Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-23 / 12. szám

10. oldal 2003. MÁRCIUS 23. Zászló és evangélium Baracskán A Baracskai Országos Büntetés-végrehajtási Intézet és az Annamajor Kft. fenn­állásának 50. évfordulója alkalmából Fejér megye közgyűlése csapatzászlót ado­mányozott a börtön személyi állományának. Az ünnepélyes alkalmat március 17-én tartották, melyen jelen volt dr. Bárándy Péter igazságügy-miniszter is. A csapatzászlót Szabó Gábor, a Fejér megyei közgyűlés elnöke adta át Földi István ezredesnek, a börtön parancsnokának, majd az egyházak és a zsidó hitközség képviselői mondtak áldást a jelkép előtt. Szokatlan helyszínen és szokatlan apropóból hirdette tehát az evangéliumot az egyházunkat képviselő Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházke­rület püspöke. Beszédében az őrzéssel megbízottak szívére helyezte, hogy emberi szemszögből a rácson túl élő emberek valóban jogos büntetésük idejét töltik, de ne felejtsük el, hogy Isten előtt minden ember bűnbocsánatra szorul. Ezekben a napok­ban, a böjti időszakban a világ kereszténysége Jézus szenvedésére emlékezik, és fel­támadásának ünnepére készül, amelyben a bűntől való váltságunkat ünnepeljük. Er­ről szól egy ősi böjti énekünk is, ami ezen a csapatzászló-átadási ünnepen is időszerűnek tűnhet: Királyi zászló jár elől, keresztfa titka tündököl... A püspök arra kérte az intézmény személyi állományát: ne csak őrizzék, hanem neveljék is a fogva tartottakat, így segítve őket abban, hogy szabadulásuk után visszatalálhassanak a polgári életbe. Az ünnepség keretében Csurgai Horváth József, a Fejér Megyei Levéltár igazga­tója ismertette az intézmény történetét. A köszöntő szavak után egy időszaki kiállí­tást tekinthettek meg a jelenlévők, amely az egykori zárkaviszonyokat és a börtön tárgyi emlékeit mutatta be. M. Gy. '■'h rikyrs> fomm• •‘»».'■»«»f*«.» r« »■>>• EGYHÁZ ÉS POLITIKA Kifelé és lefelé vagy befelé és felfelé? Morzsák az EBBE kerékasztaláról ; Evangélikus Élet ­Az EBBE (Evangélikus Beimissziói Baráti Egyesület) napjaink sokakat foglalkoztató témájáról, az egyházak és a politika viszonyáról tartotta már­ciusi kerekasztal-beszélgetését, amely­re Bogárdi Szabó István református püspököt és ifj. Hafenscher Károly or­szágos irodaigazgatót hívta meg. Marschalkó Gyula áhítata után Bogárdi Szabó István nyitotta meg a re­ferátumok sorát. Mindenekelőtt hangsú­lyozta, hogy nem volt olyan korszak az egyház történetében, amikor az egyház és politika terén minden kérdés megol­dott lett volna. Egyház és politika kap­csolata azért mindig feszült és ambiva­lens, mert mandátumát mindkettő ugyanabban a szférában tölti be. Ugyan­ahhoz az emberhez szól az evangélium, mint a politika üzenete. Ravasz László 1948-ban, utolsó püs­pöki beszédében - fölismerve, mi vár az egyházakra - igy zárta jelentését: befelé és fölfelé. Ha a politikában valaki jelsza­vakat fogalmazna meg, akkor így fogal­mazna: kifelé és lefelé. A legkevésbé egyértelmű, de a legsür­getőbb kérdés annak tisztázása lenne, mi a különbség a közéleti felelősség és a pártpolitikai szférák között. A közélet té­máit pártpolitikai szempontból polarizál­ták az elmúlt 10-12 esztendőben. Itt az ideje fölrázni magunkat, hogy világossá tegyük: amikor az egyház közéleti kér­désekben megszólal, nem pártpolitikai kérdésekben foglal állást. A politika úgy működik, hogy ha a résztvevők nem jönnek ki egymással, akkor külön pártot alapítanak. Az egy­ház azonban isteni elhívású, nem volun- táris alakzat. Az egész szektavita, amit a mai politika fűt, ebbe az irányba mutat. Nem azért támogatják a szektákat, mert az orrunkra akarnak velük koppintani, hanem hogy elhitessék velünk: az egy­háznak nincs transzcendens dimenziója. A politika nem hajlandó megérteni, hogy az egyháznak isteni hivatása van. Azt, hogy az európai vagy az atlanti civilizáció ma már nem ad szót a keresz­ténységnek az erkölcs, a szellem, a spiri- tualitás és a kultúra alapvető kérdései­ben, magunknak köszönhetjük: kivontuk erőinket onnan. Napjainkban folyik a vi­ta arról, bekerüljön-e az EU alkotmányá­ba az Isten szó. A harmadik parancsolat- i ban az áll: „Ne vedd hiába Istenednek, az Úrnak nevét!” Miért írják be az EU al­kotmányába a hitetlen, ateista, szekuláris politikusok azt a szót, hogy Isten? Nem is hisznek benne! De nem ez a tét, hanem az, hogy a törvények és az alkotmányok megjelölik-e, leírják-e, szabályozzák-e azoknak az emberi közösségeknek az életét, amelyeknek egyike éppen az egy­ház. Ezért kellene a kereszténységnek benne lennie az EU alkotmányában. Arról a