Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-04-14 / 15. szám
Evangélikus Élet 2002. APRILIS 14. 5. oldal ^éUum Szíjjá Duna Palota ^ Budapest V., Zrínyi u. 5. 2002. április 26-án, péntek este 7 órakor bemutatja: Robert Bolt: Egy ember az örökkévalóságnak (Morus Tamás) Dráma 2 részben Fordította: Vas István Személyek: Egyszerű ember: Sir Thomas More: Richard Rich: Norfolk herceg: Alice More: Margaret More: Wolsey bíboros: Thomas Cromwell: Chapuys: Chapuys titkára: William Roper: A király (VIII. Henrik): Cranmer: Egy asszony: Farkas Tamás O. Szabó István Jászai-díjas Lénárt Lás2ló Bicskei Kiss László Gáspár Imola Forgács Szilvia Némethy Ferenc Jászai-díjas érdemes művész Mucsi Sándor Zsolnay András Szathmáry László Gyurin Zsolt Bor Viktor Rácz Géza Buzogány Márta Történik Londonban, 1530-1535 között Látványtervező: Huros Anna Mária Zenei összeállítás: Pacher Gréti Rendező: Udvaros Béla További előadások: május 4., 11., 18., 25. du. 3 órakor. Május 19., 26., este 7 órakor. Június 1. du. 3 órakor. Június 2. este 7 órakor Jegyárusítás: minden nap a (06 1) 250-5338-as telefonon, továbbá hétfő, szerda, péntek délután 14-18 óra között a Duna Palota portáján (06 1) 317-2790. Helyárak: 1300 - 1000 - 800 Ft. Az utópiák szentje „Valódi aranykövecske, nem kevésbé üdvös, mint amilyen mulattató a legjobb államformáról és az újonnan fölfedezett Utópia, azaz sehol-hely nevezetű szigetről. írta a híres-neves Morus Tamás, nemes London városának polgára és főbírája.” - Ez olvasható az 1516-ban írt Utópia című könyv első oldalán. A könyv mindmáig hat; az azóta írt államregények mind összefüggnek vele. Ebben a sehol-hely országban megszűnik a magántulajdon, a vezetőket a nép titkosan választja, eltörlik a halálbüntetést, mindenki köteles dolgozni, a nők egyenjogúak a férfiakkal. A humanista filozófus, teológus jogász Morus Tamás nézetei, mélyen erkölcsös keresztény hite kerül konfliktusba a kancellár államférfi működésével. Ugyanis VIII. Henrik merész sakkhúzással Lord-kancellárrá nevezte ki, ismerve Morus nézeteit. Ezenközben a király erősen érdeklődött felesége egyik udvarhölgye, Boleyn Anna iránt. Elhatározta, hogy feleségül veszi a szép udvari dámát. Ehhez a pápa hozzájárulására volt szüksége, a Vatikán azonban ezt megtagadta. Henrik döntött: szakít a katolikus egyházzal - és maga áll az ez időben angol földre is átcsapott reformáció eszméi élére; O lesz az angol egyház feje! Morus nem vállalta az eseményeket. Lemondott hivataláról, nem volt hajlandó esküt tenni az anglikán egyházra. Visszavonult, ahogy az Utópia elején írja: „inkább akarok becsületes lenni, mint okos. Hogy valaki egyáltalán ember maradhasson, választania kell... és akkor talán, muszáj, hogy kitartsunk egy kicsit - még azzal a kockázattal is, hogy hősök leszünk.” Ez végül megvalósult. Visszavonulását, hallgatását perbe fogják, és felakasztásra, lefejezésre, majd felnégyelésre ítélik. A király ezt az ítéletet megsemmisítette, és a vádlottat - kegyelemből - fejvesztésre ítélte. A becsület lovagját is „utolérte az utókor jóvátétele”: 1886-ban XIII. Leó pápa boldoggá, majd kivégzésének 400. évfordulóján, 1935-ben XI. Pius pápa szentté avatta. Az Evangélium Színház előadása a 2001-ben bemutatott katolikus, francia Szent Johanna után, az idei tavaszon a katolikus angol Morus Tamás mártír tragédiájának bemutatásával állít példaképet, és emlékezik az előreformáció szellemi hőseire. Budapest, 2002. április Udvaros Béla EGY EMBERÖLTŐ KÖLTEMÉNYEI Dr. Győry Aranka verseskötete elé Egy hosszú élet, mely csaknem teljesen felölelte viharos XX. századunkat. Ezt az életet mintegy mozaik kockákból rakják össze a rokonok, kollégák, tanítványok, s a főszereplő maga - prózában és versekben - egy kötetben, amely most jelent meg az Evangélikus Leánygimnázium Alapítvány kiadásában. Aranka néni, a volt Deák téri Gimnázium magyartanára egész életében írta verseit. 91 éves korában kérte, vigyünk neki egy füzetet, mert szeretné őket egy helyre másolni. Vittünk hármat, ahová apró gyöngybetűivel, türelmesen, időrendi sorrendben, háromszor lemásolta életének költői termését. (Az Iskolamúzeumban megtalálhatók eredetiben.) Halála után ezeket a verseket többen olvasgatni kezdtük - és mindnyájan hatásuk alá kerültünk. Hogyan tudott ennyi szépséget, ennyi mély érzést, lírai finomságot egy életen át ilyen ügyesen elrejteni? A versek saját életéről, rövid szerelmi boldogságáról és hosszú, fájdalmas, múlni nem tudó csalódásáról, a családjáról, kollégáiról, növendékeiről szólnak. Arról, hogyan látta a természetet, a világot; fiatalon telve reménységgel, a háború után a szörnyűségektől elborzadva. Verset írt egy bombatámadásban összetört kis szobrához, betegségtől szenvedve el)r Győry Aranka pusztult kis kutyájához - írt az életről, a tanári sorsról, saját sorsáról. De versein nemcsak sírni - nevetni is lehet. Ballada és eposz paródiáit ugyan nem másolta le, de mi megszereztük őket. A Nyilvános óra, a Kufsteint ballada, a Szülői értekezlet, a Pedagógusok a padban ragyogó humorát tanúsítják. A versek - szépen sorban olvasva - lelki önéletrajzát, jellemét, érzésvilágát tárják fel. Műfordításait is közöljük (a meglepetések nem szűnnek meg itt sem: fordításokat találunk svéd nyelvből is!). A „lelki önéletrajzot” a kötet végén élet- története egészíti ki, melyet unokahúga, tanítványa és leginkább ő maga mond el. Ebben ismét a fájdalom és a csalódás keveredik ellenállhatatlan humorral, de ugyanakkor nem kizárólag az ő életét tükrözi, hanem egy egész kor (csaknem egy évszázad) pontos rajzát nyújtja. A kötetet nagy szeretettel, sokak segítségével állítottuk össze, abban a reményben, hogy mindnyájan, akik ismerték (illetve azt hitték, hogy ismerik!) örömmel viszik majd haza. ígétjük, sok meglepetés fogja érni őket. De élvezettel olvashatják azok is, akiket nem tanított, vagy soha nem is találkoztak vele. (Ara: 560 Ft, kapható az Üllői úti Evangélikus, a Deák téri Huszár Gál könyvesboltokban és a Gimnázium portáján.) Kovács Mari Portrévázlat Réti Zoltán festőművészről készülni erre. Az inakkal jártuk a környéket és gyűjtöttünk az orgona megjavítására. Az év októberének első vasárnapján ünnepeltük a felújított orgonát. Az ünnepen Bachot játszottam, amin sokan meglepődtek a gyülekezetben, mert nem tudták elképzelni, hogy ilyen gyorsan is lehet játszani ezen a hangszeren. A gyarmati nagy dalárda vezetését is átvettem még ebben az időben Patvarcról.- Az ötvenes években kialakuló politika hogyan befolyásolta szolgálatát? — 1948-tól állami tanító lettem, de maradtam evangélikus kántor. 1950-ben Balassagyarmatra kerültem, ahol az akkor megalakult tanítóképzőben oktattam egy évtizeden keresztül. Ennek megszűnése után első vezetője lettem a balassagyarma- Egy művész portréját különösen indokolt a gyermekkortól felvázolni...- 1923. május 13-án születtem Nagyorosziban. Mivel szerencsétlennek tartották ezt a napot, azt javasolták szüleimnek, hogy a következőt jegyezzék be a születési anyakönyvbe. Csak a gimnáziumban tudtam meg, hogy valóban május 14. lett bejegyezve. Akkor azután magyarázkodnom kellett. Korán árvaságra jutott édesapám budapesti iparosember volt. A háborúban kapott sebesülése után telepedett le Nagyorosziban és dolgozott építési vállalkozóként. Édesanyám varrónő volt, majd háztartásbeliként nevelt bennünket nővéremmel és öcsémmel együtt. Három éves voltam, amikor szüleim Érsekvadkertre költöztek.- Művészi tehetségét kitől örökölte?- Édesapám nemcsak építkezési, vállalkozó volt, de tervezett is épületeket. Minden bizonnyal innen hoztam magammal a festészet szeretetét. Édesanyámnak pedig kiváló hallása volt, és szépen tudott énekelni. Ez alapozhatta meg bennem a zene iránti szeretetet.- Hol végezte az iskoláit, és hogyan kezdett el dolgozni?- Négy osztályt jártam Érsekvad- kerten a katolikus elemi iskolában. Kezdetben ki kellett jönnöm hittanról, majd később egy Pestről idehelyezett pap beengedett az óráira. Bár evangélikus voltam, teljes értékű hittanosként kezelt. Ezután Balassagyarmatra kerültem a gimnáziumba. Innen 14 évesen Miskolcra mentem az evangélikus tanítóképzőbe, ahol kántortanítóként végeztem. Itt kaptam meg a bizonyítványt is. Nyáron lesz a 60 éves osztálytalálkozónk, ahol a még élők megkapják az ezüstdiplomát. Pesten akartam továbbtanulni - képzőművészetet és zenét -, de az akkori püspök, Kardos Gyula kérése az volt, hogy maradjak egy évet még Nógrádban, hiszen sok állás volt üresen, mert a kántortanítókat elvitték katonának. Kiscsalomján majd Csesztvén tanítottam, innen vettek fel a Képzőművészeti Főiskolára. A háború miatt azonban azokat, akiknek volt tanítói oklevele, tanításra szólították fel. Én Nyíregyházára mentem tanyasi pedagógusnak, ahol Váczi Mihállyal együtt taní- tóskodtam.- Gondolom, a katonaságot ön sem kerülhette el.- A közelgő front miatt hazamenekültem Érsekvadkertre, ahol már valóban várt a behívóparancs. Érsekújváron, Losoncon keresztül Németországba vitték az ezredünket, ahol bejártuk az egész országot. Egy Nürnberg melletti táborban, azután Lingenben fogadtak be minket, majd - több állomáson után - hajóra szálltunk a Balti-tengeren. Állandó bombázások közepette Dániába akartunk menekülni, de ők már nem fogadtak be, mert átálltak a Szövetségesek oldalára. Visszatértünk újra Németországba és különböző táborokban éltünk, nehéz körülmények között. Végül öten megszöktünk és Münchenben telepedtünk le, ahol civilként éltünk vagy fél évet. Festéssel, orgonálással kerestem némi pénzt, ám a honvágy miatt hamar hazajöttem. 1946 nagyszombaton értem haza.- Mihez kezdett a háború után?- Szüleim szerény anyagi körülmények között éltek, öcsém Aszódra ment gimnáziumba, az ő tanulmányait is nehéz volt fizetni. Nekem pedig akkor már volt szakmám, így egyelőre nem gondolhattam továbbtanulásra. Balassagyarmaton, az utcán találkoztam a szügyi lelkésszel, Fábry Mihállyal, aki valamikor engem is tanított. Elmondta, hogy Patvarcon hirdetnek kántortanítói állást. Jelentkeztem és megválasztottak 1946. július 15-én. Azt határoztam meg feltételként, hogy az orgonát tegyék rendbe, és a faluban az evangélikusok és katolikusok között uralkodó vallási viszályt szüntessék meg. Ezzel egyetértettek. A fiatalok még aznap este megkerestek, hogy november végén egy kórustalálkozón szeretnének részt venni. Sikerült a legnagyobb nyári falusi dologidőben feldélután tanítottam a zeneiskolában. Patvarcon sokat szobrászkodtam is. Első rajzalbumom 1970-ben látott napvilágot -Földközelben címmel - a paraszti munkáról. 1975-ben Rózsavölgyi Márkról írtam egy zenetörténeti könyvet, amelyet az egész világon terjesztettek. Második kiadása épp a napokban jelent meg - kottákkal, szólamokkal, partitúrákkal. 1973-ban, Madách Imre születésének 150. évfordulója alkalmából egy 25 lapból álló akvarell-sorozatom jelent meg. Ezek a festmények az én „szemüvegemen” keresztül ábrázolják az Ember Tragédiáját. Ennek második kiadása is hamar elfogyott. Komjáthy Jenő, Szécsényben született szürrealista költő 100. születési évfordulója alkalmából egy színes albumot készítettem. Első voltam, aki ezekhez az elvont költeményekhez színes rajzokat készített. Az Irodalmi Napló is méltatta, és sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy egyáltalán foglalkoztam Komjáthyval. 1996-ban Mikszáth-sorozatom jelent Réti Zoltán - műtermében. Állványán a Túrmezei Erzsébetről készített festmény, amellyel élete utolsó éveiben ajándékozta meg a FÉBÉ Egyesület egykori vezetőjét. (A művet „hely hiány miatt” juttatták vissza alkotójának a költőnő hagyatékát „gondozók”.) ti zeneiskolának, amit azután 20 éven át igazgattam. Onnan is mentem nyugdíjba. Harmincegy évesen, 1954-ben nősültem. Csővári Dezső kétbodonyi lelkész lányát, Mártát vettem feleségül. Akkor paplányt elvenni veszélyes volt. Fenyegettek, hogy vége a karrieremnek. A Tanítóképzőben tanítottam, amikor keresett az országos ének-szakfelügyelő. Elmondta, hogy gondoljam meg <)zt a házasságot. Csalódva kellett távoznia. Tudomásul vették. Jutalmat persze nem kaphatott a feleségem, mert azt mondták: papnak a lánya. Ekkor én mindig hozzátettem: Nem, ő az én feleségem! Bodonyban volt az esküvőnk - hétköznap. Nem mondtuk senkinek, mégis ott volt az egész falu. Apósom húga volt a tanító felesége, félje pedig kántorizált. Hétköznap nem lehetett szünetet adni, mégsem volt senki az iskolában. Az esküvői menetből láttam, hogy éppen akkor jött motorbiciklivel egy megyei tanfelügyelő iskolalátogatásra. Később találkoztam vele Gyarmaton. Nem jelentett semmit. Elmondta, hogy akkor ő jobban megijedt, mint mi... Két leányom van, az egyik Balassagyarmaton zenetanár, a másik restaurátor a Szépművészeti Múzeumban. Öt unokánkból kettő muzsikus, a többiek még tanulnak.- Sikerült-e tervezett tanulmányait folytatnia? Milyen publikációi jelentek meg?- Gyerekkoromtól muzsikáltam, festettem. Zeneiskolai tanári oklevelet szereztem, majd festő szakon is végeztem. Művészeti rajz, ábrázoló geometria és művészettörténet szakon. Zenetörténettel is foglalkoztam. Kettős életet éltem. Délelőtt festettem, kiállításokat szerveztem, meg egy albumban 80 képpel. Sajnálom, hogy évfordulója alkalmából egyházunk nem foglalkozott kellően az evangélikus íróval...- Most szintén egy évforduló apropójából beszélgetünk. Születésének 100. évfordulójára készített bronz domborművet D. Szabó Józsefről. Hogyan került kapcsolatba Szabó püspökkel?- Amikor 1948-ban püspöknek választották, én kísértem orgonán a confirmát. Már akkor összeismerkedtünk. Akkoriban a püspökök is busszal közlekedtek, így sokszor utaztam vele Pest felé. Bíztatott engem sok mindenben. A püspök úr egy fogalom volt. Minden emberrel megtalálta a hangnemet. Megvolt a kapcsolatteremtő képessége. Egyszerűen be kellett neki számolni mindenről, annyira érdekelte, hogy az ember mit csinál. Apósom velejárt teológiára. lányait tanítottam. Győrben is sokszor találkoztunk. Barátok voltunk. Jó volna leírni a vele kapcsolatos emlékeimet, és talán a vele folytatott levelezésemet is érdemes volna közkinccsé tenni.- Ki gondolt arra, hogy’ domborművel kellene megörökíteni Szabó József püspök emlékét?- Honti István balassagyarmati felügyelő és Pozsonyi Anna egyházmegyei felügyelő terve volt ez. Ipolyszögön, Mesteriben és Balassagyarmaton állítottunk neki emléktáblát.- Azt nem kérdezem meg, ki gondolt arra, hogy e műveket az egyházközségeknek adományozza, ellenben megköszönve a beszélgetést, kívánok további áldást munkájára és szolgálatára. Menyes Gyula Ajándékozási okirat Alulírott, Réti Zoltán festőművész, balassagyarmati lakos, nz általam személyesen ismert és tisztelt Szabó József püspök úrról készített bronz portré domborművem egy példányát - amelynek jogdíját a Képző- és Iparművészeti Lektorátus 550 000 (háromszázötvenezer) forintban határozta meg - a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközségnek, a másik példányát az Ipolyszögi Evangélikus Gyülekezetnek ajándékozom. Megjegyzem, hogy a harmadik példányt a Celldömölk-Mesteri Evangélikus Egyházközségnek adományoztam. Ez összesen I 050 000 Ft. Teszem ezt egyrészt egyházam iránti elkötelezettségből, másrészt Szabó József püspök úrral közösen végzett irodalmi és művészeti tevékenységünk emlékére, fél évszázados barátságunk jegyében. Balassagyarmat, 2002. április hó 7-én Réti Zoltán Bottá Dénes felvétele Ha v alakire, rá valóban igaz a jelző: sokoldalú művész. Muzsikál, komponál, ír, fest, rajzol, s hogy Réti Zoltán a társművészetekben is avatott mester, azt - egyebek mellett - a D. Szabó József püspökről készített, és az elmúlt héten Mesteriben, illetőleg Balassagyarmaton felavatott bronz domborművei is bizonyítják. Egyáltalán nem „mellesleg” - evangélikus. Mindenesetre éppen ideje, hogy lamink hasábjain is bemutassuk.
