Evangélikus Élet, 2003 (68. évfolyam, 1-52. szám)
2003-01-05 / 1. szám
Advent 4. vasárnapjának estéjén az ökutnené jegyében hívogatott ünnepi gyertyagyújtásra - más szervezetekkel karöltve - a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége. A Bazilika főbejárata elé invitáló meghívásnak a fővárosban élő evangélikusok közül is többen eleget tettek. Az idén január 19-26. között esedékes ökumenikus imahét tematikája a 6-7. oldalon olvasható. Bottá Dénes felvétele • • Orömünnep Hálaadó istentisztelet a 70 esztendős pestszentlőrinci templomban „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!” - hirdette Isten igéjét a filippibeliekhez írt levél (4,4—5) alapján D. dr. Harmati Béla, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke advent 4. vasárnapján a pestszentlőrinci gyülekezetben. A közösség tagjainak és a meghívott vendégeknek a küszöbön álló karácsony mellett még egy oka akadt az örömre: istentisztelet keretében emlékezhettek meg arról, hogy templomukat hetven esztendővel ezelőtt, 1932. december 18-án szentelte fel dr. Raffay Sándor püspök. közösséggé. Salfer (Sokoray) Károlyt 1929-ben hívták meg, ő 37 esztendőn keresztül volt a gyülekezet pásztora. 1998 óta Győri Gábor lelkész szolgál az anyagyülekezetben, Pestszentlőrincen és annak filiájában, Pestszentimrén. A lelkészlakás és a gyülekezeti terem tíz évvel ezelőtt, 1992-ben épült. Ezután a templom tatarozása következett, mellyel 1996-ra készültek el. Horváth Miklós felügyelő lapunknak azt is elmondta, hogy a gyülekezet - a nyilvánHarmati püspök prédikációjában az Úrban való örömöt, valamint Isten közelségét hangsúlyozta. Karácsony előtt gondolkozzunk el azon, mi az, ami igazán fontos a számunkra, ami valódi örömöt jelent nekünk. Vizsgáljuk meg, mi van a szívünkben, milyen lelkülettel készülünk Krisztus születésének ünnepére. Az Úr közelsége ösztönözzön a józanságra, a tisztaságra és a megtérésre. Ennek az alkalomnak köszönhetően többet is megtudhattunk a gyülekezet és a templom történetéről is. Egyfelől egy beszámolóból, amit Horváth Miklós felügyelő tartott az istentiszteletet követő ünnepi közgyűlésen, másrészt egy rövid filmösszeállítás révén. Mindkettőben nagy szeretettel és tisztelettel gondoltak vissza a gyülekezet első felügyelőjére, Kuszenda Lajosra, valamint első lelkipásztorára, Salfer (későbbi, magyarosított nevén Sokoray) Károlyra is. Az is kiderült, hogy nemcsak a templom, hanem a gyülekezet fennállásáról való megemlékezés is okot adhat az ünneplésre és a hálaadásra: a pestlőrinci gyülekezet ugyanis nyolcvan évvel ezelőtt, 1922-ben alakult. Kuszenda Lajos felügyelő szorgalmazta, hogy váljon külön Kispesttől, és legyen önálló, saját lelkésszel bíró evangélikus A pestlőrinci énekkart elektromos orgonán a gyülekezet lelkésze kíséri tartás szerint - mintegy 1200-1300 tagot számlál. (Dr. Sólyom Jenő egyházkerületi felügyelő köszöntőjében megemlítette, hogy a népszámlálási adatok körülbelül kétszer ennyi evangélikusról tudnak, és Győri Gábor lelkész már korábban ígéretet tett arra, hogy őket is „felkutatja” majd.) Remélhető, hogy az ő és munkatársai törekvését siker koronázza, hiszen a pestszentlőrinci gyülekezet közössége valóban folyamatosan fejlődött és gazdagodott az évek során. Ezt bizonyítja nemcsak az, hogy a templom és a parókia mellett felépült már egy vendégház is, hanem az is, hogy sok fiatalt lehetett látni és - színvonalas énekes-zenés szolgálatuknak köszönhetően - hallani is ezen az ünnepi istentiszteleten.- gazdag Fotó: Bottá Dénes 2003 Kettős kihívást jelent számunkra az előttünk álló esztendő. Ismeretes, hogy új törvényeink hatéves ciklusok keretében szabályozták az egyházi életet. Ez azt jelenti, hogy a gyülekezeti lelkészeken és a püspökökön (őket a nyugdíjkorhatár eléréséig választja meg az egyházkerület) kívül minden más választott tisztségviselő mandátuma a megválasztást követően hat év múlva lejár. Ebben két új elem van, hiszen a gyülekezeti, egyházmegyei presbiterek, felügyelők, esperesek, lelkész és nem lelkész tisztségviselők megválasztása eddig is hat évre történt. Új elem, hogy a zsinat bevezette a választási ciklus fogalmát, melyben az első ilyen periódusnak a 2001-2006 közötti időszakot jelölte meg. 2000-ben zajlottak a választások, 2001. január 1-től érvényesek az új megbízatások. Az első ciklus jelentőségét növelte, hogy ekkor kezdte meg működését az új, három egyházkerületes struktúra is. A következő választási év 2006 lesz, és 2007-ben indul a következő ciklus. A törvény másik új eleme, hogy az egyházkerületi felügyelők és az országos felügyelő megválasztása is ciklusra szól. Korábban e tisztségek betöltőit a püspökökhöz hasonlóan életre szólóan választották meg (a püspöki nyugdíjkorhatárt a legutóbbi zsinat vezette be). Kétévi munka, sok tapasztalat birtokában joggal reméljük, hogy 2003-ban tovább gazdagodik egyházi életünk. Erősödik az Országos Egyházi Iroda szolgáltató jellegű tevékenysége, ismét számos gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és országos alkalomra kerül majd sor, s a javuló koordináció révén remélhetőleg lehetőségünk lesz minél több számunkra kedves eseményen részt venni. Örömteli gond ez, hiszen az iskolák, az intézmények is számos vonzó programmal jelentkeznek. A Székesfehérvárott júniusban sorra kerülő országos evangélikus találkozó immár hagyományt jelent. Módot nyújt arra, hogy az ország különböző részein élő evangélikusok találkozzanak, de alkalmat teremt arra is, hogy a hazai evangélikusság a társadalom számára fogalmazzon meg üzenetet. Éppen az előző országos találkozón, 2001 -ben Orosházán fogadták el az együttműködésről való szándéknyilatkozatot az egyházunk és a határon túli magyar anyanyelvű evangélikusok képviselői. Ezt követően már 2002-ben megtartotta első ülését a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé. 2003 májusában ismét egy eszmecserére kerülhet sor. Az év számos további jelentős eseménye közül kiemelendő még a Déli Egyház- kerületben tavasszal esedékes püspökválasztás, melynek előkészületei a törvények alapján már megkezdődtek. Van azonban a 2003-as évnek egy további jelentős kihívása, melyben osztozunk az egész magyar társadalommal. 2004. május l-jén - minden valószínűség szerint - Magyarország az Európai Unió tagja lesz. 2003 az erre való felkészülés éve. Ha megkésve is, de a csatlakozási tárgyalások hajrájában ráébredtek a felelős politikusok arra, hogy az uniós tagság részleteiről vajmi keveset tudnak az emberek. Márpedig 2003. április 12-én ügydöntő népszavazásra kerül sor, melyben arra a kérdésre kell igennel vagy nemmel válaszoljunk, egyetértünk-e azzal, hogy Magyarország az Európai Unió tagja legyen. Felelős döntést csak megfelelő tájékozottsággal lehet hozni. Úgy vélem, hogy az egyházban, a gyülekezetben is érdemes egy-egy alkalmat annak megbeszélésére szánni, mit is jelent számunkra a csatlakozás. Amiatt is nagy szükség lenne az ilyen jellegű információcserére, mert míg más fórumokon - érthetően - elsősorban az uniós tagság gazdasági-pénzügyi előnyei kapnak hangsúlyt, az egyházban az eszmei összefüggések, az értékorientált megközelítés lehet az irányt adó. Fontos tudnunk, hogy a mi reménységünk Jézus Krisztus eljöveteléhez, az örök élethez kapcsolódik. Isten országába vetett hitünk-talaján azonban lényeges számunkra is, hogyan alakul e földön az egymást követő nemzedékek sorsa. És e téren igen jelentős, hogy nem mások kényszerítenek minket egy szervezetbe, hanem mi magunk dönthetünk nemzetünk további sorsáról. Ritkán adódik alkalom erre. A jelen döntés súlya egyedül az első magyar király, Szent István egy évezreddel ezelőtt hozott elhatározásához hasonlítható. Akkor a királyi döntés választotta Európát, annak nyugati felét, a római kereszténységet a sokáig versenyben lévő keleti orientációval szemben. Ez utóbbi esetben is megmaradhattunk volna Isten kegyelméből, de egészen másként alakult volna történelmünk. A kereszténység, a Krisztus-hit egyetemes érték, melynek szellemében éltük meg az elmúlt ezer esztendőt Európában, ennek minden szépségével, keservével, elkötelezettségével együtt. De egyetemes, nemzetközi a tudomány, a zene és számos egyéb művészet, valamint a sport világa is. Egyetemes érték az irodalom is, ám főként a költészet kincsei nehezen adhatók vissza egy másik nyelven. Talán az unió ebben is segit, változást hoz majd. Tóth Árpád, József Attila, Arany János... nyelve élővé válhat más anyanyelvűek számára is. De a legfontosabb, hogy míg eddig csak kevesek számára volt evidencia az európaiság, addig ez most minden magyar ember számára valóság lehet. Anélkül, hogy magyar azonosságtudata csorbát szenvedne. Hiszen gyakran tapasztalhatjuk mi is, milyen megható, amikor évtizedek óta külföldön élő, világjáró művészek, más államok polgárai könnyes szemmel szólnak arról, hogy szívükben mindig magyarok maradtak. A 2003-as évben azt kell majd megtanulnunk, mit jelent együtt jó magyarnak, jó európainak és jó kereszténynek lenni, azt, hogyan erősíthetik ezek az identitások egymást. Nem hiszem, hogy akár az uniós országok, akár a most velünk együtt csatlakozók kevesebb társadalmi gonddal, feszültséggel, előítélettel küzdenek, mint mi. De mi magunkért felelünk. Ezer évvel ezelőtt a kereszténység jelentette azt az értékrendet Európában, amire az emberek és népek együttélése hosszú távon felépíthető volt. Ma egyetemes emberi értékekről szólunk, amelyek elfogadása hívők és nem hívők számára egyaránt kötelező. Az emberi jogok tiszteletben tartása, a szolidaritás, a környezet védelme adják - sok egyéb dolog mellett - a zsinórmértéket. A megújuló világban az egyház eredeti küldetésére koncentrálhat. A misszióra, a krisztusi szeretet- parancsolatokra, az evangélium üzenetének a tolmácsolására. Ezer év után nem Európát, hanem az európaiakat, többek között a magyarokat kellene keresztény hitre és életre téríteni. Frenkl Róbert „Nem a külső dolgokat kell tehát megváltoztatni, hanem az érzületünket, és lelkületűnknek kell megváltoznia, s akkor magunktól megtanuljuk a nagy dolgok leértékelését és kerülését, az igénytelen dolgok értékelését és keresését: az ilyen alázat alapjában jó, és minden tekintetben megáll, és önmagát mégsem veszi észre sohasem. ” Luther Márton: Magnificat (Takács János fordítása) * * 4 4 «I