Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-05-19 / 20. szám
2. oldal 2002. MÁJUS 19. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM ■\ VASÁRNAP „Amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra. ” Jn 16,13 (Ézs 58,11a; ApCsel 2,1-18; Zsolt 91) Jézus félti tanítványait a teljes igazságtól, úgy gondolja, hogy még nincsenek felkészülve annak befogadására. A Lélekre bízza szívük és elméjük megnyitását. De mi is lehet a teljes igazság, melyet a Lélek jelenít meg számunkra? Ha tudnánk erre a kérdésre a pontos választ, nem követnénk el annyi bűnt és igazságtalanságot oly gyakran magára az igazságra, igazságosságra hivatkozva. Pedig a válasz - mellyel egyben Pilátus kérdésére is felelhetünk - maga Jézus. Az ő személye, lelke, szere- tete. Ezért kellett hallgatnia. „Az én házam neve imádság háza lesz minden nép számára.’' Ézs 56,7b (Lk 14,23; lKor 12,4-11; Zsolt 81) A szeretetnek az igazi szava, szája, lelke és nyelve az imádság. Az ima minden erkölcsöt felülmúl. Az emberiség egyetlen egységbe olvasztó nyelve, melyet mindenki beszél, illetve beszélni képes. Az ima a szeretet nyelve, mely horizontálisan minden embert összeköt, vertikálisan pedig Isten szívéhez juttat. Ezáltal egyszerre ott találjuk magunkat a kereszt két ágának metszéspontjában. Amikor valóban megbocsátunk valakinek, akkor elfelejtjük azt, amit ellenünk elkövetett. Mint ahogy Isten sem tartja számon bűneinket, elfelejtett mindent, amit ellene elkövettünk. Ha Isten az emberhez hasonlóan számon tartaná az őt ért sérelmeket, már régen megszakította volna az emberiséggel a kapcsolatot. Ő azonban megbocsátott, elengedte adósságunkat. KEDD „Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiái engesztelő áldozatul bűneinkért. ” ÍJn 4,10 (Zsolt 25,6; ApCsel 4,23-31; Zsid lOfl-18) A nagy bűnösök és vezeklők tudják, hogy mit jelent Isten szeretete. Benne találkozhatunk a tökéletes szeretettel és értelemmel. A mi szeretetünk Isten szeretetének végtelenre tágított határait képtelen megközelíteni. A mi, emberi szeretetünk pártoskodó, részekre bontó, félkész szeretet. Isten ismerte az ember természetét, s ennek ellenére, vagy talán épp ezért, a tökéletes szeretete megmagyarázhatatlan inkamációjaként odaadta nekünk Fiát, pedig tudta, hogy mit teszünk vele. CQIÍTÖRTAIiC "Jézus mondta: Én nem magamtól szóltam, hanem aki elküldött engem, maga az Atya parancsolta meg nekem, hogy mit mondjak, és mit beszéljek." Jn 12,49 (2Krón 18,13; ApCsel 11,1-18; Zsid 10,26-31) Hangosak és zajosak vagyunk. Fecsegünk, anélkül, hogy meghallgatnánk, és méltón megbeszélnénk egymás gondjait. Igédet, Istenünk, gyakran használjuk fel saját igazságunk, hitvallásunk, pártállásunk alátámasztására. Pedig Jézus, a Te fiad is a Te gondolataidat, a Te igazságodat és szeretetedet követte. Mi mégis vesszük a bátorságot, hogy helyetted és nélküled gondolkodjunk. „Legyetek irgalmasok, amint Atyátok is irgalmas. " Lk 6,36 (lMóz 37,22; ApCsel 11.19—26; Zsid 10,32-39) Megállunk a szenvedő mellett? Egyáltalán észrevesszük, ha valaki akár a közvetlen közelünkben is szenved? A szeretet a figyelmünk függvénye. Az első lépés mindig az, hogy felfigyeljünk, megálljunk a rászoruló mellett. A cselekedet, ami ezután következik, már csak automatikus folytatása a figyelem e pillanatának. A figyelem teremtő, míg a cselekedet, mely ezt követi, lemondó. Lemond önmagáról, hogy a másikat életre keltse. SZOMBAT SZERDA „Bocsásdmeg a mi bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek. ” Lk 11,4 (Ézs 64,8; ApCsel 8,(9-119) 12-25; Zsid V 10,19-25) Minden nap elmondjuk, imádkozzuk anélkül, hogy végiggondolnánk, s őszintén válaszolnánk a kérdésre: Megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek? ..Igazságos ítéletet hozzatok, szeretettel és irgalmasan'bánjatok egymással!” Zak 7,9 (Mt 5,7; ApCsel 18,1-11; Zsid 11,1-7) Jézus mondja: „Ne féljétek!” - s mi mégis félredobjuk kérését. Mi mindannyian bűnösök vagyunk, nincs jogunk ítélkezni mások felett. Az emberi ítélkezés szinte bűnösebb minden elkövethető bűnnél. Egyetlen bűnt sem lehet egy még nagyobb bűnnel, az ítélkezés bűnével megbüntetni. De mi nemcsak magunk, hanem Isten nevében is ítélkezünk, s ezzel Isten szerepét sajátítjuk ki, sőt megtagadjuk őt. Hiszen ő azt bízta ránk, hogy hetvenszer hétszer kell megbocsátanunk - vagyis mindig. Lukovits Eszter PUNKOSD ÜNNEPE Pünkösd Jákob kútjánál Jn 4,5-19.28-30 Az első pünkösdkor, amikor Péter apostol az összegyülekezett sokaságnak prédikált Jeruzsálemben, Isten Lelke tömegeket mozgatott meg. 3000 ember lelkében ébredt fel a bűnbánat és 3000 embert ragadott meg Isten szeretete. Ebben az igében csak egy lélekről van szó: a samáriai asszonyról. A statisztikákat százezres vagy milliós nagyságrendben állítják össze. A tömegben így vész el az egyes ember. Ezen a pünkösdön ismerjük fel, hogy Isten Lelke személyesen, az egyes ember lelkében végzi munkáját. Jézusnak a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetésében nyilvánvaló, hogy két malomban őrölnek. Az asszony minden gondolata ehhez a világhoz kötődik. Materialista ez az asszony nem ideológiai értelemben, hanem gyakorlatban. „Lelke a porhoz tapad...” - ahogy a zsoltáros mondja. Ilyen porhoz tapadt lelkű emberek vagyunk. Gondolataink, vágyaink, örömeink és bünbánatunk, terveink és emlékeink mind-mind ennek az anyagi világnak foglyai. Életünk mindig vízszintes síkon mozog. Isten Lelke egy másik világot nyit meg előttünk, porhoz tapadt lelkünket kiszabadítja, felemeli. Nem világtagadó rajongás ez. így nem szegényebbek, hanem gazdagabbak leszünk! A Szentlélek csodája, hogy megismerteti velünk Megváltónkat. Jézus ezt mondja az asszonynak: „... ha ismernéd azt, aki veled beszél!” Minden ezen múlik: ismered-e Jézust? Nem arról van szó, mit tudsz felőle, vagy mások mit mondanak róla. Nem arról van szó, ismered-e Jézus élettörténetét és néhány mondását, hanem hogy őt magát ismered-e igazán. Ha ismernéd Jézust, több lenne az imádságod, és nagyobb lenne békességed. Ha ismernéd, bátrabban néznél előre, és több megértéssel viselnéd el mások bűneit. Ha ismernéd Jézust, nem lenne olyan halk bizonyságtevő szavad, és magadra tudnád vállalni mások terheit is. Ha ismernéd Jézust, aki veled beszél... Ezzel a benső Jézus-ismerettel nem misztikus élményeken keresztül ajándékoz meg a Szentlélek, hanem egyszerűen PUNKOSD 2. NAPJA 55 Nálad nélkül nincsen itt Krisztust Úrnak valló hit Mt 16,13-20 95 Péter apostol példás bizonyságtétele az egyház kétezer éves hitének fundamentuma. Szavát Isten Lelke ihlette, nem magától találta ki. Luther a Kiskáté 3. hitágazatának magyarázatában így ír: „Hiszem saját eszemmel és erőmmel nem tudnék az én Uramban hinni, sem Őhozzá eljutni, hanem a Szentlélek hívott el engem az evangélium által. O világosított meg ajándékaival. ’’ Jézus kérdésére Péter sem tudta magától a helyes választ, hanem a Szentlélek világosította meg és szentelte meg szavait. Húsz évszázad tapasztalata, hogy egyéni és egyházi hitvallásunk ihletője a Jézus Krisztusra mutató Szentlélek. Pünkösd másodnapján sem Pétert ünnepeljük, hiszen nem személye biztosítja Krisztus-hitünket, hanem szava, ami több mint emberi véleménynyilvánítás. Ismerjük, Péter személye ingatag, már a következő szakaszban olvassuk, hogy kísértővé válik, nem fogadja el Krisztus keresztútját, máskor könnyelműen ígér hűséget, de többször elbukik, gyáván tagadja meg Urát, és csak Jézus imádsága, bocsánata hozza vissza a helyes útra, majd állítja újra szolgálatba. Pünkösdkor már ugyanezt mondja, mint itt: Isten Úrrá tette azt, akit ti emberek megfeszítettetek (ApCsel 2). Hitünk bázisa nem Péter ingatag személye, gyönge jelleme, hanem az ajkán megszólaló bizonyságtétel, az Igévé változott szó, amire fundamentumként építeni lehet. A szó szikla alap, amint a Hegyibeszéd végén olvassuk, Jézus igéje is fundamentum annak, aki házát kősziklára akarja építeni. Mi nem Péterben hiszünk, hanem Péter itt elhangzott szavának, amit Jézus az apostoli vizsgán kitűnőre minősített. Pünkösdkor újra vizsgázik minden tanítvány ma is. Mi is: tudjuk-e a helyes elfogadható választ. Lehet ugyan érdekes, mit mondanak mások Jézusról saját véleményként, de döntő az elfogadott hitvallás, a Lélek világosságában fogant szó: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia. O nem egy a próféták közül, mint Illés, nem a puritán erkölcsi prédikátor Keresztelő János, hanem Urunk; Megváltónk, Istenünk O. A természetes ember keresztellenes, mint Péter, kardjának hatalmában hisz, mint Péter, nehéz helyzetben elgyávul, mint Péter, aki később joggal szégyellheti bűneit (minden bűn Krisztustagadás), de a Lélek segítségével mégis lehet minden tanítvány kereszthordozó, bátran tanúságot tevő, újra alkalmas Krisztuskövető. A Lélek veri feHelkünkben a lelket. Pünkösd másodnapján, amikor talán a templomos gyülekezet létszáma mindenhol kevesebb, mint az ünnep első napján, személyes kérdés szegeződik nekünk: ti kinek mondotok engem? Örüljünk, hogy pünkösd is Krisztus-ünnep, a húsvéti hit ki- teljesedése. Valójában Péter későbbi nagyhatású prédikációja is húsvéti igehirdetés, az úrrá bizonyított Krisztusról szól. Nem a Szentlélekről, hanem a Szentlélekkel szól Krisztusról. Szava nyomán megalakul a jeruzsálemi egyház, ahol a Lélek áldásaiban közösködnek az emberek, különböző háttérből érkezők, különböző nyelven beszélők, de akik mégis megértik egymást, rpert megértették a Krisztus-titkot, részesülnek a bocsánatban, bemutatván, hogy ahol bűnbocsánat van, ott új élet és üdvösség van, s még az egyetértés is lehetséges. A Krisztus személyén és Péter szaván alapuló egyház kétezer év óta ugyanezt tapasztalhatja meg. Ezen a napon hát ne keseregjünk a megüresedett pünkösdi ünneplésen, a kisebb létszámú gyülekezeten, inkább örüljünk és csodálkozzunk a Lélek megvilágosító erején, gazdagságán, amiben ma is részesíteni akar. Ehhez segíthet Énekeskönyvünk drága énekeinek sok nagyszerű, Szentlelket magasztaló jelzője: „Szentségünk új világa, édes Vigasztalónk Oltalmunk. Hitünket lángra lobbantó égi láng. Isten Krisztusra mutató ujja, életünkben halál ellen Báto- rítónk, kedves Vendégünk, aki nálunk is megszállhat... ” Reformátoraink, nemcsak Luther, de magyar reformátorok is - Huszár Gál, Batizi András és a többiek - Augustinus egyházatyához hasonlóan nem győztek megfelelő jelzőt találni a Szentlélek megszólítására (1. Énekeskönyvünk imádságos részében olvasható pünkösdi, reformációi imádságainkat). Amíg nem érkezett el ideje Jézusnak, hogy személye titkát nyilván közölhesse, megtiltotta terjesztését. Most már azonban, megdicsőülése után, széles e világon és minden korban hirdetni kell, hogy kicsoda Ö. így marad fenn egyháza, és a halál birodalma vagy a pokol hatalma sem vehet erőt rajta. így bátorít ez az ősi, ma is érvényes hitvallás minket is, egyénileg is, és az egész kereszténységben szerte e világon a 21. század •elején is. Dr. Hafenscher Károly Imádkozzunk: Jöjj Égi Szent Láng, Szentlélek Isten. Növelj a hitben szüntelen, mert nálad nélkül nincsen itt a Krisztust Úrnak valló hit. Jöjj vigasztaló Szentlélek Isten! úgy, hogy Jézust bemutatja: Ő a ti Megváltótok, aki értetek vállalt szenvedésével és feltámadásával új távlatot nyit meg. A samáriai asszony Jákob kútjánál, abban a csöndes, személyes pünkösdben nemcsak Jézust ismerte meg, hanem önmagát is. Jézus szava: „Menj el, hívd a férjedet!” - leleplezte: megismerte önmagát, hogy kicsoda valójában, hiszen öt férje volt és újra együtt élt valakivel. Csak Isten Szentlelke tud elvezetni arra az önismeretre, amikor az ember nem mentséget keres, hanem bevallja bűneit és a bűnbocsánatban reménykedik. Ebben a történetben pünkösdi élmény az is, hogy ledőlnek azok a válaszfalak, amelyek emberek között emelkednek. Nemcsak az évszázados zsidó-samáriai ellentétre lehet gondolni, hanem arra is, hogy Jézus megbotránkoztató módon egy nővel, mégpedig egy bűnös asszonynyal beszélgetett. Az embert embertől elválasztó falak ma is állnak. Hiába voltak véres forradalmak, emancipációs mozgalmak. Pünkösdi csoda az, ha az egymással ellenséges vagy közömbös emberek, népek, vallások, ideológiák egymással megbékélnek, és egyrpás testvéreivé válnak. Ezt a személyes pünkösdöt kérjük: Jövel Szentlélek Úristen! Madocsai Miklós ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. május 19. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Széchey Béla; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Brebovszky Gyula; II., Modori u. 6. de. fél II. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csiliaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. (úrv.) Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv., konf.) Szirmai Zoltán; du. 6. Kézdy Péter;VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. (úrv.) Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. (úrv.) Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Győri Tamás; de. 11. (úrv.) Blázy Árpád; du. 6. Győri Tamás; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Szeverényi János; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Horváth Zoltán Olivér; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. (úrv.) Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., konf.) Tamásy Tamás; XIV, Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv., konf.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. (úrv.) Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. (úrv.) Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrine, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. (úrv.) Endreffy Géza. PÜNKÖSD ÜNNEPÉN a liturgikus szín: piros. Az ünnep lekciója: ApCsel 5,27-32; az igehirdetés alapigéje: Jn 4,5-19.28-30. HETI ÉNEKEK: 234, 239. Összeállította: tszm ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. május 20. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Gyekiczky János; II., Modori u. 6. de. fél 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, 11., Ördögárok u. 9. de. fél 10. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Bozóky Éva; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (úrv.) Nepp Éva; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Blázy Lajos; V, Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. II. (úrv) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Orosz Gábor Viktor; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Orosz Gábor Viktor; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. 11. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Missura Tibor; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XIL, Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Rözse István; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Horváth Anikó; Zugló, XIV, Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV, Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV, Nagytemplom, Régi Fóti út 73. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél II. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákosligct, XVII. Gózon Gy. u. de. 11. (úrv.) Kosa László; Pestszentlőrine, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIIL, Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. PÜNKÖSD 2. NAPJÁN a liturgikus szín: piros. Az ünnep lekciója: ApCsel 15,7-12; az igehirdetés alapigéje: Mt 16,13—18. ÉNEK: 231. Összeállította: tszm
