Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-03-09 / 10. szám
Evangélikus Élet 2003. MÁRCIUS 9. 5. oldal EU-fória nélkül... Az elrejtett kincs A budahegvvidéki Keresztény Értelmiségi Fórum keretében tartott előadást Balog Zoltán, a Köztársasági Elnöki Hivatal osztályvezetője az EU-csatlakozás kérdéseiről. Az alábbi interjú a fórumbeszélgetés után készült. Rádiós változata március 3-án. a Kossuth adó Evangélikus félóra című műsorában hangzott el.- Előadásában hangsúlyozta, hogy EU-csatlakozásunk ügyét „demitolo- gizálni” keik Hogyan értsük ezt?- Mit kezdhet egy hívő ember az EU- csatlakozás kérdésével? Az előadás utáni beszélgetésben is voltak, akik mellette, voltak, akik ellene nyilatkoztak, és ez keresztények között mindig zavart szokott okozni. £i az „igazibb” keresztény? Szeretném hangsúlyozni, hogy nem az üdvösségünkről döntünk, amikor az Európai Unióba való belépésünkről határozunk. Ne „misztifikáljuk” túl az EU melletti vagy elleni szavazást, mintha itt az életünkről, az egzisztenciánkról, a hitünkről döntenénk. Ez egy racionális lépés, amit meg kell tenni, bár rengeteg az intő, figyelmeztető jel, hogy ez nem lesz „Kánaán”. Komolyan kell informálódni, és felelős döntést kell hozni. Nem lesz rossz keresztény, aki nemet mond, és nem lesz jó keresztény, aki igent mond. Mind a két oldalon lehetnek jó és rossz keresztények. Az embernek a saját józan belátása szerint kell határoznia. Én is meghoztam a magam döntését. Nem eufóriával, nem lelkesedéssel, hanem egyfajta racionalitással azt mondom, hogy még mindig jobb bemenni, mint kint maradni, ezért én igennel fogok szavazni.- Az EU-ban ránk váró szellemiségre, lelkiségre nézve sokatmondó a Brandenburgi kapuval kapcsolatban idézett története...- A szabadság elnyerése után a németek terveztek a Brandenburgi kapuba egy termet, ahol az emberek magukba szállhatnak, imádkozhatnak, gondolkozhatnak. Végül a bizottság, amely a berendezésért volt felelős, csődöt mondott. Rájöttek ugyanis, hogy nem tudnak olyan szimbólumot elhelyezni a terembe, amely ne bántaná valakinek az érzékenységét. A szomorú végeredmény: a terem üres lett. Ez az eset az európai helyzetet is híven tükrözi: annyira félünk, hogy megsértjük mások érzékenységét, identitását, hogy inkább mindent relativizálunk, és a végén marad a nagy üresség. Ezt azért veszélyes, mert egy ilyen űrt könnyű feltölteni hamisítványokkal, álértékekkel. Az identitás jobb megközelítése lenne, ha egymás mellé tennénk a mélyen gyökerező vonásokat, és ezek egymásra pozitívan hatnának, nem pedig kioltanák egymást.- De ez a vákuumhelyzet akár esélyt is adhat a kereszténység számára a krisztusi értékek újbóli felkínálására...- Ebből a szempontból is nagyon fontosnak tartom a protestáns hit alaptételeit. A „sola gratiá”-t, amely kimondja, hogy minden kegyelemből van az ember életében. Ebben a posztmodem világban nagyon erős az a gondolat, hogy a világ kegyetlen, hiányzik a megértés, az elfogadás. Holott akkor lesz emberibb a világ, ha lesznek olyanok, akik vállalják a szeretet kockázatát, akik úgy közelítenek a saját és mások életéhez, hogy mindez kegyelemből állhat fenn. Ettől a hálától, ettől a nyitottságtól más lesz a világ. A másik alaptétel a „sola fide”, egyedül hit által. Ez az állítás az ellen tiltakozik, hogy az ember annyit ér, amennyit teljesít. Isten hit által igazít meg minket. Ha felébred bennünk a bizalom, akkor jutunk el teremtettségünk lényegéhez. Nagyon fontos a „sok scriptura” reformátori alaptétele is. Azt jelenti, hogy van objektív mérce, amit az életünk mellé állítunk, és ne fogadjuk el konkrét helyzetekben, hogy így is jó lehet, meg úgy is. A jót jónak, a rosszat rossznak kell mondani, és ehhez nekünk biztos mércénk a Szentírás. Végül a „solus Christus” azt jelenti, hogy életünk megoldása nem dolgokban, hanem egy személyben van, aki számunkra az abszolút igazság a relativitások világában. Az abszolút igazság Krisztus szere- tete. A mi kockázatunk az, hogy ebből a hitből kiindulva építsük fel saját világunkat. Ez a világ más lesz, mint az, amelyik bizalmatlanságra, teljesítményre, kegyetlenségre épül. Gáncs Péter Az Európai Unió készülő új alkotmányos szerződése utalni fog az unió működésének „föderatív jellegére”. Istenre és a vallásra azonban nem - derült ki az Európa jövőjével foglalkozó konvent elnökének február 28-i nyilatkozatából. Valéry Giscard d'Estaing volt francia államfő - némi meglepetést keltve - konszenzust állapított meg abban, hogy az alkotmányban szerepeljen a „föderatív” kifejezés az unió tevékenységével kapcsolatban. (Ez történetesen megegyezik a tervezeteket kidolgozó elnökség szándékaival, illetve az általa előterjesztett szövegváltozattal.) Ellenkező előjelű közmegegyezést vélt kihallani az elnök azonban annak az utóbbi időkben ugyancsak nagyon sokat vitatott - kérdésnek kapcsán, hogy szerepeljen-e valamilyen formában utalás a szerződésben Istenre vagy általában a vallásra. A konventben elsősorban az Európai Néppárt tagjai - köztük Száj er József, az Országgyűlés egyik küldötte - támogatták az erre vonatkozóan benyújtott módositó javaslatot, amelyhez azonban más pártok képviselői is csatlakoztak. A most kialakulni látszó többségi álláspont szerint azonban a hívők által vallott értékekre a dokumentum preambuluma tesz majd utalást, mégpedig annak a megfogalmazásnak az alapján, amely már az alapvető jogok európai chartájában is szerepel. Eszerint „az unió tudatában van szellemi és morális örökségének ”, Szájer József szerint ugyanakkor még van esély arra, hogy az európai hitbéli hagyományokra való utalás egyértelműbben is bekerüljön az uniós alkotmány szövegébe. (MTI) r A zongoránál: Fellegi Adám Egv terézvárosi ház már tíz esztendeje minden hétvégén megtelik élettel. Ilyenkor látogatók soksága keresi fel a patinás épület harmadik emeletét. Ünnepi alkalomra gyűlnek össze mindenféle korosztály képviselői. Fellegi Adám Liszt- és Pro Urbe-díjas zongoraművész várja vendégeit művészi hangversenyeire. Már a földszinten hallani a szép muzsikát a látogatók és a lakók örömére. A neves előadó ugyanis kétszobás lakását hangversenyteremmé alakította. Minden egyéb tárgyat eltüntetett a szobákból, csak a falakat beborító könyvespolcok maradtak bent, és székekkel rakta tele a helyiségeket. Főként zenei könyvek találhatók itt, de az igényes olvasó ízlését tükrözi a többi mű is. Néhány kisebb szobrocska, köztük Beethoven mellszobra is megtalálható a polcokon. A főhelyen, az ablak mellett áll a szép hangú Steinway zongora. Kora reggeltől estig gyakorol ezen a művész, és a hét utolsó napjain nagy élményt adó hangversenyeken mutatja be a zene- irodalom remekeit az érdeklődő közönség igaz örömére. Ezeken az előadásokon nemcsak á szépséges zeneszámokban gyönyörködhet a hallgatóság, hanem szakavatott magyarázatokban is részesülhet, melyekben helyet kapnak a társművészetek - a szépirodalom és a képzőművészet remekei - is. Fellegi Adám filozofikus eszmefuttatásaiban életigenlése, segítőkészsége, a jóra való törekvése mutatkozik meg. Mostanában Beethoven szimfóniáit veszi sorra ezeken az esteken, Liszt Ferenc átiratában. Ebben a hónapban a harmadik - az úgynevezett Eroica, a Hősi szimfónia - szerepel az előadásokon. A nagy magyar evangélikus költő, Berzsenyi Dániel Napóleonhoz című versének elmondásával kezdődik a rendhagyó hangverseny. „Nem te magad győztél, hanem a kor lelke - szabadság, / Mellynek zászlóit hordta dicső sereged. / A népek fényes csalatásba merülve imádtak, / S a szent emberiség sorsa kezedbe került. / Ámde te azt tündér kényednek alája vetetted, / S isteni pálmádat váltja töviskoszorú. / Amelly kéz fölemelt, az ver most porba viszontag: / Benned az emberiség ügye boszulva vagyon.” Ezt a szimfóniát ugyanis a szerző eredetileg Napóleonnak ajánlotta volna. Azonban Napóleon császárrá koronáztatta magát, vagyis feladta addigi demokratikus elveit, és ezáltal méltatlanná vált Beethoven tiszteletére. Amikor a zeneköltő megtudta ezt, kettészakította szimfóniája címlapját s rajta Napóleon nevét, és művének az Eroica címet adta. A mű újszerűségére jellemző, hogy a szigorú bírálók egyike úgy vélte, nem lesz hosszú életű ez a zenei alkotás. A történelem megcáfolta ezt a jóslatot. AIII. szimfónia egyike a máig legnépszerűbb zeneszámoknak. Ez volt egyébként a története az V., a Sors szimfóniának is. Borzadva mondták a bírálók, hogy ilyen zenét nem volna szabad írni. Nem is komponáltak több hasonlót, még maga Beethoven sem tudta megismételni ezt a zenei csodát. A hangulatkeltés érdekében a zene időtartamára gyertyát gyújt az előadó. A hősi hangvételű első tételt a gyászinduló második tétele követi. A jeles előadó egy El Greco-képpel szemlélteti a zenét. Az El Greco, „A görög” elnevezés a festőművész származására utal. Ezen a képen egy temetést több szinten ábrázol a festő. A kép alján látható halott lelkét egy angyal viszi fel a festmény felső részére festett mennyországba. A zongorista magyarázatában még az angyalt megjelenítő zenei részletre is felhívta a hallgatóság figyelmét. A népünnepélyre emlékeztető harmadik tétel a zenekarban az addig szokásos két kürt helyett hármat alkalmaz, melyek a negyedik tételben kontratáncot lejtenek. Beethoven másik remekével, a „Prométheusz teremtményeivel” rokon az utolsó tétel. Prométheusz - amint a mitológia feljegyzi - azzal vívta ki az olimpo- szi istenek haragját maga ellen, hogy engedélyük nélkül, sőt tiltásuk ellenére lehozta a tüzet a földre, az emberiség megsegítésére. Emiatt sziklához láncolva kellett bűnhődnie a kérlelhetetlen és kegyetlen istenek ítéletéből, és egy keselyű tépte a máját. Az éltető tűz lehozatalát ábrázolja Beethoven a viharosan lefutó zenéjében, mely egyfajta himnusz az élethez. Az előadóművész önvallomásában megjegyezte, hogy hivatásának tekinti az értékes zene népszerűsítését, eljuttatását a közönséghez, hogy hallgatói - s ezáltal az egész emberiség - életét gazdagabbá, szebbé tegye. (Ezt a törekvést szolgálja Fellegi Ádám egy másik, szintén újszerű hangversenysorozata is, amelyet gyermeket váró édesanyák számára rendez. A művésznek ezzel az a célja, hogy a babák már megszületésük előtt igényes, jó zenét hallhassanak, és később zenekedvelők legyenek. Az alkalmakat a lélektan tudós művelői kísérik végig, és a kísérletsorozatot később értékelik.) Sok Mozart-mű szerepel ezeken a különleges hangversenyeken. A Jóisten ugyanis látta, hogy milyen sok a baj, a gyűlölködés, háborúság, szeretetlenség az emberek között. Ezért adta az emberiségnek Mozartot - magyarázta Fellegi Ádám. További sikert, örömöt kívánunk a művésznek, hogy számos szép műsorral örvendeztesse meg továbbra is hallgatóit. Berényi Zsuzsanna Ágnes Egy négykötetes, eredeti Luther-Biblia váratlan felbukkanása Pontosan 480 évvel Luther első német nyelvű Ótestamentumának megjelenése után egy négykötetes, eredeti Luther-Bibliára bukkantak a Rosenheimi Városi Múzeumban. Az említett Szentírás a Wittenbergben kiadott Luther-Bibliák egyike, melyet Bázelben és Strasbourgban nyomtattak 1523-1525 között. A prófétai könyvek kivételével tartalmazza Luther teljes Ó- és Újszövetség-fordítását, és 1900 körül adta el vagy ajándékozta egy rosenheimi orvos a múzeumnak. „Egy kartondobozban »szunnyadt« a raktárban, ahol összesen tízezer kiállítási tárgyat tárolnak” - nyilatkozta a múzeum igazgatója, Walter Leicht. Megdöbbentő volt látni, milyen jó állapotban maradt fenn ez a könyvtörténeti ritkaság. Mindössze néhány kisebb folt és apróbb szakadás volt rajta. Ennek az lehet az oka, hogy akkoriban rongyból és enyvből főzött papírt használtak, ami alapvetően időtállóbb, mint a fából készült papír. A Luther-Bibliák első kiadásainak híre - és persze maga a reformátor fordítása - is „futótűzként terjedt”: nem sokkal az első megjelenés után egész Németországban újra kiadták őket. A nyomdászok egyike, a bázeli Adam Petri színes képekkel és rövid kiegészítésekkel gazdagította a most meglelt Luther-Bibliát. A 480 esztendős Sfcentírás értékét ezek a gyönyörű fametszetek tovább növelik. (A négy kötet közel 2$i-30 ezer eurót ér.) Pontosan nem lehet tudni, hogyan kerültek Luther bibliafordításai a bázeli nyomdából a rosenheimi múzeumba. Annyi bizonyos: e korai példányok közül csak nagyon kevés maradt fenn az utókor számára. A Luther-fordítások első kötetéből - a rdsenheimi Biblián kívül - már csak négy példány létezik, melyeket Drezdában, Münchenben, Stuttgartban, valamint Wolfenbüttelben őriznek. (A „Sonntagsblatt. Evangelische Wochenzeitung Jur Bayern” című evangélikus hetilap 2003. február 16-i számában megjelent írás nyomán.) r Uj kiállítás a nemzet múzeumában „Nincs új a nap alatt!” - tartja a mondás. E régi bölcsességnek némiképp ellentmond a Magyar Nemzeti Múzeum február 28-án nyílt „Új szerzemények 2002” című tárlata, mely számos eddig nem látott kinccsel örvendezteti meg a közönséget. „A nemzet múzeumának ajándékozni annyi, mint megőrizni családunk és szeretteink emlékeit nemzedékeken keresztül, amíg csak lehet” - mondta köszöntőjében dr. Kovács Tibor főigazgató. A Magyar Nemzeti Múzeum tavaly ünnepelte alapításának 200. évfordulóját. Az intézmény - az ásatásoknak, a vásárlásoknak és a felajánlásoknak kő- ' szönhetően - ebben az ünnepi esztendőben is számos értékes műtárggyal gazdagodhatott. A hagyományoknak megfelelően szeretnék most bemutatni ezeket az új szerzeményeket a muzeológus szakma, valamint minden idelátogató előtt. A múzeum főigazgatóját követően Koncz Erika, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának helyettes államtitkára megnyitó beszédében arról szólt, hogy egy-egy múzeum fenntartási költségeinek kifizetése után többnyire már nem marad elegendő pénz az újabb kiállítási tárgyak beszerzésére. A történeti gyűjtemények mennyiségi és minőségi növekedése elmarad a kívánalmaktól. Ezen a helyzeten a minisztérium céltámogatással igyekszik változtatni. De nagy becsben tartják a múzeumpártoló állampolgárok adományait is. (E szavaknál külön köszönetét mondott - a szintén megjelent - Erőss Zsoltnak, a Mount Everest megmászójának, amiért a múzeumnak ajándékozta azt a nemzeti színű zászlót, amelyet a világ legmagasabb hegycsúcsára tűzött ki.) Az „Új szerzemények 2002” kiállítást érdemes megtekinteni. A díszes ruhák és az értékes étkészlet, valamint a történelmi fényképek mellett láthatunk egy igazi érdekességet is, egy 18. századi Szent ImreA tárlatnak evangélikus vonatkozása is van: Kossuth Lajos nevét többször is olvashatjuk a kiállítási tárgyak alatt. Egy ismeretlen francia művész litográfiája, egy fiához, Ferenchez írt levél (Torino, 1885), valamint egy mázatlan porcelán mellszobor is a nagy evangélikus politikusra és államférfira emlékeztet. „Látogatóbarát programra és érdekes kiállítási tárgyakra van szükség, melyeket elérhetővé kell tenni mindenki számára” - hangsúlyozta köszöntőjében Koncz Erika államtitkár. A Magyar Nemzeti Múzeum most megnyílt kiállításának sikerült ezt elérnie. GaZsu Az ,, Új szerzemények 2002 ” című kiállítás április végéig tekinthető meg a Magyar Nemzeti Múzeumban (Múzeum krt. 14^16.). ereklyetartót. Ahol bombával harangoznak Negyven év óta egy jókora bombával harangozik a szlovákiai Privigvéhez csatolt falu kápolnájának sekrestyése. A hetvenöt esztendős harangozó harcias hangkeltő eszköze annak köszönhető, hogy amikor a második világháború vége felé a falu fölött elhúzó három német repülő bombákat dobott le a közeli hegy lábánál elnyúló szántóföldre, a felázott, puha talajban egyik sem robbant fel. A helyi fiatalság azután rozsét hordott a földbe fúródott bombákra, tüzet gyújtott fölöttük, és messziről lesve várta a robbanásokat. A legnagyobb bomba bő két méter hoszszú, félmétemyi átmérőjű volt, és amikor felrobbant, a légnyomástól még a hegyoldali fenyők is derékba törtek. Kúp alakú csúcsa azonban épen maradt.- Éppen a katlanunkba illene - merült fel az egyik suhancban a bomba ötlet, és társaival hazacipelte a súlyos acélkúpot. A „bombabimbó” tényleg jól passzolt az udvari tűzhelybe, amelyet általában disznóvágáskor használtak. Ebben a bombaüstben rotyogott aztán a hurkának való meg a disznótoros kása, ebben melegítették a nagymosáshoz a vizet, és az őszi lekvárfőzések alkalmával is a bombamaradványban rotyogott a szilva. Történt aztán egyszer, hogy eltörött a kápolna harangja. Leszerelték, de nem tellett új harangra, ám szerencsére valakinek eszébe jutott az üst. A tettet körültekintő hangpróba előzte meg. Rákólin- tottak egy nagyot a kormos vasra, mely - kitűnő német hadiacél lévén - egészen elfogadható haranghangot adott. A zsűri igent bólintott, mire fület és nyelvet hegesztettek a „bombabimbóra”, és alkonyaikor már azzal kongatták össze a híveket a májusi litániára. A bomba azóta is harangként szolgál, és egyetlen arra járó idegen sem sejti, hogy harangszó helyett valójában bombaszót hall. Miért is hinné bárki, hiszen a történelem során harang és fegyver viszonya mindig fordított volt: harang sosem készült fegyverből, viszont gyakran öntöttek harangból ágyút. Itt épp ellenkezőleg alakult. Önteni sem kellett: égi adományként érkezett a harang. Keszeli Ferenc
