Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-03-10 / 10. szám
Evangélikus Élet 2002. MÁRCIUS 10. 3. oldal ISTEN RÁTEKINTETT SZOLGALOLEANYARA Lelkésziktatás Szügyben ELŐSZÖR EGYÜTT - A RÁNKBÍZOTTAKÉRT Oktatási intézményvezetők, igazgatótanácsi elnökök közös konferenciája Révfülöp, 2002. március 1-3. „ Nincs szentebb emberi tevékenység, mint a nevelés " Luther Márton Régi óhaj teljesült ezen az együttléten: a fenntartók, gyülekezeti lelkészek, az intézményeket közvetlenül támogató Igazgatótanácsok vezetői és az intézményvezetők együtt gondolkodhattak, tanácskoz- hattak evangélikus iskoláztatásunk örömeiről, gondjairól. A konferencia résztvevőit Ittzés János püspök köszöntötte, a 145. zsoltár alapján: „Jó az úr mindenkihez, irgalmas minden teremtményéhez.” A felelős szolgálattevők munkájában Isten dolgozik értünk. Ő hozott össze bennünket, ad őszinte szót a szánkba, békességet a szívünkbe. Vannak gondjaink, de testvéri körben vagyunk együtt, először egymás mellett, együtt, egymásért, a ránk bízottakért. Fontos feladatunk, hogy a gondjainkra bízott gyermekekből emberebb ember, jó magyar, jó keresztyén váljék. Az első délutáni előadásban a Deák téri gimnázium Igazgatótanácsának modellértékű tevékenységébe kaptunk betekintést. Először Sólyom Jenő, az Igazgatótanács elnöke közelítette meg az igazgató- tanács és intézőbizottság feladatát és működési rendjének kérdéseit az egyházi törvény rendelkezéseit alapul véve. Schulek Mátyás igazgató az elmúlt évek tapasztalatairól beszélt, és az Igazgatótanács munkáját pozitívan értékelte. Hangsúlyozta: alapkérdés,, hogy uralkodni akarunk Vagy szolgálni. Frenkl • Róbert országos felügyelő „Fenntartói jogok és felelősségek az egyházi iskolarendszerben” címmel tartott, sodró lendületű előadását élénk érdeklődés kísérte. Szavaiból érződött az öröm: újból van egyházi-közoktatás, vannak óvodáink, iskoláink, kollégiumaink. A fenntartói jog oldaláról - az intézményalapítás joga mellett - kiemelten szólt az intézmények működési rendjének biztosításáról, az arculatmeghatározó szellemiség fontosságáról. A feladatokat sokszereplős rendszerben kell „leosztani” (országos presbitérium, nev- okt. bizottság, okt. osztály, EPK, gyülekezet, lelkész, igazgató, pedagógus, szülő). Hangsúlyozta az igazgató központi szerepét. A felelősségvállalás mellett a jogosítványokat is meg kell kapnia. Az előadás után érdekes és termékeny vita bontakozott ki. Az esti előadáson a szintén modellértékű orosházi evangélikus iskolaváros bemutatása során a gyülekezet-iskola- óvoda közös, testvéri együttműködését emelték ki. Ribár János igazgató lelkész, Jantos Istvánná iskolaigazgató és Révészné Tóth Erzsébet elsősorban a gyülekezetépítés kérdését helyezték előtérbe. Ennek fényében számoltak be a valóban példás együttgondolkodást, közös munkálkodást igénylő gyülekezeti és intézményi munka tartalmi és formai elemeiről. A tartalmas napot Ittzés János püspök esti áhítata zárta. Az Útmutató márciusi igéjét választotta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, higgyetek énbennem. ” (Jn 14,1) Érdekes volt, hogy Szebik Imre elnök-püspök másnap, a reggeli áhítaton szintén a fenti igét 'választotta. így ugyanarról az igéről kétféle megközelítésből kaphattunk erőt, hitet, békességet. Szombat délelőtt elsőként Szebik Imre tartott előadást „Az igazgatótanács, mint protestáns hagyomány” címmel. Tartalmas gondolatai közül csak néhányat: Az igazgatótanács régóta létezik, de nem ezen a címen. A protestánsok először iskolát alapítottak, s a gyülekezet mindig fontosnak tartotta a működés segítését, jó rendjének biztosítását. Az önkormányzatiság ezen a szinten is érvényesült, ez a létező legdemokratikusabb rend. Az igazgatótanács az iskola életében olyan, mint a presbitérium a gyülekezet életében. Segítség, pajzs, bíztatás lehet az iskolának. Az igazgató és az igazgatótanács együtt viselheti a