Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-12 / 2. szám
2003. JANUÁR 12. 9. oldal Egy paptanár monológja Gimnáziumi lelkészként és tanárként a legkülönbözőbb témákról beszélgetek diákjaimmal. És rengeteg témáról nem. pedig kellene. Karinthy szavaival élve: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. — --------— -........==--■-— --------■■■- Evangélikus Élet Im máron egy éve. hogy nem tudok valamit megfejteni, hiába töröm a fejem. Akkor voltunk az egész osztállyal éjszakai túrán. Emlékszel? Nem volt hosszú túra, talán másfél óra a mecseki hegyekben. És akárhogy próbáltuk, nem sikerült Téged rábírni arra, hogy tedd már el a mobilodat - kérés, nevetés, szigorú hang, semmi nem segített. Nem telefonálni akartál, egyszerűen azt nézted, hogy hol van és hol nincs térerő. És mivel hegyek-völ- gyek között vezetett az utunk, a Te arcod szinte lépésenként komorult el vagy derült föl aszerint, hogy benne voltunk-e épp a „hálóban”, vagy kiléptünk belőle. Ezen tűnődöm néha azóta is: mi történt Veled? A legjobb válasz az, hogy csak mulattatott a helyzet, ahogy a lefedettség a hegyek között méterről méterre változik. Ha ez így van. nincs különösebb baj, csak annyi, hogy kimaradtál rengeteg jó élményből: nem tudtál figyelni az éjjeli erdő neszeire, az alaktalan, torz foltokból lassan kibontakozó fákra, bokrokra. De néha az volt az érzésem, hogy többről van szó, hogy komolyan kétségbeesel azért, mert nincs térerő, és a lefedettség legkisebb jelére is úgy tekintesz, mint aki újra biztonságban érzi magát. Pedig hát ott, az erdőben az éjszaka közepén kit érdekelt, hogy lehet-e telefonálni? A fák, a madarak akkor is itt éltek, amikor még senkinek nem volt mobilja, Éjszakai túra és tegyük hozzá, még csak nem is hiányzott. Az erdő itt állt Bornemissza Gergő idejében is, és itt fog állni, amikor már megint senkit nem fog érdekelni az, hogy van-e térerő vagy nincs. Ott. akkor a fák voltak a fontosak, a barátok, az éjszakai erdő félelmetes és felemelő hangulata - az, hogy együtt volt az egész osztály. Te mégis úgy viselkedtél, amikor eltűnt készülékedről a jel, mint Jónás a cet gyomrában: elvesztem, eltévedtem, nem vagyok a térképen, kikerültem az élet forgatagából, mi lesz velem? - ezt tükrözték mozdulataid. Nyugtass meg: Te ugye azért nem csak ilyen külső és valójában lényegtelen „hálókba” rejtve érzed magad biztonságban? Vagy tényleg akkor vagy otthon, akkor érzed magad a helyeden, ha valaki ezt megmondja Neked, és tényleg megijedsz, ha azt hallod, most lementéi a térképről, vagy nem ismerlek...? És ez a valaki tényleg egy lényegtelen figura kell, hogy legyen, aki valami miatt most éppen nagyra nőtte ki magát? Persze én is örülök, ha tudok telefonálni, amikor akarok. De csak ekkor érdekel, hogy „lefedettségben” vagyok-e - a világot körülöttem nem ez szervezi kész egésszé. És szörnyűnek élezném, ha ettől függne mindenkori lelkiállapotom, a világban betöltött helyem. Persze most nem csak egy mobilszolgáltatóról beszélek: életem során már annyian rá akartak venni, hogy hozzájuk mérjem magamat! Divat-, zenei és lelki diktátorok keresztezték utamat, akik el akarták velem hitetni: lekerülök a térképről, elveszek, ha nem maradok meg az ö hálójukban. Volt, amikor néma vagy éppen kimondott követelésük lepergett rólam, és'volt, amikor szinte belebétegedtem, hogy elhittem nekik: hozzájuk hasonlóvá kell válnom. És igazi önmagamat mindig akkor találtam meg, amikor rájöttem: nem ők a fontosak, nem abban a hálóban kell benne lennem, amit ők szőttek nekem - „elég” egy sokkal fontosabb Valaki által alkotott szőttes részesévé lennem. Nem értem azokat, akik raboknak tekintenek mindenkit, akik az Egyetlenhez ragaszkodnak, mintha nem lenne sokkal nagyobb rabság elhinni, hogy mindenféle tiszavirág-életű hálók és hálózatok, divatok és eszmék koordináta- rendszeréhez kell mérnem magamat. Tedd hát el a mobilodat, ha éppen nem akarsz beszélni rajta használd, de ne engedd, hogy ő irányítson Téged! Hidd el, nem mész le a térképről, ha épp kisétálsz a lefedettségből. Elég, ha annak az Egynek a fedésében vagy. Hegedűs Attila Hol vagy? Ádám? A Szentírás első fejezetei nemcsak egyszerűen a régmúlt eseményeiről számolnak be, hanem az emberi létezés nagyon mély (ős-őstörténeti) igazságairól is. Aki az Isten Igéjén kívül saját élete történéseire is komolyan odafigyel, újra és újra szembesülhet a Szentírás hitelességével. Isten vonzásából kiesve vagy kilépve ma is olyan botorkáló az életünk, mint az első emberpárnak. Életünk nagyobb része ma is elrejtőzködés, ha nem is tudatosul bennünk, hogy ezt ugyanúgy Isten elől menekülve tesszük, ahogy régen, Aztán ott van Kain és Ábel története. Szomorú statisztikák számolnak be arról, hogy ezen a teremtett világon minden tizenötödik másodpercben éhen hal egy kis Ábel. Szinte refrénszerűen ismétlődnek meg az őstörténet eseményei. Szerencsénkre azonban Isten hívása is felcsendül a refrénben. Ahogyan régen, ma is keres bennünket. Ma is hangzik a kérdés: hol vagy? Ez a Teremtő őstörténete. Isten létezésének nagyon mély igazsága. De vajon meghalljuk-e még ezt a kérdést? Mi, Ádámok, akiknek először szólt a kérdés. Az egyházak az elmúlt évtizedekben sokat tettek annak érdekében, hogy a nők egyenrangú tagjai legyenek a keresztény közösségeknek. Különböző szervezetek jöttek létre, és programok valósultak meg azzal a céllal, hogy a nők hallassák hangjukat, és - reménység szerint - jobban meghallják Isten hívó hangját. De kik gondozzák a férfiak hallását? Nemrég kaptam egy kis könyvecskét. Egy olyan országból, ahol a férfiakról úgy beszélnek, mint az egyház elfelejtett bárányairól. Ok most vették észre, hogy eddig csak nőknek szerveztek külön bibliaköröket és csendesnapokat. A templompadokban már alig ülnek férfiak... Az egyház falain kívül pedig egyre gyakrabban beszélnek a férfiak identitáskríziséről. (Valami összefüggés lehet a kettő között...) E talán nem is egészen új jelenség orvoslására irt Mártii Pitkänen, Helsinki egyik gyülekezetének lelkésze a Tízparancsolatról egy olyan magyarázatot, amely csak férfiaknak szól. Minden egyes parancsolathoz egy fiktív történetet írt, amelyben akinek szüksége van rá, magára ismerhet. Tabuk és frázisok nélkül, őszintén és mai megfogalmazásban. Majd ezt a történetet alapul véve elmélkedik, tovább a parancsolatról, hogy az minél élőbb és megszólítóbb légyen a'tfiai’fhlti'Ádámok számára. A harmadik parancsolatról szóló elmélkedését szeretném az alábbiakban röviden összefoglalni. Fiktív történetében egy Eino nevű középkorú férfiról ír, aki vállalkozóként egy kis boltot üzemeltet. Sajnos már csak egyedül, mert felesége lelkileg belerokkant egy korábbi vállalkozásába. Most sem megy igazán az üzlet. Alig van forgalma, és a kemény verseny miatt az árrést is alacsonyan kell tartani. A multik mindenkit elcsábítanak. Néha a barátok ugyan bejönnek a boltba, de ahelyett, hogy vásárolnának nála, a pénzüket inkább a pénznyerő automatába dobálják. Mindennap 10 és 21 óra között nyitva kell tartania az üzletet, hogy valahogy eltartsa a családját. Eino furcsállotta azt a vitát, amit a szabadnapokról folytattak a médiában. Még az egyházak is beleszóltak, de úgy tűnt, hogy ők inkább a fix fizetésű dolgozók szemszögéből vizsgálták a kérdéseket. Bár Einónak nem volt különösebb baja az egyházakkal, azt mégis meg kellett állapítania, hogy az egyéni vállalkozók problémáihoz nem sokat értettek. Azzal persze ő is egyetértett, hogy a pihenés jó dolog. Két betévedt vásárló között ő is pihenni szokott, a pultra támaszkodva, kibámulva az ablakon. Igaz, ezek a szabad órák egyre kevésbé jelentettek pihenést, hiszen a gondolatok mégiscsak zakatoltak tovább a rosszul menő üzlet körül. Nem is marad hátra más segítség, amely meg tudná menteni az üzletet és saját családi életét, mint a 6-os lottó... Isten alkotói jogát gyakorolva szükségét látta annak, hogy használati utasítást adjon a teremtett világhoz. Idetartozik a harmadik parancsolat is. Az új finn káté így ír erről: „Isten adta az embernek a munkát és a pihenést egyaránt. A pihenésbe más is beletartozik, nem csak äz alvás és a test nyugalma. Az Isten előtti megállásban rejlik a pihenőnap legmélyebb értelme. [...] A vasárnap elkülöní- tésé a hét többi napjától arra is emlékeztét bennünket, hogy közös pihenőnapra is szükségünk van. Isten azt szeretné, hogy mindenkinek legyen lehetősége arra, hogy megpihenjen.” Nyilvánvaló, hogy Isten szándéka jó. De mintha mégis olyan nehéz lenne ezt a jó szándékot a magán- vállalkozók életére alkalmazni. Sokszor a jó szándék megértésénél nagyobb a félelem, hogy a hét legjobb vevője éppen akkor akar betérni az üzletbe, amikor az zárva van. Hogyan lehetne ezt a félelmet csökkenteni? Hogyan lehetne Isten jó szándékát jobban megérteni? Ha legalább a papok jó példával járnának az emberek előtt. Ha több embert láthatnánk, akik eljutnak a pihenőnap legmélyebb értelméhez. Talán akkor jobban sikerülne elkülöníteni a vasárnapot a hét többi napjától. A szerző kérdésekben megfogalmazott gondolatai végén egy régi személyes élményét is felidézi. Egyszer egy gazdálkodó megkereste őt a hivatalban, és a következő kérdést tette fel: Lelkész úr, melyik számit bűnnek? Ha eljövök vasárnap az istentiszteletre, és egész idő alatt a földjeimre gondolok, vagy ha vasárnap kimegyek a földekre, és ott Istenről elmélkedem? Vajon a férfiak nem azért maradnak el az istentiszteletekről, mert azt érzik, hogy a lelkészek is inkább saját földjeiken lennének? Isten kérdez, s az ember válaszol. Isten kérdése kegyelem. Az ember válasza titok. Titok, mely egyszerre nagyon személyes, és mégis oly sokakat érint. Ezért jó közösen is keresni a legszemélyesebb válaszokat. Joób Máté Valódi csoda F. lelkésznek föl kellett adnia azon a déleiőttön egy levelet a közeli postán, s onnan mehetett annak a tudományos társaságnak az ülésére, amelynek közel húsz éve megbecsült tagja. Ennek lelkipásztorként is hasznát vette és veszi, főként ember- ismereti szempontból. Am amikor dolgavégezetten kilépett a postakapun, úgy érezte, hogy lábai minden lépésnél gyengülnek, bármilyen ok nélkül. Megdöbbent: minden eléképzelhető okot összehordott ijedtében. Talán a bénulás kezdete ez? Akkor már csak azért fohászkodott, hogy közeli lakásukig el tudjon vánszorogni. Ez megadatott neki. Ott lerogyott a pam- lagra. Két-három lihegős perc után ima tört fel belőle: „Irgalmas Istenem, előtted nincsen lehetetlen, és ha ters ed van velem, s nem terjed tovább ez a félelmetes gyengülési roham, akkor egyetlen perc alatt is meggyógyíthatsz engem!” Könnyek között s a legbizonyosabban hitte az Úr gyarló szolgája: ha ezt az ő mennyei gazdája akarja, akár nyomban be is következhet a gyógyulás. Fél vagy másfél perc múlva, hirtelen egész testét átjárva mintha valami „gyógvlobbanás” éreztette volna vele: meggyógyultál! Mégpedig nem is fokozatosan, hanem egy pillanat alatt. Klinikailélektan-professzor barátjától néhány nap múlva megkérdezte, mit szól mindezekhez. Ő ezt kérdezte tőle: „Volt-e a levéllel kapcsolatban valami nagyon kellemetlen megérzésed, vagy a tudományos társaságotok valamelyik tagja keltett-e benned olyan ellenszenvet, amit elfojtottál magadban?” „Nem” - volt a válasz. „Bár ha lett is volna, igen nehezen okozhatott volna ekkora pszichoszomatikus reagálást.” Mély csönd ölelte át őket. „Angyal repült át a szobán." Az orvos szólalt meg végül: „Ez valódi csoda volt.” V Weöres Sándor Rongy szőnyeg... 13. Én is világot hódítani jöttem s magamat meg nem hódíthatom, csak ostromolhatom nehéz kövekkel, vagy ámíthatom és becsaphatom. Valaha én is úr akartam lenni; óh bár jó szolga lehetnék! De jaj, szolga csak egy van: az Isten, s uraktól nyüzsög a végtelenség. (egybegvűjtött írások, 367. o.) np rr rr j r Tűnődés a Túróczy-könyv fölött A közelmúltban megjelent „Isten embere” című kötet sokban fólébresztette a régi kérdést: Kinek volt igaza? Ordass Lajosnak vagy Túróczy Zoltánnak? Melyikük álláspontja az, amit ma is elfogadhatunk, képviselhetünk? A Túróczy-könyv második kötetében visszaemlékezéseket olvashatunk a püspökről. Ezek közül Dedinszky Gyula sorai ragadtak meg legjobban. A békéscsabai lelkész világosan fölvázolta a kommunista párt győzelme után megindult egyházi harc három irányzatát: az új rendszernek behódolót, a lassan visszavonulva harcoló Túróczy-, illetve az engedékenységre nem hajlandó Ordass-vonalat. Dedinszky Gyula ezt írta: „Túróczy és Ordass azt vallotta, hogy imádkozva és az Igére figyelve alakította ki egyházpolitikai álláspontját. Túróczy azt, hogy bizonyos dolgokban - az egyház érdekét tekintve - kell engedni. Ordass azt vallotta, hogy imádkozva és az Igére figyelve kapta azt az útmutatást, hogy az egyház jogaiból semmit sem szabad föláldozni. Kinek higgyünk? Adhat-e Isten két hívő gyermekének kétféle útmutatást? Lehet, hogy adott is. Istennek talán szüksége volt Ordassra, hogy rendíthetetlen hűségével, meg nem alkuvásával példát adjon az egyház népének a helytállásra. Istennek talán szüksége volt Túróczyra is, hogy hajlékonyságával, néha engedékenységnek tűnő magatartásával segítse nagyobb tragédiától menteni az egyházat.” A közeli múltból most menjünk vissza az egyház kezdeti időszakába. A Szentírás tudósítása szerint kibékíthetetlen ellentétben szolgált, működött, misszionált a két apostol, Péter és Pál. Mindegyiküket az Istentől kapott parancs indította, vezette. A Biblia tudósítása szerint ellentétük nem oldódott föl életük végéig. Ismerve a két apostol közti feszültséget, azt kérdezhetjük: adhatott Isten a két apostolnak különböző vezetést, irányítást? Égy bizonyos: az egyháznak szüksége volt Péter és Pál munkásságára egyaránt. Mit jelent mindez ma a mi számunkra? A Szentírás üzenetére kell fölfigyelni! Isten Isten! Akinek szabadságában áll a legkülönbözőbb embereket szolgálatba állítani és a legkülönbözőbb helyzetben fölhasználni. A köztük fölismerhető különbözőséget ne akarjuk eltüntetni. Isten a másképpen vélekedőket - imádkozó és Isten üzenetére figyelő testvéreket - is hasznosíthatja, a családi életünkben éppen úgy, mint a gyülekezet közösségében. Nem könnyű tudomásul venni, hogy Isten ügyében jelentősége van a különbözőségnek. Az efezusi gyülekezethez intézett levélben olvashatjuk: „Viseljétek el egymást szeretettel.” (Ef 4,2) A másokért élés szenvedése megment az ítélkezéstől, a magunk igazának keresésétől. Ordass és Túróczy, Péter és Pál egyaránt - különbözőségük ellenére - Istent szolgálták. Az egyház életét segítették a holnap felé. Ez a feladat mindnyájunkra vár! Ferenczy Zoltán MEGHÍVÓ a Keresztény-Zsidó Társaság rendezvényeire Budapest, 2003. január 15., szerda 17.00 óra Deák téri evangélikus templom nagyterme - V., Deák tér 4. 17.00-17.30 KERESZTÉNY-ZSIDÓ TÁRSASÁG ÚJÉVI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA 17.30-18.00 JEGYZETEK AZ EURÓPAI ELLENÁLLÁSHOZ Előadások: DR. RÓBERT PÉTER történész Magyar zsidók az európai ellenállásban DR. LAKATOS EMIL Magyarország ny. hágai nagykövete Magyarok és magyar zsidók a Belga Királyság ellenállási mozgalmában * A rendezvényeken a társaság kiadványai kedvezményes áron kaphatók! Keresztény-Zsidó Társaság, 1052 Budapest, Deák tér 4. Támogatás: OTP Köröndi krz. fiók 11706016-20465717 Adószám: 19672964-1-41 Készült az R-COPY támogatásával, Vörösmarty u. 46-48. ******************************* Budapest, január 28., kedd 17.00 óra. Bárka Baptista Gyülekezet - 1158 Budapest, Adria u. 24. (Bosnyák tértől 73-as busszal Molnár Viktor utcáig) „Sodrában a szörnyű malomnak...” SZILÁRD GYULA VERSEI A VÉSZKORSZAKRÓL Megnyitó: DOBNER GYŐZŐ baptista lelkipásztor, KZST-elnökségi tag Közreműködik: Sümegi Eszter és Szécsi Máté a Magyar Állami Operaház tagjai Csipkay Éva - zongoraművész ******************************* Nagykőrös, január 29., szerda 17.00 óra Arany János Művelődési Központ - Szabadság tér 7. NAGYKŐRÖSI KERESZTÉNYZSIDÓ TEOLÓGIAI NAP Megnyitó: DR. FELDMÁJER PÉTER a Mazsihisz Közép-Magyarországi Területi Csoportjának elnöke Előadások: DR. FODOR FERENC - református teológiai professzor Mózes elhívása MIKLÓS JÁNOS - katolikus plébános Az Exodus mának szóló üzenete RÓNA TAMÁS - rabbijelölt Mózes második könyve - Smót - a hagyományos zsidó kommentárok tükrében, I-IV.fejezet
