Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-01-05 / 1. szám

Evangélikus Élet 2003. JANUÁR 5. 3. oldal Hat esztendő gyümölcse Egyedülálló karácsony Az elmúlt évszázad második felében a pártállam az egyház teljes leépítésére törekedett. Amikor a kilencvenes évek elején az egyházak előtt újra megnyíltak a lehetőségek, leromlott állapotú épületeket, szétzilált közösségeket találtak. Egyre többször merült fel bennük az igény, hogy visszaszerezzék az elkobzott ingatlano­kat, rendbe tegyék a lelki hajlékokat. A mosonmagyaróvári gyülekezet is ezt a célt tűzte ki maga elé, s most hat év elteltével hálát adhatott az elkészült munkákért. Mosonmagyaróváron a karácsony előtti vasárnap vásárlási lázában akadtak olyanok is, akik inkább a templom felé igyekeztek a belváros főutcáján. Erre a napra hirdetett ugyanis hálaadó istentisz­teletet a gyülekezet vezetősége, amelyen megköszönték Istennek az elmúlt hat esztendőt, amikor is folyamatosan, lé­pésről lépésre sikerült renoválniuk az egyházi ingatlanokat. A viszonylag hosszúra nyúlt építkezés hátterében a pénzügyi nehézségek álltak. Először a 19. század végén épült templom tataro­zásával kezdték a munkálatokat, a tető és a torony helyreállításával. Majd kor­szerűsítették az orgonát, és bevezették a fűtést. Ezután az 1920-ban épült paró­kia felújítása következett a tetőjavítás­tól kezdve a teljes belső és külső reno­válásig. A munkálatok összköltsége meghaladta a 16,5 millió forintot, ame­lyet egyrészt önerőből - a gyülekezet alapítványából és saját költségvetéséből másrészt az önkormányzat támogatá­sával sikerült biztosítaniuk. A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök Ézs 46,8-13 alapján hirdette Is­ten igéjét. Prédikációjában elmondta, hogy Ezsaiás szavai a babiloni fogság­ban sínylődő pépnek erőt, vigasztalást,, bátorítást adtak. Nekünk is szükségünk van arra, hogy visszaemlékezzünk a múltra, a keserűségre, próbatételekre, a reménytelenség óráira. Az eddig megtett utak tanulságát le kell vonni. A jövő örö­mére nem juthatunk a tegnap megbánása nélkül. Nem építhet jövőt, aki életének tegnapi romhalmazait nem takarítja el. Gyakran tesszük fel a kérdést: hogyan engedhette Isten, hogy háborúk legye­nek, idegen tankok járjanak utcáinkon, sortüzek tizedeljék népünket, ellenséges hatalmak lelkek felett győzzenek. Nincs út a jövőbe, amíg a múltunkkal nem me­rünk szembe nézni. De ne felejtsük el, hogy Isten mindenható. Ö azt tesz, amit akar. Nem vagyunk egyenrangú felek. Jaj nekünk, ha dicsőségét megraboljuk. Az első emberpár is ezt tette, amikor a szisze­gő hangok hatására kétségbe vonta Isten mindenhatóságát. O azonban nem engedi büntetlenül az ellene való lázadást. Egy­kor sokan Círus királyban látták a segítőt. Mi tudjuk, Jézus az igazi Megváltó. Ves­sünk ki mindent a szívünkből hogy csak ő maradjon ott. A lelkünk ugyanis tele van hamis portékákkal: az örök ifjúság keresésével, a Nagy Testvér tekintetével, a karriervággyal, a pénzzel, nyereségek keresésével, az uniós tagsággal, amely Is­ten országát ígéri nekünk. Keresztény éle­tünk napi harc Isten hatalmának felisme­réséért. Jézus nem ragadozó madárként, hanem áldozati bárányként jött hozzánk, így értsük meg múltunkat, hogy tájéko­zódni tudjunk a jelenben, és eligazod­junk a jövőben. Az istentisztelet végén Kiss Miklós lel­kész köszöntötte a gyülekezetei, és meg­köszönte mindazok munkáját, anyagi tá­mogatását, akik bármilyen formában segítséget nyújtottak az építkezésekben, Ittzés János püspök pedig hangsúlyozta, hogy az igazi munka még csak most kez­dődik. Mert immáron a megsZépülHelki hajlékba gyülekezhet - a keresőket is hívo­gatva — Isten népe. Menyes Gyula Orgonaszentelés Kiskőrösön Nem akármilyen ajándékkal örven­deztette meg Isten a kiskőrösi gyüle­kezetét. Ez az ajándék bizony nem fért volna el egy karácsonyfa alatt sem... A huszonöt regiszteres, két manuálos újjászületett orgona december 22-től szolgálhatja Isten dicsőségét és a gyü­lekezet örömét a kiskőrösi evangélikus templomban. „A zene az örökélet előjátéka” - állt az orgonaszentelésre szóló díszes meg­hívó elején. S amikor az orgona nélküli éneklés után végre a hangszerrel együtt zenghette a teli tefnpiomnyi gyülekezet: „Áldjad én lelkem a dicsőség örök kirá­lyát”- bizony beleremegett a szívünk is az éneklésbe, s kicsit valóban megsejt­hettük a mennyország előízét... A győztesek éneke alapján szólt Isten igéje is az igehirdetésben, D. dr. Harma­ti Béla püspök úr szavaiban: „Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenha­tó Ur Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya: ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet... ” (Jel 15). A ma még ismeret­len nagy kórust képzeltük magunk elé, ahol tökéletesen és nem hamisan szól majd az ének. A földön annyi mindent elrontunk. Isten magasztalása helyett türjük, hogy a televízió és oly sok más hasztalanság végezze a maga lélekmér­gező munkáját. Csak a tisztaság utáni vágy marad bennünk s a kívánság, hogy majd mi is ott énekelhessünk abban a mennyei karban. Az orgonaszentelés alkalma kiemel­kedő esemény volt településünk életében is. Minden évben a Kiskőrös Városért Alapítvány rendezi meg az egyik decem­beri szombaton az adventi kórustalálko­zót. Idén templomunkban nyolc egyházi és iskolai énekkar köszönthette énekszó­val a hangszerek királynőjét, a megújult orgonát. A munkát Paulus Frigyes or- gonaépító és csapata végezte el. A mint­egy százéves, teljesen elhanyagolt pneu­Az orgonánál a gyülekezet kántora, mögötte az egyházzenei igazgató matikus hangszert elektrifikálták, két új nyelvsípsorral és összesen négy regisz­terrel bővítették, valamint teljesen új, modem játszóasztalt kapott. A 16 millió forintos felújítás és bővítés eredménye gyakorlatilag egy korszerű, koncertcé­lokra is kiválóan alkalmas hangszer lett. A jeles eseményen Trajtler Gábor egyházzenei igazgató mutatta be az or­gona újdonságait. Majd Walther „Jézus, boldogságom” című korálpartiáját ját­szotta el, hogy egy művön belül is hall­ható legyen a variációk sokfélesége. Pelsőcziné Barna Mária orgonamüvész- nő, a gyülekezet kántora Bach „Vigyáz­zatok, azt kiáltják” korálfeldolgozását játszotta el - lélegzetelállítóan. A sok­sok énekkart hallgatva, majd az orgona hangszámyain felemelkedve túlzás nél­kül megsejthettünk valamit abból, ami­ben Isten megváltottjainak lesz majd ré­sze az örökkévalóságban. Istené legyen a dicsőség - köszönjük, hogy megajándékozott bennünket. S övé a dicsőség azért is, hogy a gyülekezet adományaiból, a Széchenyi-terv nyertes pályázatából valamint Kiskőrös Város Önkormányzatának támogatásából a gyü­lekezet majdnem teljes egészében fedezni tudta az erejét meghaladó beruházást! Lupták György Bottá Dénes Felvételei Ezúttal nem a karácsonyi ünnep rendkívüliségére utal a cím. Bár egyedülálló, megismételhetetlen az a történelmi pillanat, amikor Isten irgalma kézzelfogha­tó módon testet öltött a betlehemi jászolban, e cikk szerzője most másról kíván szólni. Arról, amit ez a kegyelmes szeretet bennünk, emberekben végezhet el. Karácsony óta szabad magunkat egyedülállóan fontosnak érezni! Isten szerete- te ugyanis személy szerint szólít meg, és érteti meg az ünnep üzenetét: számára becses és drága vagy! A fenti gondolatokkal kezdődött de­cember 21 -én az egyedülálló édesanyák és gyermekeik karácsonyi csendesnapja egyházunk Üllői úti székházában. Az ünnep közelsége és a télen már bizonyta­lan időjárás ellenére zsúfolásig megtelt résztvevőkkel a díszterem. Különösen nagy a jelentősége ennek, ha elárulom, hogy többségük vidékről érkezett. Még Győrből is nekivágtak néhányan az út­nak, hogy együtt lehessenek azokkal, akikkel nyaranként a révfülöpi konferen­cia hetét töltik. „Ez egy egyedülálló csa­lád!” - mondta tréfásan valaki, amikor a bejárati ajtónál köszöntöttem. A találkozás feletti öröm önfeledt zsi- bongásában nem volt szíve a szervezők­nek túl hamar csendet teremteni. Ám el­kezdődött a program. A kisebb gyermekek karácsonyi díszeket indultak készíteni, a tizenévesekkel egy férfi testvérünk beszél­getett, míg a felnőtteket a jól ismért szer- kcsztő-riporter, Siklósi-'Beatrix szólította meg. O a nap megadott témáján belül - „Szeressünk okosan!” - szakterületéről, a média és különösen a televízió gyakran káros, gyermekeink lelkét romboló hatása­ira figyelmeztetett. A neveléshez hozzátar­tozik a tudatos éberség. Az okos szeretet igyekszik megszűrni, és segít megérteni, elemezni a gyermekeket érő külső hatáso­kat. Beatrix szavai, amikor a „médiacsap­dákra” figyelmeztetett, valamennyiünket nyugtalanná tettek, vallomása a saját életé­ben is megtapasztalt krisztusi gondviselés­ről azonban felszabadító erővel hatott és bátorított. Ahogyan Ezsaiás könyvében maga Is­ten biztat: „Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt, megszólít téged az Ur... Egy rövid szempillantásra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtelek... Örök hűséggel irgalmazok neked. ” (Ézs 54,6-8) Erre az igeversre már Kovács Gézáné Ildi­kó hívta fel a figyelmet, aki a nap másik előadója volt. Négy tanáccsal látta el az okos szeretetre igyekvőket. Óvott attól, hogy férfias nőkké váljunk. Figyelmezte­tett az egyedülálló anyákat könnyebben el­érő kísértésre, hogy önmagunkat áldozat­nak tartsuk. Emlékeztetett, hogy a gyermekek nem a mi tulajdonaink, el kell tudni eresztenünk őket. Utolsó tanácsa pe­dig - visszautalva az ézsaiási szakaszra - igazi bátorítás volt: szabad egyedülállónak érezni magunkat Isten szeretetében. Az Ő szemében mindannyian fontosak, rendkí­vüliek, unikumok vagyunk! Szabad és kell az örök, hűséges irgalomra építeni min­dennapjainkat! Isten igéje - az előadók bizonyságté­tele az égi szeretetről - hordozta az iga­zi ajándékot ezen a napon. Persze a kará­csonyfa alól nem hiányozhattak a földi meglepetések sem. A Baptista Szeretet­szolgálaton keresztül Angliából érkeztek csomagok gyermekeink számára. A fel­nőtteket pedig a bajor nőszövetség ado­mányából ajándékozhattuk meg egy-egy értékes könyvvel. Ezt az „előkarácsonyi” csendesnapot egyházunk Női Missziója első ízben ren­dezte meg. Egyedülállónak tekinthető az alkalom azért is, mert a szervezés munká­ját egy ökumenikus női imakör tagjai segí­tették adományaikkal, aktív közreműkö­désükkel. Köszönet illeti őket azért, hogy felismerték ennek az egyházi munkaágnak a fontosságát, hogy a gyermekekhez és felnőttekhez egyaránt közel hozták kará­csony örömhírét Isten - emberi értelem­mel fel nem fogható - szeretetéről! B. Pintér Márta, a Női Misszió vezetője Egy elárvult templom körül éled az élet Pitvaroshoz, közeledve messziről látszik egy hatalmas torony s a megszokott ma­gasságú falusi házak fölé emelkedő méretes templom, melyet 1882. december 17- én, azaz éppen 120 évvel ezelőtt szenteltek fel a pitvarosi szlovák evangélikus ősök. Akkoriban - és még hosszú ideig - nem tűnt túl nagynak a templom, de a történelem vihara Pitvarost is alaposan megpróbálta. A II. világháború után az itt élők nagy részének Csehszlovákiába kellett áttelepülnie, és csupán egy ma­roknyi evangélikus népre maradt meg ez a hajlék. Ahogy a nép hite fogyott, úgy romlott a vakolat, ázott be a tető, s a célozni tu­dó csúzlisok is sokat tettek az állapot romlása érdekében. Ám most a templom körül éledni kez­dett az élet. Mintegy másfél éve új lel­kész, Sikes Attila került a gyülekezetbe (az 5 km-re levő Ambrózfalváról jár át), s készséggel fogadta a helyi gyülekezeti kezdeményezéseket. Mert ha maroknyi is a nép, jó néhányan szívükön viselték, viselik az impozánsnak mondott temp­lom sorsát. A pitvarosi evangélikus gyülekezet és a szlovák kisebbségi önkormányzat összefogásából született meg 2002. de­cember 21-én, szombaton délután ez a kedves karácsonyi jótékonysági koncert. A meghitt alkalomnak kettős indoka volt: a templom fennállásának 120. év­fordulója, illetve a leromlott állapotú épület tatarozásához szükséges anyagiak előteremtése. A jótékonysági koncert prózai része két nyelven folyt: Nobik Er­zsébet országos szlovák missziói lelkész az ősök iránti tiszteletből szlovákul szólt a résztvevőkhöz, Sikes Attila pedig ma­gyarul ismertette a templom történetét, illetőleg üdvözölte a vendégeket és a gyülekezeti tagokat, akik most megtöl­tötték a szépen kitakarított templomot. A színvonalas műsort a Tótkomlósi Mól Rt. ifjúsági fúvószenekara, az ambrózfalvi, csanádalberti, pitvarosi iskolások, vala­mint az evangélikus gyülekezet kórusa (a Szegedi Tanárképző Főiskola segítségé­vel kiegészülve) biztosította. Az egyházmegyei elnökség öröm­mel látta, hogy az alkalmat megtisztel­te az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke, Fűzik János, illetve a helyi pol­gármester, Dégi Gyula, akik szívesen fogadják Lechoczki Annának a temp­lom megmentésére irányuló kezdemé­nyezését. Ehhez azonban több mint 60 millió forintra lesz szükség. A nemes terv összefogás nélkül aligha valósul meg, de bízhatunk benne: az összefogást az Isten is megáldja. R. J. 4 \ Fotó: Bottá Dénes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom