Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-05-26 / 21. szám

2002. MÁJUS 26. 7. oldal ■ 1 .....Evangélikus Élet A reformáció mindig időszerű! Eleink bölcs mondását két változat­ban ismerem. Az egyiket cikkem címé­ül választottam. A másikat pedig most írom le: „A reformációra mindig szük­ség van!” Azért van rá mindig szüksé­günk, mert a deformáció, azaz a torzu­lás és torzítás mindig fenyegeti hitünket és tanításunkat. Erről szól­tam - meglehetősen kurtán - az ápri­lis 12-én tartott Teológiai Fórumon. Teológiai gondjaink három területen érzékelhetőek: (1) az egyházi publicisz­tikában, (2) az egyetemi szintű tudomá­nyos gondolkodásban és (3) a hitoktatás, katechetika területén. (1) Legismertebb az a vita, amely egy­házunk egyetlen hetilapjában bontako­zott ki a különböző időszerű kérdésekkel kapcsolatban. Érthető és helyeselhető, hogy a szerkesztőség sokszínűségre, vál­tozatosságra törekszik és ennek jegyé­ben álláspontokat, nézeteket ütköztet. Baj azonban, ha a tévtanításokat cáfoló bibliai és hitvallásos kritika következe­tesen úgy jelenik meg, hogy az akár Jé­zustól származó világos kinyilatkoztatás a szerzőt „nem győzte meg”, vagy hogy az egyébként kiváló kritikus ezúttal me­rőben célt tévesztett. A baj azért nagy, mert így számos esetben tévtan hitelesí­tése történik, míg a biblikus, hitvallásos álláspont hiteltelenné válik. (2) Súlyos gondok jelentkeznek a teo­lógiai oktatás, a lelkészképzés területén is. A nagy egyetemi átrendeződés és a te­ológiai oktatás egyetemi szintre emelése sok pozitív folyamatot indított el, vagy erősített fel. A fejlődésnek vitathatatlan jelei között válik azonban kézzelfogható­vá az a gond, hogy Luther és a lutheri te­ológia kiszorul az oktatásból. Szívszorító, hogy valamennyi katolikus papi szeminá­riumban, illetve egyetemen természetes, hogy a hallgatók két éven át filozófiát és Aquinoi Tamás katolikus teológiát maga­lapozó tanrendszerét sajátítják el. Nálunk viszont - a „realizmus és modernség” je­gyében - divattá vált Luther személyének és tanításának semmibevétele, sőt gyak­ran még ócsárlása is. Egyetlen tanulságos példára utalok. Egyházunk vezetősége - helyesen! - úgy döntött, hogy a 2001/2002-es egy­házi esztendőben visszatér az istentiszte­leti igék megszólaltatásának néhány év­tizeddel ezelőtt alkalmazott rendjéhez, mely nemcsak újszövetségi, hanem ószövetségi alapigéket is kijelölt az igehirdetők számára. Erre tekintettel a múlt év őszén a Lelkipásztor mellékle­teként megjelent egy kis füzet, mely különböző szerzőktől 11 igei előkészí­tőt tartalmazott. A kötet elejére a tan­székvezető professzor nagyszerű tanul­mányt írt, melynek ismerete feltétlenül szükséges a többi cikk megértéséhez. A nagyszerű tanulmánynak - bár sokat gazdagodtam általa - nem tudtam örül­ni. Fájt, hogy a főszövegben a lutheri (reformációs) tradíció, illetve egy jegy­zetben Luther egész ószövetség szem­lélete sommásan negatív minősítést kap. Különösen érdekes, hogy a tudós szerző egy másik jegyzetében utal arra az 1970-ben megjelent nagyszerű írásra is, amelynek szerzője sajnos már nincs közöttünk, de akinek a lutheri teológia mellett elkötelezett nézetei ma is felet­tébb megszívlelendőek lennének. Jó lett volna a két tanulmányt egymás mellé téve közölni! így viszont Luther kiszorult, a modern teológiai tudomány győzedelmeskedett. Jól van ez így? Talán nyolc éve javasoltam először. Most újra megteszem. Teológiánkon hangsúlyosan - méghozzá a képzés első két évében - oktatni kellene a reformá­ció tanítását. A „Bevezetés a lutheri teo­lógiai gondolkodásba” cím azt jelzi, hogy nem lehet megelégedni néhány proszemináriumi „Luther-dolgozattal”, hanem el kell mélyednünk a reformáció teológiájának mélységeiben. Akkoriban 3, ma akár 6 alapiratot ajánlhatok azok­nak, akik javaslatomat komolyan veszik. (3) A hitoktatás területén olyan nagy a baj, hogy nagyobb már nem is lehetne. A bonyolult kérdés taglalására sem a felszólalásomban nem volt, sem e cikk­ben nincsen mód. Legyen elég ezúttal annyi, hogy a divatos tanáramlatoknak megfelelő hittankönyvek jutottak mo­nopolhelyzetbe. Hitoktatásban részesít­hető gyermekeink 80%-a szórványhely­zetben él. Ennek ellenére egyetlen hittankönyv sincs tekintettel a heti egy órás, vegyes csoportos oktatásra. Csak a privilegizált iskolai oktatásra ügyel... Döbbenetes a jelenlegi helyzet, mert nem kapható az a tankönyvsorozat, amelynek kötelező használatát az Or­szágos Presbitérium még 1992-ben el­rendelte. Egyáltalán nincs hittankönyv az L, III. és IV. osztályos gyermekek számára. Ugyanakkor rendelkezésre áll - és mintegy két tucat gyülekezetben használják is - egy olyan ötrészes hit­tankönyv, amely mind teológiailag, mind módszerét illetően megfelel a kí­vánalmaknak. A könyv közegyházi ér­vényesülése 1998 óta elháríthatatlannak tűnő akadályokba ütközik. A jelenségek külön-külön is figyel- meztetőek. Együttesen pedig azonnali cselekvést sürgetnek. id. Magassy Sándor Lapunk múlt heti számában már hírül adtuk, hogy Németországban megkezd­ték egy Luther Márton életéről szóló fűm forgatását. Az alábbiakban, a bajor testvérlapunkban megjelent híradás for­dítását közöljük. Luther-film: Coburg vára „alakítja” Wartburg szerepét Martin Luther visszatért Coburgba - a 31 éves hollywoodi sztár, Joseph Fien­nes személyében („Szerelmes Shakes­peare”). A nemzetközi koprodukcióban készülő filmet, amelynek középpontjá­ban a rendező, Eric Till szerint a magán­ember Martin Luther, valamint az Isten­nel és az ördöggel vívott személyes küzdelme áll, április közepén kezdték el forgatni. További szereplők többek kö­zött: Peter Ustinov (Bölcs Frigyes vá­lasztófejedelem), Bruno Ganz (Luther tanára, Johann von Staupitz), Uwe Ochsenknecht (X. Leó pápa). A külső felvételeket - Eisenach, Wit­tenberg és Erfurt mellett - Staffelstein- ben és Seßlachban vették fel. A katoli­kus többségű Seßlach polgárai közül sokan vállaltak statisztaszerepet a ké­szülő Luther-filmben. Az egyik forgatá­si helyszín Coburg vára, itt tartózkodott Luther az augsburgi birodalmi gyűlés idején. A vár azonban nem önmagát „alakítja”, hanem „dublőrként” műkö­dik közre Wartburg helyett, mert Wart­burg vára - a reformátor korához képest- építészeti szempontból nagyon sokat változott. Mintegy „kárpótlásként” vi­szont Wartburg várában elevenednek meg a Worms nevéhez kapcsolódó tör­ténelmi események. Ezzel szemben Lu­ther szobáját - a híres tintafolttal együtt- egy stúdióban „építik fel”. Ennek az az oka, hogy mind Coburg, mind pedig Wartburg vára „túl szűknek” bizonyult a belső felvételek elkészítéséhez. A film produceri és rendezői munkálatainak el­végzésére egy sikeres csapat állt össze: A német „Neue Filmproduktion NFP” készítette el korábban a díjnyertes „Bonhoeffer - die letzte Stufe” (Bon- hoeffer - az utolsó lépcsőfok) című fil­met is az amerikai pénzügyi tanácsadó cég, az evangélikus „Aid Association for Lutherans” és Eric Till kanadai ren­dező közreműködésével. A film 2003 ta­vaszán kerül a mozikba. Sonntagsblatt, 2002. május 12. (fordította: Gazdag Zsuzsanna) 70 éves a székesfehérvári evangélikus templom 1932. május 8-án szentelték fel Székesfehérvár evangélikus templomát. Az évfordu­ló központi ünnepe 2002. május 10-én este volt az 1995-ben épült gyülekezeti ház, ezúttal zsúfolásig telt nagytermében. Bevezető áhítatként Bencze András lelkész, a Fejér-Komáromi Egyházmegye es­perese a gyülekezet 70 év előtti pásztorának, Irányi Kamillnak a templomszentelé­sen elmondott beszédét olvasta fel, Szénásyné Pintér Márta gyülekezet-történeti gyűjtéséből. Két vers hangzott el ezután: George Herbert Templomablak c. költemé­nyét Molnár Andrea, Vasady Péter Magnificatját Szente Enikő szavalta. Ittzés János „Miért vagyok evangélikus keresztyén?” címmel tett bizonyságot. A Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke - egyebek mellett - a következőket mondotta: Az Egyház sajnos igen korán, jóval a reformáció előtt több részre szakadt. Ma az ökumenizmusban keressük az egység útját, a megbékélt különbözőségben a központhoz, Krisztushoz közelebb kerülve, egymáshoz is közelítve. Evangélikus vagyok. Annak az egyháznak a tagja, amelyik tanításának központ­jában a négy „solus” áll. Egyedül Krisztus, egyedül kegyelemből, egyedül a Biblia alapján, egyedül hitből. Krisztus az első, a többi három ebből következik. Jelképes­nek tekinthető, hogy az ünnepen szolgálók a csákvári ökumenikus kápolna szentelé­séről érkeztek, míg nálunk Kiss János székesfehérvári nagyprépost volt a vendég. Befejezésül Csekéné Bányai Erzsébet, gyülekezetünk kántora J. S. Bach c. moll szvitjéből Sarabanda és Gigue tételét adta elő gordonkán, a gyülekezeti énekkar tol­mácsolásában pedig Szokolai Sándor „Dicsérjed Istened én lelkem” c. énekét hall­gathattuk meg. Dr. Molnár Gyula Távollétében méltatták Kiskunhalas díszpolgárát Kiskunhalas város május 3-5. között ünnepelte a „város napját”. Ilyenkor veheti át minden évben öt személy a „Kiskunhalas városáért”, és egy sze­mély a „Kiskunhalas díszpolgára” ki­tüntetést. A Kiskunhalasi Evangélikus Gyüle­kezetét idén az az öröm érte, hogy a „Kiskunhalas díszpolgára” kitüntetést dr. Adám Gyula, a gyülekezet tisztelet­beli felügyelője kapta meg. Mindannyi­unk szeretett és tisztelt „Gyula bácsija” hosszú ideig a város közjegyzője, evan­gélikus gyülekezetünknek pedig több mint 40 éven át presbitere, 20 évig fel­ügyelője volt. A kitüntetés átadása előtt dr. Komáro­mi Szilárd alpolgármester méltatta az ünnepelt életútját, a város érdekében végzett hasznos munkáját. Ezt követően dr. Téglásné dr. Zoltán Erna közjegyző emlékezett szeretettel arra, hogy ő dr. Ádám Gyula keze alatt kezdte meg köz­jegyzői munkáját. Felidézte, hogy pálya­futása kezdeti nehézségei során milyen sokat jelentett számára dr. Ádám Gyula kedves segítőkészsége, jellegzetes, szo­lid humora, majd felolvasta dr. Bókái Ju­ditnak, a Magyarországi Közjegyzői Ka­mara elnökének dr. Ádám Gyulához ebből az alkalomból írt üdvözlő levelét. Köszöntötte az ünnepeltet Káposzta Lajos esperes-püspökhelyettes is, kiemel­ve a kiskunhalasi gyülekezet érdekében hosszú időn át végzett áldozatos munká­ját, átadva egyúttal D. dr. Harmati Béla püspök üdvözletét és jókívánságait. Nagy kár, hogy részben magas élet­kora (95 éves!), másrészt egészségi álla­pota miatt az ünnepelt nem lehetett jelen a kitüntetés átadásán. Ezért a „Kiskun­halas díszpolgára” diplomát, és a kizáró­lag erre az alkalomra - egyedileg - elké­szített „Halasi csipkét” a felesége vette át dr. Tóth Zoltán polgármestertől. Szeberényi Imre felügyelő Meghívó Gospel-táborba Szeretettel várunk minden énekelni szerető és a stílust kedvelő fiatalt és kevésbé fiatalt a III. Budai Egyházmegyei Gospel-Spirituálé Táborba. Időpont: 2002. augusztus 5-11. Helyszín: Alberti Tervezett részvételi díj: 7000 Ft (pályázunk, ha tudjuk, csökkentjük!) Jelentkezési lapot Budapesten a lelkészi hivatalokban, vagy a 06-1-280-1658- as telefonszámon lehet kérni, ahol további információkkal is szolgálunk. A jelentkezéseket érkezési sorrendben tudjuk fogadni. 1 evél&levél&evél&levi Luther összes müve CD-n Az Evangélikus Élet 2002. május 19-i számában a fenti címen adta közre Garai And­rás azt a hírt, hogy CD-lemezen megjelentetik Németországban Luther Márton összes művét. Ahír szerint Kurt Aland 10 kötetes gyűjteménye jelenik meg, amely tehát nem az összes mű, hanem válogatás. A hírben is szerepel a német kifejezés: Gesammelte Werke, ami összegyűjtött műveket jelent. Az összes mű nagyalakú kiadása meghalad­ja a 100 kötetet. Ez is megjelenik egy másik CD-lemezen, persze a hírben szereplő 10 kötetes kiadás árának sokszorosáért, amelyet csak jelentős könyvtárak tudnak megvásárolni. A 20. század elején Masznyik Endre pozsonyi teológiai tanár szerkesztésében ki­adott 6 kötet mindmáig értékes forrás. Az akkori fordítóknak nem állt még rendelke­zésére a mértékadónak tekintett ún. weimari kiadás. Száz év múltán számos helyen a magyar szöveg is már avíttnak tűnik. A helyesírásról nem is szólva. Egy reprint ki­adás, vagyis az újranyomás nem közelebb hozná az aktuális Luthert, hanem a fordí­tás avíttsága miatt a következő száz évben csak távolabb vinné tőlünk. A Magyarországi Luther Szövetség célul tűzte ki Luther eddig magyarul meg nem jelent műveinek kiadását. Ezek eddig négy könyvben, valamint hat füzetben jelentek meg. Luther életéről és munkásságáról hat könyvet és két füzetet adott ki kisebb mér­tékben külső segítséggel, nagyobb részben a tagsági díjakból és a megvásárolt kiad­ványok árából. Rajta kívül a Soproni Evangélikus Líceum és az Evangélikus Orszá­gos Múzeum 1-1, az Ordass Lajos Baráti Kör és Takács János lelkész 2-2 művet publikált az elmúlt bő évtizedben. Új fordításokhoz két dolog szükséges: jó fordító és pénz. Mindkettőben hiány van, de mintha az utóbbiban lenne a nagyobb. Kevés templomi iratterjesztésben láthatók a Lutherrel kapcsolatos művek. Ritkán hallani arról is, hogy gyülekezeti alkalmak té­mája lett volna vagy lenne a reformátor valamely írása. Pedig a könyvek, különösen Luther művei nem könyvespolcok díszítésére, hanem olvasásra és tanulmányozásra valók. Magyarországi evangélikus egyházunkban sajnos nem dicsekedhetünk Luther műveinek alapos ismeretével. A levelemben említett kiadványok némelyikét nem egyházunkhoz tartozók vásárolták szinte fel. Köszönet Garai Andrásnak, hogy szóba hozta a fontos ügyet. Milyen szép lenne valóban, ha a reformáció 500 éves jubileumára, 2017-re, modem magyar nyelven is­mét számosán megjelenhetnének Luther művei közül! Dr. Reuss András, a Magyarországi Luther Szövetség lelkészi elnöke Tisztelt Szerkesztőség! Szomorúsággal vegyes örömmel olvastam az Evangélikus Élet ápr. 28-i számában a beszámolót „hodos”-i látogatásáról. Mindig örülök annak, ha olyanról olvasok vagy hallok, hogy a trianoni határokon túl miként tudnak megmaradni, esetleg fejlődni is a magyar és főleg az evangélikus, magyar közösségek. Szomorúságomat az okozta, hogy az egész beszámolóban a közösségnek mindig csak a mai, idegen elnevezését, a Hodost olvastam, sehol nem szerepelt a település ősi, magyar, az Őrséghez tartozást is kifejező neve: Őrihódos. Remélem, hogy a jövőben még sok ilyen beszámolót lehet olvasni a trianoni ha­tárokon kívül rekedt magyar evangélikusok életéről. Kérem, hogy ezekben mindig a régi magyar földrajzi nevek szerepeljenek, esetleg egyszer zárójelben megemlítve a mai, idegen nevet. Kérésem teljesítését előre is köszönöm. Hittestvéri köszöntéssel Erős vár a mi Istenünk! Tisztelt Főszerkesztő Úr! Tisztelettel és áldáskívánással köszöntőm. Áldás életére, munkájára, hogy áldásban részesüljenek mindazok, akik a lapot ol­vassák. Felsőpetényi kis gyülekezet idős tagja vagyok: Benyusovics Károlyné. Március 17-én fontos esemény történt a gyülekeze­tünkben. Találkoztunk régi lelkészünkkel, Záborszky Csabával, akit jelenlegi lelké­szük, Zólyomi Mátyás meghívott egy va­sárnapi szolgálatra. Fontos találkozó volt ez. Visszaemlékeztünk arra az időre, ami­kor „Isten egymásra bízott”- ahogy Túr­mezei Erzsébet írja „Csodákra emlékezni jó” c. versében. Nekünk is jó volt emlékez­ni. Az erről szóló beszámolót vártuk a lap­ban. Tudom, sok fontos esemény volt az elmúlt napokban. Most mégis megismét­lem kérésemet, ha módjában áll Főszer­kesztő Úrnak, a beszámolót jelentesse meg a lapban! Tisztelettel: Benyusovics Károlyné és a felsőpetényi evangélikusok (Kedves Testvéreim! Köszönöm, hogy megértéssel fogadták id. Záborszky Csaba már­ciusi vendégszolgálatáról küldött - közel két oldalas - beszámolójuk közlésének el­maradását. Noha jelen levelük sem hagy kétséget affelöl, hogy az esemény az Önök számára rendkívüli élményt jelentett, „kárpótlásul" kérem érjék be a mellékelt fény­képpel, amely a felsőpetényi szószéken örökítette meg nyugalmazott lelkészüket, aki­vel egyébként lapunk február 17-iki száma hosszabb interjút közölt. - a Szerk.j Kedves Barátaink! Az Ev. Élet április 14-iki számában jelent meg levelünk, amelyben sokaknak köszöne­tét mondtunk. A családunkkal történtek rengeteg embert mozgósítottak, így köszöne- tünknek - az előzőeken túl - el kell érnie az Evangélikus Országos Múzeumot, a MEVISZ-t, a Fóti és Mogyoródi Evangélikus Gyülekezetét, a Pál Apostol katolikus is­kolát és további rokonainkat, barátainkat. „Halsten velünk, ki ellenünk?" Köszönjük! Zászkaliczky Zsuzsanna és Regős Imre Evangélikusok a Felső-Galga mentén Egyházi és népdalkórusok hangversenyével egybekötött majális zajlott le május 4-én Ácsán, a Felső-Galgamente Településfejlesztési Társulás szervezésében. Csővárról, Galgagyörkről, Pencről, Püspökhatvanból és Rádról érkeztek csopor­tok, hogy délelőtt - istentisztelet keretében - hallgassák meg a penci és a rádi nép­dalkor, valamint a helyi evangélikus énekkar műsorát. (Püspökhatvan kivételével a kistérségi régió valamennyi településén meghatározó az evangélikusság lélekszáma.) A templomi koncert után az egybegyűltek átvonultak a polgármesteri hivatalba, melynek egyik termébe helytörténeti értékekeket gyűjtöttek össze. A főként népvise­leteket felvonultató anyag egy részét a penci múzeum kölcsönözte az ünnepi alka­lomra, de az Ácsai Evangélikus Egyházközség is közszemlére bocsátotta becsesebb tárgyait, így egy szlovák nyelvű Bibliát. A délutáni majális a hagyományos keretek között kínált alkalmat Felső-Galga mente evangélikus népének a közös szórakozásra, kellemes kikapcsolódásra. Bereznay László W * Ui {

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom