Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-08-04 / 31. szám

2. oldal 2002. AUGUSZTUS 4. Evangélikus Élet r UJ NAP - UJ KEGYELEM VASÁRNAP Úgy bánok majd ezzel a néppel, hogy csodálkozni fog, igen < so dálkozni: vége lesz a bölcsek bölcsességének. Ézs 29,14 (Jn 4,22; Róm 9,1-8.14-16; Zsolt 59,1-11.15-18) Csodálkozol!! Uram, hogy szerete- tedet naponta adod nekem. Csodálkozom, hogy törődsz velem. Csodálkozom, hogy mindig segítesz. Nem érdemiem meg. Te mégis megszólítasz. HÉTFŐ A Az Úr elküldi majd angyalát veled, és szerencséssé teszi utadat. 1 Móz 24,40 (ApCsel 16,9-10; Róm 11,1-12; Jn 8,46-59) Szép születésnapi igét kaptam Tőled, Istenem. Arra kérlek ma Uram, hogy a naponkénti újjászületés is menjen. Elvétett út helyett naponta tudjak visszatérni utadra. Nem félek. Azt ígé­red, hogy angyalod velem lesz, szerencséssé teszed utamat. KEDD Mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; éne- keljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak, és adjatok hálát az Istennek, az Atyának mindenkor mindenért, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében. Ef 5,19-20 (Zsolt 68,27; Lk 21,5-6.20-24; Jn 9,1-12) Valaki felhívott telefonon, és dicsőített Téged, Istenem. Azt mondta, nagy a Te hatalmad. Mindenható vagy. Ne­kem ma kit kell felhívnom, hogy bizonyságot tegyek Rólad? Ü7TI?l^f ítéljétek meg, mi kedves az Úrnak. Ef 5,10 (Jer 7,23a; Jsir 4,11-21; Jn 9,13-23) Nem az emberi szívnek mi a kedves?! Istennek mi a ked­ves?! Te kedves Isten gyermeke! Amikor a kettő mégis találkozik, adj hálát érte! Isten ellát a föld széléig, mindent lát az ég alatt. Jób 28,24 (lKor 13,12b; Róm 11.13-24; Jn 9,24—34) Ha csak a föld szé­léig látnál el Uram, nyugodt lennék. Ha csak az ég alatti dolgokat szemlélnéd, nem félnék. Te belenézel a szívembe is. Olyat látsz. Hogy... Akit az Isten küldött, az Isten beszédeit szólja, mert annak ő nem mértékkel mérve adja a Lelket. Jti 3,34 (lKir 8,56b; Lk 23,27-31; Jn 9,35-41) Szóld az Isten szavát! A családodnak: van Mindenható. A felebarátodnak: van Reménység Ura. A kórházban a betegtársadnak, hogy van Szabadító. A kollégádnak: van Megváltó. SZOMBAT Nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket. Dán 9,18c (lPt 1,3; 5Móz 4,27-35; Jn 10,1-10) Meg kell tennem! El kell végeznem! Csinálnom kell! Kell, mert kell! Hol vagy Uram a sok kényszerben és a kellben? Segíts! Emelj ki a kell rabságából! Börönte Márta SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP A fel nem ismert küldetés következménye: ítélet Róm 9,30-33 Régi hagyomány, hogy ezen a vasárna­pon emlékezünk meg Jeruzsálem pusztu­lásáról, amikor azt, Isten ítéleteként, a rómaiak porig rombolták. Sokunknak eszébe jut, hogy Jézus hogyan siratta el ezt a várost, amikor halála előtt az Olajfák hegyéről tekintett le rá (Mt 23,37-39). Ta­lán még annak a templomnak a képe is feltűnik emlékezetünkben, amit azóta oda építettek, ahonnan nagyon szép rálá­tás van a városra, s ahol a hagyomány szerint Jézus is ült. Mi okozta ennek a városnak a pusztu­lását? Ez a kérdés vetődik fel bennünk, s erre akar felelni igénk. De ezt ne úgy ol­vassuk, hogy itt csak egy régi pusztulás okáról van szó, hanem úgy, hogy az íté­let velünk és körülöttünk is megismét­lődhet. 1. Igénk szerint az igazságot keresni és felismerni kell. Az nem úgy magától poty- tyan az ölünkbe. Van, aki nagy odaszánás- sal, mint az evangéliumokban szereplő gyöngykereskedő, és van, aki váratlanul talál rá, mint a földműves a szántóföldben elrejtett kincsre (Mt 13,44—45). Ők felis­merték a kincset, s mindent megtettek azért, hogy az övék maradjon. Izrael népe tudatosan kereste az üd­vösség útját. Úgy gondolták, hogy a tör­vény betűjének pontos betartása a biztos út. Mégis a rajta kívül álló népek találták meg azt, és indultak el azon az úton, amit Jézus mutatott. Ez érthetetlen volt a régi­eknek, de a ma élő embereknek is. Ho­gyan lehetett a közérthetően tanító és csodákat is tevő Jézusban Isten küldöttét fel nem ismerni? Vagy az ilyen tévedés megismétlődhet velünk is? 2. A tévedés oka, hogy megmereve­dett istenképpel, törvények betűjébe be­leragadt gondolkodással néztek Jézusra, az Isten Fiára. Nem gondoltak arra, hogy Isten újat akar nekik mondani Jézuson keresztül. A saját elképzeléseikbe vi­szont nem fért bele a csodálatosan szere­tő Isten képe. Jézus még a vámszedőkkel is leült egy asztalhoz; a házasságtörő nőt nem köveztette meg, ahogy azt a törvény előírta; sőt még a pogány századoshoz is elindult, hogy meggyógyítsa annak szol­gáját. Az így szerető Isten gondolata ide­gen volt nekik. 3. Jézus cselekedetével mutatta be, hogy Ő Istenről újat mond: a mennyei Atya az egész világot szereti. Ezt már ko­rábban is hirdették a próféták, de vala­hogy a főpapok és a farizeusok nem vet­ték komolyan. A hatalmuk elvesztését fél­tették, ezért fordultak Jézus ellen. Népük elárulását látták abban is, hogy nem csak őket, a választott népet szereti Isten; nem csak velük törődik, hanem másokkal is. A saját merev, korábbi elképzelésük akadá­lyozta meg, hogy felismerjék Jézusban az Isten küldöttét és Isten új arcát. A világot szerető istenhitet az idegen népek viszont felismerték és elfogadták. Főleg ezért voltak eredményesek Pál apostol útjai. Az olyan gyülekezetek megalakítása, mint a korinthusi, római vagy efezusi, igen nagy missziói hatással voltak, mert ezekben a városokban so­kan, messziről is megfordultak. így a po- gányok közt a keresztyénség erősen ter­jedt, míg a júdeai vagy galileai gyülekezetek inkább maguk körül, saját teológiájuk körül forgolódtak. A missziói parancs nekünk is szól. Egyre több külföldi, idegen vallású dol­gozik Magyarországon. Nem is beszélve a több száz éve köztünk élő cigányokról. Érzünk-e felelősséget irántuk? Imádko- zunk-e értük? Teszünk-e egyénileg vagy közösen valamit értük? Vagy csak a saját gyülekezetünk belső ügyeivel vagyunk elfoglalva? Vagy csak kritizáljuk őket? De ha nem teszünk meg mindent, hogy ők is megismerjék rajtunk keresztül Jé­zust, és jól érezzék magukat köztünk, ak­kor majd nálunk is nagy mecseteket és minareteket fognak építeni, idegen szo­kásokat fognak behozni, és a mi fiaink és leányaink mennek majd oda. Akkor azt mi is ítéletnek fogjuk érezni! A missziói parancs nem csak a pa­poknak, hanem minden keresztyénnek, nekünk is szól! De az ígéret is, hogy Jé­zus velünk lesz minden napon. Eddig ta­lán azért éreztük Istent távolinak, Jézust velünk nem törődőnek, mert nem indul­tunk a missziói parancs szerint sem a szomszédunkhoz, sem a betegekhez, sem az idegenekhez. Sőt, még imádkoz­ni is elfeledkeztünk értük. Ezért nem tud Jézus úgy velünk lenni a missziói pa­rancshoz fűzött ígérete szerint, hogy élő­nek és mindenhatónak tapasztaljuk meg. Jeruzsálem pusztulása emlékeztes­sen: a fel nem ismert és el nem fogadott küldetés ítéletet von maga után! Missura Tibor ISTENTISZTELETI REND ___________________ Bu dapesten, 2002. augusztus 4. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. II. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Balicza Iván; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Bre- bovszky Gyula; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics And­rás; Pesthidegkút, II., Ördög­árok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Bálintné Varsányi Vilma; Új­pest, IV., Lebstiick M. u. 36-38. de. 10. Soly­már Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) id. Pintér Károly; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fa­sor 17. de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz And­rás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Schulek Mátyás; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Schulek Mátyás; Budagyöngye, XII., Szilá­gyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre: Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (úrv.) Gáncs Péter; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Bolla Árpád; XIV, Gyar­mat u. 14. de. fél 10. Bolla Árpád; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmi­hály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI. , Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Marschalkó Gyula; Rákoske­resztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Marschalkó Gyula; Pestszent- lőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győ­ri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Missura Tibor; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabad­ság út 57. de. 10. Rőzse István. Remény és valóság Korunk istentiszteleti élete válságos helyzetben van. E liturgiái krízisnek egyik lényeges tényezője egyházzenei életünk megol­datlan gondjaiban rejlik, melyek a mi vidékeinken jelentkeznek a leghangsúlyos^bban. Az erdélyi magyarságnak hosszú évtizedeken keresztül nem voltak szakképzett egyházzenészei. A kántori szolgálatot lelkes egyháztagok vállalták fel, protestáns gyülekezeteknél főleg a papnék, akiknek nem állt módjukban szakszerű zenei képzésben részesülni. Szolgálatukat szinte ingyen végezték, mivel az egy­háznak nem volt lehetősége megfizetni őket. Az elmúlt évtizedben - Istennek hála - eltűntek a külső, po­litikai kényszerítő korlátok. Ma nem kell félnie hátrányos megkülönböztetéstől, politikai megtorlástól annak, aki kántori szolgálatot vállal. Reménykeltő kezdeményezések látszanak megvalósulni. Van tanító-kántorképző főiskolánk Marosvásár­helyen. Egyházzenei tanszék jött létre Nagyváradon a Sulyok István Főiskolán, illetve a Partiumi Keresztény Egyetemen. Egyre magasabb követelményeknek kell megfelelniük az egy­házkerületi kántorvizsgára jelentkezőknek. Új, gazdag énekes­könyvek jelentek meg. Újraalakulnak a gyülekezeti énekkarok. Itt-ott zeneakadémiát végzettek ülnek az orgonapadon. Vannak frissen képzett, fiatal orgonaépítő és -javító mestereink. E re­ménykeltő kezdeményezések hátterében jól begyakorolt és kedvelt istentiszteleti rendünk, valamint igen gazdag egyházi népzenénk áll. Vannak lelkesen, teli torokból éneklő gyüleke­zeteink (amely már ritka jelenségnek számít Európa más vidé­kein), valamint vannak értékes orgonáink is. Látszólag minden rendben lenne egyházzenei téren. Ez a sok tényező azonban mégsem tud „összecsengeni”. Valami furcsa diszharmónia sérti a fülünket, ha belehallgatunk istentiszteleti zenénkbe, ennek pedig több oka is van. Egyrészt orgonáink si­ralmas állapota: restaurálásukra nincs anyagi fedezet, sok he­lyen még igény sincs rá. Egyházaink vezetőtestületeiben nincs sem kidolgozott stratégia, sem elképzelés orgonaállományunk megőrzésére. Másrészt pedig kántoraink alkalmazásakor még mindig nem számít döntő szempontnak a szakmai hozzáértés, szinte egyedü­li kritérium az egyházhoz való ragaszkodás és lelkesedés. Amíg ezen a téren nem lesz áttörés, addig a divatos, ízlést romboló if­júsági énekeket sem tudjuk visszaszorítani, mert ki irányítsa ke­resztyén ifjúságunk zenei ízlését, ki adjon számukra értékesebb énekeket, ha a kántor maga még ezeknél az énekeknél is alacso­nyabb zenei színvonalat képvisel. Kovács László Attila evangélikus teológiai tanár (Forrás: Krónika, 2002. július 13.) VI 3 £ 5 fií 3 h TI SAROK ................................... Ke resztelési énekeink A gyülekezeti énekek összetett feladatot lát­nak el a liturgiában: közös imádságok, hitval­lások, dicsőítések lehetnek, de egyidejűleg ta­nítják is az éneklőket, emlékeztetve őket az alapvető hittételekre. Nem véletlen, hogy a re­formáció tanainak terjesztésében oly nagy szerep jutott a korátoknak. A szentségekkel kapcsolatos reformátori tanítás összefoglalása két korai Luther-énekben található: a „Jézu­sunk a Jordánhoz ment ” (295) a keresztségről szól, az ,,Aldassék Isten, hála jóságáért" (304) kezdetű pedig az úrvacsoráról. Természetes, hogy az előbb említett ének áll a mi énekeskönyvünk „Keresztség” feje­zetének élén is. Az eredetileg hétversszakos énekből három vers található meg nálunk, de még így is átsüt a szövegezésen, mennyire pontosan fogalmaz Luther tanító-költemé­nyében. Praktikus megfontolások magyaráz­zák a rövidítést, hiszen az istentiszteletbe ékelt keresztelési szertartás nehezen visel el egy hosszabb gyülekezeti éneket (különösen ilyen összetett dallammal), teológiailag még­is sajnáljuk, hogy a Szentháromság együttes jelenlétéről és a missziói parancsról szóló szakaszok így teljesen kimaradnak. A következő két keresztelési ének (296, 297) szerkezete sokban rokon egymással. Mindkettő imádság formájú, mindkettő a gyermekkeresztelés alaphelyzetéből^ndul ki, tulajdonképpen a szülők, a keresztszülők és a gyülekezet versbe szedett fohásza a kereszte­lés szertartásakor. A szentséggel kapcsolatos hittételek egyikben sem nyernek összetettebb megfogalmazást, csak a három-három vers­szak megszólítása utal a Szentháromságisten egyidejű jelenlétére a keresztségben. Javukra írható azonban az egyszerű dallamválasztás: mindkettő dallama általánosan ismert evan­gélikus egyházunkban, így bízvást számíthat arra, hogy a gyülekezethez valamennyire is kötődő ünneplő család részt tud venni a kö­zös éneklésben. Scholz László nagyszerű érzékkel megfo­galmazott éneke (,félénkbe jön a szeretet", 298) egyesíti az eddigi példák pozitív voná­sait. Érthetően összefoglalt tanítást tartalmaz a keresztségről, harmadik versszakában kö­zös imádsággá válik, és könnyen is énekelhe­tő dallamot kap. Külön szépsége a dallamvá­lasztásnak, hogy a dallam eredeti szövege az utolsó Ítéletről szól, így Scholz László ke­resztelési énekében kimondatlanul is ott van az utalás a szentséghez fűződő ígéretről az örök életre. Gerhardt Pál éneke („Jöjj, térj be, kapum tárva", 299) nem szorosan vett keresztelési ének, inkább a keresztség áldására emlékez­tető Szentlélek-hívó imádság. Evangélikus- ságunk (okkal, ok nélkül) nem használja az ősi keresztség-megerősítő liturgiát, így ez az ének nagy szolgálatot tölthet be. Sajnos az énekeskönyvben található négy versszak alig mozdul ki a kegyes kívánságok elég híg megfogalmazású közhelyeiből, de még így is - a Luther-éneken kívül - egyedül ez hasz­nálható felnőtt keresztelésekor. A konfirmá­cióval egyidejű kereszteléshez a legalkalma­sabb énekeknek a 318-ast (Jer, örvendjünk, keresztyének) vagy a 320-ast (Eljött hozzánk az üdvösség) találom azért, mert az új életre születés és a hit által való megigazulás gon­dolatköre ezekben fogalmazódik meg teljes frissességében. Természetesen más énekek közül is válo­gathatunk keresztelésre készülve. Kínálja ma­gát az „Egyház, reformáció ” fejezet több éne­ke is: „Tarts meg Urunk...” (255), „Új vilá­gosság...” (258), „Semmit ne bánkódjál...” (261). Egyik-másik ádventi vagy pünkösdi énekünk (pl.: „Istennek szent Fia...”, 136; „Mi Urunk, édes Atyánk...”, 233) is lehet ke­resztelési ének ugyanúgy, mint a Szenthárom­ság-dicsőítő énekek többsége vagy valame­lyik zsoltáralapú dicséretünk. Bence Gábor SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP a liturgikus szín: zöld. A vasárnap lekciója: Jn 8,21-30; az igehirdetés alapigéje: Róm 9,30-33. HETI ÉNEKEK: 460, 323. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND a Balaton partján Balatonaliga (Club Aliga): du. 6.; Balatonalmádi: du. 4.; Balatonboglár: de. 11.; Bala- tonfenyves: du. 6.; Balaton- füzfő: du. fél 3.; Balatonfü­redi de. 9.; Balatonszepezd: de. fél 9.; Felsődörgicse: de. 11.; Fonyód: du. 4.; Hévíz: du. fél 5.; Keszthely: de. fél 11.; Kővágóörs: de. fél 12.; Mencs- hely: de. 11.; Nemesleányfalu: du. 2.; Rév­fülöp: de. 10.; Siófok: de. 11.; Szentantalfa: de. háromnegyed 10.; Veszprém: de. 10.; Zánka: de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK: Balatonboglár: de. 11.; Balatonfüred: este 7.; Siófok: de. fél 10. Középiskolás Evangélikus Kollégium férfi nevelőtanárt keres szeptemberi alkalmazással. Fizetés a közalkalma­zotti bértáblának megfelelően törté­nik. Vidéki tanár esetében tanári bentlakást tudunk biztosítani. Alkal­mazás feltételei: főiskolai vagy egyetemi tanári végzettség; elsősor­ban evangélikus, más felekezetű ese­tén keresztyén elkötelezettség. Gyü­lekezeti hovatartozásról igazolás szükséges; erkölcsi bizonyítvány. A pályázatokat (szakmai életrajz, pedagógiai elképzelések) Evangéli­kus Kollégium 1077 Budapest, Ró­zsák tere 1. sz. Gaál Jánosné igazga­tó címre kérjük. Érdeklődni szerdánként munkaidő­ben a 351-0522 telefonon lehet. f * é 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom