Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-04-20 / 16. szám
68. ÉVFOLYAM 16. SZÁM 2003. ÁPRILIS 20. HÚSVÉT ÜNNEPE ÁRA: 135 Ft A TARTALOMBÓL Húsvéti triptichon Finn káté - magyarul Déli kerületünk hiteles tükre Fókuszban: a másvilág Nemzetiségi oldal Éledő remények Kikindán Gáncs Aladár „Bízzatok! Él! Feltámadott!” Tavaszi hangulatban ülök a temetői pádon. Körülöttem minden szép, mert minden él. Sőt minden a tavaszt, a feltámadást hirdeti. Tavasz van, és tavasszal valahogy minden szebbnek látszik. Jobban megy a munka is, és könnyebb egymásra mosolyogni, egymást elhordozni, szeretni. Tavasszal még a halálról is könnyebb beszélni. A daloló madarak, a szirmaikat bontogató, csodás színekben parádézó virágok elhódítják a szemeket és szíveket... Úgy tűnik, hogy a tavasz el tudja venni még a halál keserűségét is, szinte megcáfolja, hogy a halál lenne a mindenható úr, és a sírgödör lenne a végállomás. De húsvét ünnepe jóval többet mond ennél. A tavasz elbűvölő szépsége sem tudja ugyanis elmondani azt, amire a múlandó embernek szüksége van: az örök élet evangéliumát. Nagycenken járva elgondolkoztatott a temető felirata: „Krisztus feltámadott”. Igen, ebből kell kiindulni, amikor a húsvét üzenetét keressük. A húsvét nem egyszerűen a „feltámadás” ünnepe, de nem is a „tavaszé”. Hiszen minden egyházi ünnepünk megüresedik, ha Krisztust kihagyjuk belőle. A feltámadást sokféleképpen lehet értelmezni, például úgy, hogy „meghalok, de gyermekeimben, unokáimban tovább élek”. A „tavasz” is gyönyörű évszak, de csupán a természet körforgásának egy állomása. Virágzás - majd hervadás. „Elszárad a fű, elhervad a virág... ” (Ezs 40,7) A húsvét nem egy emberi eszme, gondolat vagy vágyálom napja, mivel történeti alapja van. Nem az „ember” feltámadását, nem a természet megújulását ünnepeljük - hanem Krisztus feltámadását. A déli harangozást is lehet többféleképpen magyarázni. A gyomor embere azt mondja: „Húzzák a levesnótát.” Hasonlóképp sokan azt gondolják, hogy a húsvét a kirándulás, tojásfestés, locsolás, evés-ivás napja. Mindez lehet szép dolog, de a lényeget eltakarja. Maga a húsvét szó is tehet erről, mert csupán a testi evésre tereli gondolatainkat. Jézus önmagáról mondja: ..Én vagyok a feltámadás és az élet. ” (Jn 11,25) Saját feltámadása a döntő igazolása annak, hogy van feltámadás. Ami kétezer éve történt, az nem csupán a régmúlt csodálatos pillanata. Sokkal döntőbb, hogy ő ma is él. Persze a hívő embert nemcsak a húsvéti evangélium győzi meg Jézus valóságáról, hanem a velejáró, Igében, imádságban elő keresztény naponta megtapasztalja, hogy Jézus él, vagyis megszólíthatom őt, Igéjében válaszol, vezet, irányít. Fiatal jogász fekszik a betegágyon. Szenvedése közben fulladási rohamai vannak. Újra meg újra orvosért kiált. Majd többször kéri, hogy olvassák fel neki lKor 15,26 versét a Bibliából: „Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál. ” így találkozik a halál borzalma és az Igébe kapaszkodó hit Zwingliről, a nagy reformátorról jegyezték fel, hogy amikor 1531-ben a kappeli csatában megsebesült, és lezuhant a lováról, társai odasiettek hozzá. Már alig volt ereje, de suttogva is elmondta az igét: ,JVe féljetek azoktól, akik a testet ölik meg, hiszen a lelket nem tudják megölni. ” (Mt 10,28) Ugyanezt mondja nagyon szépen és személyesen a Niceai hitvallás utolsó mondata is: „várom a halottak feltámadását és az eljövendő örök életet”. I „Mert lám egyszer találkozott Valaki - örök hála érte Istennek kit a halál éppúgy előfogott és megfojtott, mint más halandót, ámde a nagy tusában maga a halál kénytelen meghalni, a megölt Krisztus pedig győz örök életre. ” Luther Márton: Jer, örvendjünk keresztyének! (Szabó József fordítása) Áldó hatalmak oltalmába rejtve Budahegyvidéki évfordulók Hálaadásra és emlékezésre hívott április 12-én a budahegyvidéki evangélikus templom harangja. Az egyházközség egész napos ünnepi program keretében emlékezett meg első lelkésze, Danhauser László beiktatásának 60. és az önálló gyülekezetté válás 50. évfordulójáról. f,Isten áldó közelsége az alapja annak, hogy él a gyülekezet, és annak is, hogy ebben a szép környezetben most együtt lehetünk” - köszöntötte a megjelenteket dr. Müller Miklós felügyelő. Fél évszázad Isten kezében A nap folyamán rövid előadásokon keresztül ismerkedhettünk meg a gyülekezet múltjával és jelenével. Budahegyvidék a múlt század közepéig a budavári gyülekezethez tartozott, de az egyházközség tagjaiban már régóta élt az önállósodás utáni vágy. 1934-ben konkrét javaslatot is tettek egy budahegyvidéki templomépítő egyesület létrehozására. Terveikben templom, iskola, kultúrterem és lelkészlakás építése szerepelt. A gyülekezet saját istentiszteleti helyének megszerzéséig folyamatosan „vándorolni” kényszerült. Elsőként a Németvölgyi úti elemi iskola ebédlőjében jöttek össze a közösség tagjai. Az első budahegyvidéki istentiszteletet Glatz József vallástanító-lelkész tartotta 1936. április 14-én. Budahegyvidék első 1943. január 10-én beiktatott - lelkésze Danhauser László volt. A nehéz háborús évek után, 1949-ben a Tartsay Vilmos utca 11. alatt sikerült a gyülekeződ alkalmaknak megfelelő villaépületet találni. Az itt kialakított kápolnát 1951. szeptember 2-án szentelte fel Dezséry László püspök. 1953. január 11-én ünnepi közgyűlésen olvasták fel azt a határozatot, amely kimondta a Budahegyvidéki Evangélikus Egyház- község önállóságát. A gyülekezet saját templomának megépülése azonban még sokáig váratott magára. D. Szebik Imre püspök 1998. november 21-én tette le az alapkövet, majd két és fél évvel később, 2001. április 7-én szentelte fel a Benczúr László Ybl-díjas építész tervei szerint épült új templomot. Az elmúlt ötven esztendő krónikáját foglalja össze - az ünnepségen bemutatott - „A budahegyvidéki evangélikus gyülekezet története” című igényes kiadvány is, mely Kerekes Tituszné és Kézdy Pál jegyző munkája. Hálaadás énekszóval Budahegyvidék evangélikus közössége méltó módon emlékezett meg nemcsak a gyülekezet, hanem szeretett kántora és karnagya életéről és munkásságáról is. Rezessy László - kisebb megszakításokkal - 1936-1996 között állt az általa alapított gyülekezeti énekkar élén. Az egyházközség saját kiadásában megjelent „Rezessy László-emlékkönyvet” dr. Mohr Tamás tiszteletbeli presbiter írta és szerkesztette. A zenei mellékletet Csorba István állította össze. Az ünnep fényét tovább emelte Győri Noémi kántor szép orgonajátéka, illetve az általa vezényelt liturgikus kórus, valamint a Hikisch Zoltán vezette gyülekezeti énekkar szolgálata is. Testvéri közösségben Ezen a szép napon a köszöntések sora sem maradhatott el. Elsőként dr. Mitnyan György, a XII. kerület polgármestere kapott szót, majd Szeve- rényi János esperes üdvözletét olvasták fel. A nyolcvanadik születésnapját ünneplő szomszéd, az idősebb testvér jókívánságait hozta a városmajori katolikus gyülekezetből Lambert Zoltán esperes-plébános. (Folytatás a 3. oldalon.) Dies Academicus Hagyományteremtő céllal akadémiai napot tartottak április 9-én hittudományi egyetemünkön. Az egész napos rendezvérysorozattal az intézmény egykori professzorai - Jánossy Lajos és Muntag Andor - emléke előtt tisztelegtek a meghívott előadók és a résztvevők. A jeles eseményen került sor Varga Gyöngyi és Béres Tamás doktorrá avatására, illetve ifj. Fabiny Tibor, Szabó István és Zsengellér József habilitációs oklevelének átadására is. (Az akadémiai napról készült részletes beszámolónkat jövő heti számunkban közöljük.) Bottá Dénes Felvétele
