Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-09-01 / 35. szám
Evangélikus Élet 2002. SZEPTEMBER 1. 5. oldal II. Országos Ökumenikus Gospel Zenei Fesztivál Augusztus 24-én forró nyári hangulat köszöntötte a solymári gospelfesztivál szervezőit és résztvevőit. Ezen a délutánon mindenki büszkén a „hagyományról” beszélt. Ha már másodszorra is sikerül eet a fesztivált megszervezni, akkor ez már hagyománynak tekinthető! Jeney Erzsébet, a Magyar Rádió szerkesztője és Illésy Mátyás solymári plébános álltak lelkes szervezőként a fesztivál mögött. Kitartásuk, lelkesedésük, zene- szeretetük újra lehetővé tette, hogy már az első alkalommal is nagysikerű fesztivál folytatódhasson. A délutáni program a nyitó istentisztelettel kezdődött, melyen - római katolikus, református és evangélikus lelkészek részvételével - Isten segítségét és áldását kérve kezdődött a fesztivál. Az ünnepélyes megnyitóra Írásban küldte el üdvözlő szavait dr. Orbán Viktor, a fesztivál fővédnöke. 14 együttes, köztük szólóénekesek 15-30 perces műsora alkotta a fesztivál programját. (Evangélikus színekben a pilis Izsóp ének- és zenakar adott nagy sikerű koncertet. - a szerk.j A gospel és a keresztyén könnyűzene sokféle ágát átfogva, igényes zenét hallgathattak azok, akik kedvelik ezt a műfajt, vagy esetleg még csak most ismerkednek vele. Látszott, hogy sokan vannak olyanok, akik egy-egy együttes kedvéért jöttek el Solymárra, és (kívülről tudva a dalokat) énekelték végig „kedvenceik” koncertjét. De reméljük, sokan voltak azok is, akiket most érintett meg a gospelzene lendületes, ritmusos, magával ragadó dallamvilága. A solymári II. Országos Ökumenikus Gospel Fesztivál zenei színvonalának és szervezettségének őszinte elismerése mellett gondoljunk arra a nagy lehetőségre és ajándékra is, amit az énekesek, zenészek és az őket hallgatók jelentenek. Örömteli látni azt, hogy a gospel Magyarországon is olyan műfajjá tud válni, amely által egyre többen tudják kifejezni azt a hitet és azt a reménységet, amit egyedül Isten adhat az embernek. Minden olyan műfaj - legyen az ének, zene vagy a művészet bármilyen ága -, ami segít a ma emberének bizonyságot tenni, Isten hatalmas ajándéka, amelyért hálával tartozunk. így legyen ajándék 2003-ban a III. Országos Ökumenikus Gospel Zenei Találkozó is, és legyen még több evangélikus, aki ezért az ajándékért ellátogat majd jövőre Solymárra! Pángyánszky Ágnes Játéktól az emlékkönyvekig „Mi volt, Öreg, a legjobb? - Játszani. S aztán? Hagyd a gyermekkort! - Játszani. ” (Szabó Lőrinc: Játszani) A költő kérdéseire a képzeletbeli Öregnek mindig egy szó volt a válasza: játszani! Gondolom, sok látogató ért egyet a költő soraival, amikor a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria legújabb kiállítási anyagát nézi, és gyönyörködik az elmúlt század féltve őrzött kincseiben. Elgondolkoztató szép összeállítás Moskovszky Éva művelődés- történész és játékgyűjtő anyagából. Gyermekjátékok, melyek láttán sokan suttogják: hiszen ilyen nekem is volt... „A játék. Az különös, Gömbölyű és gyönyörű, Csodaszép és csodajó, Nyitható és csukható, Gomb és gömb és gyöngy, gyűrű... ” - idézik mellettem ketten is Kosztolányit - de milyen „csodajó”, hogy az itt bemutatott játékok a valós élethez vezetnek el: tanítanak, nevelnek is. A babaházak babaszobái a felnőttek bútorait utánozva, a szekrényekbe helyezett, szépen elrendezett ruhákkal, a megtérített asztalkával, virággal, képekkel játékosan vetítik a kicsik elé a rájuk váró későbbi feladatokat. A különböző tárgyak, háztartási, kerti eszközök, sportszerek, babaruhák apróságukban is használhatóságukra hívják fel a kisebb-nagyobb játékosok figyelmét. Ötletes elrendezés: a babaszoba melletti tárlóban már a valóságos „baba” első, pólyáskori inge, fejkötője, szebbnél szebb csipkeféleségek találhatók. Innen már a nagyobb játékok, mesekönyvek, a közösséget kívánó társasjátékokhoz vezet az út, a gyermek fejlődésében jelentős szerepet játszó tárgyakhoz, majd az iskolához. Úgy tárulnak elénk az emlékek, ahogy a kitűnő gyűjtő életében követték egymást. Virágmintás dobozgyűjtemény, szelencék, üvegdobozba zárt emlékek sora, levelezőlap-gyűjtemény - történelem és korrajz egyszerre -, jól kiegészítve a korbeli fotókkal. „Amit egy régi sashegyi villa mesél” címmel Moskovszky Éva gyűjtéséből és tiszteletére rendezett kiállítás példaértékű és útmutató, figyelemfelhívás a múlt értékéiríek megmentésére, becsülésére. Ilyen fokozott figyelemfelhívó az az üvegtetejű tárló, amely imakönyveket és emlékkönyveket mutat be a Í9. századból. A latin, magyar, német és francia nyelven írt gyűjteményben látni egy gyöngyhímzésű könyvet, mely Bethlen Kata imakönyvének sokadik kiadása Debrecenből, az 1848-as évből. Vannak köztük bőr- bársony- elefántcsont-kötésű, rézkapcsos imakönyvek is. Hasonló díszes kötésű emlékkönyvekben is gyönyörködhetünk, de még inkább belső tartalmukban: nemcsak kötésük míves, a beírt emléksorokat is érdemes megjegyezni. A gondos válogatás, látványos rendezés egyaránt dicséri a kitűnő gyűjtőt és dr. Gergely Katalint, a galéria vezetőjét. (Nyitva szeptember első hetében, kedden, csütörtökön és szombaton 10-18 óráig.) Schelken Pálma Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyv 2001-2002 Először lépett évkönyvvel a nyilvánosság elé a több mint egy évtizede sikeresen működő Keresztény-Zsidó Társaság. 22 szerző írása található a kötetben, az együttélés és a hitbeli kérdések gazdag témaköréből. Benyik György katolikus teológiai professzor Jézus zsidóságának manapság egyre inkább elismert tényeiről közölt tanulmánya nyitja meg a könyvet, megadva annak alaphangját. Bölcskei Gusztáv református püspök az egyházakat mint a népek közeledését elősegítő faktorokat vizsgálja. Dobner Győző baptista lelkész Jézus hatását elemzi a Krisztushívő zsidók mozgalmain keresztül. Domán István professzor a hazánkban újra megjelenő antijudaizmusra figyelmeztet. Gyürki László katolikus teológiai alapon áll ki a zsidósággal való dialógusért. Hamar István református teológiai professzor a bibliai őstörténet néhány üzenetére figyelmeztet. . Harmati Béla evangélikus püspök a „civil religion” új fogalmát magyarázza tudományos felkészültséggel, Hausmann Jutta evangélikus teológiai professzor a Soá utáni Isten-fogalom nehézségeit ecseteli. Hetényi Attila baptista profesz- szor az ókori izraeli nők helyzetét vizsgálja. Németh Pál református főiskolai tanár az isten név lefordíthatóságáról ír, Raj Tamás főrabbi a családról. Róbert Péter történész az Egyenlőség című lap első évtizedeit eleveníti fel. Schöner Alfréd rektor, főrabbi Michelangelo Sixtusi kápolnabeli freskóit analizálja újszerű módon. Schweitzer József pro- I— ___ fesszor, főrabbi a zs idók megjelenésére mutat rá János evangéliumában. Szebik Imre evangélikus püspök-elnök a zsidó és keresztény tanítás metszéspontjait keresi. Szécsi József katolikus teológus Angelo Rótta szegedi megbízottjának, Nagy Tibornak embermentő tevékenységére emlékeztet. Szénási Jonathán Sándor református lelkész bemutatja a Híd Vallásközi Kapcsolatok és Kutatások Központja tevékenységét. Szigeti Jenő adventista teológiai professzor az emberi szépség bibliai ábrázolását kutatja. Szita Szabolcs történészprofesszor a pannonhalmi embermentés történetének dokumentumait közli, Takács Gyula teológiai professzor felteszi a kérdést: Vajon él-e az Ószövetség? Tordai Péter, a Mazsihisz elnöke az együttélés bonyolult társadalmi folyamatáról ír, Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát arra figyelmeztet, hogy a tanítás az élet kapuja. Valamennyi szerzőt, a hosszabb-rövi- debb tanulmányokat áthatja a közeledés, a segítés szándéka. Nyitottan közelednek a történelem során elmérgesedett problémákhoz, gyógyítani és nem feltépni igyekeznek a sebeket. Források közlése, hivatkozások tükrözik az írások tudományos voltát, a bennük megtestesülő munkát. Az évkönyv megjelenését Budapest Főváros Közgyűlés Kisebbségi, Emberi Jogi és Vallásügyi Bizottsága, a Magyar Katolikus Püspöki Kar és az R-COPY támogatta. Reméljük, az első Keresztény-Zsidó Teológiai Évkönyvet, amely oly szépen nyitja meg a harmadik évezredet, bevezetve a párbeszéd és a türelem új korszakát, még sok hasonló fogja követni. Róbert Péter EGYHÁZ, ÁLLAM, TÁRSADALOM Kőszegi élmények margóján Örömmel, mégis némi aggodalommal készültem az elmúlt napokban arra az előadásra és fórumbeszélgetésre, amelyet a „Fesztivál a határon” találkozón tarthattam Kőszegen (2002. augusztus 21-25.). Beszélgetőtársam Goják János, pécsi római katolikus professzor, jó ismerősöm korábbi szolgálatok idejéről, a moderátor pedig Barthel-Ruzsa Zsolt, egyetemünk szeniora volt. A cím, amelyet kaptam, eléggé megszokott: Egyház, állam, társadalom. A közelebbi tartalmi körülírás azonban már jelezte, hogy az egyház életének alapvető kérdései kerülhetnek terítékre: „(1) Hogyan találják meg helyüket az egyházak a XXI. sz. elejének társadalmában? (2) Milyen módon vállalnak és vállalhatnak szerepet az egyházi vezetők a közéletben? (3) Hogyan módosulnak folyamatosan a történelmi egyházaknak az állandó értékrendre alapozott szociális tanításai?” Az első pozitív meglepetés számomra az volt, hogy 150-200 fiatal vett részt ebben a beszélgetésben. Lehet, hogy kishitűen, de ennél jóval kevesebbre számítottam. A második pedig az, ahogyan motivált bennünket a fiatalok érdeklődése és figyelme a fórum alatt. Nem lehetett tudni, hogy ki és milyen egyházi háttérrel van jelen a teremben, de ahogyan haladtunk előre a kérdések és vitamondatok során, egyre határo- zottabbá vált az az érzésünk, hogy az egyházak élete iránt érdeklődő fiatalok nem visszafelé tekingetnek, és nem absztrakt témák világába merülnek, hanem az életük mai helyzetét érintő kérdéseket és főként a jövő egyházi jelenlétének irányát kutatják. Minden gyülekezeti - ifjúsági - élet számára fontos szempont az, hogy valós kérdésekre válaszol-e, azt adja-e, amire valóban égető szüksége van a fiataloknak, ott és akkor. Ifjúsági munkát úgy lehet jól végezni,.-fiatalpjc .előtt akkor tanúskodunk helyesen Jézus Krisztusról, ha nem egyszerűen az általunk fontosnak tartott témákat és problémákat erőltetjük, hanem engedjük a bennük feszülő kérdéseket közel kerülni hozzánk. Ehhez azonban egyre tisztábban kellene hallanunk a valós kérdéseket, és ugyanabban a pillanatban felhagynunk az időtöltő sablonokkal. A jelzéseket pedig ott lehet legjobban fogni, ahol a mindennapi, valóságos élethelyzetben, elzárkózás és elkülönülés nélkül folyik a dialógus. Erre volt élményszerűen jó lehetőség a kőszegi fesztivál sok perce és órája. Néhány feltett kérdést szívesen gondolok most át újra. Miért nem teljesedik ki jobban az egyház üzenete a médiában? Miért olyan távoliak, miért nem életközeliek a fiataloknak szóló egyházi műsorok? Mit tehetünk keresztény fiatalként akkor, amikor nem keresztény kortársainknak próbálunk elmondani valamit a hitünkről, a számunkra fontos értékekről, de ők már az első mondatot sem tolerálják? Hogyan lesz ebből növekedés (misszió) az egyházban? Meddig keveredhet az aktuálpolitika az egyházi alkalmakkal? Mire van szükség jobban: szeretetszolgálatra vagy elméleti teológiára? Jó-e az, hogy az egyházi és a por Uj otthont építenek az időseknek A Dél-Dunántúl ötödik legnagyobb szociális beruházására készül a Dombóvár melletti Kaposszekcső. Az evangélikus egyház és az önkormányzat közösen pályázott a több mint háromszázmillió forintos beruházásra. Ezzel egy új, kimondottan idősek otthonaként szolgáló épületet létesítenének, s így 78 idős embernek teremtenének megfelelő feltételeket, nyugodt életet. Aradi András evangélikus lelkész elmondta: az egyházközösség sok idős embert lát el, s nekik az otthon révén nemcsak elhelyezést nyújtanának, hanem rendszeres orvosi ellátást és étkezést is. Az építkezés költségeinek nagy részét, több mint 250 millió forintot a Szé- chenyi-terv segítségével nyert, vissza nem térítendő támogatásból fizetnék. Ehhez hasonló intézmény a Dél-Dunántúlon Pécsett van legközelebb, ezért már most, az építkezés megkezdése előtt Tolnából, Baranyából és Somogyból is sokan érdeklődnek iránta. (A Református Egyház Kaposváron épít otthont az időseknek. Ezt várhatóan októberben adják át.) Tóth Imre, Kaposszekcső polgármestere elmondta: a tervre benyújtott közös pályázatot a szakminisztérium elsőre elfogadta. Az építkezéshez szükséges önrész kisebb hányadát az evangélikus egyház kárpótlásából, a helyi és a közeli Tékes régi általános iskolájáért járó pénzből állja. Megvalósításához hozzájárul a Kaposszekcsői Önkormányzat és a Dombóvári Kistérségi Társulás is, így a harmincegy lakás közül háromnak a tulajdonosát a Dombóvári Önkormányzat jelölheti ki. A munkát még az idén megkezdik, s várhatóan a tavasszal befejezik. Kónya Orsolya (Somogyi Hírlap, augusztus 12.) litikai vezetők az első sorokban ülnek az augusztus 20-i körmenet szertartásán? Ki tartsa el az egyházat a jövőben? Valóban szükséges-e annyi politika az egyház életében, mint amennyit az elmúlt időszak mutat? Már a kérdések közel sem teljes felsorolása mutatja, hogy sok fiatal mennyire szeretne közös gondolkodást a mai társadalomban. Az aktuális kérdésekre nem tud csupán egy fórum feleletet adni. A helyi ifjúsági alkalmaknak viszont feladata az ezeken a kérdéseken való közös töprengés, a válaszkeresés. Nem gyors feleletekre és ellentmondást nem tűrő kijelentésekre van itt szükség, hanem a példás türelem és a közös gondolkodás útjára. Vajon ilyen úton jámak-e az ifjúsági bibliaórák? A nyár végén, a tanév közeledtén érdemes lenne elgondolkodnia minden gyülekezetnek azon, nem lenne-e szükség új hangra, új alkalomra, befogadó életformára a fiatalok irányában. Két-három fiatallal induló csoport- munkából könnyen lehet áldásos, nagy létszámú közösség, s erre nemcsak a gyülekezeteknek, hanem a fiataloknak is szükségük van. A sorok mögött még a fesztiválon is elhangzott a kritika csendes mondata: „Azért az itt is kár, hogy alig lehet ismerkedni, és közelebb kerülni egymáshoz, pedig milyen fontos lenne!” A középiskola vége és az egyetemi évek a fiatalok közösségi életének legszebb időszakai. S ez nemcsak az egyházon kívül igaz. Semmivel sem könnyebb a mai fiatalok helyzete, mint a korábbiaké volt. Több ponton érződik a tanácstalanság, a manipuláció, sőt a viszszaélés sokféle ártó ereje életükben. Van-e erő a gyülekezetekben, amely képes jó közösségbe vonzani a fiatalokat? A Fesztivál a határon rendezvény alatt Kőszeg este 10 körül csendes utcái a szokásosnál lényegesen hangosabbak voltak. A megszokotthoz és saját tradícióihoz ragaszkodó városi életbe bele-be- leszólt egy-egy aktuális kérdés. Az egyik esti koncerten a mögöttem ülők beszélgettek: „Sokakat ismerek már nagyon jól a résztvevők közül. Többen vannak katolikus ifjúsági mozgalmakból. Jöttek református ifjúsági körökből is. És persze az egyházi iskolák is küldtek fiatalokat. Milyen kár, hogy nincsenek más közösségekből is többen!” Hallgattam a beszélgetést, és átfutott fejemben a gondolat: mennyire jó lehetőség lenne a nyitásra, a tágabb értelemben vett találkozásra a határozottabb evangélikus képviselet, a bátrabb jelenlét! Jólesett találkozni néhány ismerőssel, észrevenni fiatal lelkészeket, itt-ott látni egy-egy evangélikust, de lehettünk volna többen. Egy katolikus egyetemista elismeréssel szólt a fórumon a Szélrózsa találkozóról. Szükséges azonban a saját falainkon kívülre merészkedni. Ott kezd kirajzolódni a jövő - és ott erősödünk igazán a saját meggyőződésünkben is -, ahol ki merünk lépni a megszokott, belső környezetből, és kommunikálni tudunk arról a keresztény és evangélikus életformáról, ami számunkra alapvetően fontos. Erre tanított a kőszegi fesztivál 2002-ben. Dr. Szabó Lajos J