felelősség gondjait. Jól kell értelmezni a jogokat és kötelességeket. A jelentkező konfliktusokat szeretettel, egymás iránti toleranciával kell rendezni. Harmati Béla püspök, a délelőtt második felében tágabb kitekintéssel - Egyházunk és intézményeink közéleti felelőssége címen - tartott nagy formátumú előadást. Öt tételre tagolta mondanivalóját, melyből csak néhány gondolatot idézünk. Először: Egyházunknak Jézus missziói parancsa nyomán van közéleti felelőssége. Benne vagyunk a közéletben, akár akatjuk, akár nem. Kérdés, hogy tanításunk, értékrendünk ad-e. valamit a közéletnek. Az egyház politizál, keresi a köz javát, de nem fijgg. pártoktól.» \\> Másodszor: Fel kell mérni, hogy hol állunk! Honnan jövünk (tradíció) és hová tartunk? Nagyobb szerepet kell kapnia az iskolák történetének, dokumentálni kell munkánkat a jövő számára is. A püspök felhívta a figyelmet a Kossuth-év jelentőségére is. Harmadszor: A missziói parancs így szól - kövess engem! Most! Légy só, kovász és világosság, légy építő és ne rombolj! X Negyedszer: a negatív konfliktus lényege, hogy mindenáron csak ártani akar. A pozitív konfliktus segítő szándékú, előre mutató. Kérdés, mennyire vagyunk alkalmasak a konfliktusok feloldására, a felszabadító igazság megélésére. Az ötödik tézis: Legyünk kontraszt a társadalom számára. Jézus tanítása szerint benne a társadalomban, de nem aszerint. A cél nem a tökéletes iskola, tökéletes egyház, hanem a jelenleginél kevésbé rossz. A kontraszt ott van, ahol az ellenségkép megszűnik, a vélemények szabad nyilvánításának joga érvényesül. Jelenti a kiállást a szegényekért, jogfosztotta- kért, a kisebbségért. Szombat délután Hafenscher Károly országos irodaigazgató vezette a Fórumot. Ezen részt vettek az országos elnökség tagjai is. Szó volt többek között az intézmények önállóságának biztosításáról, a felújítások rendjéről, az evangélikus pedagógusképzés lehetőségeiről, az ösztön- díjrendszer bevezetéséről, az intézmények törvényességi ellenőrzéséről, a felügyeleti rendszer kiépítéséről, a vezetők példamutatásának fontosságáról. Hafenscher Károly „Az igazgatótanácsok szerepe az iskola menedzselésében” címmel tartott előadást. Kulcsszavak segítségével bontotta ki a témát, melynek minden eleme az előmozdítást szolgálta. Egyebek mellett hangsúlyozta az érdekképviseletet, mely a ránk bízottak érdekeinek védelmét jelenti az önérdek kikapcsolása mellett. Nagy lehetőséget lát az együttműködésben. Jókedvű igazgató- tanácsokat kívánt az iskoláknak, ahol krisztusi derű és lendület segíti a munkát. Vacsora után intézményvezetők beszéltek arról, milyennek látják az igazgatótanácsok munkáját, milyen elvárásaik vannak. Lassú Tamásné óvodavezető kiemelte a nevelési célok támogatását, a segítő napi kapcsolat, a testvéri légkör szükségességét. Rajnai Károly igazgató első renden a tanítványok oldaláról világította meg a kérdést: nekik mire van szükségük. Ugyanis őket kell, hogy szolgálja az iskola, a gyülekezet, az igazgatótanács. Martinovszky István kollégiumi igazgató elsősorban a kisebb létszámú, ennél fogva hatékonyabb intéző-bizottságok szerepét hangsúlyozta. A .programdús napot Harmati Béla áhítata zárta: „Krisztus szabadságra sza- badítottimeg minket, álljatok meg tehát szilárdan"... (Gál 5,1) Vasárnap reggel Mihályi Zoltánná osztályvezető tartott szakmai tájékoztatót az intézményvezetők számára: érettségivel kapcsolatos feladatok (a magyar érettségi írásbeli dolgozatok országos ellenőrzése; szakértői rendszer kiépítése; minőségbiztosítás; törvényességi ellenőrzés stb.). t ' A konferencia zárásaként közös istentiszteleten és úrvacsorán vettünk részt a révfülöpi gyülekezettel. Igét hirdetett és úrvacsorát osztott Hafenscher Károly. Nagy érdeklődés kísérte a konferenciát. A hozzászólások, az esti beszélgetések kiegészítették a felvetett és fontos kérdéseket. Adja Isten, hogy a hétköznapok során eredményesen használhassuk a Révfülöpön szerzett tapasztalatokat. Isten áldása legyen egyházunk, gyülekezeteink, oktatási intézményeink, a ránk bízott tanítványok életén és munkásságán. Jancsó Kálmánná A szügyi, csesztvei patvarci, mohorai gyülekezetek közös ünnepe volt március 2-án. A szügyi templomban beiktatták Blatniczkyné Hammersberg- Ganczstuckh Júlia lelkésznőt másod- lelkészi állásba. A nagy múltú gyülekezetben Ferenc pap (1540-1550) volt az első lelkész, akit névszerint is említenek írásos dokumentumok. Azóta a lelkészek folyamatosan pásztorolták a gyülekezetét, részt vettek a község lelki és közösségi életének épitésében. A gyülekezet történetében első alkalom, hogy 21. lelkészként lelkésznőt iktattak be a szolgálatba. Az oltári szolgálatot Bozorády Zoltán püspökhelyettes, esperes lelkész, Megyaszai László helyettes esperes és Blatniczky János helyi lelkész végezte. A zsúfolásig telt templomban a helyettes esperes az elhívottak szolgálatáról szólt a Mai -3,16 alapján. Igehirdetésében kiemelte: Istennek szolgálata nem hiábavaló. Ha nem látjuk szolgálatunkban azonnal a változás, a megújulás jeleit, akkor sem szabad elcsüggednünk. Sokat és kitartóan kell imádkozni egyházunk népének, mint ahogyan ezt tette Augusztinus és Székács József anyja is. Az imádság szolgálata nem hiábavaló a gyülekezet és személyes életünkben. Minden imádság meghallgatásra talál az Istennél. Bódás János szavai a szív megújulásáról szóltak az ünneplő gyülekezet felé: „ Van kinek csillag gyűlt a homlokán, szívében Krisztus született meg. " A durvaság és az ,agresszió elterjedt világunkban. Éppen ezért szüksége van az emberiségnek a kegyelmes, szelíd Krisztus hirdetésére. A lelkészi szolgálat az örömhír hirdetésében és Krisztusban kap értelmet és értéket. Ezért Isten szolgájának a hívó szóval kell az emberekhez fordulnia: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan... ” Istennek nem hiábavaló az ember szolgálata, mert minden munkát megbecsül. A beiktatott lelkész igehirdetésének alapgondolata Jézus főpapi imádságából (Jn 17,3) hangzott: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldték a Jézus Krisztust. ’’ Az igehirdetés Jézus egyedülálló küldetéstudatáról szólt. Jézus életének célja, hogy megismertesse Istent a világgal. Ez az ismeretátadás, a Lélek hitébresztő munkája, amely folyamatos az ember életében. Isten folyamatos törődése életünkkel egy állandó vágyat ébreszt a teremtményben. Ismeret utáni vágyának éhségét az ember Isten igéjével csillapíthatja. Az ige folyamatos olvasására és hallgatására, valamint a szentségekkel való élésre van szükségünk, hogy megerősödjünk keresztény életünkben. Rendszeres igeolvasási szokás kialakítása segíthet bennünket az Isten ismeretének elmélyítésében. Az igehirdetés után a gyülekezet énekkara szolgált ifjúsági énekkel, melynek refrénje emlékeztette a gyülekezetei és a beiktatott lelkészt az Isten szeretetére: „Add Uram, hogy soha ne feledjem, hogy mi voltam és mivé lettem. ” Az iktatást követő közgyűlést Becsján- szki János szügyi felügyelő nyitotta meg. Az iktatás tényének jegyzőkönyvbe foglalása után köszöntőt mondott dr. Fabiny Tibor professzor, Bozorády Zoltán püspökhelyettes, Megyaszai László helyettes esperes, Tóth Attila, Deme Károly, id. Blatniczky János, Fabulya Hilda, Krizsán Zoltán, Krupa András, Valent János, Alexander von Rohm követ úr, Markó Antal polgármester és Szvák Mihály. Az óvodások és a hittanosok kedves szavakkal és virágcsokorral köszöntötték a beiktatott lelkésznőt. Az ünnepségen részt vett Rák Rudolf, a Miniszterelnöki Hivatal külügyi főosztályvezetője. A templomban befejeződött ünnepi istentisztelet után állófogadás volt a helyi kultúrházban. A megjelent vendégeket a szügyi gyülekezet nagy vendégszeretettel fogadta. A borús, esős nap ellenére is öröm volt mindenki szívében: Isten rátekintett szolgálóleányára és megbízta szolgálattal. Tóth Attila A szolgatárs és férj - Blatniczky János - áldáskívánását Blatniczky Gábor örökítette meg. Egy el nem avuló díj oi Unger Pauline Informatikai Labor „Nem tudjátok-e, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a versenydíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek. Aki pedig versenyben vesz részt, mindenben önmegtartóztató: azok azért, hogy elhervadó koszorút nyerjenek, mi pedig azért, hogy hervadhatatlant. ” I Kor 9, 24-25. Az informatika iránt érdeklődő tanítványaink számára a soproni Líceumban a fenti mottóval indítottuk útjára ez évi informatika versenyünket, a Neumann János Informatika Verseny az evangélikus iskolák részére néven - immár harmadik alkalommal - rendezett megmérettetést. Természetesen ez az ige a versenyfeladatok közé is bekerült. Az alkalmazói kategóriában korcsoportonként vagy honlaprészként, avagy egy bemutatóba beleszőve kellett szerepeltetni. Jó volt látni a sok régi ismerőst, akik a szokott örömmel jöttek, és jó volt látni az új arcokat. Nagy örömmel tapasztalhattuk, hogy minden nevező iskolánkból sikerült a döntőbejutnia diákoknak, így március első két napján szinte minden iskolánk képviseltette magát a soproni finálén. Örömmel teszek említést azon tanítványaimról, akik szabadidejük feláldozásával vállalkoztak a távolról érkezett versenyzők fogadására, kalauzolására városunkban. Arkossy Máté, Poór Péter, Pre-gardt-Paur Zsolt, Schmuck Ákos és Szalay Tamás mellett lelkészünk felesége, Balogh Judit is részt vállat a szervezésben, mindenekelőtt templomunk bemutatásával. De említhetem kollégáimat - Nagy András-nét, Nádudvari Andrást és Sölét-Ormos Juditot —, akik nem csupán a feladatok kitalálásában jeleskedtek, de a vendéglátásban is. Igazgatóhelyetteseink - Barta Róbert és Major Mihály -, a felvételik mellett is szakítottak időt a segítségre. Köszönettel tartozunk az ide utazott kísérőtanároknak is, akik szintén bekapcsolódtak a feladatok javításába. Volt kollégánk, Nagy András szintén hétvégéjét feláldozva jött javítani és „zsűrielnökösköd- ni”. De kislányával a kaiján meglátogatott bennünket Bogdányi Gábor, egyházunk informatikai szakértője és felesége, Marcsi, aki Felpéc lelkésze. A versenyfeladatokat nem csupán laborunk tanárai állították össze. Décsei Julianna és Hohl Árpád vezetésével a győriek, illetve a bonyhádiak is kivették részüket a munkából. A sikerhez hozzájárultak a megajánlott anyagi támogatások is. Ez nagyon fontos volt, hiszen így nem kellett sem a Líceumnak, sem a versenyzőknek anyagi áldozatot hozniuk. (Csak egy példa: a Hetvényi János Evangélikus Diákotthonban a szállás 30 főre 36 ezer Ft volt.) Ennek a sokoldalú összefogásnak az eredményeképpen, nem csupán tanítványaink szellemi fejlődésének lehettünk tanúi, de a tanárok és a fiatalok boldog együttlétének is. A jó légkör is segített abban, hogy az ifjú informatikusok valóban tudásuk legjavát adhatták. A két kategória három korcsoportjának első helyezettjei: Fekete Jonatán (Győr, tanára: Téri Lászlóné Décsei Julianna), Fejes Dávid (Budapest, Fasor, tanára: Csefkó' Zoltán), Pusztai Tibor (Budapest, Fasor, tanára Csefkó Zoltán), Orbán Ákos (Aszód, tanára Valcsák László), Bitai Tamás (Bonyhád, tanára Hohl Árpád) és Giczi Imre (Sopron, Berzsenyi, tanára Babies Csaba). Öröm látni, hogy milyen sok tehetséges fiatal tanul iskoláinkban, hiszen ők lehetnek az eljövendő tudástársadalomban egyházunk pillérei. És nagy szükségünk lesz rájuk!... Az ókorban azt mondták: „hajózni szükséges.” Most ezt úgy lehetne aktualizálni: az információs óceánban kell tudni navigálni! Talán a fentiek is alátámasztják, hogy a versenyre mottóul választott ige valóban jó útravalónak bizonyult. így nem csupán babérokra törekedhettek a résztvevők, de mindenki, aki segített, ama hervadhatatlan koszorú elnyerésére is. Babies Csaba líceumi informatika tanár A döntő színhelye: a Líceum jubiláló informatikai laboratóriuma
