Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-08-11 / 32. szám
4. oldal 2002. AUGUSZTUS 11. KIÉ VILÁGGYÜLÉS MEXIKÓBAN Közösséget építeni és átformálni a világot Sokan nem tudják, hogy a KIÉ (Keresztyén Ifjúsági Egyesület) a világ legnagyobb és igen tekintélyes múlttal rendelkező keresztyén ifjúsági szervezete. A KIÉ (angolul YMCA, németül CVJM) Világszövetség alapszábályát a Párizsi Világkiállításon fogadták el 1855-ben, s ez az úgynevezett Párizsi Alap ma is minden KIÉ szervezet alapokmánya. A hivatalos statisztika szerint ma a világ 125 országában folyik KIÉ munka, s az egyesületnek világszerte mintegy 30 millió tágja van. Mint minden nagy, ökumenikus keresztyén szervezet, úgy a KIÉ is bizonyos időközönként világgyűlésre hívja tag- szervezeteit. így került sor július 15- 20-ig, a mexikói Oaxtepec üdülőhelyén a K1E 15. Világgyűlésére. Impozáns adatok: 96 országból, mintegy 750-en vettünk rész a konferencián. Elnökök, nemzeti titkárok, KIÉ munkatársak, s köztük egyházi személyek és laikusok, protestánsok és igen nagy számban római katolikusok voltunk együtt egy héten át. A vendéglátó Mexikói KIÉ az amerikai kontinens talán legk^toliku- sabb országában végzi munkáját, számtalan csoportjuk missziói és szociális küldetést lát el, még saját egyetemet is működtet. A Világgyűlés témája így hangzott: „Building Community -Transforming the World” - Közösséget építeni és átformálni a világot. Plenáris üléseken és csoportokban vitattuk meg korunk égető problémáit: az AIDS kérdését, a társadalmi igazságtalanságok kérdését, a faji megkülönböztetés, a nők elleni erőszak és a gyermekek jogainak kiterjedt témaköreit. Megoldani persze nem tudtuk ezeket a problémákat, de keresztyén felelősséggel tudtunk együtt gondolkodni lehetőségeinken. Igen fájó sebként jelentkezett a Kelet-jeruzsálemi KIÉ kérése - akik egyébként evangélikus vallású palesztinok (!) hogy a Világgyűlés ítélje el határozatban Izrael államot. Természetesen ez nem történt meg, mert nem ez volt a feladata a konferenciának, de a gondot mindannyian átélhettük, és kifejezhettük ellenkezésünket mindenfajta erőszakkal szemben. Jó volt látni, milyen sokszínű is a keresztyén ifjúsági munka, mondjuk Nepálban, vagy éppen Trinidad és Tobagon, az afrikai országokban, az amerikai kontinensen, s mellé tehettük európai ía- pasztalatainkat. Kihúzhattam magam: jó úton járunk, amikor missziói célként a közösségbe nem tartozó fiatalok elérését tüztük ki célul magunk elé. Mintha egy hatalmas és színes mezei virágcsokrot láttam volna, olyan színes a KIÉ munka a világ országaiban. Megválasztottuk a következő négy évre a KIÉ Világszövetség új vezetőit. Meglepő eredményt hozott a választás: az eddigi fehér svájci elnök és angol főtitkár helyébe dél-afrikai fekete elnök és bangladesi főtitkár lépett. Ez a váltás reménnyel tölti el mindazokat, akik szeretnék, ha a Világszövetség erőteljesebben a misszió prioritása valamint a harmadik világ szegényebb KIÉ szervezetei mellé állna. Tragédiát is át kellett élnünk: a Világ- gyűlés alatt ketten is elhunytak szívinfarktusban, a brazil KJE főtitkára, valamint az Afrikai Szövetség elnöke. Halottjainkat meggyászoltuk, de a munka ment tovább... Mit fűzhet mindehhez egy kis ország, kis KIÉ szervezetének elnöke? Jó volt átélni a nagy családhoz való tartozást. Jó volt tapasztalatokat szerezni, embereket megismerni és beszélgetni a sokszínű közösségben. S tudni, ennek a nagy családnak is Jézus Krisztus a feje, aki mindannyiunkat az evangélium hirdetésére hívott el. Lupták György JÁRHATÓ ÚT AZ IFJÚSÁGI MISSZIÓBAN Közös Pont - a három történelmi egyház missziós sátra a Sziget Fesztiválon A sziget-történet az, amivé tesszük. Ma már nem egy szűk szubkultúrának szól csupán, mivel nem csak a 14-20 éves korosztály, hanem a 30-40 évesek, családosok is kijárnak a szigetre. Megtalálhatjuk a fiatalokra jellemző ruhákat, zenéket, szórakozást, gondolatokat, szellemiséget, ideológiát. A magyar társadalom fiatalságának keresztmetszetét ismerhetjük meg itt. A kép ugyan kicsit torz, a diagnózis felszínes és egyoldalú, de végül is a reális életet mutatja. Hogy miért kell a szigeten megjelennünk? A döntő kérdés, hogy vállaljuk-e az élet realitását?! Beengedjük-e az egyház falai mögé? Ha ezt nem merjük, akkor azok, akik az egyház felé közelednek, nem érzik, hogy a kereszténység valóban a reális életről szól, aminek köze van az ő életükhöz is. Mi meg, akik bent vagyunk, nem tudunk mit kezdeni az egyház falain kívül zajló világgal. Pedig „nem az egészségeseknek, van szükségük oi-vosra, hanem a betegeknek. ” Jól ismerjük a jézusi kérést is: „ne vedd ki őket a világból, hanem őrizd meg őket a gonosztól! ” Ha igen-t mondtunk erre a feladatra, előttünk a következő probléma: a kommunikációs zavar! Nehezen tudjuk kifejezni gondolatainkat, érzéseinket, hitünket. Hogyan próbálunk medret biztosítani a Szentiéleknek? Milyen formát adunk a tartalomnak, az értékeknek? A mostani forma sokak számára nem érthető, nem tudja hitelesen kifejezni a tartalmat: a Szenttel való találkozást! A felelősség a miénk, hogy formát találjunk a bennünk lakó Szentiéleknek, Aki lehetőséget ad másoknak is a Vele való találkozásra! Fontos, hogy jól lássuk: ezek a mások, nem bűnösebbek, gonoszabbak, mint mi... Milyen formát és hozzáállást próbáltunk kivinni a Szigetre? Szolgálni mentünk! Jézus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért! Vittük a szolidaritást, hiszen az egyház akkor egyház, ha másokért él. Nem szigetelődünk el, de nem is szigetesedünk el! Nem úgy mentünk ki, hogy „majd mi kivisszük az Istent”. Isten ott is jelen van! A feladat: Istent ott megtalálni. A feladat: a találkozás. Nem üzenetet viszünk ki, hanem mi vagyunk az üzenet! Az hat, ami (Aki) bennünk van, a valós élet, életünk valósága. „Arról ismernek meg titeket, hogy szeretitek egymást! ” Komoly feladat továbbá, meglátni a másikban az „istenit”! Ennek a hozzáállásnak fő jellemzője a te-központúság. Ez járta át minden programunkat, melyek kialakításánál döntő eszközünk volt az interaktivitás. így, lehetett mindenki résztvevője, megélője az egésznek. Sátrunkban, a Közös Pont sátorban, idén nyáron közel ötven fiatal dolgozott. Állandó programjainkon kívül (Alkoss-sarok, Szörpszürcsülő), meghívott előadóink, püspökök, előadó- művészek, szerzetesek mellett, keresztény zenekarok is (Szela, Testvérek) fogadták a hozzánk betérőket. Közös Pont Klub Evangélikus Élet MENCSHELY Ahol a Kossuth-fiúk menedéket találtak A bicentenáriumi év alkalmából, illeszkedve a Kossuth-év programjához, a Kossuth Emlékbizottság, a Nemzeti Kegyeleti Bizottság, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Mencshelyért Egyesület, valamint a Mencshelyi Önkormányzat július 27-én közös ünnepséget tartott Mencshelyen. E Veszprém megyei falu nemcsak a műemléki szempontból értékes településszerkezete és településképe, hanem történelmi múltja miatt is jelentőséggel bír. Sokan nem tudják, hogy az 1802-ben Monokon született Kossuth Lajos evangélikus volt. Az pedig vélhetően egyáltalán nem ismert, hogy a szabadságharc leverését követően Kossuth Lajos két fia, Ferenc és Lajos, Tódor Blajsza János evangélikus lelkész segítségével a mencshelyi papiak pincéjében lelt menedékre. A Mencshelyért Egyesület kezdeményezése egyöntetű elfogadásra s támogatásra talált. Ennek révén kerülhetett sor a lelkész, valamint Isó Dániel honvéd sírjának restaurálására, illetve a Mónus Béla faszobrász által megformált emlékoszlop felállítására. Az ünnepség keretében Tóbiás Ilona polgármester köszöntő szavai után Hermann Róbert, a Kossuth Emlékbizottság főtitkára, majd Katona Tamás mondott megemlékező beszédet. Ezt követően Pintér Tamás, a Mencshelyért Egyesület elnöke nemzetiszínű szalag felkötésével felavatta az emlékoszlopot, amelyet evangélikus, református és római katolikus ökumenikus ima áldott meg. Katonai tiszteletadás mellett koszorút helyezett el, többekközött, a Honvédelmi Minisztérium képviseletében Komor Levente helyettes államtitkár és Ravasz István alezredes, Boross Péter volt miniszterelnök, a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület Elnöksége nevében pedig Mihácsy Lajos lelkész. Az eseményre szóló meghívó hátlapjára mottó gyanánt egy napjainkban is megfontolandó idézet került Kossuth Lajosnak 1849. szeptember 12-én kelt, vidini leveléből: „... parancsolá a hazafiúi, keresztényi, családapai kötelesség, megfontolni, hogy épp a szerencsétlenség legfőbb fokán kell leginkább iparkodnunk az európai diplomácia útján valamit tenni hazánkért, hogy megtartsa az életnek valamely elemeit a jövendő számára..." Kuli János Uj vezető a soproni vendégházban Makovnikné Hüffner Györgyi személyében új vezetője van a győri Evangélikus Szeretetház Soproni Vendégházának. A vendégház eredetileg egy családi ház volt, amit 1948-ban a diakonissza anyaház megvásárolt, és nyugdíjas diakonisszák otthonának szántak. Az anyaház feloszlatása után az épület gyermeküdülőként funkcionált, de csak nyáron tartott nyitva. 1970-ben a ház bezárta kapuit. Tekus Ottó lelkész irányításával kezdődött el az ni. A környezet, a csend, a jó levegő, az erdő és a hegyek közelsége, a családias hangulat, a magyaros ételek, a kis kápolna, és a kicsiny közösségi helyiség tökéletesen alkalmassá teszi a házat arra, hogy az idelátogatók testileg és lelkileg egyaránt felfrissüljenek. A vendégház kihasználtsága jelenleg 40 százalékos, ezen az arányon kellene javítani. Hatékonyabb marketingmunkával jobb kihasználtságot is elérhetőnek zárólag evangélikusok és nem is csak lelkészek rendelkezésére áll. Nyitottak vagyunk más vallású és világi vendégek előtt is. Sőt szívesen fogadunk iskolai diákcsoportokat. Nagyszerű kirándulási lehetőségek vannak a környéken. Télen, az ausztriai síterepek könnyű megközelíthetősége és közelsége miatt a sísport kedvelőit is várjuk a vendégházban. Bizonyos kedvezményeket tudunk épület felújítása 1988-ban, egy nagyvonalú nyugatnémet alapítványnak köszönhetően. Rengeteg társadalmi munkával és komoly összefogással két év alatt sikerült befejezni az épület rekonstrukcióját. A szép fekvésű telken, gyönyörű környezetben elhelyezkedő épület kivívta a soproni Városvédő Egyesület elismerését is, amit emléktábla örökít meg. A vendégház egyik jellegzetes és szép épülete a szauna, amit Kuopióban, az ottani szakmunkás- képző intézetben gyártottak és onnan, szállították Sopronba. Makovnikné Hüffher Györgyi 1994 óta szolgál lelkészként Ágfalván, így a földrajzi közelség okán is többször megfordult a vendégházban. Nagy reményekkel és optimistán érkezett a Zerge utcába:- Szívesen és örömmel vállaltam el ezt a munkát, mert úgy érzem, hogy természetemhez, habitusomhoz közel áll az ilyen, vendéglátással összefüggő feladat. A vendégház eredetileg is pihenőháznak épült, ezt a funkcióját szeretném tovább erősítetartok. Sopron és a határ közelsége olyan idegenforgalmi lehetőséget jelent, amit nem szabad kihasználatlanul hagyni. Ennek érdekében szerepel a vendégház Sopron idegenforgalmi kiadványaiban, és bekapcsolódunk különféle programokba. Egyre szélesebb körben válunk ezáltal ismertté, ami reménység szerint előbb-utóbb a látogatottságban is megmutatkozik. Vendégeink döntő többsége azért persze magyar, és - hála Istennek - többeket visszatérő vendégként köszönthetünk. Őket egyértelműen a kellemes környezet és a jó benyomások hozzák vissza Sopronba. Gyakorta konferenciák résztvevői és előadói, továbbá egyetemisták szállnak meg nálunk. Örülnénk persze, ha több külföldit fogadhatnánk, remélem ez is megtörténik majd. A földrajzi távolság ellenére a finn egyházzal is lehetne ezen a téren javítani a kapcsolatot, hiszen Finnországban nagyon hosszú a tél, itt pedig már kora tavasszal és még késő ősszel is kellemes az idő. A vendégház természetesen nem kibiztosítani. Vannak csoportkedvezményeink, családok számára például 10-20 százalékos kedvezményt adunk. Hat éves korig ingyenes az itt-tartózkodás, 6 és 14 év között pedig fél árat kell fizetni. Iskolai csoportoknak is jár kedvezmény, ezt a teológia már ki is használja, hiszen a közeljövőben várunk onnan egy csoportot Szabó Lajos rektor vezetésével. Úgy vélem, aki egyszer már járt a Lővérek aljában fekvő vendégházunkban, annak jó emlékként marad meg az itt eltöltött idő, és újra eljön hozzánk. A győri Evangélikus Szeretetház igazgatója, Weltler Rezső úgy véli, hogy minden vezetőváltás bizonyos problémákkal jár. Szerinte az idei év, sőt talán még a következő év is nehéz lesz, de azt követően - friss, dinamikus marketingmunkával - megfordulhat a tendencia és javulhat a vendégház kihasználtsága. A ház hangulata, a környezet, Ausztria közelsége egyre vonzóbbá teszi a Zerge utcai vendégházat. Kiss Miklós f
