Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)

2003-03-09 / 10. szám

10. oldal 2003. MÁRCIUS 9. Evangélikus Élet Kereszténység és magyarság címmel dr. Bőzsöny Ferenc, a Magyar Rádió nyugalmazott főbemondója tartott előadást a hónap első szombatjának estéjén a kelenföldi gyüleke­zetben. (Az áprilisi szeretetvendégségre a pestszentlőrinci Új teremtés ifjúsági csoport kapott meghívást, Győri Gábor lelkész vezetésével.) Bottá Dénes felvétele A Debreceni Református Hittudományi Egyetem és a Debreceni Egyetem Pszicho­lógiai Intézete tisztelettel meghív minden érdeklődőt a „Pasztorálpszichológia ­egy határtudomány jelentősége változó világunkban” című szimpóziumára. A rendezvényre a pasztorálpszichológia szakon végzett hall­gatók kibocsátása alkalmából kerül sor. Részvételi díj és az ebéd költségeihez való hozzájárulás: 500 Ft, amelyet a regisztrációnál kérünk befizetni. IDŐPONT: 2003. március 12., szerda 10.00-17.00-ig HELY: Debreceni Református Kollégium JELENTKEZÉS: 2003. március 9-ig e-mailen: bodos@drhe.drk.hu vágy levelezőlapon: Debreceni Református Hittudományi Egyetem Rektori Hivatala 4044 Debrecen, Kálvin tér 16. A résztvevők számára, ha a jelentkezéskor jelzik, részvé­teli igazolást állít ki az egyetem. PROGRAM 10.00 órától 10.30-10.45 10.45-11.30 11.30-12.30 12.30- 13.30 13.30- 14.45 14.45-15.15 15.15-17.00 17.00-17.15 17.15-17.45 17.45-18.00 Regisztráció, műhelyválasztás, ebédrendelés, kávé, üdítő Megnyitó: dr. Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Bevezető: pódium- és plénumdiszkusszió: Pasztorál­pszichológia - egy határtudomány jelentősége változó világunkban dr. Bugán Antal - a pszichológia aspektusá­ból, dr. Hézser Gábor (Németország) - a pasztorálpszi­chológia aspektusából Plénum- és pódiumdiszkusszió a témához A pódiumon: dr. Bugán Antal, dr. Hézser Gábor, dr. Németh Dávid. Leve­zető elnök: dr. Bodó Sára Ebéd Plénum: Andreas Hess lelkész (Svájc), a HEKS európai munkaágának vezetője: A szenvedésről - interaktív téma­feldolgozás Kávészünet Mühelycsoportok: az egyes csoportok a „Pasztorálpszicho­lógia a gyakorlatban” témakörrel foglalkoznak különböző aspektusokból Kávészünet Záró plénum és pódiumbeszélgetés Zárszó: dr. Fekete Károly, a DRHE rektora ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2003. március 9. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásme- gyer, III., Mező u. 12. de. 10. Fülöp Attila; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Ittzés János; du. 5. (szeretetvendégség) Ittzés János; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv.) Kézdy Péter; VIII-, Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Sza­bó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Ecser Mónika; X. Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. (ifjúsági) Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Bu- dagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. 5. (irodalmi du.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi, úrv.) Balog Eszter; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos: Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIIL, Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Hokker Zsolt (szupl ); Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. INVOCAVIT (BÖJT I.) VASARNAPJAN a liturgikus szín; lila. A vasárnap lekciója: 2Kor 6,1-10; az igehirdetés alapigéje: Lk 9,38-45. HETI ÉNEKEK: 75, 275. Összeállította: tszm Egyedül nem megy... 2003. március 1-jén, szombaton közel negyven, az egészségügyben és a szoci­ális szférában dolgozó szakember és önkéntes segítő gyűlt össze egyházunk Üllői úti központjában. Az immáron ötödik alkalommal megrendezett ta­lálkozó elsődleges célja az volt, hogy a különféle felekezetű résztvevők egy­más tapasztalataiból tanulhassanak, illetve segítő szolgálatukban megerő­södhessenek. Bolla Árpád nyitó áhítatában Préd 12,1 alapján arról beszélt, hogy előfor­dulhat olyan állapot, amikor az ember már nem fogékony a hitre, amikor érzé­ketlenné válik Isten iránt. Addig kell megragadni Istent, amíg még megtehet­jük, amíg még gondolkodni tudunk, hi­szen így marad a nehéz, „nem szeretem napokra” is muníciónk. Az összejövetel fő témája a balesetet szenvedettek testi-lelki gondozása volt. Hogyan működhet együtt orvos és lelkigondozó, mit tehet az önkéntes segí­tő? - tettük fel a kérdést az Országos Baleseti és Sürgősségi Intézetből érke­zett előadóinknak, dr. Csepregi Gyula főorvosnak és dr. Egri Lászlónak, az in­tézet főállású lelkigondozójának. Dr. Egri László bevezetőjében az emmausi tanítványok történetét említette meg, amely Jézus lelkigondozói hozzá­állására is példát adhat. Fontos szerepe van annak, hogy miként lépünk oda a be­teghez, illetve a figyelmes meghallgatás­nak, amellyel segítjük őt problémájának megfogalmazásában. Beszélgetéseink­ben együtt kell haladnunk a pácienssel, az általa diktált tempó szerint. Ne akar­juk olcsó, gyors válaszokkal kifizetni őt! És amikor eljön a megfelelő idő, ragad­juk meg az alkalmat, és fejtsük ki érthe­tő módon az odaillő bibliai képet. Ha így cselekszünk, beszélgetésünk végén aján­dékként élhetjük meg a katarzist, amikor partnerünk felismeri Jézust a találkozás­ban. Hogyan működhet együtt orvos és lelkigondozó? Példaként elhangzott az ambulanciákon való segítés lehetősége. A balesetet szenvedett emberek sokszor idegesek a lezáratlan helyzetek miatt: mi van otthon, mi lesz a gyerekkel, az idős szülővel, a munkahelyen? Jó, ha ilyen­kor segítünk megnyugtatni őket, értesít­jük az otthoniakat telefonon, beszerzünk néhány fontos eszközt, amely a kórházi tartózkodásukhoz kellhet. Fontos segít­ség lehet a várakozás miatti feszültsé­gekből adódó konfliktushelyzetek oldá­sa, kezelése. Nehezebb terület a váratlan baleset során (például karambolban) életüket vesztettek hozzátartozóinak lelkigondo­zása. A túlélő családtagot, miután magá­hoz tér, értesíteni kell a tragédiáról. Ezt legtöbbször az orvos teszi meg, vagy ha vállalja, akkor az egyik családtag. Ilyen­kor segíthet, ha az orvossal együtt egy lelkigondozó is jelen van, és ott tud ma­radni a beteggel. Délután a vigasztalási kísérletekről esett szó. Meg kellett állapítanunk: a leg­gyakoribb vigasztalási technikák - a nyugtatgatás, az ígéretek és a hivatkozá­sok - hatékonynak tűnnek, ám valójában sokszor csak áltatják a beteget ahelyett, hogy valódi megnyugvást nyújtanának. Tudjuk jól, hogy mindannyian töké­letlen vigasztalók vagyunk, mégis sze­retnénk tanulni hibáinkból, hogy keve­sebbet ártsunk segítő szándékunkkal, és többet használhassunk a velünk kapcso­latba került betegeknek. Istennek vagyunk hálásak ezért az al­kalomért, ahol megélhettük a testvéri kö­zösséget, s ahol megfoghattuk egymás kezét, hogy egyikünk se érezze magát egyedül ebben a szolgálatban. Hiszen mindnyájan Istenre és egymásra va­gyunk utalva... Bajuszné Orodán Krisztina Vincellérszemmárium Kiskőrösön „Szívesen veszek részt olyan rendezvé­nyen, ahol tanulhatok valamit, ahol okos gondolatokat hallhatok” - mond­ta Szentpe'teri Attila kiskőrösi vállalko­zó úgy este hat óra tájban, miután reg­geltől., .számítva már tizenegyedik óráját töltötte újra az iskolapadban. A Kiskőrösön jól ismert vállalkozó reg­gel még azt mondta, legfeljebb két órát marad, csak beugrott megnézni, mi is történik itt. A Kiskőrösi Evangélikus Egyházköz­ség és az Initiativa Vállalkozói Egyesü­let immáron másodszor szervezett az imaházban vincellérszemináriumot. Az alapgondolat Koren Andrástól, az egye­sület elnökétől származik. Ő ajánlotta még az elmúlt évben, hogy az egyesület német kapcsolatait kihasználva segít­sünk a szőlő- és bortermelő gazdáknak az EU-tagságra való felkészülésben. A körösi evangélikus gazdák nem fo­gadták kitörő lelkesedéssel az ötletet. Mert - ahogy mondták - fejtágítókkal már teli a padlás, egymásnak adják a ki­lincset a különböző okos minisztériumi emberek, tanácsadók. Tartanak egy elő­adást, majd távoznak - mi meg itt mara­dunk az eladatlan borainkkal és a problé­máinkkal. No, meg azt sem volt könnyű megemészteniük: már a gyülekezetük is beszáll ebbe a folyamatba. Volt, aki meg is mondta: a papjaink prédikáljanak inkább, de ne akarjanak nekünk tanácsot adni, ho­gyan végezzük a munkánkat. Az egyház- község vezetői viszont úgy gondolkodtak: nem nézhetik közömbösen és tétlenül azt a folyamatot, amelynek eredményeképpen a mintegy háromezer evangélikus szőlősgaz­da fásultan és elkeseredve tekint a jövőbe, és nagy részük szép lassan tönkremegy. Akik eljöttek március 1-jén a szeminá­riumra, valóban újra beültek az iskolapad­ba. A neves német agrárközgazdász-pro­fesszor, a bonni minisztériumi tanácsadó és a gyakorló borász, bormarketing-szak­ember vezetésével délelőtt előbb kiszá­molták az egységnyi területre jutó önkölt­ségi árat, és összehasonlították ugyanezt az uniós árral. Meglepő volt felismerni, hogy sok ponton nincs is olyan nagy kü­lönbség. Gond viszont, hogy a körösi gaz­dák már rég nem számolják ki például a saját munkabérük költségeit. Délután előbb a társulási-szövetkezési lehetőségeket járták körbe a résztvevők, mert itt is szorít a cipő: nehéz leküzdeni a szövetkezetekkel kapcsolatos „történel­mi” ellenérzéseket. Viszont egyedül nem megy, kikerülhetetlen lépés a társulás va­lamely formája. Ezt követően a nap fo kérdése került terítékre: eladható lesz-e a borunk az Unióban? ,,A jó minőséget, a helyi specialitást (kadarka, cserszegi i fűt szeres) mindig el lehet adni. Magyaror­szágnak a minőségi borok piacán igenis vannak esélyei!” - mondta a bormarke­ting-szakember, aki maga is 10 hektáron termel szőlőt a rajnai borvidéken. De ne az EU-ban sem létező állami támogatásra számítsanak a kiskőrösi gazdák, hanem hozzanak létre minőséget, tegyék a város nevét ismertté a borvilágban. A beszélge­tés közben kiderültek a gyengeségek is: min kell változtatni az eredményesség, a minőség érdekében. Természetesen a képzés minden moz­zanatát, eredményét lehetetlen e cikkben összegezni. Jelzésértékű, hogy senki nem „szökött meg” a szemináriumról, sőt a nap végén megállapodás született a folytatásról is. Erre majd szüret után ke­rül sor a gyülekezet és az Initiativa Egye­sület szervezésében. A napkezdő áhítat arról szólt, ahogy Nehémiás, a politikus és Ezsdrás, a pap együtt építik újjá Jeruzsálemet, a templo­mot, és erősítik a fogságból hazatértek hitét. Együtt... LGy . fl-fcr.J­..... EGÉSZSÉGÜGYI ALAPÍTVÁNY Derékfájás Vannak az életben kifejezetten talányos, megfejthetetlen esetek. Ilyen lehet a derékfájás is, ha minden igyekezet és orvosi szakértelem, minden kínos kivizsgálás mellett sem deríthető ki, hogy miért hasogat. S főképpen miért nem állandóan, s miért mindig máshol? Történetünk főszereplője, Giziké is egyre többet sóhajto­zott - persze csak titokban. Ismerve őt, arra gondolni sem mertünk, hogy kifaggassuk, mi a baja, ám legjobb barátnő­je hosszas kérlelésünkre megtette. A következő derült ki: Gizikének fáj, szúr a dereka. Amikor először tapasztalta, még egyáltalán nem aggódott. A fájdalom ugyanis csak ak­kor hasított bele, amikor hirtelen felegyenesedett, de né­hány kisebb ide-oda mozgatástól, hajolgatástól el is múlt. Két nappal később azonban már erre a fájdalomra ébredt, csak most nem a gerinctájékon, hanem inkább a jobb olda­lon érezte. Nem is múlt el olyan gyorsan, és ahogy teltek a napok, egyre többször jelentkezett. Addig-addig, amíg Gi­ziké megelégelte ezt, és elhatározta, hogy orvoshoz fordul. A fájdalomcsillapítók egy időre enyhítették derékkínjait, ám hatásuk elmúltával minden kezdődött elölről. Vizsgálat vizsgálatot követett, járt reumatológusnál és nőgyógyásznál, laborról laborra elemezték az eredményeit. Végül megállapí­tották, hogy „biztosan gerincsérve van”, és hamarosan műteni kell. Csakhogy az orvosok még nem ismerték Gizikét. Nem tudták róla, hogy csupán akkor képes elfogadni valamit, ha már vagy hússzor megbizonyosodott róla. Most is elment több orvoshoz is, mindegyik mást állított. Mindössze egyetlen do­logban értettek egyet: hogy minél előbb meg kell operálni őt. Persze a műtét elmaradt, a fájdalom ellenben nem, amely ekkorra Gizikét már annyira megviselte, hogy nem is tilta­kozott az ellen, hogy az Ormos Intézetbe bejelentsük diag­nosztikai vizsgálatra. Pedig korábban semmire nem lehetett rávenni, ami nem az ő elképzelése szerint volt. Arról viszont, hogy mi lett az íriszdiagnosztikai vizsgá­lat eredménye, senkinek, még a legjobb barátnőjének sem mesélt. Csak annyit sikerült kideríteni, hogy Giziké több al­kalommal is visszalátogatott az Ormos Intézetbe, ahonnan mindenféle gyógynövényes dobozokkal távozott. Az vi­szont tény: alig három hét múlva Giziké derékfájásai elmúl­tak. Ezt sem mondta ugyan, de mégis biztosak voltuk ben­ne, hiszen Giziké ismét ugyanolyan volt, mint korábban. Tehát újra egészséges. Az Ormos Intézet Egészségügyi Alapítvány címe: 1184 Budapest, Hengersor u. 73. (Bejárat a Bozsik Stadionnal szemben.) Információs telefonszám: 295-5963

Next

/
Oldalképek
Tartalom