Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-08 / 49. szám
2. oldal 2002. DECEMBER 8. Evangélikus Élet ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM r VASÁRNAP "Segíts meg, Uram, Istenem! Szabadíts meg kegyelmesen!" kinek megvan a maga feladata. Próbáljuk meg naponta felismerni: mit tehetek ma ^■^•*****■1 Zsolt 109,26 (Mt 14,28-29; Jak 5,7-8; Zsolt 99) „Segíts maga- Isten ügyének érdekében? dón, az Isten is megsegít!” - mondjuk sokszor. De az emberi erőfeszítés és igyekezet sokszor nem elég, nem mindig tudunk megbirkózni a ránk háruló feladatokkal. Egy váratlan betegség, közeli hozzátartozónk elvesztése, anyagi problémák súlya alatt akár össze is roppanhatunk. Mai igénk arra emlékeztet, hogy mindig, minden helyzetben kiáltsunk, kiálthatunk Urunkhoz, Istenünkhöz. CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ „Dávid erőt kapott Istenétől, az Úrtól. ” ISám 30,6b (Lk 17,5; Zsid 6,9-12; Ézs 14,1-23) „Odaveszett minden, semmi nem maradt! Mi lesz most?” - kérdezhette magától Dávid, amikor embereivel Ciklágba érkezett, és látta, hogy az amálékiak mindent feldúltak, kiraboltak. Helyzetét kilátástalahnak érezhette. Isten azonban nem hagyta magára, „lelket öntött belé”, erősítette. Történetének mai tanúsága: a bajban, a nehézségek, próbatételek közt Isten soha nem hagy magunkra. „Mind boldog, aki hozzá menekül!" Zsolt 2,12b (Zsid 10,35; Jel 2,12— 17; Ézs 19,16-25) „Áldó hatalmak oltalmába rejtve csak várjuk békén „Ha a ti napjaitokban mondok valamit, azt meg is teszem! - így szól az én Uram, az Úr," Ez 12,25b (Róm 5,11; 2Kor 5,1-10; Ézs 25, 1-9) Luther Márton életrajzában azt olvassuk, hogy a reformátor - még szerzetes korában - rettegett a haragvó Isten ítéletének napjától és a kárhozattól. Ma is sokan felnek ettől, számolgatják, vajon mikor jön el az utolsó ítélet. Az igazi kérdés azonban nem ez, hanem az: addig is hogyan éljünk Istennek tetsző életet? Az Úrnak ugyan nem tudunk saját erőnkből megfelelni, de mindig felnézhetünk Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. jgmmmmmm szándékkal tekintek rájuk, visszahozom őket ebbe az országba, ■HUMUJJUl feistem és nem rombolom le, elültetem és nem gyomlálom ki őket. ” KEDD mindazt, ami jö. Mert Isten őriz híven reggel, este. Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.” Ki ne ismerné 355. számú énekünket, a tudós német teológus, Dietrich Bonhoeffer sorait? Ő a börtön falai közt is megtapasztalhatta, mit jelent az, hogy SZOMBAT Jer 24,6 (Jel 21,5a; Lk 22.66-71; Ézs 26,1-6) Isten szeretetének és jóságának példája áll ismét előttünk. Az Úr szava népéhez, mely a babiloni fogság idején hangzik el, bizonyság arra, hogy nem maradnak magukra. Gondviselő Atyánk akarata az építés, nem a rombolás. Kegyelmének bizonyságát ünnepelhetjük újra és újra, minden adventben, minden karácsonykor és mindig, amikor az istentiszteleten együtt vagyunk Krisztus testének és vérének közösségében. valaki minden körülmények közt elrejtőzhet Isten szeretetében. „Elküldött engem az Úr, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak. " Ézs 61,1b (Zsid 13,3; Jel 2,1-7; Ézs 24,1-23) „Ma teljesedett be ez az írás fületek hallatára” (Lk 4,21) - mondta Jézus a názáreti zsinagógában, miután felolvasott egy részt Ézsaiás próféta könyvéből. Krisztus mindenben Isten akaratát követte, születésétől fogva egészen a haláláig, beteljesítve küldetését. Senki sem jön ok nélkül erre a világra. Mindnyájunk létezésének megvan az értelme, minden„Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, mert csábítja a szemet, meg kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított a gyümölcséből, evett, majd adóiba vele levő férjének is, és ő is evett. ” 1 Móz 3,6 (Róm 5,15b; IThessz 4, 13-18; Ézs 26,7-19) Éva evett a jó és a rossz tudásának fájáról, sőt Ádám- nak is adott a gyümölcsből, amit szakított. Isten tilalma ellenére cselekedett így. Bármikor kerülhetünk mi is olyan helyzetbe, hogy olyasmit teszünk, amiről érezzük és tudjuk, hogy nem lenne szabad. Az a mi reménységünk, hogy aki Krisztust megerősítette a próbatételek idején, az megőriz minket is, ha őszinte szívvel hozzá folyamodunk. Gazdag Zsuzsanna ADVENT 2. VASÁRNAPJA Vakmerőén beszélünk az Úr ellen Mai 3,13-18 Különös könyv Malakiás próféta könyve. Az okoskodó, minden megszólításra kérdéssel felelő embert állítja elénk. Isten megszólitja az embert, és azonnal jön a kérdés. Szeretlek benneteket, mondja az Úr, és jön a kérdés: „Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?” Azután sorban jönnek Isten állításai és válasz, meghallgatás helyett az ember kérdései. Megvetitek nevemet, mondja az Úr, és azonnal hangzik a kérdés: „Mivel vetettük meg nevedet?” Tisztátalan kenyeret hoztatok oltáromra. „Mivel tettük tisztátalanná?” Minden isteni megszólítást kérdés követ, kérdések sorban egymás után. „Miért nem?” „Mivel fárasztjuk?” „Hol van az igazságos Isten?” „Miből téljünk meg?” „Mivel akarjuk becsapni?” És végül: „Mit beszéltünk ellened?” Mintha nem is közel 2500 éve írta volna a próféta, hanem napjainkban. Az öntörvényű ember sértődöttsége, a „felnőtté” vált ember kioktató kérdései hangzanak el. Mit akar az Isten? Én jobban tudom, mit kell tennem, hogyan kell élnem. Mi tudjuk, hogy milyennek kellene lennie a világnak. Nem jó úgy, ahogyan most van, de minekünk lennének tippjeink a megjavitásra. Olyan érthetetlenek az események, olyan ellentmondásos világ vesz körül bennünket. Örök emberi kérdés: Ha van Isten, miért engedi mindezt? Hányszor hangzik el ez a kérdés, látva a bűnt az embervilágban. Luther a Szolgai akarat című könyvében így ír: „... Pál az istenteleneket juttatja szóhoz: »Miért vádol minket? Ugyan ki állhat ellene akaratának?« Éppen ez az, amit értelmünk nem képes sem teljesen felfogni, sem elfogadni, ami már számos szellemi kiválóságban és tudósban váltott ki ellenszenvet oly sok századon át. Azt követelik, hogy Isten emberi jog alapján intézkedjék, tegyen úgy, ahogy nekik tetszik, vagy szűnjék meg Isten lenni, számoljon el arról, miért Isten, és miért akarja és teszi azt, ami az igazságosságnak még csak a látszatát sem kelti. (...) Álljon tehát félre Őfelsége, aki mindent alkotott, a teremtés söpredéke elől...” Kemény fogalmazás, de igaz! Mi, az Evangélikus Élet olvasói, igehirdetést hallgatók szomorúan állapítjuk meg magunkban: ilyen az istentelen ember, ilyen a csak látszatra figyelő vallásos ember. „Ezek” ilyenek! Ha a kijelölt igeszakaszt nézzük, azt, amelyben az utolsó kérdés elhangzik, megdöbbentő dolgot figyelhetünk meg. Ezt az utolsó kérdést azok teszik fel, akik félik az Urat, és megbecsülik a nevét! Akikre figyelt az Úr, akiket beírtak egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül. Akik felé vigasztaló, bátorító szavakat mond. Akikhez könyörületes lesz „azon a napon”. Hát az Istent félők, tisztelők is ott vannak a „vakmerőén beszélők” között? Bizony bűnbánattal kell megállapítanunk, hogy ez is megtörténik! A Krisztusban hívők, alázatosságra, becsületességre törekvő emberek szívében is feltámad a kérdés: Miért? A kevé- lyek, a törtetők boldogan élik világukat. A gazemberek gyarapodnak. Az Istent csúfotoknak semmi bajuk. A mindenható Istent ma is arcul lehet csapni, mint egykor, amikor emberként köztünk járt? Miért tűri az Isten? Miért nem tesz igazságot? Miért nem bünteti a gonoszt, és jutalmazza a jót? Miért? Álljunk meg kérdéseinkkel! Tegyük csak mérlegre a szívünk „igazságérzetét”! Ha felháborít minket Istennek ez az „igazságtalansága”, gondoljunk a magunk életére, szívére. Feltehetnénk ezeket a kérdéseket, ha velünk is „igazságosan” bánt volna az Isten, és nem irgalmasan? Idézzük tovább Luthert: ,JHa Isten a méltatlanokat érdem nélkül üdvözíti, sőt a legnagyobb istentelenségben élőket bűneik ellenére is megmenti, akkor az emberi ész nem tesz szemrehányást igazságtalanságáért, nem perel vele, hogy miért akarja azt, ami még az ember saját belátása szerint is igazságtalan." Az emberi logika számára érthetetlen az Isten igazsága. Felfoghatatlan az a szeretet, amellyel magára vette bűneink terhét, megfizette tartozásunkat, nekünk adta ajándékképpen igazságát. Ugye ez az igazságtalanság nem háborít fel, hanem hálával tölti el szívünket? És a világban ne ez az irgalmas Isten munkálkodjon? Ott ne legyen irgalmas? Amikor az igazságosságot kéijük számon Istentől a világban, el akarjuk venni a másik ember megtérésének lehetőségét. Őt itt és most büntesse meg az Isten? Ha szeretnénk, hogy Krisztus indulata lakozzék a szívünkben, nem vélekedhetünk így. Mégis az események, körülmények miatt sokszor felmerülhet bennünk a kérdés: Miért, Uram? Ezt nem tudjuk elkerülni. De ne keseredjünk bele, ne verjen gyökeret a szívünkben, hanem jutassa eszünkbe, hogy kegyelemből élünk. Isten végtelen irgalma az, hogy nem törölt el bűneink miatt. Ez a felismerés indítson arra, hogy a másik ember felé, a kérdéseket feltevők felé vigyük az örömhírt Isten „igazságtalanságáról”, a bűnösnek megbocsátó kegyelméről, megváltó sze- retetéről. Advent második vasárnapján szól felénk ez az ige. Advent figyelmeztet és vigasztal, bátorít. Krisztus visszajövetelé- re irányítja figyelmünket. Ami itt és most rendezetlennek, igazságtalannak látszik, ott és akkor a helyére kerül. Akkor lesz nyilvánvalóvá Isten igazsága. Erről a „napról” beszél a próféta is igénkben. Akkor fogjuk majd meglátni a különbséget az igaz (Krisztusban megigazított) és a bűnös (kegyelmet elutasító) között. Ami akkor nyilvánvalóvá lesz, annak itt és most kell eldőlnie. Mert ez a sokszor érthetetlen, igazságtalannak látszó, szívekben keserű kérdéseket fakasztó világ a kegyelem világa. Itt állította fel Isten a keresztet, végtelen szeretetének jelét, rendezte el az ember dolgát, és teremtette meg újra a vele való közösség lehetőségét. Éljünk vele! Pintér Győző ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. december 8. "*■ I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrvi)- Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. JfTTf Balicza Iván; II„ Hűvösvölgyi |['*8 út 193. Fébé de. 10. Zászka- V-' r-.r \ liczky Pál; II„ Modori u. 6. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; du. 4. (egyházzenei áhítat); Csillaghegy-Békásmegyw, III. , Mező u. 12. de. 10. dr. Fenkl Róbert; du. 5. (vecsemye) Donáth László; Óbuda. IHt, Dévai Bíró M. tér de. 10. Nepp Éva; Újpest, IV. , Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár, Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (út*), Zászkaliczky Péter; de. 11. (úrv.) Béres Tamils;, du. 5. (szeretetvendégség) dr. Hafenscher Károly; VU„ Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Luk'dtS Miklós; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S.V 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P.Ti. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcái római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X„ Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. á. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 1Ó. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyön- gye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; du. 5. (zenés áhítat) dr. Bogárdi Szabó István; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Jankó Katalin; Rákospalota, XV, Juhos utca 28. (kistemplom) de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Nagy Szilvia; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kósa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Kósa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. ADVENT 2. VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekciója: Lk 17,20-30; az igehirdetés alapigéje: Mai 3,13-18. HETI ÉNEKEK: 142,133. Összeállította: tszm SAROK Az Ötlettár ötödik, őszi száma rendkívüli tartalommal jelent meg. Lovas Zsuzsanna evangélikus hitoktató jegyzetét, többéves munkájának tapasztalatait adtuk közre azzal a céllal, hogy mindenki, aki szívesen bábozna a gyülekezeti vagy iskolai hittancsoportjával, bátorítást, új ötleteket és szakmai segítséget kapjon ehhez a munkájához. A Gyermekbizottság 2002-ben országos evangélikus bábversenyt szervezett, ahol újból megtapasztaltuk, hogy a gyermekek rendkívül élvezik a bábozás műfaját, a bibliai történetek effajta elsajátítását - mint nézők, mint előadók egyaránt. Az Ötlettár legújabb száma bátorításul szeretne szolgálni a lelkészek és a pedagógusok felé, hogy a lehetőségeikhez mérten bátran alkalmazzák a művészetnek ezt a kreatív, gyermekközpontú ágát a hittanórákon vagy más gyülekezeti alkalmon. A 2003-as bábversenyre való felkészülésben is jó szolgálatot tesz az összegyűjtött anyag elméleti része. Az újság, melyben szövegkönyveket is találunk az egyházi esztendő egyes ünnepeire, megrendelhető írásban vagy telefonon az Ifjúsági és Gyermekosztályon (1085 Bp„ Üllői út 24. Tel: 486-35-42). Balog Eszter gyermekmunka-referens & £ 5 6 3 H A legszebb imádság, amelyre a mi Urunk Jézus tanította övéit. Méltán kapott helyet az úrvacsorái liturgiánkban. Amint közös étkezés előtt elmondjuk az asztali áldást, akként együtt imád- kozzuk az Úrtól tanult imádságot a szent jegyek magunkhoz vétele előtt. Valljuk meg őszintén, aligha van imádság, amelyet oly gyakran mondunk el anélkül, hogy tartalmára gondolnánk. Ezért nem is tehetünk mást, minthogy egészen lassan, mély átéléssel vesszük ajkunkra az egyes kéréseket, különösen az oltári szentség közös ünneplésekor. A Miatyánk eredetileg arám nyelven hangzott Jézus ajkán. Bár bizonyos zsidó imádságelemek hasonló tartalommal felfedezhetők Jézus imádságában, eredetiségéhez nem fér kétség. A Miatyánk egyszerű, de tartalmában összefogott, minden „díszítő elemet” nélkülöző imádság. Eredetiségét az is jelzi, hogy hiányzik az ősatyákra való hivatkozás. A befejező, dicsőítő rész pedig a későbbi korok Istent magasztaló zárszava, amely természetes módon vált a Miatyánk egyik legszebb doxológiájává. Amikor megszólítunk valakit, kedvesen és ráfigyelve mondjuk nevét. Mennyivel inkább igaz ez Istenre, Mi Atyánk... Atyánkra nézve, akinek neve egyedül szent ezen a világon. Jézus urunk az első, aki Atyának mondja Istent. E megszólításban benne rejlik jósága, kegyelme, akihez teljes gyermeki bizalommal fordulhatunk. Országa eljöveteléért könyörgünk, Krisztus testében és vérében megérkezik hozzánk. Akaratának érvényesülésért imádkozunk a mindenség valamennyi dimenziójában, s közben vállaljuk, hogy szándékának megvalósítására törekszünk szavainkban és tetteinkben. A földi élet fenntartásához szükséges mindennapi kenyér, egészség jó szomszédok, istenfélő felsőbbség, kedvező időjárás mind-mind benne foglaltatik kérésünkben. Sohasem a biztonságos élet igényével, hanem az egy napra szükséges alázatával szakad fel szívünkből ez a fohász. Jól tudja a mi Atyánk, mire van szükségünk. Testünk eledele, lelkünk tápláléka, szellemünk világossága egyszerre szólal meg ajkunkon ebben a kérésben. A Miatyánk legmélyebb kérése a bűnök bocsánatáért való kiáltásban fogalmazódik meg. Aki ismeri önmagát, embertársát, a világ fájdalmas eseményeit, múltját és jelenét, az tudja, hogy minden nyomorúságunk, betegségünk mélyén a bűn rejtőzik. Az enyém, a másoké, mindenkié... Hogy milyen nehéz, mázsá- nyi terheket hordunk lelkünk mélyén, azt csak akkor látjuk, ha egy-egy könnycsepp lepereg arcunkon az úrva-° csorai oltár előtt térdelve. Nincs bennünk a bűnbocsánat felszabadult öröme, ha magunk nem tudtunk az ellenünk vétkezőnek megbocsátani. Pedig az oltár elől csak megbékélt szívvel szabad távozni. Antikor Urunkkal találkozunk a kenyérben és borban, biztosak lehetünk abban, hogy a Kisértő felett győzedelmes Úr vállalt velünk, közösséget. Hatalma a Gonosz felett is valóság. Övé a teremtettség, Övé minden hatalom, és a dicsőséget kiáltok serege Őt imádja. Hitünk szent titka, boldogító ünnepe az eucharisztia. Közösségi ünnep. Valamennyi keresztény meghitt alkalma, még ha nem is tudjuk a történelmi okok fájdalmas tradíciói és a tanításbeli különbségek miatt együtt átélni a Krisztussal való találkozást. A Miatyánkot azonban együtt vehetjük ajkunkra. Tegyük minél gyakrabban, mélyen átgondolva a kérések tártál; mát, hogy meghitt ünnepi percek részeseivé váljunk. D. Szebik Imre V * y