területről vonult ki önként a ke­reszténység az elmúlt 200 esztendőben, ahonnan egy tapodtat sem lett volna sza­bad engednie. Nem lesz könnyű visszajut­ni - hiszen amikor vissza akarunk térni, azonnal akadályokba ütközünk, azonnal botrányt kiabálnak körülöttünk. Ez ma az egyház és a politika botránya. Amikor el­kezdünk Istenről, a Tízparancsolatról be­szélni, a ma politikusai jól érzik a veszélyt, és kézzel-lábbal tiltakoznak: nem akarják isteni norma alá rendezni életüket. Nekünk az a dolgunk, hogy ezt az isteni normát hangoztassuk. És ha árat kell fizetni érte, akkor fizessük meg. Hafenscher Károly igyekezett röviden, néhány pontban összefoglalni mondaniva­lóját. Úgy vélekedett: tisztázni kell a fo­galmakat, különben sok­sok félreértés adódik. Az egyház az Ágostai Hitval­lás szerint a szentek közös­sége, ahol az evangéliumot tisztán hirdetik, a szentsé­geket helyesen szolgáltat­ják ki. A politika pedig szá­munkra nem más, mint a közjóért való szolgálat. A politika nem egyenlő a pártpolitikával. Az egy­ház alapállása: konstruktív, el nem kötelezett, példát adó és pasztorális attitűdöt hordozó. A politikában és a közjó ügyében csak bibli­kus gondolkodással mozoghatunk. Töre­kednünk kell arra, hogy a más csoportok­hoz tartozókkal, a másképpen gondol­kodókkal is keressük a közösséget. Ugyanakkor fontos, hogy a közös platfor­mon is megőrizzük a saját hangunkat. Vigyázzunk, mikor szólunk az ember nevében, és mikor akarjuk kihasználni azt a másra kapott mandátumunkat, hogy Isten nevében szólaljunk meg. Kritikai szolidaritásra van szükség, amely em­berközelben politizál, de mer bírálatot is megfogalmazni. Bonhoeffer szavaival: Bűnben hagyni a másikat a legnagyobb szeretetlenség. A referátumokat követő beszélgetés­ben sokféle gondolat hangzott el, me­lyekre lehetetlen egyetlen cikkben mind kitérni. így hát álljon itt végül Bogárdi Szabó István zárógondolata: az egyház - és minden egyes keresztény - töltse be a politika vonatkozásában is Krisztustól kapott küldetését. És ha ennek ára van, akkor fizessük megj. Szakács Tamás Kedves kántorok, karvezetők, lelkészek és az egyházzene iránt érdeklődő testvérek! Szeretettel értesítjük Önöket, hogy 2003. április 5-én, szombaton 10 órától du. 16 óráig a VESZPRÉMI EVANGÉLIKUS EGYHÁZMEGYE kántorai, karvezetői és egyházzene iránt érdeklődő tagjai részére szakmai továbbképzéssel egybekö­tött találkozót szervezünk. Helye: Ajka, Kossuth L. u. 2/b, gyülekezeti terem Előadóink: Szebik Attila és Szebik Ildikó Tervezett témáink:- hangképzés, karvezetési gyakorlat, intonáció,- orgonajáték, harmonizáció, improvizáció- és egyéb felvetődő kérdések. A részvétel díjtalan, szerény ebédet biztosítunk. Kéijük, hogy részvételi szándékukat március 29-ig jelezzék az ajkai gyülekezet elérhetőségein! Lelkészi Hivatal: 8400 Ajka, Kossuth Lajos u. 2/b Tel.: 88/311-340 E-mail: ajka.ev.gyul.@freemail.hu Búcsú Sréter Ferencnétől (1910-2003) A Kőszegi Gyurátz Ferenc Evangélikus Leánygimnázium Volt Növendékeinek Egyesülete nevében szeretnék búcsúzni Márta nénitől, aki noha csak 3 és fél évig volt gimnáziumunk tanára, mégis szoro­san hozzánk tartozott. Egyik legutóbbi Deák téri együttlétün- kön ö maga is így vallott erről: „Kőszeg hozzám tartozik. Nem lehet kiiktatni belő­lem, Kőszeg a szívemben van, mint ti is mindnyájan. Ami számomra igazán meg­maradt belőle, az Isten országának a való­sága. Isten országa a legdrágább és legfon­tosabb az ember életében. Ha nem Isten országa tölti be az életemet, akkor értelmet­len és üres marad minden, akár egészséges vagyok, akár beteg, akár sok a pénzem, akár kevés. Csak úgy érdemes élni, ha Jé­zus Krisztus közösségében vagyunk. És ez nem oszlopszentség, nem világtól való el­szakadás, hanem öröm és békesség.. Hiszem, hogy minden volt tanítvá­nyát, de azokat is, akiket már nem taní­tott, ezzel az isteni örömmel és békes­séggel akart megismertetni és ebben megtartani. Ezért gyűjtött össze bennün­ket Vérmező úti lakásába a legnehezebb időkben is. Jó volt egy-egy vasárnap dél­utánt ott tölteni, feltöltődni és erőt kapni. Majd amikor megalakult gimnáziumunk növendékeinek egyesülete, rendszeresen részt vett együttléteinken, ahol mindig féltő szeretettel szólt hozzánk. A közvet­len beszélgetések során átmelegítették szívét azok a vallomások, amelyeket az immár nagymamákká lett egykori kisdi­ákok tettek iránta való ragaszkodásukról. Boldogan élte át velünk együtt iskolánk visszakerülését az evangélikus egyházhoz. Nagyon fog hiányozni nekünk, de hisszük, hogy mennyei Atyánk országában egyko­ron találkozunk. Nem felejtjük el előbb idézett szavait: „Csak úgy érdemes élni, ha Jézus Krisztus közösségében vagyunk. És ez nem oszlopszentség, nem világtól va­ló elszakadás, hanem öröm és békesség. ” Emléke legyen áldott! Fabiny Tibornc ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. március 23. I„ Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) D. Szebik Imre; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út I93„ Fébé de. 10. Marschalkó Gyula; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest- _ hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillagliegy-Békásme­B gver, III., Mező u. 12. de. 10. ; Óbuda. III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; T i. .... Újpest, IV., I.ebstück M. u. 36-38. de 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. i'll ... .11!. 9. (úrv.) Ceröfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) D. dr. Harmati Béla; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII.. Kákóc/i út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u.33. de 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápol­na u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI„ Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegyvidék, XII.. Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Wagner Szilárd; du. 5. (zenés áhítat) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Dolinszky Gábor (teol.); XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Dolinszky Gábor (teol.); Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) dr. Kamer Ágoston; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János: Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Wiszkidenszky András; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Wiszkidenszky András; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá­bor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX.. Hungária út 37. de. 8. Széli Bul­csú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza. OCULI (BÖJT 3.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekciója: Ef 5,1-9; az igehirdetés alapigéje: Jn 1,35-40. HETI ÉNEKEK: 188, 416. MOS INTÉZET EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Családra találtak... Néhány éve jártam először az Ormos Intézetben idős nagyapámmal, akinek allergiás betegségét mesterséges klí­materápiával kezelték. A nővérkék mosolyogva serény­kedtek, a kezelőorvos pedig mindig időben érkezett, így soha sem kellett hosszabb ideig várakozni. A folyosón ülve több beteg élettörténetét is végigkövethettük, olykor akaratlanul is hallottuk a mellettünk ülők társalgását. Hálásak voltunk a sorsnak, hogy rátaláltunk az alternatív gyógymódra. Nagyapa örült, hogy elkísérem, és olykor csöndes társként vállára hajtom a fejem. Egyszer egy idős úr hossza­san figyelte szeretetteljes idillünket, majd mielőtt a meghatódott volna, beszélgetésbe kezdett a mellette ülő fiatalabb hölggyel.- Maga is ide vár? - kezdte a közel nyolcvanéves ember, majd folytatta. - Én már tíz éve ide járok, ismerem az intézet összes helyiségét, az orvosokat és a személyzetet is.- Akkor-a bácsit igencsak súlyos betegség támadhatta meg, ha már tíz éve kezelik!- Ugyan, asszonyom, én csak visszajáró vendég vagyok, aki jól érzi magát. Volt ugyan egy súlyos autóbalesetem, de az akupunktúrás kezelésnek köszönhetően meggyógyult a karom, és ma már fájdalom nélkül mozgathatom.- Akkor miért nem megy moziba az unokáival vagy sakkozni a barátaival? Hasznosabban is tölthetné az idejét!- Nincs családom. A feleségem húsz éve meghalt, gyermekünk nem született, és már csak egy távoli unoka- testvérem él valahol Kanadában. Ne higgye, hogy kön­nyen talál szórakozást és szeretetet egy ilyen magamfajta ember. Ez a második otthonom, az itt dolgozók családtag­gá fogadtak.- Ezt hogyan tetszik érteni?- Nem hallott még arról, hogy az Ormos Intézet gondos­kodik az idősekről? Ha kell, bevásárolnak, ebédet hoznak, áthúzzák az ágyamat. Úgy határoztam, hogy halálom után kicsinyke vagyonomat az Intézmény Alapítványára hagyom. Ingyen nem akarták elfogadni, ezért szerződést kötöttek velem: cserébe ápolnak, gondoznak, törődnek velem. így legalább nem nyugtalanít a jövőm.- És maga először van itt? - kérdezett vissza az idős ember, de mielőtt a hölgy válaszolhatott volna, nagyapát szólították, és otthagytuk a mellettünk beszélgetőket. Később nagyapa megszorította a kezem: „De jó, hogy ma is elkísértél”. Ixl Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Telefon: 295-5963 Összeállította: tszm Bogárdi Szabó István és if]. Hafenscher Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom