Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-11-10 / 45. szám
4. oldal 2002. NOVEMBER 10. Evangélikus Élet TÖBB MINT SZÁZ EVE AZ EVANGELIUM TERJESZTÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN Közép-európai missziói konferencia Eperjesen STUTTGARTI MAGYAROK KÖZÖTT Migráns^k, nem emigránsok A Wiirttcmbergi Magyar Protestáns Gyülekezet heilbronni-sontheimi „otthona” A Gesellschaft zur Ausbreitung des Evangeliums elnevezésű egyesület már 102 éves múltra tekint vissza. Az 1980- as évek végéig a német evangélikus férfimisszió keretein belül, illetve Ausztriában tevékenykedett. Az 1990-es években kezdtek nyitni a közép-európai, az elmúlt években pedig a kelet-európai egyházak felé. A szervezet nagy számban fogja össze a misszió és az ökumené területén tevékenykedő lelkészeket, az egyházi és világi munkatársakat. Az éves konferenciák komoly teológiai előadások és gyakorlati jellegű képzések színterei is egyben. Az elmúlt években pl. egy újszövetségi előadás mellett hallhattunk a baleseti halált szenvedtek hozzátartozóinak lelkigondozásáról, a férfimisszió speciális kérdéseiről, korunk etikai kihívásaira adandó keresztényi válaszokról vagy arról a nem könnyű kérdésről, hogy miként szóljunk a hitoktatásban a koncentrációs táborokban történtekről. A mostani konferencia fő témája így hangzott: Fáradozzatok a város javán, és imádkozzatok érte. Az előadást Roman Pawlas lengyel lelkész tartotta, aki egyházában a misszióért és az ott nagy hagyománnyal bíró evangélikus egyházi olimpiáért felelős, amely évről évre ezreket mozgat meg. A lengyel evangélikus egyház - hasonlóan a miénkhez - szintén nagyon csekély hányadát teszi ki a lakosságnak, ezért nem szorítkozhatnak csupán az evangélikusok megszólítására, ami ráadásul azt is jelentené, hogy ők csak a német származásúakat keresik meg. A misszió ebben a helyzetben szinte létkérdés, ezért szüntelenül új ötletekkel kell előjönni, és az egész társadalom javára kell tevékenykedni. A német, osztrák, cseh, szlovák, lengyel, észt, fehér-orosz és ukrán résztvevők mellett Magyarországról Bence Imre,- Szabó András, Csonkáné Szabó Magda és c sórók írója vett részt. Rajtunk kívül is voltak még magyarok, az erdélyi és a horvátországi református egyházból. A konferencia résztvevőit köszöntötte a város polgármestere és a római katolikus püspöki helynök is; A résztvevők több mint fele egyébként a nemrégiben épült jezsuita lelkigyakorlatos házban volt elszállásolva. Kiemelkedő esemény volt, amikor Igor Misina eperjesi evangélikus püspök fogadta a tanácskozás résztvevőit, ismertette a püspökség történetét, majd egy, az épületben látható, frissen megkoszorúzott Kossuth-emlék- táblára vonatkozó kérdésre válaszolva elmondta, hogy néhány nappal korábban ott, az eperjesi teológiai kar valamikori épületében tudományos tanácskozásra került sor az évforduló kapcsán. Vasárnap a résztvevők közül többen Eperjesen, Késmárkon, Bártfán, Kassán és más környékbeli településen hirdették az igét, szlovák, magyar és német nyelven. A kassai magyarok nagy örömmel fogadták Bence Imre szolgálatát, aki a néhány évvel ezelőtt ott igét hirdető édesapja nyomdokaiban lépett a szószékre. Reménységre ad okot, hogy a gyülekezetnek új, magyar másodlelkésze is van, aki ellátja a szolgálatokat. Magam a szlovák nyelvű istentiszteleten szolgáltam, az előzetes felkérés szerint- német nyelven, amit a szomszédos német gyülekezet lelkésznője fordított szlovák nyelvre. Mint utólag kiderült, nem volt hiábavaló egy-két magyar közmondás beépítése az igehirdetésbe, mert az istentisztelet után többen is megszólítottak magyarul. Általános tapasztalatunk volt, hogy Szlovákiában elénk az egyházi élet, minden felekezetnél nagyon sokan járnak a templomba, még esőben is. A megújulás egyik jele, amit az evangélikus gyülekezetben láttunk, ahol mintegy 15 kis közösség működik, és minden vasárnap délután másik fiatalokból álló csoport mutatkozik be, vetítőről olvasható énekkel, zenével, áhítatokkal. Nagy élmény volt Késmárkon a régi és az új evangélikus templom megtekintése, ahol megkoszorúztuk Thököly Imre síremlékét, illetve meglátogattuk a híres, sok ősnyomtatványt is felsorakoztató Evangélikus Könyvtárat. Egy Urat szolgálunk, ha különböző nyelven is - hangzott a záró-igehirdetésben. Mindannyiunknak Őreá kell figyelnünk, ha azt szeretnénk, hogy minél jobban teijedjen az evangélium. Koháry Ferenc Stuttgartban 1947-ben tartották az első magyar nyelvű protestáns istentiszteletet. Október 13-án a város Luther-temp- lomában több száz fős gyülekezet adott hálát az elmúlt 55 esztendőért. Az istentiszteleten a württembergi egyház püspöke, dr. Gerhard Maier hirdette az igét, majd színvonalas kulturális műsorra került sor a gyülekezeti teremben. Ezek a száraz tények, amelyek mögött azonban évtizedek élni akarása áll. Az anyaországból érkező látogatónak megadatott, hogy ne csak az ünnepen vegyen részt, hanem azt megelőzően megismerhesse a gyülekezet két hétköznapját is. Felemelőnek találta a templomi és a színpadi megemlékezést, de még nagyobb hatást gyakoroltak rá azok a személyes találkozások, amikor családlátogatások keretében megismerhette a gyülekezet tagjait. Két kalauza a gyülekezet immár 75. életévét is betöltött mindenes lelkésze, a fáradhatatlan Gémes István és felesége volt. A látogatások érzékeltették a gyülekezet sokszínűségét. Voltunk olyan családi bibliaórán Böblingenben, amelyet az erdélyi református Simon Sándor - egyúttal a gyülekezet egyik felügyelője - vezetett. Azután találkoztunk azzal a Nagy Györggyel és családjával, aki évtizedekkel ezelőtt - ahogy akkor mondták -, jugó vendégmunkásként” a Vajdaságból érkezett. A gyülekezeten belül önálló csoportot képeznek az ugyanabból a faluból származó családok, anélkül azonban, hogy a többiektől elkülönülnének. Testvéri szeretettel fogadtak az egykori soltvadkerti evangélikusok, Vargáék is. Találkoztunk a presbitérium egyik motorjával, Gyökössy Kingával, valamint olyan magyarokkal, akik a tenge- ren-túlról kerültek Württembergbe. Külön, színt képviselnek azok a fiatalok, aki tanulási vagy munkavállalási céllal, esetleg bébiszitterként érkeztek Stuttgartba, illetve a közeli Tübingenbe. Felekezeti szempontból is rendkívül színes a gyülekezet: reformátusok és evangélikusok mellett baptisták, sőt unitáriusok is tartoznak ide - s a presbitériumban is megfelelő képviselettel rendelkeznek -, de a katolikusok is otthon érezhetik magukat. A nagy távolságok arra serkentik a gyülekezet tagjait, hogy ha már - sokszor talán száz kilométernyi autózás után - végre találkoznak egymással, akkor sokáig és családias módon együtt maradjanak. Mindezek következtében a a protestáns gyülekezet az itt élő magyarok egyik legfontosabb szellemi, lelki és kulturális közössége lehet. Hosszú évtizedek elszakítottsága után mára már szorosabbra fűződnek a hazai egyházakkal való kapcsolatok is. Evangélikus összefüggésben talán a 2000 nyarán megalakult Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé lehet az együttműködés egyik fóruma. Ha a kereteket valóságos tartalommal töltjük meg, azzal mindenki csak gazdagodna, határon innen és határon túl. Jó lenne, ha az egyesült Európába a magyar evangélikusok is felkészülten érkeznének. A határokon átívelő gyülekezeti kapcsolatok az evangélikusok szivárványhídját képezhetik. Csak bízni lehet abban, hogy ma már a múlté az a talán kölcsönös gyanakvás, amellyel a „kintiek” és az „otthoniak” illették egymást. Találóan fejezte ki magát Gémes Pál - aki reménység szerint majd édesapja nyomdokába lép -, hogy magukat nem emigráns, hanem migráns gyülekezetnek tartják. Vagyis közösségük nem kivándorlókból áll, hanem