Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-10 / 10. szám

2. oldal 2002. MÁRCIUS 10. Evangélikus Élet r ÚJ NAP - ÚJ KEGYELEM Örüljetek Jeruzsálemmel! (Ézs 66,10) Ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meg­hal, sokszoros termést hoz. (Jn 12,24) VASÁRNAP hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, an- naj. örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halál­ból az életre. ” Jn 5,24 (Zsolt 130,3; 2Kor 1,3-7; Zsolt 57) Óriási élmény volt szá­momra, amikor először értettem meg, hogy nem az életből a halálba, hanem a halálból az életre haladhatok. Az élet és halál mezsgyéje valójában nem a koporsó­nál van, hanem akkor, amikor találkozom Jézussal, az élet Urával. Ő nem a bizony­talan felé hív, Vele már valóban elkezdődött a jövő! Mi máradt hátra? Hallgatni az örök igét, mely egyedül képes hitemet táplálni, hogy az évek múltával egyre foko­zódó élmény legyen: örök életem van! HÉTFŐ ”“”> az úr, elhívtalak, hogy nyisd meg a vakok szemeit, hozd ki a bör­tönből a foglyokat, a fogházból a sötétben ülőket!" Ézs 42,6.7 (Lk 4,20-21; 5Móz 8,2-10; Jn 15,1-8) Nem v agyok képes vakokat látókká tenni, meg­szabadítani a foglyokat! Emberfeletti feladat... De, ha átadom magam az Úrnak, en­gedem, hogy csatorna legyek, közvetítő közeg, akkor cselekedni fog, felhasználva szavaimat, tetteimet, töredékes személyiségemet. Világosságra hoz másokat, sza­badságot ad az önsajnálat, depresszió, értéktelenség és értelmetlenség fogságából. Hisz velem is meg tudta tenni! Másokkal ne tudná? Csak induljak el! ti szeretetem, hanem növekszik, nem csökken értékem, életem értelme, hanem egy­re gazdagabbá válik, nem távolodom el egyre inkább önmagámtól, embertársaim­tól és Istentől, hanem - bűneim bocsánata révén - Istennel, önmagámmal és fele­barátaimmal is egyre harmonikusabb kapcsolatba kerülhetek. Ritkán történik így? Ha bensőmet a Szentlélek uralja, akkor nem lehetetlen. CSÜTÖRTÖK ”^z 'úr törvénye tökéletes, felüdíti a lelket. ” Zsolt 19,8a (ÍJn 2,3; 2Kor 4,11-18; Jn 15,26-16,4a) Csodálatos dolog olykor­olykor rácsodálkozni, hogy milyen komoly összefüggések vannak Isten törvénye és a világ dolgai között. Felüdít, megerősít: érdemes hinni, a jó oldalon állok! De en­gedem-e, hogy bensőmben is teret kapjon az ige, hogy bűneim lelepleződjenek, s bár ez szégyennel, szomorúsággal jár, végül felüdülést jelentsen a lelkemnek.,, Bol­dogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak. " KEDD „Hiszen nem istenek azok, akiket istenként készít magának az ember!" Jer 16,20 (ÍJn 5,21; Jób 9,14-23.32-35; Jn 15,9-17) Felismertem-e már, hogy milyen isteneket készít magának a ma embere? Felismertem-e már, hogy me­lyeket tartok ezek közül én is isteneknek? Nem elméletben, hanem ami rosszabb: a gyakorlatban... S találkozom-e rendszeresen azzal az Istennel, aki tud segíteni? q7ppn& ”^a a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis meg- ^ újul napról napra. ” 2Kor 4,16 (lMóz 41,52; Mk 4,26-29.30-34; Jn 15,18-25) Lefelé megyünk, mondják... Nem! Felfelé! - írja Túrmezei Erzsébet egyik versében. Milyen jó lenne ezt mindvégig így gondolnom, s milyen jó lenne ezt így vallanom is! Mindvégig megélni: nem múlik el házastársam, enyéim irán­PÉNTEK ”^e a r^‘ ő°ls°kal emlegessétek, ne a múltakon tűnődjetek! Mert ’ “ < * gn újat cselekszem, most kezd kibontakozni, majd megtudjátok! ” Ézs 43,18-19 (Lkl3,19; Jer 11,18.20; Jn 16,4b—11) Gyakran azért emlegetem a múltat, mert nem újulok meg napról napra, s jó dolog visszaemlékezni a „hőskorra”. De a múlt nemcsak ezt rejti, hanem mulasztásaimat, helyrehozhatatlan vétkeimet is! Mi­lyen biztató, hogy nem kell már ezen rágódnom. Isten újat kezdett bennem. Látha­tatlanul munkálkodik bennem, ahogy tavasszal a növények testnedvei láthatatlanul aktivizálódnak, s kibontakoznak a levelek és a virágok. Isten újat cselekszik ben­nem is! Mindig tud újat kezdeni velem! C7nMRAT ,,£ú a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó,, hogy apostolnak neveztessem, mert üldöztem Isten egyhá­zát. De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok. " lKor 15,9-10 (Ézs 55,7; Lk 18,31-43; Jn 16,12-15) Tanulhatok Páltól. Ki vagyok én valójában? Helyes-e az önismeretem? Ki merem-e mondani másokkal összefüggésben, hogy én vagyok a legkisebb közöttük? Vagy szüntelenül bizonygatnom kell mások előtt kiválóságo­mat, felsorolva érdemeimet? Ugyanakkor: merek-e büszke lenni arra, aki vagyok. Hiszen az Isten formált ilyenné, nem véletlenül vagyok ilyen, s Ő nem csinál selej- tet. Páltól mindkettőt tanulhatom. Baranka György BOJT 4. VASÁRNAPJA (LAETARE) Istennek tetsző böjt Lehet a böjt az emberi élet szépségé­ért, felemelő méltóságáért való küzde­lem, harc? Lehet a böjt az Istennel va­ló kapcsolatom megtisztulása? Lehet a böjt a reménység, a beteljesülés, a jövő útja számunkra? Rajtunk is múlik... A próféta a hívek lelkiismeretét tisz­togatja és ébresztgeti. A vallásos ember egyéni és közösségi felelősségének őszintének kell lennie Isten és ember előtt, hiszen e nélkül hamissá, önző ér­dekek kiszolgálójává válhat kegyessé­günk. A fogságból hazatértek igyekeztek lei­jei kapaszkodót keresni és találni az isten- tiszteleti életben, vallásos előírásokban. Ez mind szép és jó, de a hétköznapok éle­te, magatartása szöges ellentétben áll az „ünnepi”, vallásos előírások szerinti buz- gólkodással! Vegyétek észre, hogy Istennek olyan Ézs 58 böjt tetszik, amelynek végzői, gyakorlói nem élnek kettős életet! Jézus megfogal­mazása szerint: nem szolgálnak két úr­nak. A böjti önmegtartóztatásnak az a cél­ja, hogy az ember megértse, elfogadja és cselekedje az Isten akaratát. Isten pana­sza: népének istentisztelete, böjtje el lett rontva. Böjti napokon is megtalálják kedvteléseiket, erőszakosan cseleksze­nek, s így hamissá lesznek a böjti maga­tartás külső látható jegyei. Istennek tetsző az a böjt, amelynek gyakorlói Isten előtt egymásra is rátalál­nak! Az Úr azt akarja, hogy övéi között ne legyenek válaszfalak! ,, ...ne zárkózz el testvéred elöl! ” A másokért való lemon­dást - ha fáradságos is - azért vállalom, hogy a másiknak könnyebb legyen az élete. Az Istent szerető emberek nem­csak az Úrnak, de egymásnak is kedves­,6-12 kednek, örömet szereznek! A szabadulás örömét! Bűnök, terhek, igazságtalansá­gok, fájó megkülönböztetések, szeretet- lenség, ne gyötörjék az emberek életét általunk! Isten a pozitív, a másokért tűnni tüdő; segitő szeretetet hordozó böjtöt veszi fi­gyelembe. Isten „Az egész emberi nem­zetséget egy vérből teremtette” (Apcsel 17,26). Isten Krisztusban Atyánk, mi pe­dig testvérek vagyunk. Ezért nem lehe­tünk közömbösek egyetlen embertár­sunk sorsa iránt sem. Ahogyan Isten Fia, Jézus Krisztus sem volt közömbös irán­tunk sem, hanem mindnyájunkért áldo­zatul adta magát a golgotái kereszten. Őérte és őáltala lehet a mi böjtünk Isten­nek tetsző böjt. Az Úr azt üzeni a próféta szavai által: ahhoz, hogy áldást nyerjetek, meg kell változnotok! Elnyeritek az áldást, ha a ti szolgálatotok, böjtölésetek kedves Őe­lőtte! Erőtlenek vagyunk erre, nem va­gyunk képesek ezt elérni? Van segítség a Szentlélek által! Általa Istennek tetsző lehet az életünk,., az istentiszteletünk, a böjtünk is. „Ha segíÚ'é^übMúod^tó Ura t, ő vála­szol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt va­gyok!" A próféta Isten áldott ígéreteivel bíztatja népét: „Fölépítikfiaid az ősi ro­mokat!" Isten jövőt ad nektek, fölragyog majd világosságotok! Van és lesz jövőd, ha képes vagy hit­ből fakadóan cselekedni, szeretni, önma­gadat, bűneidet megtagadni. És ezt nem csak vér szerinti családodért, vagy lélek szerinti családodért, egyházadért teszed, hanem azokért is, akik népedhez tartoz­nak, akár határon innen vagy túl... sőt azokért is, akik benépesitik ezt a lakott földet! Az áldás nem marad el, ha Isten­nek tetsző a böjtünk. Szabó Vilmos Béla ISTENTISZTELETI REND _________________ Bu dapesten, 2002. március 10. „ I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Balicza Iván; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11.' (úrv.) Péter Zoltán; du. 6. (orgonaze­nés) Bencéné Szabó Márta; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Zászkaliczky Pál; II., Mo- dori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás- megyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Deák Ágota teol.; de. 11. (úrv.) Deák Ágota teol.; du. 5. szeretetvendégség; VII., Városli­geti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Juli­anna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; X., Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Szeverényi János; de. 11. (úrv.) . Szeverényi János; du. 6. (ifjúsági) Füke Sza­bolcs; XI. Németvölgyi út 138. de. 9. Győri Tamás; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Péter Zoltán; Budahegyvidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. (családi) Vári Kriszti­na; de. fél 12. (úrv.) Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákospalota, XV., Kis- templom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zol­tán; Rákosszentmihály, XVI, Hősök tere II. de. 10. (családi) Brebovszkyné Pintér Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. Rigó Renáta teol.; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. Petri Csaba teol.; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Petri Csaba teol.; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u, de. 11. Rigó Renáta teol.; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de, 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVJIJ.,,Rá-7 kóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gá;, bor; Kispest, *5ÜÖÚ,' Templom tér 1. def" 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 57. de. 10. Endreffy Géza. ÜNNEPI ISTENTISZTELETEK MÁRCIUS 15-ÉN Deák tér: de. 9. Cselovszky Ferenc; Bécsikapu tér: de. 11. Balicza Iván. LAETARE (BÖJT 4.) VASÁRNAP­JÁN a liturgikus szín: lila. A vasárnap lekciója: Jn 6,48-59; igehirdetési alap­igéje: Ézs 58,6-12. HETI ÉNEKEK: 360, 365. Összeállította: tszm Az Evangélikus Hittudományi Egyetem pályázatot hirdet a gyakorlati (VI. éves) képzéssel kapcsolatos mentori szolgálatra, illetve gyakorló gyülekezeti státuszra a 2002/2003-as tanévre Olyan lelkészek jelentkezését várjuk, akik sokol­dalú gyülekezeti munkát végeznek, és készek egy VI. éves hallgató (lelkészjelölt) mun­kájának irányítására és a lelkészi szolgá­latba való bevezetésére. A megbízást kapott lelkészekkel és gyülekezetekkel az egyetem együttműködési megálla­podást köt. A mentorok és a gyüleke­zetek ezáltal közvetlenül is bekapcso­lódnak a gyakorlati lelkészképzés munkájába. A gyülekezetektől a szolgá­latok biztosítása mellett elsősorban a lel­készjelölt megfelelő elhelyezését kéijük. A pályázatnak tartalmaznia kell a gyülekeze­ti munka rövid (max. 60 soros) bemutatását és a pályá­zó lelkész motivációját, valamint annak közlését, hogy milyen módon tudnak 10 hónapon át szállást biztosítani. Gyakorlata idején a lelkészjelölt a mentor vezetésével végezhet gyülekezeti szolgálatot. A pályázatoknak 2002. március 20-ig kell az EHE Rektori Hivatalába megér­kezni (1141 Budapest, Rózsavölgyi köz 3.) Bővebb felvilágosítással a képzés koordinátora tud szolgálni. Budapest, 2002. február 27. Dr. Szabó Lajos Dr. Fabiny Tamás rektor a képzés koordinátora • • • * SAROK 3 £ 5 6 3 E­A szent következmények Az egyetlen (bővített) mondatos imádság immár negyedik hete van „ terítéken ” rovatunkban. Még mindig rejteget is­meretlen kincset, új, érdekes információt. Nyíljon meg rá a szemünk, élesedjen rá a fülünk, mozduljon rá a lelkünk! Ahogy a kép összeáll, lassan megfigyelhetjük, hogy ami­kor az egyház Isten felé fordul a kollekta imádságban, először megszólítja a Mindenhatót, majd neve mellé jelző helyett hozzáfűzi Isten nagy tetteinek egyikét. Ezután hangzik el az egyetlen kérés. Igen ám, de a kéréssel még nem zárul le az imádság. Mielőtt Istendicsőítésbe fogna Krisztus népe, még levonja a következtetést. Mi is követ­kezik abból, hogy Isten mindenható, hogy nagy tetteket vitt véghez velünk, s mi a következménye annak, ha Isten megadja, teljesíti kérésünket. A szent fegyelmezettséggel formázott kollekta-imádság ezen elemét „konklúziónak” nevezik a liturgia tudói. Hadd álljon itt példaként Szentháromság ünnepének kollektája: „Isten, aki szent és oszthatatlan háromság vagy: növeld bennünk a hit ajándékát és a szeretet érzé­sét, hogy örök életre jussunk a te ígéreted szerint, az Úr Jézus Krisztus által, aki veled és a szentlélekkel él és ural­kodik örökkön örökké. Amen ” A megszólítás igen egyszerű: Isten! Ki is ő valójában? - kérdezi minden kor embere. Az egyház imádságban mondja ki a választ: „aki szent és oszthatatlan háromság vagy. ” Most, hogy megszólítottuk őt, bátran felcsendül­het a lényegre törő kérés: „növeld bennünk a hit ajándé­kát és a szeretet érzését. ” Ha átéljük a kért ajándékot, ak­kor az következményekkel jár, megvalósul az, amit O már megígért: „hogy örök életre jussunk a te ígéreted szerint. ” Ez a konklúzió, a következtetés. Erre már mit is mondhat az ember? Hitvallással, dicsőítéssel válaszol: az „ Úr Jé­zus Krisztus által, aki veled és a Szentlélekkel él és ural­kodik örökké!” Szigorú forma ez, az imádság gyakorlatában? Igen. De nem a korlátozás szigorúsága, hanem a Szent Isten köze­lében megelevenedő rend, az állandó „menetrend” bizton­ságának formája. Tanít minket összeszedetten, végiggon- doltan Isten elé állni. Az ember sokszor eljut oda, hogy bajban, örömben fel­kiáltson: Istenem. Még tovább is lép, hiszen a kémivaló- ját meg-megindokolja azzal, hogy Uram, Te ilyen, vagy olyan vagy, ezért, vagy azért, kérlek, add meg nekem... Ez a megszólítás kibővítése. A kérést mi - gyakran imádko­zásunkban is önző emberek - nem felejtjük el hozzátenni. Kérni tudunk. De, arra hogy mi következik abból, hogy a Mindenható, (akinek nevét bátran és bőven lehet jó emlé­kekkel illusztrálni), kérésünket meghallgatja, már nem nagyon szoktunk gondolni. A kollekta imádság „konklú­ziója” erre tanít meg. Hogy tovább gondoljuk imádságunkat, hogy érezzük, minden mondatnak, Isten előtti gondolatnak súlya és kö­vetkezménye van. Ezek a következmények járják át va­sárnapjainkat és hétköznapjainkat, hogy az imádság útján is megismerhessük a szeretetében, kegyelmében mindig következetes Urat! Ezért jut el az imádkozó egyház (a kollekta zárószavaiban) a hitvallásból kibontakozó dicső­ítésre. De erről majd legközelebb... Hafenscher Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom