Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-11 / 32. szám

4. oldal 2002. AUGUSZTUS 11. KIÉ VILÁGGYÜLÉS MEXIKÓBAN Közösséget építeni és átformálni a világot Sokan nem tudják, hogy a KIÉ (Keresz­tyén Ifjúsági Egyesület) a világ legna­gyobb és igen tekintélyes múlttal rendel­kező keresztyén ifjúsági szervezete. A KIÉ (angolul YMCA, németül CVJM) Világszövetség alapszábályát a Párizsi Világkiállításon fogadták el 1855-ben, s ez az úgynevezett Párizsi Alap ma is minden KIÉ szervezet alapokmánya. A hivata­los statisztika szerint ma a világ 125 országában folyik KIÉ munka, s az egyesületnek vi­lágszerte mintegy 30 millió tágja van. Mint minden nagy, ökumenikus keresztyén szervezet, úgy a KIÉ is bizonyos időközönként világ­gyűlésre hívja tag- szervezeteit. így ke­rült sor július 15- 20-ig, a mexikói Oaxtepec üdülőhelyén a K1E 15. Világgyűlésére. Impozáns adatok: 96 országból, mintegy 750-en vettünk rész a konferencián. Elnökök, nemzeti titkárok, KIÉ munkatársak, s köztük egyházi személyek és laikusok, protestánsok és igen nagy számban ró­mai katolikusok voltunk együtt egy hé­ten át. A vendéglátó Mexikói KIÉ az amerikai kontinens talán legk^toliku- sabb országában végzi munkáját, szám­talan csoportjuk missziói és szociális küldetést lát el, még saját egyetemet is működtet. A Világgyűlés témája így hangzott: „Building Community -Transforming the World” - Közösséget építeni és át­formálni a világot. Plenáris üléseken és csoportokban vitattuk meg korunk égető problémáit: az AIDS kérdését, a társa­dalmi igazságtalanságok kérdését, a faji megkülönböztetés, a nők elleni erőszak és a gyermekek jogainak kiterjedt téma­köreit. Megoldani persze nem tudtuk ezeket a problémákat, de keresztyén fe­lelősséggel tudtunk együtt gondolkodni lehetőségeinken. Igen fájó sebként je­lentkezett a Kelet-jeruzsálemi KIÉ kéré­se - akik egyébként evangélikus vallású palesztinok (!) hogy a Világgyűlés ítélje el határozatban Izrael államot. Ter­mészetesen ez nem történt meg, mert nem ez volt a feladata a konferenciának, de a gondot mindannyian átélhettük, és kifejezhettük ellenkezésünket minden­fajta erőszakkal szemben. Jó volt látni, milyen sokszí­nű is a keresztyén ifjúsági munka, mondjuk Nepál­ban, vagy éppen Trini­dad és Tobagon, az afrikai országokban, az amerikai konti­nensen, s mellé te­hettük európai ía- pasztalatainkat. Ki­húzhattam magam: jó úton járunk, ami­kor missziói cél­ként a közösségbe nem tartozó fiata­lok elérését tüztük ki célul magunk elé. Mintha egy hatalmas és színes mezei virágcsokrot láttam volna, olyan színes a KIÉ munka a világ országaiban. Megválasztottuk a következő négy év­re a KIÉ Világszövetség új vezetőit. Meg­lepő eredményt hozott a választás: az ed­digi fehér svájci elnök és angol főtitkár helyébe dél-afrikai fekete elnök és bangla­desi főtitkár lépett. Ez a váltás reménnyel tölti el mindazokat, akik szeretnék, ha a Világszövetség erőteljesebben a misszió prioritása valamint a harmadik világ sze­gényebb KIÉ szervezetei mellé állna. Tragédiát is át kellett élnünk: a Világ- gyűlés alatt ketten is elhunytak szívin­farktusban, a brazil KJE főtitkára, vala­mint az Afrikai Szövetség elnöke. Halottjainkat meggyászoltuk, de a mun­ka ment tovább... Mit fűzhet mindehhez egy kis ország, kis KIÉ szervezetének elnöke? Jó volt átélni a nagy családhoz való tartozást. Jó volt tapasztalatokat szerezni, embereket megismerni és beszélgetni a sokszínű közösségben. S tudni, ennek a nagy csa­ládnak is Jézus Krisztus a feje, aki mind­annyiunkat az evangélium hirdetésére hívott el. Lupták György JÁRHATÓ ÚT AZ IFJÚSÁGI MISSZIÓBAN Közös Pont - a három történelmi egyház missziós sátra a Sziget Fesztiválon A sziget-történet az, amivé tesszük. Ma már nem egy szűk szubkultúrának szól csupán, mivel nem csak a 14-20 éves korosztály, hanem a 30-40 évesek, csalá­dosok is kijárnak a szigetre. Megtalál­hatjuk a fiatalokra jellemző ruhákat, ze­néket, szórakozást, gondolatokat, szellemiséget, ideológiát. A magyar tár­sadalom fiatalságának keresztmetszetét ismerhetjük meg itt. A kép ugyan kicsit torz, a diagnózis felszínes és egyoldalú, de végül is a reális életet mutatja. Hogy miért kell a szigeten megjelen­nünk? A döntő kérdés, hogy vállaljuk-e az élet realitását?! Beengedjük-e az egyház falai mögé? Ha ezt nem merjük, akkor azok, akik az egyház felé közelednek, nem érzik, hogy a kereszténység valóban a reális életről szól, aminek köze van az ő életükhöz is. Mi meg, akik bent vagyunk, nem tudunk mit kezdeni az egyház falain kívül zajló világgal. Pedig „nem az egész­ségeseknek, van szükségük oi-vosra, ha­nem a betegeknek. ” Jól ismerjük a jézusi kérést is: „ne vedd ki őket a világból, ha­nem őrizd meg őket a gonosztól! ” Ha igen-t mondtunk erre a feladatra, előttünk a következő probléma: a kom­munikációs zavar! Nehezen tudjuk kife­jezni gondolatainkat, érzéseinket, hitün­ket. Hogyan próbálunk medret biztosítani a Szent­iéleknek? Milyen for­mát adunk a tartalom­nak, az értékeknek? A mostani for­ma sokak számá­ra nem érthető, nem tudja hitele­sen kifejezni a tar­talmat: a Szenttel való találkozást! A felelősség a miénk, hogy formát talál­junk a bennünk lakó Szentiéleknek, Aki lehetőséget ad másoknak is a Vele való találkozásra! Fontos, hogy jól lássuk: ezek a mások, nem bűnösebbek, gono­szabbak, mint mi... Milyen formát és hozzáállást próbál­tunk kivinni a Szigetre? Szolgálni men­tünk! Jézus sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy ő szolgáljon, és életét adja sokakért! Vittük a szolida­ritást, hiszen az egyház akkor egyház, ha másokért él. Nem szigetelődünk el, de nem is szigetesedünk el! Nem úgy men­tünk ki, hogy „majd mi kivisszük az Is­tent”. Isten ott is jelen van! A feladat: Is­tent ott megtalálni. A feladat: a talál­kozás. Nem üzenetet viszünk ki, hanem mi vagyunk az üzenet! Az hat, ami (Aki) bennünk van, a valós élet, életünk való­sága. „Arról ismernek meg titeket, hogy szeretitek egymást! ” Komoly feladat to­vábbá, meglátni a másikban az „istenit”! Ennek a hozzáállásnak fő jellemzője a te-központúság. Ez járta át minden prog­ramunkat, melyek kialakításánál döntő eszközünk volt az interaktivitás. így, le­hetett mindenki résztvevője, megélője az egésznek. Sátrunkban, a Közös Pont sátorban, idén nyáron közel ötven fiatal dolgozott. Állandó program­jainkon kívül (Alkoss-sarok, Szörpszürcsülő), meghívott előadóink, püspökök, előadó- művészek, szerzetesek mellett, keresztény zenekarok is (Szela, Testvérek) fogadták a hoz­zánk betérőket. Közös Pont Klub Evangélikus Élet MENCSHELY Ahol a Kossuth-fiúk menedéket találtak A bicentenáriumi év alkalmából, illesz­kedve a Kossuth-év programjához, a Kossuth Emlékbizottság, a Nemzeti Ke­gyeleti Bizottság, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum, a Mencshelyért Egyesület, valamint a Mencshelyi Önkormányzat július 27-én közös ünnepséget tartott Mencshelyen. E Veszprém megyei falu nemcsak a műemléki szempontból érté­kes településszerkezete és településképe, hanem történelmi múltja miatt is jelentő­séggel bír. Sokan nem tudják, hogy az 1802-ben Monokon született Kossuth Lajos evan­gélikus volt. Az pedig vélhetően egyálta­lán nem ismert, hogy a szabadságharc le­verését követően Kossuth Lajos két fia, Ferenc és Lajos, Tódor Blajsza János evangélikus lelkész segítségével a mencs­helyi papiak pincéjében lelt menedékre. A Mencshelyért Egyesület kezdemé­nyezése egyöntetű elfogadásra s támoga­tásra talált. Ennek révén kerülhetett sor a lelkész, valamint Isó Dániel honvéd sír­jának restaurálására, illetve a Mónus Bé­la faszobrász által megformált emlék­oszlop felállítására. Az ünnepség keretében Tóbiás Ilona polgármester köszöntő szavai után Hermann Róbert, a Kossuth Emlékbi­zottság főtitkára, majd Katona Tamás mondott megemlékező beszédet. Ezt kö­vetően Pintér Tamás, a Mencshelyért Egyesület elnöke nemzetiszínű szalag felkötésével felavatta az emlékoszlopot, amelyet evangélikus, református és ró­mai katolikus ökumenikus ima áldott meg. Katonai tiszteletadás mellett ko­szorút helyezett el, többekközött, a Hon­védelmi Minisztérium képviseletében Komor Levente helyettes államtitkár és Ravasz István alezredes, Boross Péter volt miniszterelnök, a Dunántúli Evan­gélikus Egyházkerület Elnöksége nevé­ben pedig Mihácsy Lajos lelkész. Az eseményre szóló meghívó hátlapjá­ra mottó gyanánt egy napjainkban is meg­fontolandó idézet került Kossuth Lajosnak 1849. szeptember 12-én kelt, vidini leve­léből: „... parancsolá a hazafiúi, kereszté­nyi, családapai kötelesség, megfontolni, hogy épp a szerencsétlenség legfőbb fokán kell leginkább iparkodnunk az európai diplomácia útján valamit tenni hazánkért, hogy megtartsa az életnek valamely ele­meit a jövendő számára..." Kuli János Uj vezető a soproni vendégházban Makovnikné Hüffner Györgyi személyé­ben új vezetője van a győri Evangélikus Szeretetház Soproni Vendégházának. A vendégház eredetileg egy családi ház volt, amit 1948-ban a diakonissza anyaház megvásárolt, és nyugdíjas diakonisszák otthonának szántak. Az anyaház felosz­latása után az épület gyermeküdülőként funkcionált, de csak nyáron tartott nyit­va. 1970-ben a ház bezárta kapuit. Tekus Ottó lelkész irányításával kezdődött el az ni. A környezet, a csend, a jó levegő, az erdő és a hegyek közelsége, a családias hangulat, a magyaros ételek, a kis kápol­na, és a kicsiny közösségi helyiség tökéle­tesen alkalmassá teszi a házat arra, hogy az idelátogatók testileg és lelkileg egy­aránt felfrissüljenek. A vendégház kihasználtsága jelenleg 40 százalékos, ezen az arányon kellene javítani. Hatékonyabb marketingmunká­val jobb kihasználtságot is elérhetőnek zárólag evangélikusok és nem is csak lelkészek rendelkezésére áll. Nyitottak vagyunk más vallású és világi vendégek előtt is. Sőt szívesen fogadunk iskolai di­ákcsoportokat. Nagyszerű kirándulási lehetőségek vannak a környéken. Télen, az ausztriai síterepek könnyű megközelíthetősége és közelsége miatt a sísport kedvelőit is várjuk a vendégházban. Bizonyos kedvezményeket tudunk épület felújítása 1988-ban, egy nagyvo­nalú nyugatnémet alapítványnak kö­szönhetően. Rengeteg társadalmi mun­kával és komoly összefogással két év alatt sikerült befejezni az épület re­konstrukcióját. A szép fekvésű telken, gyönyörű környezetben elhelyezkedő épület kivívta a soproni Városvédő Egyesület elismerését is, amit emlék­tábla örökít meg. A vendégház egyik jellegzetes és szép épülete a szauna, amit Kuopióban, az ottani szakmunkás- képző intézetben gyártottak és onnan, szállították Sopronba. Makovnikné Hüffher Györgyi 1994 óta szolgál lelkészként Ágfalván, így a földrajzi közelség okán is többször meg­fordult a vendégházban. Nagy remények­kel és optimistán érkezett a Zerge utcába:- Szívesen és örömmel vállaltam el ezt a munkát, mert úgy érzem, hogy természe­temhez, habitusomhoz közel áll az ilyen, vendéglátással összefüggő feladat. A ven­dégház eredetileg is pihenőháznak épült, ezt a funkcióját szeretném tovább erősíte­tartok. Sopron és a határ közelsége olyan idegenforgalmi lehetőséget jelent, amit nem szabad kihasználatlanul hagyni. En­nek érdekében szerepel a vendégház Sopron idegenforgalmi kiadványaiban, és bekapcsolódunk különféle progra­mokba. Egyre szélesebb körben válunk ezáltal ismertté, ami reménység szerint előbb-utóbb a látogatottságban is meg­mutatkozik. Vendégeink döntő többsége azért persze magyar, és - hála Istennek - többeket visszatérő vendégként köszönt­hetünk. Őket egyértelműen a kellemes környezet és a jó benyomások hozzák vissza Sopronba. Gyakorta konferenciák résztvevői és előadói, továbbá egyete­misták szállnak meg nálunk. Örülnénk persze, ha több külföldit fogadhatnánk, remélem ez is megtörténik majd. A föld­rajzi távolság ellenére a finn egyházzal is lehetne ezen a téren javítani a kapcsola­tot, hiszen Finnországban nagyon hosszú a tél, itt pedig már kora tavasszal és még késő ősszel is kellemes az idő. A vendégház természetesen nem ki­biztosítani. Vannak csoportkedvezmé­nyeink, családok számára például 10-20 százalékos kedvezményt adunk. Hat éves korig ingyenes az itt-tartózkodás, 6 és 14 év között pedig fél árat kell fizetni. Iskolai csoportoknak is jár kedvezmény, ezt a teológia már ki is használja, hiszen a közeljövőben várunk onnan egy cso­portot Szabó Lajos rektor vezetésével. Úgy vélem, aki egyszer már járt a Lővérek aljában fekvő vendégházunk­ban, annak jó emlékként marad meg az itt eltöltött idő, és újra eljön hozzánk. A győri Evangélikus Szeretetház igazgatója, Weltler Rezső úgy véli, hogy minden vezetőváltás bizonyos prob­lémákkal jár. Szerinte az idei év, sőt ta­lán még a következő év is nehéz lesz, de azt követően - friss, dinamikus marke­tingmunkával - megfordulhat a tenden­cia és javulhat a vendégház kihasználtsá­ga. A ház hangulata, a környezet, Auszt­ria közelsége egyre vonzóbbá teszi a Zerge utcai vendégházat. Kiss Miklós f

Next

/
Oldalképek
Tartalom