Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-17 / 11. szám

67. ÉVFOLYAM 11. SZÁM 2002. MÁRCIUS 17. BÖJT 5. VASÁRNAPJA (JUDICA) ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Sodoma Jézusért kiált Ébresztő Amerika Evangélikusok a Terror Házában Interjú Gorka Sebestyénnel Gyermekmelléklet .......................................­Te stünk a Szentlélek temploma Tornaterem-avatás a Líceumban „Kegyelmednek titkai vannak, Uram, Mindazok előtt, akiket Te választottál el magadnak. " (Szentimrei Jenő: De profundis) A rendszerváltásnak köszönhetően 1991. július 1-jén tért vissza a soproni Líceum a Magyarországi Evangélikus Egyház fenn­tartásába, működhet újra egyházi iskola­ként. A pártállami években az épület állaga erősen leromlott, komolyabb - akárcsak állagmegóvó - beruházásra az államosítás után nem került sor. A visszavételkor töb­ben „dörzsölgették a tenyerüket”, arcukon kárörvendő mosollyal: „visszakapják az evangélikusok, úgyis rájuk dől a ház.” Am az Evangélikus Egyház - állami segítség­gel . - már rögtön az első két évben (1992-93) rendbe tette az épület alagsorát, homlokzatát és fűtésrendszerét. A rend­szerváltás utáni első szabad kormány tehát az egyházi iskola mellé állt, és segített a nagy múltú intézmény felújításában. Az Egyháztól és az államtól kapott támogatás felhasználásával 1994-ben és 1995-ben is folytatódott a felújítás: 1994-ben a tetőtér beépítésének munká­latai kezdődtek el. 1995-ben az akkori magyar korttlány „kivonult” a támogatók közül. A felújí­tási munkák csak a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány - mint új tá­mogató - belépésével, és az Evangélikus Egyház jóvoltából folytatódhattak. A Hermann Niermann Közalapítvány egészen a mai napig komoly támogatást nyújt a német nemzetiségi képzés felté­teleinek biztosításához. Segítségükkel ké­szült el több lépcsőben a tetőtéri termek kivitelezése - a színházteremmel együtt. Az új tornacsarnok kivitelezésének előkészülete 1999/2000-ben kezdődött meg. A mára elkészült új épületben kész és használható állapotba került a földszin­ti tornacsarnok és a termeket kiszolgáló öltözőblokk. Sajnos a 2001-es év forrás­hiánya miatt csak szerkezetkész állapotú az 1. emeleti tornaterem és a tetőtér, ahol tantermek kialakítását is tervezzük. Ez utóbbira égető szükség volna, hiszen az is­kolaszerkezet átalakulásával, illetőleg a nemzetiségi tagozat fejlődésével, a Líce­umnak ma közel kétszer annyi diákja van, mint az utolsó állami esztendőben volt. * 2002. március 7-én került sor a Soproni Líceum új tornatermének átadására. A lé­tesítményt dr. Pálinkás József oktatási mi­niszter és Uwe Stiemke, a düsseldorfi Hermann Niermann Közalapítvány elnö­ke adta át. Az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evan­gélikus Egyházkerület püspöke végezte. Az új tornacsarnok kivitelezésének munkái 2001. február 9-én kezdődtek az alapkőletétellel. Tennészetesen a feltétele­ket megteremtő előkészítő munkák - mint, ahogyan említettük - már jóval korábban megindultak. A düsseldorfi Közalapít­vánnyal - a Líceum német nemzetiségi ok­tatásának támogatásáról kötött együttmű­ködési megállapodás részeként - a régi, már jócskán elavult tornaterem helyett, dönthettünk egy új épület kivitelezéséről. A most elkészült épület több mint 250 millió Ft-os beruházás eredménye. Ennek az összegnek mintegy felét biztosította a düsseldorfi Közalapítvány. A Magyaror­szági Evangélikus Egyház mellett, a támo­gatók között tudhattuk még a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumát, Sop­ron Megyei Jogú Várost és az Ifjúsági és Sportminisztériumot. Mindebből látható, hogy a most felavatott tornaterem egy széleskörű összefogás eredményeként épülhetett fel. Túl azon, hogy a licisták végre birtokba vehetik új tornatermüket - szembenállásokról szóló közéleti vi­szonyaink közepette - annak is jelzésér­téke van, hogy egy evangélikus gimnázi­um képes volt a közös, nemes cél érdekében összefogni,- és együtt is tar­tani a különböző erőket... Meg kell emlékeznünk e helyütt a kö­zelmúltban elhunyt dr. Lampérth Gyulá­ról, aki a tíz éve újra evangélikus Líce­um igazgatójaként nagyon sokat tett iskolánk fejlődéséért, ennek az új épület­nek a megvalósulásáért; aki most nem lehetett már itt közöttünk, de munkája, szolgálata, nem múlt el nyom nélkül. (Folytatás a 3. oldalon) Uwe Stiemke és dr. Pálinkás József oktatási miniszter szalagátvágása Fotó: Menyes Gyula Nem csak a böjti hetekre, de némiképp nemzeti ünnepünkre is óhatatlanul árnyé­kot vet az április 7-én esedékes ország- gyűlési képviselő-választásokra „felkészí­tő" politikai kampány. Pedig az 1848-as forradalom és szabadságharc nyitányát fémjelző március 15. nem csak nemzetünk szabadságvágyáról, de - 154 év távolából — az összetartásról, a nemzeti szolidaritás képes­ségéről is üzen a mának. Tudjuk, a politikai nézetkü­lönbségek az 1848/49-es események során is gyakor­ta kikezdték e kohéziót, de már csak emiatt sem volna szabad méltatlanul ünne­pelnünk március idusát. Fura fintora a törté­nelemnek, hogy nap­jainkban, a társada­lom megosztásában a sajtó játssza a főszerepet. Az a saj­tó, amely - ha úgy tetszik - szintén 1848. március 15-én vívta ki szabadságát. Mindenesetre nem véletlen, hogy nemzeti ünnepünk előtt egy héttel lépett a nyilvános­ság elé a Szabadelvű Médiaműhely. E pol­gári újságíró-szervezet szeretne létrehozni egy olyan tömör és a gyakorlatban is hasz­nálható etikai kódexet, amely - mint azt saj­tótájékoztatójukon megfogalmazták - „a Népszabadságtól a Magyar Nemzetig, a TV2-től a Pannon Rádióig megfelel a felelő­sen gondolkodó újságíróknak ". Jelezték, hogy a SZEMM minden olyan esetben „ hal­latni fogja hangját", amikor a hazai közélet­ben az európai normáknak nem megfelelő jelenségeket tapasztal. Most ilyennek ítél­ték, hogy az egyik baloldali párt miniszter­elnök-jelöltje nagycsütörtökre hívta ki vi­tatkozni a kormányfőt... Ha ezt a tapintatlanságot történetesen va­lamely egyházi sajtótermék nehezmé­nyezte volna, a keresztény szem­pontokat figyelmen kívül hagyó médiumok nyilván a „pártpoli­tizálás” vádját hangoztatták volna, miként - Horn Gyula, volt kormányfő emlékezetes vádjait magukévá téve - ezt meg is tették. Miután ugyanezek a médiumok a legkevésbé sem kifogásolták a szóban forgó baloldali párt színeiben korteskedő evangélikus lelkésznek (?!) a — kor­mányzó polgári pártok elleni - meg­nyilatkozását, egyet kell értenünk az­zal, hogy a sajtószabadság egységes normái kidolgozásra szorulnak. Am ta­lán nem tévedünk, amikor úgy hisszük, hogy e normák tekintetében is kaphatunk eligazítást - a Bibliából. Valójában ugyanis már közel kétezer éve írásba foglaltatott az „ etikai norma ”, amely ebben az összefüggésben például - újságíró­nak, politikusnak és lelkésznek egyaránt - eszébe juttathatná Pál apostol szavait: „Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.” lKor 10,23 TPK mmmmKmmmmmmímiimse&mmm Aktuális sorok a múltból A Keresztyén Énekeskönyv és a Dunán­túli Evangélikus Énekeskönyv 1966-ban megjelent kiadásában - „Haza és nem­zet”, ill. „Nemzeti ünnepen” című feje­zeteiben - az 501. ének „Népek hatalmas Istene” kezdősorral olvasható. Az ének írója Karsay Sándor 1814- ben született Győrött, prédikátor-tanító fi­aként. (Karsay a Soproni Líceum diákja­ként tűnt ki tehetségével és szorgalmával. Teológiát a bécsi egyetemen tanult. Ha­zatérve két évig nevelősködött. Azután Mencshelyen kezdte meg lelkészi szol­gálatát. 1839-től kezdve Téten lelkész- kedett 28 évig. 1866-ban püspökké vá­lasztották. A szabadságharc nagy nevű lutheránus püspökének, Haubner Máté­nak lett utóda.) „Népek hatalmas Istene” kezdetű énekének 3. verse így hangzik: „ Ó, végtelen nagy hatalom, Kinél van erő és oltalom, Áldd meg tovább is e ha­zát! Tartsd meg ősi törvényeit, Egyesítsd testvérnépeit, Hogy lelje bennük táma­szát! Teremts békességet, Irtsd ki a gyü- lölséget, Mert pusztulni kell népnek, Me­lyet tépnek, Karjai pártszenvedélynek. " Mi húzódik meg e sorok mögött? A bécsi kormány 1859-ben uralkodói nyílt parancsban, Pátensben akarta ren­dezni a magyar protestáns egyházak szer­vezetének rendjét. A magyar nemzet ezeréves alkotmányának eltörlésére töre­kedett. A protestáns egyházakat meg akarta fosztani önkormányzati joguktól. Ezt az evangélikus egyház - a református egyházzal együtt - elutasította. Az ország közvéleménye az ügyet a hazafiság kér­désévé tette. Alig néhány lelkész engedel­meskedett annak a rendelkezésnek, hogy a Pátens szövegét a szószéken kihirdesse. Több mint 300 gyülekezet megtagadta a Pátens rendelkezéseinek végrehajtását. A tiltakozás hatására kárbaveszett minden terror és erőszak, amivel a hatalom végre akarta hajtatni a Pátens rendelkezéseit. A kormány így felfüggesztette a Pátens vég­rehajtását. A küzdelemnek az 1867-ben kibocsátott királyi leirat vetett véget. Karsay Sándor már líceumi diákévei alatt találkozott az ébredező magyar nem­zeti törekvéssel. A szabadságharc idején Téten lelkészkedett. Később esperessé választották az élete derekán járó higgadt embert, akinek kialakult véleménye volt a Habsburg abszolutizmussal szemben. Az ének soraiból ez világosan fölismerhető. „Tartsd meg ősi törvényeit” olvassuk az énekben. Az abszolutizmussal történt ellenállása olvasható ki e sorból. „Egyesítsed testvémépeit” - fordul Isten felé a költő. A bécsi udvar fondor­latosán szította a nemzetiségi ellentéte­ket. A magyar evangélikus egyházban magyarok mellett németek és tótok is él­tek. Egyházunk egységét bontotta volna meg a nemzetiségek szembekerülése. Énekében Karsay Sándor azt akarta tudatosítani, hogy pusztulnia kell annak a népnek, melyet pártszenvedélynek kar­jai tépnek. Versében a költő nemcsak a fönnálló veszedelmes helyzet felismeré­sét adta. Világosan megmutatta a bajból kivezető utat is: Isten népének imádság­ban kell kérni a nemzet egységét!. A hazaszeretetnek ez a megnyilat­kozása a mi számunkra ma is adott le­hetőség. Akiben Isten hitből született felelősséget ébresztett népünk jövője iránt, az élhet az imádság lehetőségé­vel. Népünk jövendője iránti felelőssé­günkről egykor számot fogunk adni. Éljünk az Isten kínálta lehetőséggel! Ferenczy Zoltán „Oh, mily gyönyörűséges tanítás, mely senkit nem háborít fel, hogy tehát a hit mellett cselekedeteink által is kegyesekké lehetünk. Ez azonban azt je­lentené, hogy bűneinket nem egyedül Krisztus halála veszi el, hanem rajtuk cselekedeteinkkel is enyhíthetünk. Valóban szépen megtisztelnénk a Krisz­tus halálát, ha azt hinnénk, cselekedeteink segítik Őt, és tehetjük, amit Ő tesz, mintha ugyanolyan jók és erősek volnánk. Az ördög ez, aki a Krisztus vérét gyalázat nélkül nem hagyhatja.” Luther Márton, Nyílt levél a fordításról (Gesztes Olympia és Szita Szilvia fordítása) I I f *------.. .• . ------- —_—äML.—zMí _---------Zg-ZMEg-.:....-..: ...­A r égi pesti városháza, melyben 1848 március 15-én a sajtószabadságot kikiáltották

Next

/
Oldalképek
Tartalom