Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-04-20 / 16. szám
Fotó: Bottá Dénes Bu dahegyvidéki évfordulók (Folytatás az 1. oldalról.) „Kezdetben volt Budavár” - utalt a két gyülekezet egykori, szorosabb összetartozására Bence Imre budavári lelkész, majd így folytatta: „Mára a körülmények megváltoztak, de van egy biztos pontunk, Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” Ezután - a budahegyvidéki református gyülekezetből - dr. Szilágyi Sándor presbiter, a pesthidegkúti evangélikus gyülekezet nevében pedig Dobó György szólt az ünneplő budahegy- vidékiekhez. Kedves szavakkal köszöntötték a jelenlévőket a német és a finn testvérgyülekezetek képviselői is, Eva Schmidt Schrobenhausenből, valamint Sakari Vuorinen lelkész Tuusulából. (Éva Schmidt ajándékot is hozott, egy 1534es Luther-Biblia fakszimile kiadását.) „Az Útmutató reggeli igéjének és a mai alkalomnak is a hálaadás a tartalma. Hálánkat, mosolyunkat, könnyeinket, mindazt, amit érzünk, most nem kell, nem szabad elrejtenünk” - kezdte Zsid 13,16 alapján tartott záró áhítatát Bácskai Károly, a gyülekezet lelkésze. A mai napon a gyülekezet nemcsak múltjára figyel, és jelenének örvendezik, hanem a jövő felé is fordul. Feladata továbbra is a Krisztussal és egymással való közösség, a jó cselekvése, egymás vállalása, mert ebben gyönyörködik az Isten. A gyülekezet jubileumi megemlékezése a másnapi istentisztelettel zárult, amelyen D. Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét. Gazdag Zsuzsanna Megújulás és emlékezés Parókia- és emléktábla-szentelés Kemenesmagasiban Megható ünnepséget szerveztek április 13-án - virágvasárnap délután - a Vas megyei Kemenesmagasiban. A bensőséges alkalmon felújított parókiájáért és egykori lelkésze, Tóth Sándor 35 éven át (1943—1978-ig) tartó szolgálatáért adott hálát a gyülekezet. A megemlékezés a templomban kezdődött, ahol Ittzés János püspök Fii 2,5-11 alapján hirdette Isten igéjét. Az istentiszteleti liturgiában a helyi lelkészek - Kovács Imre és Kovácsné Tóth Márta - is részt vettek, majd Guóth Emil felügyelő vezetésével rövid közgyűlésre került sor. Köszöntőjében elmondta, hogy egykori lelkészük, Tóth Sándor akkor élt közöttük, amikor a hatóságok elvárták tőlünk, hogy világi hatalmasságokat szolgáljunk. Szegény ember volt, aki ebben is sorsközösséget vállalt a falu lakóival. Töretlen hittel és szeretettel szolgált közöttük. Sokan élnek ma is a községben, akik munkája révén növekedhettek hitükben. Ennek eredménye, hogy az utókor egy emléktáblát helyezett el a megújult parókia homlokzatán. Köszönő szavakat mondott a néhai lelkész lánya, Tóth Márta (aki csak névrokona a helyi lelkésznőnek), dr. Sólyom Jenő professzor felesége is. Kiemlte: édesapja ma bizonyára tiltakozna az emléktábla ellen. Úgy vélte, a gyülekezet tagjai akkor emlékeznek méltóképpen egykori lelkészükre, ha a hitben és a sze- retetben erősödnek. Szavait követően három leánya egy kórusmü éneklésével tette még emlékezetesebbé az alkalmat. Kiss Judit gyülekezeti munkatárs az egykori hittanos nevében mondott verset, majd Kovács Imre ismertette a parókia felújításának menetét. Ebből megtudhattuk, hogy valamikor csak vizes, mocsaras területre lehetett építeni a lelkészlakást. A végleges renoválás három ütemben valósult meg. Először állagmegóvási munkálatokat végeztek, majd kívülről és végül belülről újították fel az épületet. A rekonstrukció mintegy 3 millió forintba került, amelynek csaknem a felét állami támogatásból, a többit gyülekezeti forrásból fedezték. Az ünneplő gyülekezet a megújult parókia elé vonult, ahol a püspök leleplezte az emléktáblát. A megemlékezészáróakkordjaként a helyi ének- és citerazene- kar muzsikált. Menyes Gyula Rádiós nívódíjat kapott hittudományi egyetemünk tanára A rádiós ismeretek alaptantervében végzett szakértői munkájáért, a rádiós újságírói tanfolyamok és képzések magas szintű előadói munkásságáért, valamint a „Tetten ért szavak" című műsorában a szép magyar beszéd népszerűsítéséért rádiós nívódíjban részesült dr. Balázs Géza, hittudományi egyetemünk retorikatanára, az ELTE docense. Evangélikus Élet — ..........-.............2Q$-.APRILIS 20-3-oldal fi ' Finn káté - magyárul Hamarosan mindannyian kezünkben vehetjük azt a kiadványt, amely reménység szerint segítséget jelenthet egyéni és közösségi hitéletünk gyakorlásában. A három éve Katekismus (Káté) címen finnül megjelent könyvet a Finn Evangélikus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával magyarul is kiadják. A kötet korábban már megjelent angol, német, orosz, svéd, kínai, észt és latin nyelven. Ebből az alkalomból kérdeztük Eero Huovinen helsinki püspököt, aki a szerkesztőbizottság munkáját vezette. — Tudomásom szerint a finn egyházban 1948-ban készült utoljára olyan mű, amely a hívek számára röviden és érthetően összefoglalta az evangélikus keresztény hit lényegét Hogyan fogalmazódott meg az igény egy új összefoglaló munka megjelentetésére?- Az új káté iránti igény egyszerre volt teológiai és gyakorlati jellegű. Gyülekezeti tagjaink már nem nagyon ismerték az 1948-ban megjelent tanításunkat. Igaz ugyan, hogy keresztény hitünk tartalma nem változott az évtizedek alatt, mégis úgy éreztük, hogy szükség lenne egy új összefoglaló munka megírására. Nyelvi szempontból mindenképpen kívánatos volt a megjelentetése, de az utóbbi évtizedek intenzív Lu- ther-kutatása is inspirálta ezt a szándékunkat. Az új káté - ahogyan mi itt, Finnországban hívjuk - szerkezeti és tartalmi szempontból is vissza kívánt térni Luther Márton Kis kátéjához, annak hármas felosztásához: Isten a világmindenség teremtője és egyben minden ember Atyja. Jézus Krisztus által megszabadított bennünket a bűn és a halál hatalmától. Szentlelke által Krisztus kegyelmének részeseivé tesz minket, és felruház bennünket a felebaráti szeretette és jó cselekedétekre. Tartalmi szempontból is követi Luther Kis kátéját: a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás és az Úrtól tanult imádság magyarázata található meg benne, majd ezeket követi a szentségekről szóló rész. Ez minden egyház közös kincse! Az új kátéban még szerepel egy-egy rövid magyarázat a Szentírásról, a gyónásról, az imádságról és az áldásról. A káté tartalma visszavisz bennünket az élet döntő kérdéseihez. A Tízparancsolat arra ad választ, hogy mi a helyes, és mi a rossz. A hitvallás arra a kérdésre válaszol, hogy kicsoda az Isten, és hogy mi jót tett és tesz velünk. Az Úrtól tanult imádság és a szentségek ahhoz az erőforráshoz irányítanak bennünket, ahonnan töltekezve képesek lehetünk a hit és a szeretet útján járni.- Milyen volt újrafogalmazni ezeket az örök érvényű hittételeket?- Négy szóval tudnám jellemezni: lebilincselő, nehéz, tanító és vidám. Nagyon sokszor olvastam már Luther Kis kátéját, és mindig találtam és találok benne valami újat, ami éppen megérint és elgondolkodtat. De nemcsak a tartalma fog meg, hanem Luther nagyon világos és egyszerű fogalmazása. Meg vagyok győződve ugyanis arról, hogy egy teológus számára a legnehezebb éppen az egyszerű fogalmazás. Ennek bizonyítására elég néhány teológiai könyvet fellapozni... Amikor elkezdtem írni a kátét, magam is szembésültdn ezzel. Sók álmatlan éjszakát okoztam magamnak azzal a törekvésemmel, hogy minél világosabban és egyszerűbben fogalmazzam meg gondolataimat. Amikor aztán elkészült a nyers szöveg - ennek elkészítését kaptam feladatul püspöktársaimtól -, egy munkacsoportban még tovább csiszoltuk az egyes részeket. Nagyon jó volt együtt dolgozni, rengeteget vitatkoztunk, de a hangulat mindvégig jó maradt.- Milyen volt az új káté fogadtatása az egyháztagok és a teológusok között?- A püspöki konferenciától és a zsinattól is pozitív visszajelzéseket kaptam. A káté tartalmi részét hamar elfogadták. A nyelvezete azonban többeket vitára indított. Egy ilyen káté megfogalmazásánál vajon aí tradicionális teológiai kifejezéseket érdemes használni, mint a bűn, kegyelem, Krisztus, Szentlélek stb., vagy a piaci igényeket jobban figyelembe véve „szabadabb és könnyebb” szókinccsel élni? Jó és nehéz kérdések... Miután az új káté megjelent, minden finn otthonba küldtünk egy ingyenes példányt, ahol legalább egy evangélikus lakik. Mivel az 5 milliós lakosság 85%-a evangélikus, ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy szinte minden finn család megismerkedhetett a kátéval. Ennek következtében a megjelenés után egyfajta „kátéiéiban” élt az egész ország. Nem- csa^a gvüíekeíeleinkben beszéltek róla, halmija iskolákban, a világi sajtóban és imtijikahelyeken is. Három év távlatából az<*tban azt a kérdést is fel kell temünk, hogy a hatása vajon csak átmeneti volt, vagy hosszabb ideig is fenntartja az érdeklődést az emberek között. Végső soron a maradandó hatást a gyülekezeteink munkájában és híveink egyéni életében lehet majd reménység szerint érzékelni.- Mondhatjuk azt, hogy az új káté betöltötte a hozzá fűzött reményeket?- A visszajelzések alapján mindenképpen, bár érdekes, hogy a gyülekezeti tagok pozitívabban értékelték, mint az egyház munkatársai. Az a világ, amelyben élünk talán mégsem olyan közömbös és istentelen, amilyennek sokszor mondjuk. A modem ember is éhezi az evangéliumot. Az pedig különösen nagy öröm számomra, hogy már több nyelven is megjelent ez a kiadvány. Ez mindenképpen reménységgel tölt el. Ilyen széles körű érdeklődésre egyáltalán nem számítottunk. Kívánom a kedves magyar olvasóknak is, hogy az új káté hasznos útmutató legyen a hit és a szeretet útján való vándorláshoz. Joób Máté A Luther Kiadó közleménye Az interjúban említett könyv magyar kiadása, Káté — Evangélikus-keresztyén hitünk rövid összefoglalása címmel a húsvét utáni hetekben készül el 160 000 példányban, és az esperesi hivatalokon keresztül jut el a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteihez. A gyülekezeti lelkészeket kértük arra, hogy a helyi terjesztésben legyenek segítségünkre. Bízunk benne, hogy az együttműködés révén a káté Magyarországon is ingyenesen eljuthat minden olyan otthonba, ahol legalább egy evangélikus lakik. Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra - Székesfehérvár, június 27-28. Honnan jövünk? Paks - Csömör - Orosháza A legutolsó országos evangélikus találkozót Orosháza szervezte, s mint az akkor aktívan szerepet vállalók egyike kaptam meg a kedves és megtisztelő feladatot, hogy egy rövid történeti visszatekintéssel segítsem a mostani találkozó előkészítését. A felkérésnek szívesen teszek eleget, mert még mindig kedves emlékként él a szívünkben, lelkűnkben a 2001-es orosházi találkozó minden izgalma és gyönyörűsége. Az I. országos találkozóra Pakson ke rült sor 1997 augusztusában. Tartalmát „Az egyház jövője és a jövő egyháza ” jelszó határozta meg, és biztató módon hangzott az ige: „Krisztus közöttetek van!" Éppen akkor nagyon is aktuális volt a bátorítás, mert a múlt árnyéka odavetült az akkori jelenre, és a kezdeti lelkesedés után többen elbizonytalanodtak. A kezdeti - a 90-es évek elején érzékelt - lelkesedés abban mutatkozott meg sok helyütt, hogy a rendszerváltás után olyanok is megjelentek a templomokban, és szerepet vállaltak gyülekezetekben, akiket korábban nemigen lehetett látni az egyházban. Az 1994-es választások után azonban hirtelen elmaradtak a templomok padjaiból és a korábban vágyott szolgálatokból. Az addig is hűek - látva az eseményeket - szintén elbizonytalanodtak. Ezért is éreztük hangsúlyosnak a találkozó üzenetét: az egyháznak van jövője, és a jövőnek is lesz egyháza. A II. országos találkozónak 1999-ben Csömör adott otthont. A „Nyitott ajtót adtam eléd!" jelszónak is megvolt (és még mindig megvan) a nagyon határozott és konkrét üzenete, hiszen az előző korszakban (1945-től) az egyház és munkásai beszorultak a templom falai közé, s meglehetősen szűk keretek között gyakorolhatták a hitüket, építgethették a gyülekezetei. Természetesen volt ennek ,jó” oldala is, hiszen kisebb volt a teremtett világért érzett felelősség, sokkal mérsékeltebben kellett megélni a Krisztustól kapott küldetéstudatot. A csömöri találkozó azt akarta a szívünkre helyezni: íme, itt a nyitott ajtó, ki kell lépni a világba, hogy küldetésünket beteljesítsük! Persze a nyitott ajtó a korábban kívül maradottaknak is hívogató üzenetet rejtett, arra biztatva őket, hogy lépjenek be a krisztusi élettérbe. Nagyszerű isteni ajándék volt a III. országos evangélikus találkozó megrendezésének a lehetősége Orosházán, a millennium záróévében. Mt 9,5-ből került elő hosszas keresés után a találkozó igéje: „Kelj fel, és járj! " Az országos egyház és a gyülekezet vezetőivel, munkatársaival óriási felkesedéssel szerveztük a találkozót, amire szívesen emlékszünk vissza ma is. Öröm volt a szervezés ideje s maga az együttlét is, melyen hatalmas és lelkes gyülekezet jött össze. Most fordítsuk a figyelmünket a IV. országos evangélikus találkozó felé. Üzenete napjainkban különösen is aktuális: „ Gyógyulást a világnak!" Szép a hívogató plakát, jó a vendéglátó város földrajzi helyzete, kellő látványosságot kínál, feltehetően tartalmas lesz a program is. Örömmel készülünk Székesfehérvárra. Mint volt szervező, szeretettel fordulok minden kedves gyülekezeti elnökséghez, presbitériumhoz, hogy pontos, lelkes odafigyeléssel segítsék a fehérvári szervezők és az országos felelősök munkáját a kért jelentkezési határidő (május 15.) betartásával, valamint imádsággal, hogy Isten áldja meg ezt a találkozót is. Ribár János I
