Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-03-03 / 9. szám

2. oldal 2002. MÁRCIUS 3. Evangélikus Élet UJ NAP - UJ KEGYELEM Szemem állandóan az Úrra néz. (Zsolt 25,15) Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országá­ra. (Lk 9,62) VASÁRNAP „Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amely- lyel minket szeretett, minket is, akik halottak voltunk a vétkek mi­att, életre keltett a Krisztussal együtt. Kegyelemből van üdvösségetek!” Ef 2,4—5 (Jer 31,20; Ef 5,l-8a; Zsolt 35,22-28) Irgalom, szeretet, kegyelem, üdvösség - ke­resztyén életünkben oly sokszor emlegetett szavak. Mit értünk alattuk? Mit monda­nak nekünk? Mekkora mögöttes értéket hordoznak számunkra? Jó lenne nagyon komolyan végiggondolni, sőt hálával emlegetni Isten irgalmát, szeretetét, kegyel­mét és az általa kapott üdvösséget. bűntől. ” ÍJn 1,5.7 (Ézs 60,20; Mk 9,38-41; Jn 14,8-14) Istenünk csak jó, és nincs benne semmi, ami rossz lenne - erről beszél igénk. Mi is így gondoljuk? Nem ké­telkedünk-e sokszor ebben, amikor velünk valami nem kedvünkre való történik. Nem úgy érezzük-e, hogy Isten elhagyott, azaz most már nem is olyan ,jó Isten” 0? Testvérem! De hát van-e jobb annál, aki Fia vére által megtisztít minket?! CSÜTÖRTÖK HÉTFŐ „Jézus Krisztus mondja: Boldogok vagytok, akik most sírtokj mert ne­vetni fogtok. ” Lk 6,21b (Jer 31,16; Lk 14,25-35; Jn 13,36-38) Boldo­gok a sírók? Sírtunk már úgy, hogy belül boldogok voltunk? Valószínűlég nagyon kevésszer hullattunk örömkönnyeket, de a fájdalom, kín, betegség, halál okozta szomorúság könnyeit annál inkább. S bizony, de sokszor vad, tehetetlen düh van bennünk inkább,-mint boldogság. Jézus tanít, Jézus kér: ne így legyen! Erezzük, ő velünk van akkor is, és vigasztal, bátorít, boldogságot ígér. KEDD ” Ví e£et VJ földet várunk az ö ígérete szerint, amelyben igazság la­kik. ” 2Pt 3,13 (Ézs 65,19; Jób 7,11-21; Jn 14,1-7) Advent nagy kérdé­se az, hogy mit várunk az érkezőtől. Bár most böjtben vagyunk, de a kérdés ugyan­így szól most is: Testvér, mit vársz? Várod-e az új eget és új földet, amelyben igazság lakik? Úgy érzem, mi leginkább a nekünk kedvező igazságot várjuk. S hányszor kérdezzük Pilátussal: Mi az igazság? „Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha pedig a vilá­gosságban járunk, ahogyan ő maga a világosságban van, akkor kö­zösségünk van egymással, és Jézusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden „A tanítványok unszolták Jézust és kérték: Maradj velünk, mert esteledik: a nap is lehanyatlott már! - Bement hát, hogy velük maradjon." Lk 24,29 (JSir 3,57; Mk 8,14-21; Jn 14,15-21) Maradj velünk! - az emmausi tanítványok kérése ez, akik a vándorban még nem ismerték fel Jézust. De valamit éreztek: jó vele lenni! Jézus mennybemenetele előtt misszióval bízta meg övéit, de ígéretet is adott nekik: Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig! Szabad kérni: maradj velünk! De úgy, hogy ez nem jelenthet kételkedést abban, hogy akár kérjük, akár nem: velünk van a világ végezetéig. „Elrejtőzött az ember és a felesége az Úristen elől a kert fái között. ” lMóz 3,8 (Jn 3,20-21; Mt 10,34-39; Jn 14,22-26) Elrejtőzni szé­gyen, kudarc miatt szoktak. A kisgyerek is, ha rosszat tesz, elbújik. Nincs ez más­ként felnőttkorban sem. Ádám és Éva felnőttként bújik, rejtőzik el Isten elől. Nem cselekszünk-e sokszor mi is így? Elbújunk, mintha eltakarhatnánk vétkünket, sőt önmagunkat a bűn büntetése elöl? Nem lenne jobb őszintén feltárni a rosszat, s kér­ni Isten bocsánatát? Ő erre vár. Ne várassuk soká! SZOMBAT „ Ó, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek! Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. " Zsolt 133,1.3 (Jn 17,21; Lk 17,28-33; Jn 14,27-31) Szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. A kérdés: Van-e ilyen? S ha van, nálatok is van, aki olvasod eze­ket a sorokat? Jézus Krisztus azért halt meg, hogy általa és benne legyen egyetértés. Keresztje előtt egyformák vagyunk, sőt egyetértésbe kell, hogy kerüljünk. Őnélküle csak örök halál vár reánk. De vele élet! Sőt, testvéri közösség, egyetértés, öröm! Tamásy Tamás BÖJT 3. VASÁRNAPJA (OCULI) Figyeljünk Isten intő szavára lMóz 4,1-16 Gépkocsivezetők jól tudják, hogy az au­tózókra leselkedő veszélyek elkerülésé­ben milyen fontos szerepük van a veszé­lyeket előrejelző tábláknak. A veszélyes kanyarok és bukkanok, vadveszélyek, vagy az úttal kapcsolatos bármilyen rendellenességek előrejelzése sok eset­ben menti meg az autóban ülők életét. Mai igénket is ilyen vészjelző táblának szánták - nyilván nem maguktól, hanem Istentől kapott indíttatásnak engedve - azok a tudós rabbik, akik megszövegez­ték, és a bibliai elbeszélések sorába fel­vették ezt a szinte krimibe illő, feszültsé­gekkel teli igeszakaszt. Nem kisebb fenyegetettségről van itt szó, mint az em­beriség életét és az emberi együttélést fe­nyegető veszélyről. Ez a veszély mindannyiunk által jól ismert: Az első testvérpár közötti „csalá­di” feszültség, az első ártatlanul kiontott testvérvér, a szülőknek mindkét gyerme­kük elvesztése miatti fájdalma - bár erre nem történik konkrét utalás az elbeszé­lésben - csak a kezdete mindannak, ami Nőd földjén - a „nyugtalanság földjén”, de úgy is mondhatnánk, hogy a történe­lem folyamán az emberiségre vár. S a legutóbbi felvonások, amit apáink és je­len nemzedékünk átélni volt kénytelen: a 20. század ártatlan áldozatainak milliói, és a 21. század kezdődő felvonásának néhány elrettentő jelenete! Mindez egy istentisztelettel kezdő­dik. Két testvér áldozatot mutat be. Kain - mivel földművelő - a föld gyümölcsé­ből, Ábel, a juhpásztor, bárányaiból ál- dozik Istennek. Kain áldozatát Isten nem fogadja el. Hogy miért, arra a szövegben nincs konkrét magyarázat. Az elutasítást Kain talán a következményből, az áldás, a bő termés elmaradásából tudja meg, ami a rossz időjárás miatt gyakran elő­fordul. Mindez testvére iránt irigységet és haragot támaszt szívében. A harag és az irigység mindig rossz tanácsadó! Isten atyai intő szavakkal figyelmezteti is erre Káint: „...a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.” Most mindez rajtad múlik. Káinnak meg kellene békülnie a testvérétől különböző sorsával. Ez gyakori emberi feladat. Kain azonban nem állja ki a próbát. Al­kalmas pillanatban rátámad testvérére és elköveti az első gyilkosságot. (A 8. vers első fele, hogy Kain a mezőre csalja test­vérét, későbbi betoldás.) A kiontott vér - mivel az életet tartal­mazza - Istenhez kiált. Isten számonkérő kérdésére: „Hol van Ábel, a testvéred?” Kain bűnbánó beismerés helyett ciniku­san válaszol: „Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?” Isten büntető szavai léte alapjában érintik Káint: „Bujdosó és kó­borló leszel a földön.” Aki testvére véré­vel mocskolja be a termőföldet, az ön­magát zárja ki az életerők áldó körforgásából. Kain válaszából - „na­gyobb a büntetésem, semhogy elhordoz­hatnám” - talán a megbánás csíráját tar­talmazó összetörettetés csendül ki. Innen is érthető Istennek kegyelmi gesztusa, hogy védő jellel biztosítja Kain életének megóvását, s ezzel Istenhez való vissza­térésének lehetőségét is. Káinban és utódaiban válik láthatóvá, mit eredményezett az első emberpár, Ádám és Éva engedetlensége és bukása az emberi együttélésben és az emberiség történetében. De itt válik nyilvánvalóvá Isten kegyelmes szeretete is. Az igehirde­tési textust követő versek (16—26.) azt mutatják, hogy az emberiség kialakulása két ágon indul el. 1. Kain utódainak ágán, amely magán viseli a bűnesettel és a test­vérgyilkossággal kezdődő törekvések vo­násait, amely úgy akar érvényesülni a vi­lágban, hogy kíméletlenül a maga önző akaratát, kizárólag a maga javára próbál­ja megvalósítani. 2. A másik ág, az Ádám és Éva később született gyermekétől, Séttöl kiinduló ág Énóson át Nőéig. Ez a csoport Isten nevét segítségül hívva, Isten akarata szerint - nem önző módon, hanem embertársai javát is figyelembe véve - kí­ván élni. Később ebből az ágból választja ki Isten Ábrahámot, áldásának az egész emberiséghez való közvetítésére. Majd ugyanebből az ágból születik meg Jézus Krisztus, akiben maga Isten jön el az em­berek közé, hogy minden embert szeretet- ben járó, új élettel ajándékozzon meg. Aki az ő szeretetét elfogadja, az képes ma is Is­ten figyelmeztető intéseire figyelve, neki tetsző új életben járni. Selmeczi János ISTENTISZTELETI REND Budapesten, 2002. március 3. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Péter Zoltán; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; du. 6. Bence Imre; II., Hűvösvölgyi út 193. Fébé de. 10. Herzog Csaba; II., Modori u. 6. de. fél 10. Sztojanovics András; Pest- hidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 11. Fodor Viktor; Csillaghegy-Békás megy er, 111., Mező u. 12. de. 10. Görög Tibor; Óbuda. III., Dévai Bíró M. térde. 10.; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Bajuszné Orodán Krisztina; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv., családi) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Cselovszky Ferenc; VII., Városligeti fasor 17. de. fél 10. (családi) dr. Muntag Andomé; de. 11. (úrv.) Kézdy Péter; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Gé­za; VIII., Rákóczi út 57/b. de. 9. (szlovák) id. Cselovszky Ferenc; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Deák Ágota teol. szupplikáció; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Deák Ágota teol. szupplikáció; X., Kerepesi út 69. de. 8. (úrv.) Tamásy Tamásné; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Kulcsár Zsuzsanna; de. fél 10. (családi) Blázy Árpád; de. 11. (úrv.) Keczkó Pál teol. szupp­likáció; du. 6. Szeverényi János; XI. Német­völgyi út 138. de. 9. Keczkó Pál teol. szupp­likáció; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. Bencéné Szabó Márta; Budahegy- vidék, XII., Kékgolyó u. 17. de. 10. Bácskai Károly; du. fél 7. Bácskai Károly; XIII., Kas­sák Lajos u. 22. de. 10. (úrv.) Horváth Anikó; XIII., Frangepán u. 43. de. fél 9. Horváth Anikó; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamásné; XIV., Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. Kendeh K. Péter; Rákos­palota, XV, Kistemplom, Juhos utca 28. de. 10. Veperdi Zoltán; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (úrv.) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVL, Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII. Tessedik tér de. 9. (úrv.) Kosa László; Rákoscsaba, XVII. Péceli út 146. de. 9. (úrv.) Eszlényi Ákos; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (úrv.) Kosa László; Rákosliget, XVII. Gőzön Gy. u. de. 11. (úrv.) Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kos­suth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszent- imre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; Kispest, XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pester­zsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Lehoczky Endre; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Szeverényi János; Budaörs, Sza­badság út 57. de. 10. (úrv.) Endrefíy Géza. OCULI (BÖJT 3.) VASÁRNAPJÁN a liturgikus szín; lila. A vasárnap lekció­ja: Jn 1,35-40; igehirdetési alapigéje: Ezs Ezs 42,J-4. HETI ENEKEK 188, 416. Összeállította: tszm • • * 3 £ 5 £ 3 13 SAROK Egyetlen kérés a kollektában ^ Országos papné-csendesnapra várunk minden papné-testvért március 9-én, szombaton fél 10 órai kezdettel, a Deák téri Gimnázium dísztermében (1052 Budapest, Sütő u. 1.) A nap témája; „ Amit Isten egybeszerkesztett ... ” - őszintén a házasságról A délelőtt előadói: Kovács Gézáné, a Társ című könyv fordítója Kovácsáé Tóth Márta lelkész Dr. Cserháti Péter orvos TUDNIVALÓK: Jelentkezés: 2002. február 28-ig az Északi Püspöki Hivatalban - 1125 Buda­pest, Szilágyi Erzsébet fasor 24. Telefon: 394-2335; Fax: 394-2440. Gyermekmegőrzésről gondoskodunk, ennek igénybevételét is kérjük jelezni. Szerény ebédet ad, a vonat, illetve távolsági busz költségét téríti az Országos Egyház. Utóbbi kifizetéséhez áfás számlát kérünk hozni a Magyarországi Evan­gélikus Egyház (1085 Budapest, Üllői út 24.) nevére és címére kiállítva. Szeretettel hívunk és várunk minden aktív és nyugdíjas papné-testvért! A Liturgikus sarok nagy (lassan másfél éve tartó) folya­mában kis „belső sorozatunk” már több cikket is közölt a kollekta imádságról. Szó volt a megszólításról, az Isten nagy tetteire való hivatkozásáról, valamint arról, hogy mit is jelent a »kollekta« kifejezés... Az elmúlt számban a kollekta imádság fontosságáról és tartalmáról olvashat­tunk. Ma a kérés kerül elénk. „Amikorpedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek mielőtt még kérnétek tőle. ” (Mt 6,7-8) Jézus ezen szavait újra meg újra meg kell tanulnunk. Amilyen nagy veszély, hogy abbamarad, elhallgat a kö- nyörgésünk-hálaadásunk, olyan nagy kísértés az is, hogy medertelen, parttalan, „elfolyó” lesz imádságunk. Az imádság koncentrálást igényel az igazán szükségesre, összpontosított figyelmet a megszólított Úrra. Az imád­ság nem lehet a könnyelmű fecsegés alkalma. Nem akár­ki áll szóba velünk, amikor az imádság páratlan lehetősé­gét felkínálja. Ugyanakkor a szent Isten előtt megálló embernek önmagának is szüksége van arra, hogy tudato­san vigye életét, élete kéréseit, kérdéseit az Úristen elé. A liturgia - ha hajlandók vagyunk igazán, mélyen megismerni - mindig segítségünkre van ebben a koncent­rálásban és a tudatosodó hívő életben. Akik nem veszik a fáradságot, hogy a mélyre nézzenek, azok csak ismételge­tett formulákat, vagy felszínesen csengő, olykor túl szikár mondatokat hallanak, netán közhelynek, egyházi frázis­nak tűnő gondolatokat. A liturgia kétezer éven át, hívők milliói által csiszolt, „át- meg átimádkozott” mondataiban segít, tanít, nevel, Istenhez emel. A „bizonyságtevők fel­lege” - ahogy a Zsidókhoz írt levél írja - arra nevel, hogy felnézzünk az Úrra. Méltó módon szólítsuk meg, kerüljünk és maradjunk Vele párbeszédben, élet-beszélgetésben. A Kedves Olvasó most fogja megérezni, miért is volt szükség e kiadós bevezetésre: a kollekta imádság - a megszólítás és a Szentháromság magasztalása között - EGYETLEN KÉRÉS-ből áll. Lezajlik az istentisztelet el­ső harmada: bevonultunk, énekeltünk, mondtuk vagy éne­keltük a Zsoltárt, bűnbánatot tartottunk, hangzott a kegye­lem igéje. Közben a gyülekezet énekelt — háromszor is válaszolva az egyes liturgiái szakaszokra. Alig több mint negyed óra alatt hihetetlen gazdag program. Ezt foglalja, gyűjti össze (innen a kollekta=gyüjteni kifejezés) a most tárgyalt imádság. Nem részletezve, nem a saját kérésein­ket halmozva, hanem - miután Istent dicsérve megszólí­totta - egyetlen kérésben mindent összefoglalva. Jézus azért járatta a tanítványokat az imádság iskolájá­ba, hogy megtanulják ezt az áldott-nehéz „mesterséget”, kihasználják a kiváló lehetőséget. (A Tizenkettő kérte: „ Taníts minket imádkozni”, mire Jézus így válaszolt: „ Ti pedig így imádkozzatok” - és következett a „Miatyánk”. Az imádkozó egyház így tanult meg és tanul folyamato­san beszélgetni Urával. Nem a bőbeszédűségért várva a meghallgatást, hanem szószaporítás nélküli alázattal, az egyénieskedést, az Istenhez jutás „vélt magánútjait” félre­rakva, az egyház tömör imádságában. Ezért érdemes figyelnünk, tanulnunk, együtt imádkoz­nunk a kollekta imádságot. Ez az egy kérés nem csak summázza' az „eddig történteket”, hanem az egyházi év (ismét csak Isten nagy tetteiről szóló bizonyságtétel!) adott üzenetét komolyan véve, ráhangol az imádság után következő igeolvasásra, majd az igehirdetésre. Tudjuk, még belegondolni is erősítést jelent, milyen ere­je van az együtt mondott Miatyánknak. (Hát még ha tud­nánk, hány tíz- és százezren mondják a világ minden táján ugyanabban a pillanatban, ugyanazt az „Úrtól tanult imád­ságot”.) Egyházunk 1963 óta visszakapcsolódott abba az ősi gyakorlatba, amivel a világegyházban mindenütt talál­kozhatunk, amit Luther maga is szeretett: vasárnapról va­sárnapra imádkozzuk az „óegyházi kollektáf’. Istendicsőí­tés és egyetlen kérés - mai, különböző felekezetű keresztények ajkáról - szerte az egész világon. Össze­csengve, egyet akarva. Emlékezzünk csak Jézus szavára: „Bizony, mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik az én mennyei Atyám ” (Mt 18,19). A mai vasárnap kollektája így segítsen összefogottan, a világ kereszténységével összecsengő módon imádkozni: „Mindenható Isten! Te látod gyengeségünket, és meghall­gatod kérésünket: emeld fel hatalmas jobbodat, és így őrizd meg híveidet, az Úr Jézus Krisztus által, aki Veled és a Szentlélekkel él és uralkodik örökkön örökké. Amen!" Hafenschcr Károly (ifj.) i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom