolható a - bármilyen fájdalom vagy gyulladás esetén - gyógyszertárakban recept nélkül kapha­tó gyógyszerek károsító hatása sem. Ezekből világszerte 50 millió tablettánál is több fogy naponta, ám egyik alkotójuk, az acetilszalicilsav vérbőséget, apró pontszerű bevérzéseket okozhat a gyomorban. A fekély kialakulását egy tünetcsoport előzi meg: éhgyo- mori fájdalom, égő érzés, émelygés, hányinger, teltségér­zet, kellemetlen szájszag, tartósan fennálló garatérzékeny­ség. A meglévő kezdeti tünetek ellenére is előfordulhat azonban, hogy a kivizsgálás negatív eredményt mutat. A megoldás az Ormos Intézetben található, ahol komp­lex ellátásban részesülnek az odalátogató betegek. Az álla­potfelmérő vizsgálat során gyorsan és fájdalommentesen diagnosztizálható a betegség, majd az alternatív módszerek - például az akupunktúra vagy a reflexterápia - kiválóan al­kalmasak a fekélyt megelőző állapotok megszüntetésére, gyógyteafogyasztással kombinálva pedig a betegség kiúju- lása is megelőzhető. Számos olyan életmódra és táplálko­zásra vonatkozó tanácsot is adunk, melyeket betartva a be­teg maga is aktív részese lehet gyógyulásának. Dr. Beke Zsuzsa Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom