Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-16 / 11. szám
6. oldal 2003. MÁRCIUS 16. Evangélikus Élet adók a diákok közé. A vezetőség úgy határozott, hogy ezúttal a végzős hallgatók legyenek a főszereplők. Tanulmányaik végéhez érve számoljanak be társaiknak kutatási területükről, és mutassák be szakdolgozatuk témáját. A mintegy ötven jelenlévő meggyőződhetett arról, hogy a hamarosan diplomázó otthonlakók birtokában vannak mindazoknak az ismereteknek és készségeknek, amelyekkel a hallgatóság figyelmét felkelthetik és ébren tarthatják. A szemléltetéshez a technika legmodernebb eszközeit is bátran használó előadóknak olyannyira sikerült a résztvevők érdeklődését lekötniük, hogy a különféle témák bemutatására szánt egy óra gyakran kevésnek bizonyult. A péntek estétől vasárnap délig tartó konferencián összesen kilenc előadás hangzott el. Hallhattunk a finn és a magyar nyelv rokonságának bizonyítékairól, a kábítószerrel való visszaélés törvényi szabályozásáról, a vesebetegségek kialakulásának okairól, terápiás lehetősségeiről. Megismerkedhettünk a fogyasztóvédelmi rendelkezésekkel, a nyelvtanítás hatékony módszereivel, valamint az egyiptomi művészet sajátosságaival. Nagy sikert aratott a hazánk borvidékeit bemutató, borkóstolóval egybekötött előadás. Végül azok sem csalódtak, akik részt vettek a Bárdossy László miniszter- elnökről és a szuperszonikus repülés történetéről szóló prezentáción. Testvéri közösségben A hétvége mindezeken túl számos közösségépítő programot is kínált. Filmvetítés, vidám műveltségi vetélkedő, közös esti bowlingozás teremtett nagyszerű alkalmat az elmélyült beszélgetésre, az önfeledt nevetésre, egymás jobb megismerésére. A konferencia úrvacsorás istentisztelettel zárult, melynek liturgiájába a diákok is tevékenyen bekapcsolódtak. Győri Tamás otthonlelkész a kijelölt textus alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy Isten órája sohasem késik, csak a miénk siet. Az ő „késedelme” pedig megelőzi a mi sietségünket. Még nem is kérhettük, nem is várhattuk őt, amikor végtelen szeretetében vállalta a végességet, és emberré lett, hogy teljességével betöltse minden hiányosságunkat. Jézus engedelmessége által helyrehozta mindazt, amit a gonosz (a diabolosz, azaz a „szétdobáló”) életünkben összekuszált. Benne rendezhetjük dolgainkat Istennel, képére formálódva úgy élhetünk, mint akik nem hiába kapták az Atya kegyelmét, mint akiknek talán nincs semmijük, de akiké mégis minden. Rügyek és reménység A gazdag programokat követően az otthon lelkésze zárszavában a szakkollégium emblémájáról szólt, mely egy vető alakot ábrázol. A felsőoktatásban töltött évek mindannyiunk számára magvetést jelentenek. Ezen a hétvégén a kikelt magokról adhattak számot a végzős diákok. Az elmúlt néhány nap minden résztvevőt megerősíthetett abban a reménységben, hogy ismét zöldül a határ, fakadnak a rügyek. Bízhatunk abban, hogy Urunk a növekedést is meg fogja adni, s lesznek gyümölcsök is, ha eljön az aratás ideje. Győri Virág Hogyan épülhetnek egymás tudásából a pedagógusjelöltek és a jogászhallgatók, a műszaki egyetemisták és a jövő orvosai? Kitűnő példát láthattak erre mindazok, akik az elmúlt hétvégén részt vettek a Luther Otthon második szakkollégiumi konferenciáján. A Luther Otthon egyedülálló intézmény egyházunkban: nem csupán szállást biztosít a fővárosi egyetemeken vagy főiskolákon tanuló diákok számára, hanem egy szakkollégium keretein belül olyan ismeretek birtokába is juttatja a hallgatókat, melyekkel evangélikus identitásukban megerősödve sikeresen megállhatják a helyüket az életben. Gaál Jánosné, a kollégium igazgatónője szerint az immáron kilencedik éve működő intézmény egyfajta „szellemi ékszerdoboz” kíván lenni: felelős, hivatástudó értelmiségi réteget szeretne kinevelni, a jövő egyházának hasznos tagjait. Az otthon vezetője megnyitó beszédében annak a reményének is hangot adott, hogy a diákok az itt töltött évek során megtalálják a választ a „Mi dolgom a világban?” kínzó kérdésére, és felismerik, hogy csak az önmagát másokért feláldozni tudó élet adhat igazi örömöt. Egymástól tanulva Ennek a hosszú, küzdelmekkel teli folyamatnak az első állomása lehet egy ilyen szakkollégiumi hétvége. Idén nem egy adott téma köré csoportosultak az előadások, s nem is érkeztek meghívott előSchüld Andrea a drogtörvényekről tart előadást Szunyoghy Zsolt felvételei Nyíregyházán tíz éve működik a Luther Márton nevét viselő kollégium az evangélikus egyház fenntartásában. Az intézmény életében kétségkívül az volt a legjelentősebb változás, hogy a nagytemplom közelében, az evangélikus általános iskola tőszomszédságában gyönyörű új épületben, jó feltételek közepette működhetnek két éve - tudatta elöljáróban Martinovszky István, a kollégium igazgatója azon a konferencián, amelyet a keresztény nevelés kollégiumi lehetőségeiről rendeztek a jubileum jegyében. Az eseményen részt vettek az egyházak vezetői, neveléssel foglalkozó képviselői, a nyíregyházi társintézmények munkatársai, valamint az ország többi evangélikus kollégiumának pedagógusai is: Kőszegtől Sopronon, Bonyhádon, Budapesten, Orosházán át Miskolcig. Bozorády Zoltán püspökhelyettes, esperes nyitó áhítatában a türelemről beszélt. Ez az erény különösen felértékelődik a neveléssel összefüggésben: akár pedagógiai programmá is válhat, ha Isten határtalan türelmére és önnön gyarlóságainkra gondolunk, mely után mindig van esély az újrakezdésre. D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke arról beszélt, hogyan lehet az ifjúságot evangélikus szellemben a magyar haza hű polgáraivá és az egyház elkötelezett tagjaivá nevelni. Laborczi Géza főiskolai oktató a hit és a nevelés teológiai alapjait foglalta össze, illetve arra a problémára világított rá, hogy hitre nem a nevelés által jut az ember. Nem is lehet tehát ilyesmit célul tűzni, mert a hit ajándék, aminek elnyerését, annak esélyét csupán segítheti az elkötelezett pedagógus. Dr. Frenld Róbert országos felügyelő a mai társadalom mentálhigiénés állapotáról beszélt, azoknak a tényezőknek a fontosságáról, amelyek közül a gyermekek érkeznek. Ezt követően a kollégium mint nevelési közeg hit- és személyiségformáló erejéről szóltak a további előadások. A fennállásának 10. évfordulóját ünneplő nyíregyházi Luther Márton Kollégium harmadszor költözött, mire elfoglalhatta gyönyörű, új épületét az Iskola utcában, a visszakapott evangélikus iskola telkén. 1998-99 táján úgy kezdtek bele a tovább már nem halogatható építkezésbe, hogy „már megvan az első húszmillió...” A 350 millió forintos beruházáshoz aztán mindig sikerült előteremteni a következő szükséges summát: 200 milliót a központi költségvetésből, 90-et a Magyarországi Evangélikus Egyháztól kaptak, további 41 milliót pedig a városi önkormányzat bocsátott rendelkezésükre annak fejében, hogy miután helyet biztosítottak az Evangélikus Kossuth Gimnázium és az Evangélikus Általános Iskola tanulóinak, a 120 férőhelyes létesítményben helyet szorítanak a megyeszékhely többi „középiskolájának” is. Mára elmondható, hogy jelentős rangot vívott ki az intézmény a város diákotthonainak sorában. Szép tágas, háromágyas szobákban laknak a fiatalok, és egyebek mellett jól felszerelt számítás- technikai, kondicionáló és pingpongterem szolgálja kényelmüket. Ugyaneny- nyire fontos, hogy miután tetőt emeltek a fejük fölé, a belső építkezéssel, a közösség formálásával zavartalanabbul törődhettek. Hogy ez nem csupán az itt dolgozók szavakban deklarált szándéka, az a gyermekekkel, fiatalokkal folytatott beszélgetésekből is kitűnik. A Comenius-program bevezetése kapcsán megkérdezett fiatalok és szüleik a legfontosabbnak a kollégiumra jellemző lelkiséget tartják, de erről beszél Tóth Ildikó is, aki 10. évfolyamos a Kossuth Gimnáziumban, és már hat éve lakója az intézménynek:- Kötöttebbek vagyunk, mint a város többi kollégistája. Ezt hátránynak is vettetném, de minden különórára, elfoglaltságra elengednek, és megfelelő nevelést is kapunk, ami biztosan előnyünkre válik. Van közösség, s érezhető, hogy az egészet összefogja valami... Diósi Gergő ugyancsak gimnazista, 8/6-os tanuló. Nagykálló olyan közel esik a megyeszékhelyhez, hogy akár bejáró is lehetne, de szülei úgy gondolják, a Diósi fiúknak jobb így a jövő szempontjából. Gergő is a kötelmekről beszél, s némi méltatlankodás van a hangjában, amikor azt hozza példának, hogy a számítástechnikai teremben nem szabad játszani a gépeken: csak munkára és internetezésre lehet őket használni. A figyelmeztetésre, hogy a gyerekek személyiségfejlődése szempontjából káros a sok durvaságot felvonultató számítógépes játék, így reagál:- Hát, azért mondom, hogy jó és rossz oldala is van a kolinak! Az biztos, hogy itt megkapom a szükséges nevelést, megtanulom fegyelmezni magam, és azt, hogyan kell egy közösségben létezni. Jó szobatársaim vannak és sok barátom, köztük olyanok is, akik Kárpátaljáról érkeztek. A kárpátaljaiak jelenléte, illetve a „kicsik”, az általános iskolás korúak térnyerése nem régóta jellemző az intézményben. Mindenesetre észre kell venni az ebből fakadó feladatokat.- Rendre, tisztaságra, netalán az elemi jómódorra is meg kell őket tanítani, ha otthon ez nem sikerült - mondja Martinovszky István igazgató. - Az éles eszüek hamar túl vannak a leckén, mert természetesen ebben a kollégiumban is a tanulás az első, mint a többiben. De ha ezt követően unatkozni hagynánk őket, szétszednék a kollégiumot. Már csak ezért is fontosak az olyan foglalkozások, mint például a keddenkénti önismereti csoport összejövetelei. Ezeket egy metodista testvérünk, Gyúrkó József vezeti, és csodálatos élményekhez, felismerésekhez segíti a gyermekeinket. Magától értetődő, hogy látogatjuk az egyházi alkalmakat. Az áhítatok ökumenikus jellegűek, ahogyan az énektanulás is itt, a kis kápolnánkban. Lényegesnek tartom, hogy noha van két televíziónk, igen ritkán kapcsolják be a gyermekeink! Az így felszabaduló időt olyan művészeti nevelésre fordítják, amiből a konferencia résztvevői is ízelítőt kaptak. A felnőttek szakmai előadásai között diákelőadók muzsikája, zsoltáréneke, verse adott alkalmat a felüdülésre. Ezek is eszközök az evangélikus kollégium eszmeiségének, lelkiségének építésében. De Martinovszky István az elveket is fontosnak tartja, s következetesen ragaszkodik hozzájuk.- Más kollégiumban nyilván úgy fogalmaznak, hogy az általános emberi értékek továbbadását tartják fontosnak. Nálunk egyszerűen a hitünkből fakad, hogy az Isten által kinyilatkoztatott parancsolatokat betartatjuk. A világból persze jönnek - még ha jó szándékkal is - olykor olyan próbálkozások, melyek ez ellen hatnának, de akkor hárítunk. Veszprémi Erzsébet ♦ y A szuperszonikus repülés történetétől j( a nyelvtanítás hatékonyságáig Ijjji ^ _A. keresztény neveles