olyanokból, akik adott esetben - leginkább munkavállalási céllal - lakóhelyet változtatnak. A sokféle változás közepette az 55 éves protestáns gyülekezet a közösség és összetartozás állandóságát nyújthatja nekik. Ezért a stuttgarti magyarok ünnepe nemcsak a múltról, hanem a jövőről is szólt. Fabiny Tamás (A stuttgarti magyar gyülekezet életét bemutató filmet november 16-án 12.15-től sugározza a Duna Televízió, „Isten kezében " című sorozatműsorában.) KAJAANI EVANGÉLIKUSOK NYÍREGYHÁZÁN A nyíregyházi Hírmondó kétnyelvű üdvözlettel adta hírül a finn-magyar testvérvárosi és gyülekezeti kapcsolatok legújabb eseményét; egy 9 fős finn küldöttség - október 23-27. között - nálunk tett látogatását. „A finn-magyar barátság, a két nép testvéri érzései sok évszázad óta rendületlenek. Összekovácsol minket a közös Őshaza tudata, a történelem hasonló megpróbáltatásai, a nyelv megtévesztésig hasonló dallama. De mindenekelőtt és mindenekfelett összekovácsol minket az, hogy ugyanazt a megváltó Jézus Krisztust akarjuk feltétel nélkül követni. Ebben segítsen és erősítsen minket ez a látogatás is” - írta köszöntőjében dr. Bálint Zoltán presbiter, a gyülekezet nemrégiben újjáalakult külügyi bizottságának elnöke. Testvérgyülekezetünk küldöttségét gazdag program várta. Lehetőségük volt a gyülekezet területén működő oktatási és szociális létesítményekkel való ismerkedésre (Evangélikus Általános Iskola, Kossuth Lajos Gimnázium, Luther Márton Kollégium, illetve Élim és Emmaus szeretetotthon). Amint azt Lábossá Péter, gyülekezetünk július 15-én beiktatott fiatal lelkésze elmondta, vendégeink gyönyörködve nézték -a szabolcs-szat- már-beregi táj szépségeit megyei kőrútjuk során. Itt működés közben láthatták a túristvándi vízimalmot, megálltak a szat- márcsekei temetőben Kölcsey síremléke előtt, s a Tisza partján a beregi újjáépítés eredményeiről is meggyőződhettek. Délben a kölesei gyülekezet vendégszeretetét élvezhették, majd Sonkád és Tákos templomait is felkeresve érkeztek vissza a megyeszékhelyre, ahol másnap a város és a Múzeumfalu nevezetességeivel ismerkedhettek Laborcziné Sztankó Gyöngyi, „tősgyökeres” nyíregyházi származású lelkészünk idegenvezetésével. Megyei napilapunk, a Kelet-Magyar- ország is bőséges teljedelemben ismertette a látogatás programját, kiemelve annak jelentőségét, hogy többéves szünet után ismét örömmel üdvözölhetjük a kajaani evangélikus gyülekezet küldöttségét Nyíregyházán. Testvérvárosunk delegációját Giba Tamás alpolgármester is fogadta a Városházán. Sor került a Magyar- Finn Baráti Egyesülettel való találkozásra is, melynek aktív tevékenysége országos szinten is elismerésre méltó. A nagytemplom szószékén dr. Lauri Oikari- nen (mellette tolmácsa: Hernádi Réka) Szombat délután általános iskolánk dísztermét megtöltötték a szeretetven- dégségre érkező gyülekezeti tagok, hogy személyesen is megismerkedhessenek a küldöttséggel, s meghallgassák a finn testvéreink köszöntésére elhangzó gondolatokat, melyekből csak egy-két mondatot tudunk itt felidézni. így Adámi László igazgató lelkész bizonyságtételét arról, hogy milyen létfontosságú szerepet játszott életében „A bűn mardosása és az Isten békessége” című finn könyv. „Gondol ránk az Úr, meg fog áldani” - idézte a napi útmutatói igét köszöntésül. Endreffy Zoltán, 40 évig itt szolgáló, nyugalmazott lelkészünk finnországi utazásairól és emlékeiről szólt, „természetesen” finnül, megemlékezve Túróczy Zoltán akkori győri lelkészről, aki lehetővé tette a magyar teológusok számára a finnországi tanulmányutat. Majd a „Térj magadhoz, drága Sión” kezdetű éneket Martinovszky István kollégiumi igazgató tárogatókíséretével közösen énekeltük. Dr. Lauri Oikarinen vezető lelkész elmondta, hogy először jár Magyarországon. Két éve szolgál a kajaani gyülekezetben, előtte tanított a hittudományi egyetemükön. Városuk Finnország közepén van, 36 ezer lakossal, akiknek 85%-a evangélikus. Ezt a 31 ezer egyháztagot 100 gyülekezeti alkalmazott szolgálja, közöttük 13 lelkész, 3 kántor, 6 diakonissza és 20 gyermekekkel foglalkozó munkatárs. Jelenleg 1370 négyzetkilométer területen, 3 körzetre osztva működik az ország egyik legnagyobb gyülekezete, s 3 templomban van rendszeresen istentisztelet. Noha 1651-ben, a város alapításával együtt született gyülekezetük, csak 1925 óta önálló. Elmondta még, hogy nagyon örül annak, hogy a két gyülekezet megújította kapcsolatait, amikor aláírták a gyülekezeti együttműködés feltételeit tartalmazó szerződést. Istentiszteleteinken ennek szellemében a testvérvárosainkért is közösen imádkozunk, hiszen több mint 20 éves múltra tekint vissza a testvérvárosi kapcsolatunk is. Bozorády Zoltán esperes, püspökhelyettes áhítatában lKor 2,2 alapján Krisztusról mint a Megfeszítettről szólt. Isten szeretetét és Jézus igazságát nem lehet egymás ellen szembeállitani. Pál is Krisztus keresztjét állította a középpontba. Dr. Bodnár Zsolt, a gyülekezet felügyelője a hála és a köszönet szavait tolmácsolta azért hogy együtt lehettünk, és Urunk megáldotta ezeket a napokat. Az Istentől kapott szeretet legyen a szívünkben örökké. A kötetlen és valóban baráti hangulatú szeretetvendégségen lehetőségem volt olvasóink nevében is megkérdezni a delegáció vezetőjét a látogatás során szerzett tapasztalatairól: „Nagyon színes és értékes volt ez a program, s valamennyien kitűnően, szó szerint fantasztikusan éreztük magunkat. Hasznosnak tartanám, ha a két gyülekezet fiatalsága között is megvalósulhatna ez a rendszeres cserelátogatás, hiszen az övék a jövő! Nálunk a konfirmanduskorú fiatalok valamennyien részesülnek konfirmációi oktatásban, én ezt nagyon fontos feladatnak tekintem.” Kérdésemre még elmondta, hogy elismerésre méltóan nagy aktivitást tapasztalt nálunk mind az evangélium hirdetése, mind a gyermek- munka, az oktatás és az idősek között végzett szeretetmunka területén. „Csodálom és nagyra értékelem történelmüket és a nehéz helyzetekből való állandó kilábalásukat” - zárta a mini interjút dr. Lauri Oikarinen igazgató lelkész, aki a vasárnap délelőtti főistentiszteleten az lMóz 50,15-21, az e napra kijelölt ószövetségi ige alapján hirdette Isten üzenetét, amelyet Hernádi Réka nagy szakmai pontossággal tolmácsolt a nyíregyházi Nagytemplom ünnepi gyülekezetének. A látogatás utolsó eseménye, Erkki Tyni orgonaművész hangversenye volt a Nagytemplomban, amelyen a város orgonazenét szerető közönsége is részt vett, hiszen a program különleges zenei élményt ígért. A koncert fő száma Schellenberg, Hermann: „Erős vár a mi Istenünk” című korálfantáziája volt. Elhangzott Erkki Tyni saját szerzeménye is, a Cantabile (énekelve). Művéről a zeneszerző - aki a gyülekezetnek 1985 óta kántora és orgonaművésze, s eddig országszerte több mint 400 hangversenyt adott - olvasóinknak „elárulta” azt is, hogy 1997-ben az új kajaani Linnantaus-templom és orgona felszentelésének ünnepére készült. A helyi sajtó azt írta róla: „Sikeres előadás, különleges és megható zenei alkotás”. Kérdésemre még elmondta, hogy a gyülekezeti istentiszteleteiken főleg régebbi énekek hangzanak fel, egyik kedvencük Sibelius „Szólj, boldog hálaének” című alkotása. 1987-ben hatodik alkalommal újították meg énekeskönyvüket. Az orgonazene sem ismer határokat, de Isten határtalan szeretetét hirdeti. Napok múltán is visszhangzanak szíveinkben a gyönyörű korálfantázia dallamai; és ez a reformáció népei számára mindenütt e világon közösen megtapasztalt, szilárd bizonyosság is: ERŐS VÁR A MI ISTENÜNK! Gyülekezetünk 2003. októberi, 250. születésnapi ünnepségén való újbóli találkozásunk reményében így búcsúztunk finn testvéreinktől: Jumala on meidän kanssamme! Näkemiin! Isten velünk! Viszontlátásra! Garai András
