Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-17 / 11. szám
Fotó: Bottá Dénes Eva ngélikus Élet 2002. MÁRCIUS 17. 3. oldal Tornaterem-avatás a Líceumban (Folytatás az 1. oldalról) Az avatási ünnepség - a beszédek és az énekek is - két nyelven, magyarul és németül hangzottak el. A fúvósok bevezetője után a gyülekezet együtt énekelte el Erős vár a mi Istenünk kezdetű evangélikus himnuszunkat. A bevezető köszöntő után dr. Száj er József, Sopron város országgyűlési képviselője szólt. Beszédében kiemelte a jó ügy melletti összefogást. A Líceumot, mint a város legdinamikusabban fejlődő iskoláját jelölte meg: „Emelkedő város, emelkedő iskolája az Evangélikus Líceum. ” Dr. Pálinkás József oktatási miniszter is köszöntötte az évszázados, de megújult iskolát: „Az iskola az egyházak működésében továbblépett a tanításon, ismeretátadáson. Palléroz, irányit, vezet, int és példával jár elöl. Magyarországon az egyházi iskolák perceit számláló XX. század az utóbbi tíz évben mintha elkezdett volna odafigyelni arra, ami értékadó és teremtő: már nem nézték rossz szemmel a magas színvonalú, a tanár idejét nem kímélő oktatást, a komoly eredményekkel elöljáró végzett diákokat." * Az ünnepi beszéd végén Uwe Stiemke és dr. Pálinkás József a nemzeti szinű szalag átvágásával együtt avatta fel az új tornacsarnokot. Ezt követően az egyházi szertartást a Jer, dicsérjük Istent kezdetű énekünk indította. Ittzés János püspök prédikációjában Pál apostol példáját idézte fel (lKor 9,24-27). A keresztény élet küzdelméről, a küzdésben is egymás iránti felelősségről szólt. Kérte Istent, hogy az új tornacsarnok eseményei - küzdelmek, versenyek - legyenek az életet ábrázoló jelképek, amelyben nem egymás ellenségeként, hanem egymás iránti felelősséggel versengünk, olyan küzdelemben, amely mindig jót ígér; így valósulhat meg az, hogy a tornacsarnokban - a pihenés és az erőgyűjtés helyén - a lélek temploma is épüljön. Ittzés János mellett a szolgálatban részt vett még Jankovits Béla esperes, Solymár Mónika líceumi lelkész, valamint Menke Volker soproni német lelkész is. Uwe Stiemke, a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány elnöke szólt arról, hogy az alapítvány 1989 óta az európai kisebbségek támogatásának részeként járul hozzá Magyarországon közel 80 projekttel a fejlődéshez. O is hangsúlyozta a Líceum esetében az öszszefogás nagyszerűségét. Beszéde után a Líceum német színjátszó csoportja mutatkozott be, ezt sportbemutatók követték, ahol az iskola diákjai mellett a Líceum vendégeként köszönthettük körünkben Navarrete József háromszoros világbajnokot és olimpiai ezüstérmest, illetőleg Sárközi Gergely korosztályos magyar bajnokot. Vívóbemutatójukat követően az utolsó éves diákok modem tánca zárta a programot. Az ünnepség legvégén pedig a magyar, a német és a magyarországi német himnusz hangzott el a Líceum Rauch András kórusának vezetésével. . * Számunkra, akik az evangélikus egyházi iskolák, s ezen belül a Líceum ügyét fontosnak tartjuk, nagy öröm volt együtt lenni ezen a délutánon. Körünkben üdvözölhettük mindazokat, akik segítettek minket céljaink megvalósításában. Munkatársak voltunk és vagyunk. Abban a szolgálatban, melyben gyermekeknek, ifjaknak adhatunk lehetőséget arra, hogy biztos és szilárd értékrend alapján gondolkodhassanak. „Kegyelmednek titkai vannak, Uram, Mindazok előtt, akiket Te választottál el magadnak.” - Isten kegyelméből történhet mindez; s kegyelmi ajándék az is, hogy az evangélikus egyházi iskola ügyét, a német nemzetiségi iskola ügyét sokakkal együtt, közösen, egy gyülekezetként szolgálhattuk a tornacsarnok építésekor. Tölli Balázs mb. ig. Egyházkerületi felügyelők és gondnokok konferenciája A Déli Evangélikus Egyházkerület felügyelői és gondnokai számára első alkalommal rendeztek konferenciát. A vendéglátó a Bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium volt. A rendezvényre 110-en fogadták el a meghívást. A résztvevők maximálisan elégedettek voltak a fórumok, előadások témáival, és jövőre is szívesen vennék egy hasonló találkozás lehetőségét. A konferencia nyitó áhítatában Krdhling Dániel esperes a következőket mondta: „A reflektorfény árnyékot vet. Aki az igazságot cselekszi, világosságra megy’. És nem az az igazságÉHk üfálkó- clunk egymáson, ha a felügyelő megtanítja a papot kesztyűben dudálni... Azért vagyunk most együtt, hogy felkészüljünk, megerősödjünk az igazságban, és e szerint tudjunk cselekedni is.” Dr. Sólyom Jenő akadémikus, egyházkerületi felügyelő előadásában a Magyar- országi Evangélikus Egyház helyzetéről beszélt: „Egyházunk jövője nagyrészt a fiatalok kezében van, bennük van a reménységünk. Az utóbbi évtizedekben deficitesek voltak a személyes megszólítások, kapcsolatok, e téren javításra van szükség. S hogy mi a feladata az evangélikus egyháznak ma? Ugyanaz, mint ezer évvel ezelőtt: az Evangélium hirdetése.” Gyülekezeti vezetők írásos beszámolója alapján szót ejtett még arról is; nem egészen világos, hogy a Zsinatnak milyen kérdéseket kell szabályoznia, illetve, hogy míg szeretetintézménye sok van az evangélikus egyháznak, addig óvodája kevés. Hozzászóláspkhg|^lIiangzott, hogy „a közgyűlés jelenleg éretlen, kiskorú fórum, melynek javulása sokéves folyamat után várható", s hogy: „ahol alvó gyülekezet van, tessék imádkozni az ébredésért”. A hétvége folyamán több gyülekezeti felügyelő és lelkésí számolt be gyülekezete életéről. Sarkalatos kérdésnek bizonyult, hogyan segíthetik a lelkészek és a felügyelők, a gondnokok egymást, miként vehetnek le terheket a másik válláról. A dr. Harmati Béla püspök által vezetett fórum az evangélikus egyház közéleti és ökumenikus felelősségéről, a dr. Nagy Zoltán helyettes egyházkerületi felügyelő által tartott előadás pedig az evangélikus kórház tervezésével kapcsolatban vetett fel élénk érdeklődéssel kísért gondolatokat. Dr. Simor Ferenc siklósi felügyelő beszámolt arról, hogy van, ahol - több mint 100 kilométeres körzetben - 66 gyülekezetét lát el két lelkész., EljenpéIdaként Lliptpk György kiskőrösi igazgatp lpljcész mutatta be hatezer lelkes gyülekezetüket. Andorka Árpád, Tolna-Baranya egyház- megyei felügyelő sikeresnek értékelte az első konferenciát, a vendéglátást pedig csodálatosnak. Véleménye szerint a sok hozzászólás is mutatja, hogy szükség van az ilyen találkozási, beszélgetési lehetőségekre. Máté Réka Egybeszerkesztetten XII. Országos Papné Csendesnap A Deák téri Evangélikus Gimnáziumban március 9-én ösz- szegyűlt közel száz résztvevő már az első percekben érzékelhette az idei találkozó szervezőinek szándékát. Őszinte beszélgetésre invitáltak, nem leplezve, hogy a házasság válsága nemcsak a társadalomban, de az egyházon belül is aktuális témává vált.- A házasságok az égben köttetnek, de a földön oldódnak - kezdte nyitóáhítatát Győriné Opauszky Mária lelkésznő a XII. Országos Papné Csendesnapon, majd így folytatta: - Oldás helyett megoldásra van szükség. A házasság 'élethossziglan tartó ápolásában mindig a Harmadikhoz, Istenhez kell ugyanis fordulni. Ő az, aki megajándékoz a másikkal, és Ő az, aki képes megújítani két ember szeretet-kapcsolatát. A keresztény ember tudja, hogy a házasság egységének alapja az Istennel való harmónia. Ezt a gondolatot vitte tovább a délelőtt vendégelőadója, Kovácsné Szegedi Ildikó, a Társ c. könyv fordítója. Bátorító, szívet melengető vallomását a Prédikátor szavaira fűzte fel: „Élvezd az életet feleségeddel együtt, akit szeretsz. ” (Préd 9,9) Bibliánknak ez a mondata is jelzi, hogy Isten nem megterhelni akar, hanem ellenkezőleg,, meg szeretne ajándékozni a házastárssal. A kísértő csábít az élet hamis élvezetére, a Teremtő azonban felbátorít ennek az igazi boldogságnak, örömnek az elfogadására. Egy dolgot azonban a hallgatóság szívére helyezett az előadó. Hogy mindez úgy lehet teljessé, ha naponta élnek a házastársak a bünbocsánat ajándékával, és ráhagyatkoznak a Szentlélek vezetésére. Bizonyságtételével erőt adott, vigasztalt Ildikó. Bátorító szavait pedig hitelessé tette az, ahogyan nyíltan vallani mert kudarcairól, házassága nehéz pillanatairól is. Ez a rendkívül őszinte hangvétel jellemezte a „hazai” előadók korreferátumát. Kovácsné Tóth Márta, vönöcki lelkésznő tréfásan „gond-szakértőként” mutatta be magát. Feladatának tekintette, hogy a nehézségekről szóljon. Azokról a sajátos téritekről, amelyeket a papnéknak helyzetükből adódóan kell felvállalniuk. Közülük a legismertebb - ahogyan a lelkésznő fogalmazott — a kettős kötődés feszültsége. Ezen azt értette, hogy a gyülekezetben való szolgálat és a család ellátása között a papnéknak gyakran nem sikerül megtalálniuk a helyes egyensúlyt. Szólt annak nehézségeiről is, amikor félj és feleség különböző, de egyaránt teljes embert kívánó hivatásban dolgoznak, és megemlítette a papgyermekeket is, akiknek - különösen faluhelyen - meg kell felelniük a közösség elvárásainak. Előadását kedves humorral fűszerezte. Tréfásan megfogalmazott vallomása mögött („ a férj személyre szabott, megoldandó házi feladat") azért mindenki kihallotta a felelősség komolyságát. Azt, hogy a házasságot ápolni kell... Várakozással fogadták az egybegyűltek dr. Cserháti Péter sebészorvos hozzászólását. Ez alkalommal, mint a,fóti lelkésznő félje vallott „civil hivatásáról”. Gondolatait a nap témájául megadott Jézusi mondathoz kötötte. „Amit Isten egybeszerkesztett. ”- Valóban minden házasság mögött Isten vezetése áll? - tette fel elsőként a kérdést. Tapasztalata, hogy sokszor emberi kapkodás előzi meg a párválasztást. Pedig keresztényekként szabad nagyobb bizalommal hagyatkoznunk az isteni vezetésre. Majd az igét folytatva („ember azt el ne válassza") - igyekezett csokorba szedni mindazokat a tényezőket, amelyek a mai házasságok eljen dolgoznak. Sok mindent említett a nap folyamán már felsoroltakból. Mégis újszerű volt, hiszen egy férfi szemszögéből fogalmazta meg a nehézségeket. Felhívta a figyelmet az új kihívásra. Arra, hogy egyre több lelkésznő köt „civillel” házasságot. Ez a helyzet sürgetővé teszi például, hogy egyházunk rendezze a papnők munkajogi helyzetét. Mindhárom előadás termékenyen hatott a délutáni csoport- beszélgetésekre, amelyet fórum-alkalom követett püspökeink részvételével. Itt nyílt módja bajor papné testvéreinknek - Beate Peschke-nek Augsburgból és Helga Täger-nek Ansbachból - köszöntenie a csendesnap résztvevőit. Menyesné Uram Zsuzsa úrvacsorái igehirdetése a nap végén újra a házasságot szerző Úrra emelte a tekintetet, aki így bíztatta az „egybeszerkesztetteket”: „ én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. ” (Jn 10,10b) B. Pintér Márta Meghurcolt evangélikusok emlékei a Terror Háza Múzeumban Vegyes érzelmeket fakaszt és katarzist vált ki a látogatóban az Andrássy út 60. épületének belső látványa. A nyilaskeresztes kor, majd a szovjet megszállás borzalmai alig behegedt sebeket tépnek fel a látogatók lelkében. Amit a zsúfolt csoportokban érkező diáksereg ámulva bámul és talán el sem hisz, az az idősebb nemzedéknek húsába vágó, családok békéjét szétromboló véres valóság volt. Szálasiék pogromjai és az ötvenes évek „csengő-frászai” lidérces emlékeket ébresztenek. Megszeppent diáklányok tágra nyílt szemei és görnyedt, ráncos öregek reszkető kezei egyaránt erről a rettenetről vallanak. Ötvenes évek, át- és kitelepítések, beszolgáltatások, internálások, megcsúfolt igazságszolgáltatások számos hiteles dokumentumának, és az embertelen kínzásokról tanúskodó nedves pincék fojtogató látványának feldolgozása hosszú, talán pvckig jartó lelkiismeret vizsgálatot igényel. Olvasóink azonban most egyházi, evangélikus újságot tartanak a kezükben. Soraimat és figyelmüket ezért most csupán két kiállítási teremben található emlékekre szeretném irányítani. A kitelepítésekről szóló fájdalmas képek és szóbeli visszaemlékezések mellett lehetőség nyílik falra felszerelt telefonok tárcsázására is. A hatos számon a nemrég elhunyt Andorka Rudolf professzor hangját hallhatjuk. Lengyel Anna kérdésére előbb édesapjának a sorsáról szólt, akit mint liberális demokratikus politikust, madridi követet a nyilasok Mauthausenbe, a kommunisták pedig az Andrássy út 60.-ba hurcoltak és négy évre internáltak. Sorsában utóbb részben fia is osztozott: kitelepítették, majd 1957-ben 5 hónapig fogva tartották. A felekezetek szorongattatásait bemutató nagy terem bejáratának ajtószámyain a meghurcolt katolikusok és protestánsok emlékét megelevenítő filmkockák peregnek. Hat evangélikus személyiség, köztük Böröcz Sándor vorkutai vallomása is hallható és látható. A terem közepén hatalmas fénylő kereszt fekszik a földön. A bejárattól jobbra református palást, balra Ordass Lajos püspökünknek Michelfeldertől ajándékozott stólás lutherkabátja függ, felette koncepciós pere ítéletének adataival. Az oldalfalak süllyesztett fülkéiben láthatók azok a tárgyi emlékek, amiket az egykori börtönt megjárt üldözött hittestvéreink családtagjai bocsátottak a múzeum rendelkezésére. Püspökünk fennmaradt hagyatéka - köztük bekeretezett fényképe - négy fűikében is fellelhető. Ezek között a legmegrázóbb talán nyitott bibliája, amelynek lapjai közé üres oldalakat köttetett be feljegyzései számára. Jól olvashatók a 18. zsoltár 3. verséhez fűzött saját kezű, gyöngybetüs sorai: „Az Úr az én menedékem: a hit boldog vallomása ez...Boldog öröm tudni, hogy az élet tűrhetetlenségei elől valóban van hová menekülni!” Kékén András Deák téri igazgató lelkész emlékfülkéjében a börtönben használt alumínium csajkája és kanala, emlékkönyve és feleségének két feladóvénye látható, amelyet a kistarcsai és a Fő utcai fogdába küldött. Sághy Jenőt, a Győr megyei Bezi- Enese bátor lelkészét 1956 után hurcolta el az ÁVO. Két ablakfulkében Márianosztra feliratú vászonzacskója, orosz nyelvű kis Újszövetsége és füles háncs szatyra idézi nehéz hónapjainak az emlékét. Zsedé- nyi Béla miskolci jogakadémiai tanárt, a Nemzetgyűlés egykori elnökét is elhurcolták államellenes összeesküvés vádjával: 1955-ben a börtönben halt meg. Emlékét barna levéltárcája és vászon börtönzacskója őrzi „Zsedényi 1374” feliratú fatáblával. Több más megrendítő relikvia mellett a felekezeti terem üvegfalú mélyedései olyan kincseket is rejtenek, mint Sztupkay Sándor presbiternek az orosz fogságban faragott úrvacsorái készlete, a református és katolikus testvérek szenvedéseinek több emléke, valamint egy izraeli hitközség által adományozott liturgikus papi viselet. Nemzetünk és felekezeteink közelmúltjának súlyos megpróbáltatása intő jel kortársaink és utódaink nemzedékének: soha ne legyen többé részünk se jobb-, se baloldali diktatúrában id. Fabiny Tibor Ordass Lajos evangélikus püspök hagyatékából
