Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-09-01 / 35. szám

2. oldal 2002. SZEPTEMBER 1. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM V4flk (flH .. Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trónus felől: íme, az uuiHHU jsfen sfaora az emberekkel van, és Ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga az Isten lesz velük. ’’ (le 1 21,3) (Róm 8/12—13/14— 17; Zsolt 146; Jel 21,3) Igen, ez az örök emberi vágy. Veled lenni, a védelmedbe húzódni, mintha csak egy sátor védene minket. Bárcsak egész teremtett világodat tudnánk sátornak érezni, Urunk! HÉTFŐ „Ezért vessétek le a hazugságot, és mondjatok igazat, mindenki a feleba­rátjának, mivelhogy tagjai vagyunk egymásnak. ” (Ef 4,25) (2Móz 23,7; 2Tim 1,1-6; 2Jn 1-13) A hazugság lassan megméigezi, felszínessé teszi a kapcsolato­kat. Lehetséges szeretetből hazudni? Egy szlogen: „őszinte vagyok hozzád, mert sze­retlek” - utána pedig valami kegyetlen megállapítás következik. Hogyan kell szeretet­tel megmondani az igazat? Az igazat, amivel pedig tartozunk egymásnak,.. KEDD "Engem Isten Lelke alkotott, a Mindenható lehelete éltet. " (Jób 33,4) (Ef 2,10; Józs 4,1-7; 3Jn 1—15) Hozzá tartozom, bármi történik velem. Nem felejtem el, hogy Ő hívott életre, az Övé vagyok. Az anyagi lét meghatározza gondolataimat, tetteimet. Időről időre szembe kell néznem a szenvedéssel. De a szenvedésben is Vele találkozom, és tudom jól: ha ezen a világon véget ér az éle­tem, akkor is mellette maradhatok. Jézus Krisztus mondja: „Amíg a világban vagyok, a világ világossá­ga vagyok."(ln 9,5) (Mai 1,11; Filem 1-22; Zof 2,1-79) Világnak világa... Fölragyog ez a fény minden napkeltében, minden mosolyban, kéznyújtás­ban, őszinte tekintetben. Erre a fényre rímel a teljes erejével szikrázó nap, de min­den égő gyertya, minden kicsi fénysugár a körülötte lévő sötétségben. Kérlek, Uram, világítsd be az életemet! „ Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti: nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak. ’’ (Mt 6,24) (Jer 2,17; IKrón 29,9-18; Zof 2,1-7) Milyen jó dolog, ha valaki pontosan ismeri a pénz értékét. Nem a tőzsdei árfolyamokat, és nem is azt, hogy mit. hol, mennyiért lehet megven­ni, sokkal inkább azt, hogy hol ér véget a pénz hatalma - és ezt a határvonalat nem akarja áthágni. Ha van pénze, azt csupán egyfajta eszköznek tekinti a szeretet, a gondoskodás és az öröm megélésére. Ha pedig nincs, akkor megtesz minden tőle telhetőt a megélhetésért, és a többit tiszta szívvel a Mennyei Atyára tudja bízni, nem kesereg. PÉNTEK „Ne mondd ki hiába Istenednek, az Úrnak a nevét, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét! " (2Móz 20,7) (Fii 4,15-23; Fii 2,10; Zof 3,9-20) A név tulajdonosának lényegi vonásait fogja egybe. Aki ismeri a nevet, ismeri a név gazdáját is - így tartották a régiek. Mi­ért kérdezed? Titokzatos név az! Még csak nem is ismerjük az Ő igazi nevét. Nem birtokolhatjuk Őt. Milyen jó, hogy Ő viszont jól ismeri mindnyájunk nevét, és né­ven szólít bennünket. Mi pedig elégedjünk meg rokon értelmű, emberi szavakkal: Isten, Úr, Örökkévaló, Atya. Mondjuk áldásként, segítségkérésként, köszönetként, útmutatásként. S70MRAT ’Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt hara- " " god, és megvigasztaltál. ”(Ézs 12,1) (2Thessz 2,13-17; Jn 3,36; Hab 1,1-11) Nem úgy haragszol, Istenem, mint egy részeges apa. Haragodban nyo­ma sincs az indulatnak. Fájdalommal, szeretettel, féltéssel van tele. „Érted harag­szom, nem ellened” - mondhatnád. Haragod Jézusban véget ér. Aklan Béláné SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASARNAP Gyógyító szeretet Mt 12,22-30 Mi is megszállottak vagyunk, a bűn megszállottjai. Csak talán nem olyan lát­ványosan, mint a történetünkben szerep­lő vak és néma beteg, akinek betegsége látványos, és mindenki számára nyilván­való volt. A korabeli felfogás szerint a betegségek mögött mindig konkrét bű­nök voltak. Jézus nem tagadta a bűn és a betegség kapcsolatát, de nem engedte, hogy ítélkezzenek a betegek fölött. Ma is megtagadja tölünk az ítélkezés jogát. A bűn és a betegség ma is kézen fog­va járnak. Példák hosszú sorát lehetne említeni a kettő szoros kapcsolatáról. Sok esetben azonban közvetlen ok-oko­zati összefüggés nem fedezhető fel a bűn és a betegség között. Már csak ezért sem könnyű belátni, hogy mi is megszállottak vagyunk, és szükségünk van naponkénti bűnbánatra, éppúgy, mint Jézus gyógyító szeretetére és irgalmára. Azt is megfi­gyelhetjük, hogy bűnbánat helyett in­kább tiltakozást vált ki belőlünk, és bein­dulnak az ilyenkor szokásos védekező mechanizmusok. Egyfajta környezeti ár­talomnak tartjuk a bűnt, önmagunkat pe­dig a körülmények áldozatának. Pedig a bűn bennünk van, hatalma alá kerít bennünket, megszállva tart, kit ez­zel, kit azzal. Ünnepi meditáció (Folytatás az I. oldalról.) A szív teljességéből szól a száj. A baj­ban, veszedelem idején könnyebben egy­más mellé állunk. Talán ezért volt ennyi fájdalmas esemény múltunkban? Talán ezért volt ennyi bajvívás, hogy megtanul­juk az összefogás leckéjét? A választ ke­ressük lelkünk mélyén, személyesen. A feleletet mindenkinek magának kell meg­fogalmaznia. Fogyunk itthon, és erősen csökken a határokon kívül élő magyarok száma. Az élet továbbplántálása legfőbb küldetésünk. Különben kinek építünk kórházat és iskolát, házat és hazát? 3. Ünnepet szentelünk a jövő remény­ségében. A holnap izgalmasabb, mint a tegnap. A mai nap is holnap már a múlté. A jövő fontosabb, mint a jelen. Szüksé­ges, hogy legyenek álmaink, amelyeket előbb vagy utóbb megvalósíthatunk. Ilyen álom - talán már több is -, hogy az európai uniós tagállamok sorába lassan minket is felvesznek. Ettől a lépéstől mindnyájan sokat várunk: évszázados ál­maink sorozatának megvalósulását. Tör­ténelmi léptékű esemény lesz bizonnyal. A nemzet erkölcsi, szellemi és gazda­sági felemelkedése, családjaink összetar­tozást sugárzó fénye, a határainkon túl élők esélyeinek növekedése, saját kultú­rájukban való megmaradása, a belső konfliktusok elcsendesedése és végleges rendezése álmaink egy része. De remél­jük, hogy Európában, s így hazánkban is növekszik a vágyakozás a lelki értékek megismerésére és elfogadására. Felérté­kelődnek az olyan szavak, mint a jóság és a szeretet, a megértés és a hűség, a ba­rátság és az együttérzés. Reméljük, hogy Európának nem csak eurója, de lelke is lesz. Akinek pedig lelke van, tudja, hogy nem nyugszik meg a mi szívünk, csak egyedül a mi Urunkban, Istenünkben. Reméljük, hogy a tisztább erkölcsre törekvés igaz célja sokak lelkében fel­erősödik. A gazdasági élet útvesztőiben eltűnik a korrupció, a zsarolás, egymás félrevezetése, és a megbízhatatlanság. Reméljük, hogy ugyanakkor növekszik a szükséges jólét, a becsületes munka gyü­mölcseként állandósul a tisztesség, és nem lesznek kikacagott szavak: a becsü­let és az egyenesség, a tisztaság és a mértékletesség. Ünnepet szentelünk ma megszépült múltunk emlékeinek, ünnepet szente­lünk a jelen baj vívásai közt, egy igazabb jövő reménységében. Az ünnep kiemel a hétköznapok egyhangúságából, lelki fel­zaklatottságunkból. Isten színe elé állít és felüdít, felvértez a küzdelemre, báto­rít a jövő építésére. Vegyük szívünkre Szent István király intelmét: imádkozz, hogy valamennyi alattvalóddal együtt gondtalanul, ellen­séges támadásoktól nem háborgatva, bé­kében végezhesd életed pályáját! Áldja meg Isten nemes törekvésein­ket! Mert az igazság felemeli a nemze­tet, a bűn gyalázatára van a népeknek. Egyszer úgy, hogy ez mások számára is nyilvánvaló, de úgy is, hogy csak mi, tudunk róla, környezetünk „csak” szen­ved miatta. Mi magunk is szenvedünk, szeretnénk is megszabadulni tőle, de ön­erőből képtelenek vagyunk rá. Az erős fegyveres hatalmat gyakorol felettünk, ezért csak abban bízhatunk, hogy Jézus legyőzi rabtartónkat, a ben- . nünk lévő gonoszt, és megszabadít. Ezt tette történetünk vak és néma sze­replőjével, és ezt teszi velünk, ha tudunk hinni,szabadító hatalmában. A.legna­gyobb baj az, hogy nem tudunk, vagy nem is akarunk. Miránk is érvényes, hogy minden bűn gyökere a hitetlenség. Ebben a tekintetben sem vagyunk különbek, mint Jézus farizeus kortársai, akik tudo­mányuk megkérdőjelezhetetlen igazsága­ként kijelentik: „Ez nem űzheti ki az ördö­göket másként, csak Belzebubnak, az ördögök fejedelmének segítségével” Kiűzheti, kedves farizeus kortársaim, de nem az ördögök féjedelmének segít­ségévek hanem kegyelmének mérhetet­len gazdagságával.,Sőt még arra a csodá­ra is képes, hogy belőlem is kiűzze, mert ő az Isten Fia, akinek adatott minden ha­talom mennyen és földön. De hol van erre a bizonyíték? - kérde­zi a minden korban újrateremtődő hitet­lenség. Nos, bizonyíték ott van, ahol gyógyulás van, és ezt nem lehet vitami, mert a tények makacs dolgok. A tények előtt pedig meg kell hajolnia minden fa­rizeusi érvelésnek. Ma is vannak csodálatos gyógyulá­sok, mert Jézus ma is tud gyógyítani. O azért jött, hogy lerombolja bennünk a rosszat, és megszabadítson a drog, az ital, a feslettség vagy az Isten elleni láza­dás bűnéből. Ebben a rombolásban, a megszállottság elleni harcban használni akarja mindazokat, akiket meggyógyí­tott, és akik átélték a szabadulás örömét. Veczán Pál ISTENTISZTELETI REND ________________ Bu dapesten, 2002. szeptember 1. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. ; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Leibstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi, tanévnyitó) Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Kará­csony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X. Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Szeverényi János; du. 6. Győri Tamás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Madocsai Miklós; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Krisztina; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákos­szentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., tanévnyitó) Börönte Márta; Cinkota, XVI. , Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky Já­nos; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. , Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kis­pest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bul­csú; XIX., Hungária út 3.7..de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budáörs, Szabad­ság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefly Géza. SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 14. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Róm 7,4-6; az igehirde­tés alapigéje: Mt 12,22-30. HETI ÉNE­KEK: 225, 234. Összeállította: tszm • • « 8 8 a SAROK 3 £ 5 3 Az egyetemes könyörgés története JUBILEUMI ZENES A HITAT Az Oroszlányi F.vangélikus Énekkar 40 éves évfordulója alkalmából, 2002. szeptember 7-én (szombaton) 17 órakor az oroszlányi evangélikus templomban. Műsoron: Scarlatti, Bach, Mendelssohn, Bárdos L., Szokolay, Deák-Bárdossy Gy., Sulyok. Kodály művei. Közreműködik: a gyülekezet énekkara. Halász Kár­oly - orgona, Edelényi Szabó Zsuzsa - szoprán. Vezényel: Milán Zoltánná Igét hirdet: Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke * KANTÁTAZENÉS ISTENTISZTELET 2002. szeptember 8-án, 10 órakor. J. S. Bach: Gott der Herr ist Sonn und Schild, BWV 79 kantáta. Előadják: Edelényi Szabó Zsuzsa - szoprán, Bardócz Erzsébet - alt, Korpás Ferenc - basszus, Bória Ilona - orgona. Vezényel: Milán Zoltánné. Jelen sorozatunkban az istentisztelet második felében elhangzó általános könyörgő imádságot járjuk körül, elemezzük, próbáljuk mélyebben ér­teni. Ahhoz, hogy közelebb kerül­jünk hozzá, nem árt - legalább nagy vonásokban - belepillantani a törté­netébe. Az általános könyörgő imádság gyökereit - hasonlóan sok istentisz­teleti elemhez - az Ószövetség né­pének gyakorlatában kell keresnünk. A zsidó kegyességet át-meg átszövi az imádság. A közös imádság helye azonban elsősorban nem a templom­ban, majd a zsinagógában keresendő, hanem a házi imádságban. A zsina­gógái „istentisztelet” csak jóval ké­sőbb veszi általános használatba a könyörgést. A választott nép több­nyire szükséghelyzetekben, krízis­szituációkban fordult közös imád­sággal az Úrhoz. Az imádság elsődleges színtere a család közössé­ge volt. Ebből a hagyományból is­merjük a máig is élő ún. 18 kéréses imádságot, amely később a zsinagó­gái imádság fontos részévé vált. (Ez egy strófikus imádság, amelyben di­csőítés és kérés egyaránt szerepel.) Jézus maga is végez könyörgése­ket - könyörög másokért, példát ad­va az első keresztényeknek, hatást gyakorolva az éledező gyülekezetek istentiszteleti formálódására. Az apostolok rendszeresen buzdítanak a másokért, a világért, az egyházért va­ló közbenjáró imádságra. Ezért az el­ső keresztények istentiszteletétől kezdve az egyház többféle tradíció szerint, de gyakorolja az általános könyörgő imádságot. A keleti keresztények nagy ekténiái - kyrie eleison (uram irgal- mazz) felkiáltásokkal - az istentisz­telet nagy bevezetésébe, alaphangot megadó indításába tartozik. (Megfi­gyelhetik olvasóink a rádiós isten­tiszteleteket hallgatva, hogy milyen gazdag és mennyire mai a görög szertartású katolikusok vagy az orto­doxok - Aranyszájú Szent János-fé- le, azaz másfél évezredes - liturgiá­jának bevezető nagy könyörgése.) De folytatódik ez a keleti szertartás­ban az evangéliumolvasás után, majd az ún. hívők liturgiájában, azaz az úrvacsorái részben. Nyugaton másként alakult ki a ha­gyomány: az istentisztelet úrvacsorái része elé került, hogy az áldozatbe­mutatás közelében minél hatéko­nyabb legyen a kérés. Ez azonban az idő múlásával egyre rövidült, és a nagypénteki liturgiát leszámítva el is szegényedett. A II. vatikáni zsinat ál­lította ismét vissza, gazdagabb formá­ban. A ma használatos elnevezés (hí­vek könyörgése) utal arra, hogy annak elhangzása ott történik, ahol egykor, a kezdetekben már csak a hívők lehet­tek jelen, az érdeklődők, a meg nem kereszteltek még nem. A hívők közös, közbenjáró könyörgése ez. A reformáció idején a közbenjáró imádság - a gyülekezet Isten igéjére adott válaszaként - újra nagy hang­súlyt kapott. Luther a Német Misében (Deutsche Messe) egy Miatyánk-pa- rafrázist ajánl, a reformáció egy má­sik csoportja egy átfogó könyörgést javasol, amelyet a Miatyánk zár le. Később, a pietizmus és a felvilágoso­dás idején ez a könyörgés ismét el­szegényedik, s csupán a prédikáció összefoglalásának szerepét tölti be. Csak a 19., majd a 20. századi litur­gikus mozgalmak állítják helyre az igazi, krisztusi mintájú, ősi közben­járóimádság-gyakorlatot. Az imádság története sokféle for­mát ismert. A lelkész által mondott - a gyülekezettel együtt lélegző - egyszerű formától a dramatizált, többszereplős, „válaszolgatós” kö­nyörgésekig. Kétezer év közös imádsága megmutatta, milyen sok­féle módon fordulhat kéréseivel Is­ten népe Teremtője, Megváltója, Megszentelője felé. Mégsem az a fontos, mely tradíció és milyen forma szerint alkot imád­kozó közösséget a gyülekezet. A lé­nyeges az, hogy Jézus példája és az apostolok tanítása nyomán közös imádságban is hordozzuk a világot, az egyházat, a másikat, egymást Is­ten előtt. Jakab apostol biztat így: nagy ereje van az igaz ember kö­nyörgésének! Hafenscher Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom