Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-11-24 / 47. szám
2002. NOVEMBER 24. 5. oldal Evangélikus Élet Egy paptanár monológja Gimnáziumi lelkészként és tanárként a legkülönbözőbb témákról beszélgetek diákjaimmal. És rengeteg témáról nem, pedig kellene. Karinthy szavaival élve: nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek. Ülünk egymással szemben - végtelenül lassan születnek meg szavaid. Magadról próbálsz beszélni, rendbe szedni érzelmeidet, kijutni abból a káoszból, amibe szíved viharai, zaklatott szerelmed söpört. Tizenhét éved minden bizonytalansága, fájdalma egyszerre akar kitömi, nem csoda hát, hogy mondataid megakadnak, egymásba gabalyodnak útközben. Veled szemben ülök én, akinek a feladata és hivatása az, hogy meghallgassalak, segítselek - és nem érted, miért nem szólok. Talán nem figyelek? Unlak? Félek, ezt érzed hallgatásom mögött. Pedig nagyon is figyelek, s csöndemnek oka is ez a figyelem: kétszeres fájdalom rejtőzik mögötte. Egyrészt a fájdalmas kérdés: mit tudok én erre mondani? Alig látok belőled valamit, csak amit töredezett szavaidból, egymást morzsoló kezeidből megértek. A többit csak sejtem, de a sejtés veszélyes terület - köny- nyen önmagam felé viszi szavaimat: elmondhatnám, én hogyan csinálnám, én mit tennék a helyedben. De helyetted nem élhetek, s a te döntésed nem szabad, hogy az enyémnek hű mása legyen. Még soha nem éltem át azt a helyzetet, amit most te. S ha át is éltem volna: vajon segítene-e rajtad az én tapasztalatom? Vannak viharok, amiket Beszélgetés nem lehet megspórolni, amiket át kell élned - ez ellen nincs orvosság. Én csak biztathatlak, hogy érdemes harcolni, érdemes megkeresni a legtisztább, legemberségesebb megoldást, még ha nem is ez a legkönnyebb. De az is kérdés, hogy ha ezt most kimondom, nem lesz-e unalmas vallásos frázis a számodra? Mi a fontosabb: hogy most kimondjak mindent, amit tudásom, tapasztalatom, hitem sugall, vagy hogy később te magad megértsd, mi miért történt? Nem szólok hát, mert úgy érzem, a szó most csak hamis lehet: meg akarja magyarázni a megmagyarázhatatlant, általános emberi frázissá silányítja mindazt, amit te most személyesen átélsz. Most úgy érzem, nincs más eszközöm, mint a szótlan jelenlét, amivel megpróbálok melletted lenni lelki viharaid idején. De más miatt is hallgatnom kell. Kérdéseid, fájdalmaid egy képet idéznek elém: egy egykori, veled egyidős, zilált hajú, csövezett farmerba öltözött srác képét, aki egykor ugyanúgy elesettnek érezte magát, mint most te. Ő még - akárcsak te is - nem szokott hozzá, hogy lelkének vannak árnyasabb oldalai is, ő még nem tudott annyit önmagáról, hogy megtalálja az éppen aktuális kibúvókat, mondván: hja, kérem, ilyen az ember! Ennek a srácnak a helyét azóta átvette egy felnőtt, akinek az a munkája, hogy leüljön, és félig kívülről szemlélve mások fájdalmát, megpróbáljon nekik segíteni. Hogyan is segíthetnék neked, amikor maga a tény, hogy vannak kérdéseid, kételyeid, azt jelenti, hogy éhezed és szomjazod az igazságot, hogy még nem adtad föl a kérdezést - végül is azt, hogy jó helyen vagy? Hidd el, addig nincs nagyobb tragédia, amíg még kétségbe tudsz esni saját esendőséged miatt, amíg nem találod meg saját kényelmes kibúvóidat. Nem akarom lelki fájdalmaidat kisebbíteni, lebecsülni, csak úgy érzem, ezek inkább szülési fájdalmak: egy egészséges felnőtt születik ezekből a kérdésekből. Tudom, nem hallgathatok örökké. Te is erősítő szavakat vársz el tőlem, és Az is, akinek a nevében most itt ülök veled szemben. Mégis: hadd ne kelljen most rögtön előállnom valamilyen lelkileg és teológiailag pontos válasszal! A te kérdéseid kínos lassúsággal születnek - nem lenne hozzájuk méltó a gyors, könnyen megszülető válasz. Hegedűs Attila Uj reformáció szükségessége? Könyvbemutatók Sopronban Az Országos Luther Szövetség múlt szombaton tartotta szokásos évi közgyűlését és konferenciáját Sopronban, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium (Líceum) színháztermében. Gabnai Sándor lelkész nyitó áhítatában Jairus és a vérfolyásos asszony Jézushoz való közeledéséről beszélt. Szavait a Takács Andrea vezette líceumi Rauch András kórus és a Róth Márton által vezényelt harangegyüttes előadása keretezte. Ezt követően a konferencia résztvevői - Wiszkidenszky András világi alelnök vezetésével - együttes elmélkedésbe kezdtek Klaus Douglass nemrégiben megjelent és nagy port kavart könyve, „Az új reformáció" kapcsán. Az ország számos pontjáról érkezett Luther szövetségi tagok közös gondolkodással és elsősorban színes előadások segítségével boncolgatták a könyv főbb fejezeteinek meglátásait, egyházunk megreformálásának lehetőségeit. Az előadók rövid, húszperces felvezetőkben különböző szemszögből közelítették meg az „új reformáció” témáját. Dr. Reuss András lelkész-elnök a reformációban újra felfedezett evangélium mai érthetőségéről, ifj. dr. Fabiny Tibor az Isten iránti szeretet erejéről, valamint a másokkal való törődés és a tanítvánnyá létei összhangjáról beszélt. Végül Tölli Balázs, a líceum igazgatója kapott szót, aki az egyetemes papság szolgálatával kapcsolatos gondolatait osztotta meg a hallgatókkal. A délután folyamán Lackner Pál lel- kész-alelnök a könyv németországi, hesseni egyházi hátteréről és a letkészi segítőtársak szerepéről, valamint Solymár Mónika iskolalelkész a gyülekezetben élő szeretet fontosságáról tartott előadást. A konferencia után az országos közgyűlésen az éves beszámolók hangzottak el, illetve döntést hoztak három fontos ügyben. Elsőként a tagság tiszteletbeli elnökké választotta Schulek Mátyást, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatóját. Másodszor - Lackner Pál javaslatára - megfogalmaztak egy, az Országos Presbitériumnak szóló indítványt a Luther Szövetség könyvkiadását támogató offertorium létrehozásáról. Emellett a jegyzői tisztről lemondott dr. Lang Jánosné tanárnő helyére Tölli Balázs igazgatót választották meg. A Luther Szövetség közgyűlése szinte még véget sem ért, de máris egy új program várta az érdeklődőket a gyülekezeti teremben, ahol szeretetvendégség keretében - az ugyancsak a közelmúltban megjelent, „Isten embere - Túróczy Zoltán evangélikus püspök” című könyvet mutatták be a kötetek szerkesztői. Tekus Ottó nyugalmazott lelkész Túróczy püspök egykori prédikációjának felolvasásával nyitotta meg az alkalmat. Ezután id. dr. Fabiny Tibor és Mirák Katalin a meghurcolt egyházvezetőnk életéről és a megpróbáltatásait bizonyító dokumentumokról szólt. Majd ifj. dr. Fabiny Tibor, dr Cserháti Péter és Tekus Ottó a két kötet szerkesztésének elveiről és koncepciójáról, továbbá a könyvben megfogalmazott reménységről tartott beszámolót. A fenti alkalmakon részt vevők két remek könyvvel lehettek gazdagabbak, és elgondolkodhattak nemcsak az egyház múltjáról, de a jövőjéről is. Gabnai Sándor „Költő, hazudj, de meg ne fogjanak!” Arany János-kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Arany János születésének 185. és halálának százhuszadik évfordulója alkalmából október 16-án, „Költő, hazudj, de meg ne fogjanak!” alcímmel, a Vojtina ars poeticájából vett idézettel nyílt kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban. A kiállítást dr. Ratzky Rita, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója és Túróczy Gergely rendezte. A megnyitón Sudár Annamária szavalta el Arany Zách Klára című balladáját, utána pedig részletet adott elő a Vásárban című versből. Ezután Varga S. Pál, a Debreceni Egyetem tanszékvezető tanára tartott előadást Arany Jánosról. Szellemesen Arany János nevéből indult ki: „Nomen est omen”, azaz a név intő jel. Arany költészetének többféle sajátossága van. Egyrészt ünnepélyes, hazafias, komoly, másrészt csípős humorú írások születtek a költő tollából. Rámutatott arra a - Gyulai Páltól származó - gondolatra, amely szerint Arany János az epika, Petőfi Sándor a líra megtestesítője. Valójában Arany János lírája ugyancsak meghatározóan jellemzi alkotóját. A balladák pedig a kétféle műfajt kapcsolják egybe. A múzeum szűkös lehetőségei miatt a hatalmas életműnek csak egy kicsiny részét lehet bemutatni, így például a Zách Klára mellett a Pázmány lovagot, az Egri lányt, az V. Lászlót és a Szent Lászlót. A jeles alkotások első kiadásaikkal együtt láthatók. A kiállítás nagy érdeme, hogy egyesíti az irodalmi és a képzőművészeti szépségeket. Ugyanis az egyes Arany János-mű- vekhez - mintegy szemléltetésképpen - kölcsönadták a Szépművészeti Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és más közgyűjtemények azon festményeit, amelyek képben beszélik el Arany János költeményeinek egyes történéseit. A látogató megtekintheti Madarász Viktor nagy hírű, „Hunyadi László sira- tása” című festmé-' nyét, Benczúr Gyula „Attila lakomája”, „A csodaszarvas” és „A csodaszarvas üldözése” című1 alkotásait, valamint több más gyönyörű képet is. A legtöbb szemléltető rajz Zichy Mihálytól származik. Arany balladáinak legszebb kiadását az ő művészi alkotásai díszítik. A Vojtina ars poéticájá- hoz is Zichy Mihály készített nagyszerű metszeteket. Megtudhatjuk, hogy Vojtina valóban élt, és gyengécske versikéit vásárokon árulva járta az országot. A Hunyadiakról verssorozatot is írt Arany János. Ehhez a sorozathoz költötte a Hunyadi csillaga című előhangot, az V. Lászlót, a Mátyás anyját és egy töredéket. A teljes sorozat sohasem készült el. A most bemutatott - Arany János és Petőfi Sándor népdalaiból készült - gyűjtemény is bizonyítja a költő sokoldalúságát. Rövid verseiben tréfás, olykor filozofikus hangot ütött meg. Arany János számára a költészet hazafias cselekedet volt. Célul tűzte ki a magyar nyelv védelmét, művelését, az erkölcs alátámasztását. A történelmi hagyományok folytatásával, a hiányzó magyar történelmi eredetmonda megalkotásával a nemzeti történelmi tudatot erősítette. A „Buda halála” megírásakor már jól tudták, hogy a hun-magyar közös eredet legendáját semmiféle tény nem támasztja alá. A kitalált történet a magyarság nemzeti önérzetét akaija emelni. Ez abban a korszakban - a szabadságharc leverését követően - rendkívül fontos volt a nemzet számára. így emlékezhettek azokra a dicsőséges időkre, amikor Magyarország független és hatalmas volt, s ez bátoríthatta az egész nemzetet. Dr. Berényi Zsuzsanna Ágnes Mámorméreg Dettre Gábor drogfilmjéről „Mi a baj ezekkel? Az, hogy nem tudnak meghalni?” - „Nem, az, hogy nem tudnak élni. Elbukni, felkelni és továbbmenni, úgy, mint mi.” Drogosokról van szó az orvos és a gondozó párbeszédében, Dettre Gábor Felhő a Gangesz felett című filmjében. A történet egyrészt valószínűtlen, másrészt nagyon is valóságos. A drogos fiú, András (Ternyák Zoltán) számítógépes monitort lop a munkahelyéről, ezt próbálja eladni, hogy a pénzből megvehesse napi heroinadagját. A lány, Juli (Tóth Ildikó) egy telefonfülkéből kilépve botlik belé, és egy hirtelen elhatározással úgy dönt, vele megy. Kilép boldogtalan házasságából, elhagyja férjét és kislányát, és segít az ismeretlen fiúnak leszokni drogról. „Meseszerű” indítás után kezdődik ennek a két embernek nagyon is valós pokoljárása, amikor együtt mennek végig a drogelvonás keserves útján. A mit sem sejtő, drogosok életét és kínjait korábban nem ismerő Julira meglehetősen sokkolóan hatnak az egyes történések, és ezt a döbbenetét élheti át a néző is. A heroinista fiút alakító Ternyák Zoltán így vallott erről: „Akartam, hogy lássa mindenki, hogy van ez. Mennyire tud ez fájni, mennyire szarrá tud válni az ember. Mennyire kilátástalan minden, ahogyan menekülünk a halál felé, miközben annyira félünk tőle.” A „Felhő a Gangesz felett” erőteljes képekkel, karakterekkel készült film. Arról szól, hogyan keresi két ember az élet értelmét és célját, hogyan küzd a boldogságért, azért, hogy szeressen és szeressék. Nem szépítget, hanem kegyetlenül és őszintén tárja elénk a valóságot. A vágyat, hogy megtaláljuk azt a valakit vagy valamit, amiért érdemes élni. A rendező, Dettre Gábor szavaival: „A film arról szól, hogy milyen borzasztóan nehéz megtalálni az élet értelmét, mert tönkretesszük egymást, és ezzel belesodorjuk a másikat a kilátástalanságba és a külső mankók nélkül elviselhetetlen létbe. Ezért van az, hogy a függőségek ellen igazából nem orvosokkal, nem rehabilitációs intézetekkel, elvonókúrákkal lehet küzdeni, hanem szeretettel.” András elveszti Julit, és visszaesik, de aztán újra egymásra találnak, így megcsillan a közös folytatás, a jobb jövő reménye. A férfi főszereplő, Ternyák Zoltán nem volt ilyen szerencsés, nem talált rá a maga Julijára. Az alkoholproblémákkal küzdő, tehetséges fiatal színész már hosszú ideje kómában fekszik. Lehet, hogy ez volt az utolsó filmje. Gazdag Zsuzsanna SZÍNHÁZI AJÁNLÓ „Anyám, add ide a napot” Henrik Ibsen: Kísértetek Meghitt ünnepélyre gyülekeznek egy csendes norvég falu lakói. Családtagok, barátok és ismerősök készülnek a másnap esti ünnepségre, amikor egy új gyermekmenhely nyitja meg kapuit. A menhelyet a tíz éve elhunyt, nagy tiszteletben álló Alving kapitányról készülnek elnevezni. A kapitány egyedül élő özvegyéhez az ünnepre hazatér Párizsban élő fia, és a családi házban tiszteletét teszi a város lelkésze is. Ezzel a képpel kezdődik Henrik Ibsen „Kísértetek” című drámája a Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdiójában. Kezdetben minden kedélyes és szép, de később a néző nem lát mást, mint rettenetes tragédiát és szenvedést. Évtizedek bűne és fájdalma tör fel a látszólag megbékélt szereplőkből. Soha be nem gyógyuló lelki sebekről szerzünk tudomást, melyek emberek életét tették és teszik tönkre. Nekünk, keresztényeknek figyelmeztető jel ez a darab. Felszólít minket, hogy rendezzük eltitkolt vétkeinket, hazugságainkat, mert különben egyszer, évtizedek múlva - amikor a legkevésbé várnánk - előtörnek, és elborítanak mindent. Különösen is megdöbbentő látni, miként viselkedik egy evangélikus lelkész (Szilágyi Tibor) ebben a helyzetben: ítélkezik, vétkezik, bukdácsol ő is jó és rossz között. Lenyűgöző ez az előadás, hiszen az alig 60-70 fős nézőtéren az ember szinte testközelből látja a lelkész megdöbbent arcát, éli át az özvegy vívódását a múltjával, valamint a festő fiú fájdalmát. Szeretettel ajánlom ezt az előadást mindenkinek, aki egy megindító és mélyen elgondolkodtató darabot szeretne látni, s vállalja azt is, hogy tovább elmélkedik a látottakon. Deák László Legközelebbi előadás: december 11-én, este fél nyolckor. Cím: Budapesti Kamaraszínház Shure Stúdió, Budapest, Asbóth u. 22. Egy sajtóhiba ürügyén... Adalék a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület történetéhez Lapunk múlt heti számában - az új egyházkerület zászlajának megáldásá- ról szóló cikkben - névelírás történt. A zászlón található évszám (1576) az első dunántúli püspök megválasztására utal. Neve helyesen Szegedi Máté. A beszámolóban szereplő Szegedi Kis István szintén püspök volt, sőt kortársa dunántúli szolgatársának. A sajnálatos névcsere alkalmat ad arra, hogy egy rövid cikkben emlékezzünk meg a két főpásztorról. (A szakirodalom tanulmányozása mellett dr. Fabiny Tibor professzort is megkérdeztem.) Az azonos vezetéknév arra utal, hogy mindketten Szegedről származtak. Petrovics Péter gazdag földesúr, Dél- Magyarország kormányzója vette ekkor védelmébe a reformáció üzenetét. Neki is köszönhető, hogy az ottani teológiai viták gyümölcseként sok reformátor és katolikus szerzetes vált ismertté, és írta be nevét az egyháztörténetbe. A török pusztítás miatt innen széledtek szét az országba a lelkészek. Tudunk még két Szegedi Gergelyről is. Az egyik ellenreformátor, ferences szerzetes volt, a másik debreceni református lelkész. Dunántúli vonatkozásban még Szegedi András újkéri lelkész neve ismert, aki 1591-ben aláírta a csepregi kollokvium jegyzőkönyvét. A tévesen írt Szegedi Kis Istvánról több adatot is tud az egyháztörténet. De talán elég annyit megjegyezni róla, hogy Tolna megyében kezdte szolgálatát, és már korán elfogadta Kálvin tanait. Református püspökké választották, majd Ráckevére került. Az első dunántúli püspök személyéről és munkásságáról nagyon keveset jegyzett fel az egyháztörténet. Az biztos, hogy a wittenbergi egyetemen tanult, mert nevét 1545. június 13-án jegyezték be az anyakönyvbe. Ott is avatták lelkésszé. Hazatérte után Somogybán, Kálmáncsán volt rendes lelkész, majd a sárvári Nádasdy Ferenc - a híres törökve- rő „fekete bég” - udvari papja lett. Minden bizonnyal a Hegyfaluban tartott zsinaton választották meg 1576-ban az első dunántúli püspöknek, és ide vezethető vissza hivatalosan az egyházkerület megalakulása is. Előtte Sztáray Mihály rövid életű püspöksége csak szűkebb területre vonatkozott. Szegedi Máté mindössze kilenc évig szolgálhatta egyházát, mert egy feljegyzés szerint 1585. július 12-én halt meg mint püspök és sárvári pap. Utódaként Beythe Istvánt választották meg püspöknek szintén Hegyfaluban, az 1585. július 25-én tartott zsinaton. Viszont ő az 1591-es csepregi kollokvium után csak a helvét irányú hívek püspöke lett. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület győri székházának kapu- aljában emléktábla örökíti meg a püspökök és a patrónusok (felügyelők) nevét. Menyes Gyula HAJNALI GONDOLATOK címmel áhítatokat közvetít a Magyar Televízió mindkét csatornáján 5:32 órai kezdettel. November 28-án Szirmai Zoltán, december 5-én Kendeh K. Péter, december 13-án pedig Johann Gyula mondja el gondolatait.
