Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-20 / 16. szám

Fotó: Bottá Dénes Bu dahegyvidéki évfordulók (Folytatás az 1. oldalról.) „Kezdetben volt Budavár” - utalt a két gyülekezet egykori, szorosabb össze­tartozására Bence Imre budavári lelkész, majd így folytatta: „Mára a körülmények megváltoztak, de van egy biztos pontunk, Jézus Krisztus, aki tegnap, ma és mind­örökké ugyanaz.” Ezután - a budahegy­vidéki református gyülekezetből - dr. Szilágyi Sándor presbiter, a pesthidegkúti evangélikus gyülekezet nevében pedig Dobó György szólt az ünneplő budahegy- vidékiekhez. Kedves szavakkal köszöntötték a je­lenlévőket a német és a finn testvérgyü­lekezetek képviselői is, Eva Schmidt Schrobenhausenből, valamint Sakari Vuorinen lelkész Tuusulából. (Éva Schmidt ajándékot is hozott, egy 1534­es Luther-Biblia fakszimile kiadását.) „Az Útmutató reggeli igéjének és a mai alkalomnak is a hálaadás a tartalma. Há­lánkat, mosolyunkat, könnyeinket, mindazt, amit érzünk, most nem kell, nem szabad elrejtenünk” - kezdte Zsid 13,16 alapján tartott záró áhítatát Bács­kai Károly, a gyülekezet lelkésze. A mai napon a gyülekezet nemcsak múltjára fi­gyel, és jelenének örvendezik, hanem a jövő felé is fordul. Feladata továbbra is a Krisztussal és egymással való közösség, a jó cselekvése, egymás vállalása, mert ebben gyönyörködik az Isten. A gyülekezet jubileumi megemléke­zése a másnapi istentisztelettel zárult, amelyen D. Szebik Imre püspök hirdette Isten igéjét. Gazdag Zsuzsanna Megújulás és emlékezés Parókia- és emléktábla-szentelés Kemenesmagasiban Megható ünnepséget szerveztek ápri­lis 13-án - virágvasárnap délután - a Vas megyei Kemenesmagasiban. A bensőséges alkalmon felújított paróki­ájáért és egykori lelkésze, Tóth Sándor 35 éven át (1943—1978-ig) tartó szolgá­latáért adott hálát a gyülekezet. A megemlékezés a templomban kezdő­dött, ahol Ittzés János püspök Fii 2,5-11 alapján hirdette Isten igéjét. Az istentisz­teleti liturgiában a helyi lelkészek - Ko­vács Imre és Kovácsné Tóth Márta - is részt vettek, majd Guóth Emil felügyelő vezetésével rövid közgyűlésre került sor. Köszöntőjében elmondta, hogy egykori lelkészük, Tóth Sándor akkor élt közöt­tük, amikor a hatóságok elvárták tőlünk, hogy világi hatalmasságokat szolgál­junk. Szegény ember volt, aki ebben is sorsközösséget vállalt a falu lakóival. Töretlen hittel és szeretettel szolgált kö­zöttük. Sokan élnek ma is a községben, akik munkája révén növekedhettek hitük­ben. Ennek eredménye, hogy az utókor egy emléktáblát helyezett el a megújult parókia homlokzatán. Köszönő szavakat mondott a néhai lelkész lánya, Tóth Márta (aki csak név­rokona a helyi lelkésznőnek), dr. Sólyom Jenő professzor felesége is. Kiemlte: édesapja ma bizonyára tiltakozna az em­léktábla ellen. Úgy vélte, a gyülekezet tagjai akkor emlékeznek méltóképpen egykori lelkészükre, ha a hitben és a sze- retetben erősödnek. Szavait követően három leánya egy kórusmü éneklésével tette még emlékezetesebbé az alkalmat. Kiss Judit gyülekezeti munkatárs az egykori hittanos nevében mondott ver­set, majd Kovács Imre ismertette a paró­kia felújításának menetét. Ebből meg­tudhattuk, hogy valamikor csak vizes, mocsaras területre lehetett építeni a lel­készlakást. A végleges renoválás három ütemben valósult meg. Először állag­megóvási munkálatokat végeztek, majd kívülről és végül belülről újították fel az épületet. A rekonstrukció mintegy 3 mil­lió forintba került, amelynek csaknem a felét állami támogatásból, a többit gyü­lekezeti forrásból fedezték. Az ünneplő gyülekezet a megújult pa­rókia elé vonult, ahol a püspök leleplez­te az emléktáblát. A megemlékezészáró­akkordjaként a helyi ének- és citerazene- kar muzsikált. Menyes Gyula Rádiós nívódíjat kapott hittudományi egyetemünk tanára A rádiós ismeretek alaptantervében végzett szakértői munkájáért, a rádiós újság­írói tanfolyamok és képzések magas szintű előadói munkásságáért, valamint a „Tetten ért szavak" című műsorában a szép magyar beszéd népszerűsítéséért rádi­ós nívódíjban részesült dr. Balázs Géza, hittudományi egyetemünk retorikatanára, az ELTE docense. Evangélikus Élet — ..........-.............2Q$-.APRILIS 20-3-oldal fi ' Finn káté - magyárul Hamarosan mindannyian kezünkben vehetjük azt a kiadványt, amely remény­ség szerint segítséget jelenthet egyéni és közösségi hitéletünk gyakorlásában. A három éve Katekismus (Káté) címen finnül megjelent könyvet a Finn Evangéli­kus Egyház és a Magyarországi Evangélikus Egyház támogatásával magyarul is kiadják. A kötet korábban már megjelent angol, német, orosz, svéd, kínai, észt és latin nyelven. Ebből az alkalomból kérdeztük Eero Huovinen helsinki püspököt, aki a szerkesztőbizottság munkáját vezette. — Tudomásom szerint a finn egyházban 1948-ban készült utoljára olyan mű, amely a hívek számára röviden és érthe­tően összefoglalta az evangélikus ke­resztény hit lényegét Hogyan fogal­mazódott meg az igény egy új össze­foglaló munka megjelentetésére?- Az új káté iránti igény egyszerre volt teológiai és gyakorlati jellegű. Gyüleke­zeti tagjaink már nem na­gyon ismerték az 1948-ban megjelent tanításunkat. Igaz ugyan, hogy keresz­tény hitünk tartalma nem változott az évtizedek alatt, mégis úgy éreztük, hogy szükség lenne egy új össze­foglaló munka megírására. Nyelvi szempontból min­denképpen kívánatos volt a megjelentetése, de az utób­bi évtizedek intenzív Lu- ther-kutatása is inspirálta ezt a szándékunkat. Az új káté - ahogyan mi itt, Finnországban hívjuk - szerkezeti és tartalmi szem­pontból is vissza kívánt térni Luther Márton Kis kátéjá­hoz, annak hármas felosztá­sához: Isten a világminden­ség teremtője és egyben minden ember Atyja. Jézus Krisztus által megszabadí­tott bennünket a bűn és a ha­lál hatalmától. Szentlelke ál­tal Krisztus kegyelmének részeseivé tesz minket, és felruház bennünket a felebaráti szeretette és jó cselekedétekre. Tartalmi szempontból is követi Luther Kis kátéját: a Tízparancsolat, az Apostoli hitvallás és az Úrtól tanult imádság ma­gyarázata található meg benne, majd eze­ket követi a szentségekről szóló rész. Ez minden egyház közös kincse! Az új káté­ban még szerepel egy-egy rövid magyará­zat a Szentírásról, a gyónásról, az imád­ságról és az áldásról. A káté tartalma visszavisz bennünket az élet döntő kérdéseihez. A Tízparan­csolat arra ad választ, hogy mi a helyes, és mi a rossz. A hitvallás arra a kérdésre válaszol, hogy kicsoda az Isten, és hogy mi jót tett és tesz velünk. Az Úrtól tanult imádság és a szentségek ahhoz az erőfor­ráshoz irányítanak bennünket, ahonnan töltekezve képesek lehetünk a hit és a szeretet útján járni.- Milyen volt újrafogalmazni ezeket az örök érvényű hittételeket?- Négy szóval tudnám jellemezni: le­bilincselő, nehéz, tanító és vidám. Na­gyon sokszor olvastam már Luther Kis kátéját, és mindig találtam és találok benne valami újat, ami éppen megérint és elgondolkodtat. De nemcsak a tartal­ma fog meg, hanem Luther nagyon vilá­gos és egyszerű fogalmazása. Meg va­gyok győződve ugyanis arról, hogy egy teológus számára a legnehezebb éppen az egyszerű fogalmazás. Ennek bizonyításá­ra elég néhány teológiai könyvet fel­lapozni... Amikor elkezdtem írni a kátét, magam is szembésültdn ezzel. Sók ál­matlan éjszakát okoztam magamnak az­zal a törekvésemmel, hogy minél világo­sabban és egyszerűbben fogalmazzam meg gondolataimat. Amikor aztán elké­szült a nyers szöveg - ennek elkészítését kaptam feladatul püspöktársaimtól -, egy munkacsoportban még tovább csiszoltuk az egyes részeket. Nagyon jó volt együtt dolgozni, rengeteget vitatkoztunk, de a hangulat mindvégig jó maradt.- Milyen volt az új káté fogadtatása az egyháztagok és a teológusok között?- A püspöki konferenciától és a zsi­nattól is pozitív visszajelzéseket kaptam. A káté tartalmi részét hamar elfogadták. A nyelvezete azonban többeket vitára in­dított. Egy ilyen káté megfogalmazásá­nál vajon aí tradicionális teológiai kifeje­zéseket érdemes használni, mint a bűn, kegyelem, Krisztus, Szentlélek stb., vagy a piaci igényeket jobban figyelem­be véve „szabadabb és könnyebb” szó­kinccsel élni? Jó és nehéz kérdések... Miután az új káté megjelent, minden finn otthonba küldtünk egy ingyenes példányt, ahol legalább egy evangélikus lakik. Mivel az 5 milliós lakosság 85%-a evangélikus, ez gyakorlatilag azt jelen­tette, hogy szinte minden finn család megismerkedhetett a kátéval. Ennek kö­vetkeztében a megjelenés után egyfajta „kátéiéiban” élt az egész ország. Nem- csa^a gvüíekeíeleinkben beszéltek róla, halmija iskolákban, a világi sajtóban és imtijikahelyeken is. Három év távla­tából az<*tban azt a kérdést is fel kell temünk, hogy a hatása vajon csak átme­neti volt, vagy hosszabb ideig is fenn­tartja az érdeklődést az emberek között. Végső soron a maradandó hatást a gyü­lekezeteink munkájában és híveink egyéni életében lehet majd reménység szerint érzékelni.- Mondhatjuk azt, hogy az új káté betöltötte a hozzá fűzött reményeket?- A visszajelzések alapján minden­képpen, bár érdekes, hogy a gyülekezeti tagok pozitívabban értékelték, mint az egyház munkatársai. Az a világ, amely­ben élünk talán mégsem olyan közöm­bös és istentelen, amilyennek sokszor mondjuk. A modem ember is éhezi az evangéliumot. Az pedig különösen nagy öröm szá­momra, hogy már több nyelven is meg­jelent ez a kiadvány. Ez mindenképpen reménységgel tölt el. Ilyen széles körű érdeklődésre egyáltalán nem számítot­tunk. Kívánom a kedves magyar olva­sóknak is, hogy az új káté hasznos útmu­tató legyen a hit és a szeretet útján való vándorláshoz. Joób Máté A Luther Kiadó közleménye Az interjúban említett könyv magyar kiadása, Káté — Evangélikus-keresz­tyén hitünk rövid összefoglalása cím­mel a húsvét utáni hetekben készül el 160 000 példányban, és az esperesi hi­vatalokon keresztül jut el a Magyaror­szági Evangélikus Egyház gyülekeze­teihez. A gyülekezeti lelkészeket kértük arra, hogy a helyi terjesztésben legyenek segítségünkre. Bízunk ben­ne, hogy az együttműködés révén a káté Magyarországon is ingyenesen eljuthat minden olyan otthonba, ahol legalább egy evangélikus lakik. Készülünk a IV. országos evangélikus találkozóra - Székesfehérvár, június 27-28. Honnan jövünk? Paks - Csömör - Orosháza A legutolsó országos evangélikus találkozót Orosháza szervez­te, s mint az akkor aktívan szerepet vállalók egyike kaptam meg a kedves és megtisztelő feladatot, hogy egy rövid történe­ti visszatekintéssel segítsem a mostani találkozó előkészítését. A felkérésnek szívesen teszek eleget, mert még mindig kedves emlékként él a szívünkben, lelkűnkben a 2001-es orosházi találkozó minden izgalma és gyönyörűsége. Az I. országos találkozóra Pakson ke rült sor 1997 augusztusában. Tartalmát „Az egyház jövője és a jövő egyháza ” jelszó határozta meg, és biztató mó­don hangzott az ige: „Krisztus kö­zöttetek van!" Éppen akkor nagyon is aktuális volt a bátorítás, mert a múlt árnyéka odavetült az akkori jelenre, és a kezdeti lelkesedés után többen elbizonytalanodtak. A kez­deti - a 90-es évek elején érzékelt - lelkesedés abban mutatkozott meg sok helyütt, hogy a rendszerváltás után olyanok is megjelentek a templomokban, és szerepet vállaltak gyülekezetekben, aki­ket korábban nemigen lehetett látni az egyház­ban. Az 1994-es választások után azonban hirtelen elmaradtak a templomok padjaiból és a korábban vágyott szolgálatokból. Az addig is hűek - látva az eseményeket - szintén elbizonytalanodtak. Ezért is éreztük hangsúlyosnak a találkozó üzenetét: az egyháznak van jövője, és a jövőnek is lesz egyháza. A II. országos találkozónak 1999-ben Csömör adott otthont. A „Nyitott ajtót adtam eléd!" jelszónak is megvolt (és még mindig megvan) a nagyon határozott és konkrét üzenete, hi­szen az előző korszakban (1945-től) az egyház és munkásai be­szorultak a templom falai közé, s meglehetősen szűk keretek között gyakorolhatták a hitüket, építgethették a gyülekezetei. Természetesen volt ennek ,jó” oldala is, hiszen kisebb volt a teremtett világért érzett felelősség, sokkal mérsékeltebben kel­lett megélni a Krisztustól kapott küldetéstudatot. A csömöri ta­lálkozó azt akarta a szívünkre helyezni: íme, itt a nyitott ajtó, ki kell lépni a világba, hogy küldetésünket beteljesítsük! Persze a nyitott ajtó a korábban kívül maradottaknak is hívogató üzenetet rejtett, arra biztatva őket, hogy lépjenek be a krisztusi élettérbe. Nagyszerű isteni ajándék volt a III. országos evangélikus találkozó megrendezésének a lehetősége Oros­házán, a millennium záróévében. Mt 9,5-ből került elő hosszas keresés után a találkozó igéje: „Kelj fel, és járj! " Az országos egyház és a gyü­lekezet vezetőivel, munkatársaival óriási felkesedéssel szerveztük a ta­lálkozót, amire szívesen emlékszünk vissza ma is. Öröm volt a szervezés ide­je s maga az együttlét is, melyen hatalmas és lelkes gyülekezet jött össze. Most fordítsuk a figyelmünket a IV. orszá­gos evangélikus találkozó felé. Üzenete napjaink­ban különösen is aktuális: „ Gyógyulást a világnak!" Szép a hívogató plakát, jó a vendéglátó város földrajzi helyzete, kellő látványosságot kínál, feltehetően tartalmas lesz a program is. Örömmel készülünk Székesfehérvárra. Mint volt szervező, szeretettel fordulok minden kedves gyü­lekezeti elnökséghez, presbitériumhoz, hogy pontos, lelkes oda­figyeléssel segítsék a fehérvári szervezők és az országos felelő­sök munkáját a kért jelentkezési határidő (május 15.) betartásával, valamint imádsággal, hogy Isten áldja meg ezt a ta­lálkozót is. Ribár János I

Next

/
Oldalképek
Tartalom