Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-04-13 / 15. szám

10. oldal 2003. ÁPRILIS 13. Evangélikus Élet Fóti kántorvizsga ­örömökkel és reménnyel A fóti Mandák Otthon egyik legszebb és legfontosabb eseménye minden év­ben a kántorvizsga. így éreztük ezt most is, április 5-én, a téli kántorkép­ző tanfolyam 20. szombatján. Közel negyvenen jöttek el, szülők, testvérek, nagyszülők és barátok, hogy részesei legyenek annak az örömnek, amit az orgonistahallgatók muzsikálása nyújt. Öröm és megtiszteltetés számunkra az, hogy munkánkat ilyen nagy érdeklő­dés és támogatás kíséri. Jóleső érzés tud­nunk, hogy egy létező közösség áll a kántorképző intézet mögött - mondta bevezetőjében Bence Gábor igazgató. A tanfolyamon a hallgatóknak Bence Gábor és Kardos Anna tanította a szol­fézst és a zeneelméletet, Győri Noémi himnológiát és éneket, Németh Csaba pedig orgonaismeretet oktatott. Karveze­tési órákat dr. Balás István, a Mandák kórus vezetője adott. A hangszeres okta­tás minőségét a fiatal tanárok felkészült­sége, muzikalitása és rokonszenves em­pátiakészsége biztosította Németh Csaba, Simon Barbara és Botos Judit személyé­ben. A 26 hallgatóból 11-en játszottak a bemutatón, majd a vizsgán ketten segéd­kántori bizonyítványt, ketten kántori bi­zonyítványt és négyen kántori oklevelet kaptak. A vizsgabizottság meghívott tagjai - dr. Finta Gergély és Wulfné Kinczler Zsuzsa egyházzenészek - a jelöltek fel- készültségét nemcsak az általuk válasz­tott müvek előadása alapján értékelték, hanem egy-egy másik korái eljátszását is kérték tőlük. Nagy öröm volt itt lenni, és a magas színvonalon folyt oktatásról teljes képet szerezni. A hallgatók közül sokan az or­szág legtávolabbi helyeiről utaztak Fótra hétről hétre, hogy az órákon felkészülten vegyenek részt, hogy az Orgonaiskola darabjaitól hosszú évek során eljussanak J. S. Bach és C. Franck műveinek elját­szásáig. Nagyon sok áldozatot hoztak. A kitartó gyakorlás, a szombatokról való lemondás meghozta gyümölcsét - érté­kelte dr. Finta Gergely a tanárok és a hallgatók munkáját. Blaubacher József a Koráliskolából játszott. Szépen megfogalmazott korálo- kat hallottunk Babinyec Györgyitől, Bazsik Zsuzsától, Maródi Erzsébettől, Láng Emesétől és Magyar Zoltántól. Pusztahelyi Anna korálelőjátékot adott elő. A lámpaláz a kezdőknél néha-néha még hallható volt. A sok gyakorlás utáni igyekezet azonban elismerést érdemel. Kolba Hajnalka és Antal Krisztián J. S. Bach kis prelódiumai közül választott orgonaművet. Trajtler Dóra C. Franck Miniatűr darabjával, Holpert Enikő pe­dig F. Mendelssohn D-moll szonátájának finálé tételével hívta fel magára a figyel­met. A hallgatók bemutató játéka után a vizsgadarabok előadása következett. A növendékek mindannyian jelest, il­letve dicséretes jelest kaptak. Klein Bog­lárka és Máté Anita szép muzsikálással segédkántori bizonyítványt kapott. Illés Adél és Molnár Lilla játékához a vizsga- bizottság külön is gratulált, ők kántori bizonyítványt szereztek. Négyen vehet­tek át kántori oklevelet: Somogyi Anna D. Buxtehude C-dúr prelúdium, fúga és ciacona müvét sokszínű technikával adta elő; Horváth Bálint játéka. J. S. Bach D- moll triószonátájának I. tételével a ka­marazenélés hangulatát idézte; Kósza István a romantika zenei szépségéből adott ízelítőt C. Franck H-moll prelúdiu­mának előadásával; Mekis Péter pedig c- moll hangnemű darabokat mutatott be sok-sok karakterrel és színnel. Az intézet az oklevelek mellé ajándékként kottákat is ajándékozott. Finta Gergely mint a vizsgabizottság elnöke megköszönte Bence Gábor igaz­gató és minden orgonatanár munkáját, és azt kívánta, hogy a továbbiakban is ilyen tehetséges hallgatókkal, ilyen intenzitás­sal ugyanilyen eredményeket érjenek el. A vendégkönyv egyik lapján a 69. zsoltár igeverse áll: „Ti, Istent keresők, ébredjen szívetek!” Nagy biztatást és erőt adhat ez a jövőben az új kántorok­nak, a kántori szolgálatot végzőknek. Trajtler Gábor zeneigazgató számára azonban a vizsganap öröme és Isten igé­je azt is jelenti, hogy az általa egykor megálmodott Fóti Kántorképző Intézet ma az egyház gazdagodásának zenei te­hetségekkel bővelkedő forrása. Kovács László lelkész a záró áhítat per­ceiben a 33. zsoltár és a 67, dicséret üzene­tével bocsátotta el a megjelenteket: - Ne feledjük sohasem, hogy mindent a teremtő Istentől kaptunk, Ő segít meg, Ő oltalmaz minket. Jóságáért Övé a dicsőség! Tóthné dr. Gallyas Katalin A fóti Kántorképző Intézet nyári tanfolyamai 2003-ban Továbbképző tanfolyam: június 23-27. I. tanfolyam vezetője: Székács Judit, Bence Gábor június 30. hétfő - július 15. kedd (19 000 Ft) II. tanfolyam vezetője: Ecsedi Klára, Abajfy Nóra július 19. szombat - augusztus 2. szombat (18 000 Ft) III. tanfolyam vezetője: Kertész Botond augusztus 4. hétfő - augusztus 19. kedd (19 000 Ft) Jelentkezés levélben az alábbi címen: Evangélikus Kántorképző Intézet. 2151 Főt, Berda József u. 3. Új jelentkezők esetében lelkészi ajánlást kérünk. Jelentkezési határidő: 2003. május 10. ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. április 13. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V'., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cseiovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. HHHH 6. Bach: János-passió, dr. Harmati Béla; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; du. fél 4. gyermek-szeretetvendégség: VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cseiovszky Ferenc: VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. ifjúsági) Győri Tamás; XI., Né­metvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegy vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) D. Szebik Imre; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII. Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. II. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kis- templom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi, úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rá­kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri Já­nos Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs. Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. PALMARUM (VIRÁGVASÁRNAP) ÜNNEPÉN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekció­ja: Fii 2,5-11; az igehirdetés alapigéje: Jn 10,17-18(19-21). HETI ÉNEKEK: 209, 198. Összeállította: tszm Tóték Kőbányán Egy amatőr társulat előadásában te­kinthettük meg április 5-én a Kőbá­nyai Gyülekezet Kápolna Színpadán Örkény István Tóték című drámáját. Az előadók az Országút Társulat nevet viselik, mivel az egykori „or­szágúton”, a Margit körúti ferences plébánián tartják próbáikat. A cso­port nemcsak katolikusokból áll: re­formátusok és evangélikusok is játsza­nak, illetve játszottak a színjátszó körben, többek között - s talán illő is előrebocsátani - e sorok írója is... Az Országút Társulat tavaly lépett fel először Kőbányán, és örömmel tett ele­get a felkérésnek idén is. A nézőtér saj­nos nem bizonyult elég „kicsinek”, de aki ismeri az amatőrök életét, tudhatja, hogy a közönségszervezés nem tartozik az egyszerű feladatok közé. Ha azonban egy csoport ilyen komoly darabbal ké­szül, érdehíeá' több1 'előadást'íS^íáriaHla. Egy biztos, íhindázók, akik aznap este ott voltak, nem csalódtak. Be kell vallanom, hogy korábban so­hasem láttam, még csak nem is olvastam a Tótékat, így semmiféle előzetes vára­kozásom nem lehetett Örkény István hí­res darabjával szemben. Összességében nagy hatással volt rám mind az előadás, mind pedig a dráma, amely a Tót család és vendégük - a családot egrecíroztató, sérült idegrendszerit őrnagy - közös nap­jait mutatja be. A társulatnak nem volt célja, hogy szokatlan, különleges feldolgozásban tá­lalja a művet, a súlyt inkább a játékra he­lyezték. Jól megírt szövegkönyv eseté­ben nincs is szükség feltétlenül többre. Sőt, bizonyos értelemben talán meghit­tebbé is vált az előadás azáltal, hogy csakis az eredeti szövegre és a „színé­szekre” hagyatkozott, akik az amatőrség bájával is hatni tudtak a közönségre. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy ne lettek volna nagyon jók az ala- kitások. A szereplők némelyikéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, de a többieknek is voltak kitünően eltalált megnyilvánulásaik, amit az is bizonyí- HBtff hogy eg^ré ibbt&íőr1 líaÜatázött ne- -Vöté^-a közönségNorSibatt."‘‘‘ á Az amatőrök játékára gyakorta jellem­ző, hogy előadásaikban a jelenetek nem pörögnek olyan gyorsan, mint ahogyan azt az „igazi” színházakban megszokhat­tuk. Számomra azonban a lassabb ritmus­nak megvolt az a hozadéka, hogy alkal­mam nyílt - még „menetközben” - felfe­dezni a darab mélyebb összefüggéseit, összerakni a sokasodó mozaikdarabokat a háborúról (ezt nem lehetett nem aktuali­zálni), az önmagából kifordult világról, a szép számban előforduló neurózisokról és az ajánlott gyógymódokról. Ha van türelmünk ehhez a ritmushoz, ráébredhetünk, hogy talán jobb volna gyakrabban időt hagyni a földolgozásra, emésztésre. Eszembe jut, mikor egy lel­kész egyszer mondatonként hosszan meg-megállva mondta el a Miatyánkot, és egészen különleges élmény volt rá­döbbenni a sokat hallott szavak éppen megszólaló jelentésére. Egy színdarab is mélyebb tartalmakat tárhat fel, ha van időnk meghallani, meglátni mindazt, ami a színpadon történik. Ahogyan említettem, személyes szá­lak fűznek ehhez a csoporthoz, mivel több évig velük játszottam,''efe talán nem az elfőjgultság írátfá'lé'velem, hogy né­zőként sem volt nehéz megszeretni az Országút Társulatot. (Az újabb előadások időpontjairól a www.tar.hu/szinjatszo honlapon talál­hatnak információkat az érdeklődők.) Mády Erzsébet Az Izsóp illata Ha az ember még csak 12-13 éves vagy kicsivel több, és mégis hajlandó négy órát megállás nélkül buszozni, ha kész arra, hogy előadásról előadásra szinte megállás nélkül ro­hanjon - akkor ott valami nagyon fontos dologról lehet szó... Erről a nagyon fontos dologról szerettünk volna be­szélni és énekelni a Nagykanizsa környéki gyülekezetekben 2003. március 29-30-án. A pilisi evangélikusok ifjúsági kórusa, az Izsóp - az Izsópka gyermekénekkarral kiegészülve - meghívást kapott egy kétna­pos koncertsorozatra Nagykanizsára és környékére. Szomba­ton a gyékényesi és a surdi, vasárnap a nagykanizsai, sandi és nemespátrói gyülekezetek vendégszeretetét élvezhettük. Pilisen, Magyarország legnagyobb falusi gyülekezetében 1983 óta működik külön ifjúsági kórus. Tagjai több generáció óta cserélődnek. Ami mégis állandó: az evangélium ismereté­ből fakadó öröm és ennek megélése a ritmusban, illetve a több­szólamú éneklésben. A márciusi hétvégén ezt szerettük volna elénekelni és el­mondani. Tavaszi frissességet és lelkesedést vinni, az örömün­ket továbbadni. Az Alföld felső csücskéből a zalai és somogyi dombokig eljutva, a nagy távolságot legyőzve találkozhattak egymással fiatalok és idősebbek, kicsinyek és nagyok, éneklők és együtt éneklők. A fogadó gyülekezetek vendéglátásáért, komoly anyagi erő­feszítéséért, szeretetéért hálásak vagyunk. Nagyon jó volt együtt lenni. Buday Barnabás ...—~ é ' §m-------s ■ ...-..............I---------■ ti ■ : v-/,$ OR MOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Miért eszik, ha már nem is éhes? Az utcai plakátok, a képes magazinok azt sugallják, hogy a 21. század nőideálja karcsú, mint a nádszál, és egyetlen ki­lóval sem több az előírtnál. A magyar nők többsége nagyon sok fogyókúrás mód­szert kipróbál. Meg sem fordul a fejükben, hogy a koplalás olykor többet árt, mint használ. Álljon itt példaként Anikó története, aki végre rátalált a hatásos „gyógymódra”. Ötéves volt, amikor a szülei elváltak. A nagymamája gondoskodott róla. Anikó élete tökéletesnek látszott, egé­szen addig, míg középiskolába nem került. Akkor kezdőd­tek a bajok, amikor senki nem ment el a szülői értekezleté­re, és a karácsonyi ünnepélyen senki nem tapsolta meg a szerettei közül. Rozi néni, a nagymama, ugyanis súlyos be­tegen feküdt a kórházban, majd rövid időn belül meghalt. Anikó egyedül maradt. A szülei nem tartották vele a kap­csolatot, szórakozni sem járt. Jobb elfoglaltságot talált: egész nap a konyhaasztalnál ült és evett. Jólesően tömte magába a lekváros kenyeret, a sült húst és azt, ami éppen a keze ügyébe esett. Esténként fájt a hasa, hányingere volt, emiatt aludni sem tudott, és a szeme is karikássá vált. Nem volt kedve mosakodni, azt mondta, fölösleges kiöltöznie, úgysem kell már senkinek. Egyszer aztán mégis felkereke­dett. Orvostól orvosig járt. A májára gyanakodtak, majd a hormonrendszerére, végül pedig azt mondták, hogy keringé­si problémája van, ezért olyan kövér. Amikor már végképp kétségbeesett, rátalált egy újságcikkre. Azt olvasta: az Ormos Intézet alaposan kivizsgálja betegeit, hogy ismét teljes életet élhessenek. Örömmel újságolta barátnőjének, hogy itt egy újabb lehetőség, és esélyt adott a gyógyulásnak. Az Ormos Intézet folyosóján találkoztunk. Talán ha a szemei nem lettek volna könnyesek mesélés közben, akkor azt is gondolhatnám, hogy csak kitalálta az iménti történe­tet. Ült egy széken, és egy bajuszos fiú a kezét szorongatta. Anikó hetente egyszer jár kezelésre, és megtanult ismét örülni az életnek. Soha sem hitte, hogy egyszer majd rend­szeresen táplálkozik, és magas sarkú cipőt húz a lábára. Jó­zsival itt ismerkedett meg - a fiúnak a derekát gyógyítják -, de úgy érzik, most már meggyógyultak. Bizakodva és hittel tervezik a jövőjüket, mert azt gondolják, hogy csak így ér­demes: egészségesen élni. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 Fotó: Bottá Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom