Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-12-08 / 49. szám
Fotó: Menyes Gyula 67 . ÉVFOLYAM 49. SZÁM 2002. DECEMBER 8. ADVENT 2. VASÁRNAPJA ÁRA: 89 Ft A TARTALOMBÓL Mi Atyánk... Túllátni a templomfalakon Nemek az erőszakra 200 éves közintézmények Karikatúra-papparádé Cseppek a tengerbe MN© I Néhány évvel ezelőtt - nyugalomba vonult kedves, idős lelkészünk helyett - új házaspár vette át gyülekezetünk vezetését. Nem sokkal advent előtt érkeztek, s mi kíváncsian méregettük őket. Az egyik esti alkalom után barátnőmre várva tébláboltam a gyülekezeti teremben, s hogy valamiképp hasznossá tegyem magam, az asztalon álló gyertyákat akartam elfújni. Új lelkészünk egy macska fürgeségével vetette magát oda, és olyan hirtelen kapta el előlem, hogy ijedtemben még levegőt venni is elfelejtettem. - Jaj, ne! - nézett rám rémülten. - Ez a betlehemi láng... Ezután sokáig beszélgettünk. Elmesélte az egész utat, amit megtett ez a kicsi fényforrás. Messze, Betlehemben, Jézus szülővárosában gyújtotta meg valaki a tüzet, onnan óvatosan, gyertyákkal és apró lámpásokkal vitték tovább városról városra, országról országra. Gondosan kellett őrizni, vigyázva, hogy el ne aludjon, és emésztő tüzet se okozzon. Útközben százak vagy tán ezrek is meggyújthatták a betlehemi „fényforrásokról” saját gyertyájukat, mécsesüket, s vihették tovább szeretteikhez vagy egy következő találkozási pontig, ahol megint „megoszthatták" másokkal. Eközben kicsit testvérekké is lettek a fény hordozói. Adtak, kaptak, és szüntelen őrködtek. A láng adventtól karácsonyig égett - ki tudja, hány hajlékban, állandóan. Lelkészeink is hűséges önzői voltak. Vitték magukkal otthonukból a gyülekezetbe, a gyülekezetből újra haza. Bárhová vitt az útjuk, elkísérte őket a láng is. Mert akinél mégis kialudt, annak újra el kellett mennie - ha nem is Jézus szülővárosáig, de legalábbis egy „ tüzes ” testvérhez - s elölről kezdeni mindent... Most újra advent következik, és csodára várunk: mindenki valami melegséget, örömöt remélve számolgatja a napokat, hogy mennyi van még karácsonyig. Ám a szeretet valódi forrásáig nekünk is messzire kell mennünk, egészen Isten emberré lett Fiáig. Igen, Betlehem világosságát, szeretet-melegét kell újra és újra felfedezni és továbbvinni. Másokkal megosztva adni és elfogadni. Otthonunkból magunkkal vinni az iskolába, a munkahelyünkre, a gyülekezetbe, és ott fényt árasztani. Azután a gyülekezetből hazavinni, bevilágítva vele közvetlen környezetünk mindennapjait is. Őrködni felette, mint igazi érték felett. Észrevenni, ha már csak pislákol, felriadni, ha kialudt. És nem beletörődni, hogy „ ez már csak így szokott lenni ”, hanem újra útra kelni. Nem sajnálva az időt, az erőt, menni meg nem fáradva, fel nem adva soha, és mindahányszor meggyújtani a tüzet ott - a világ világosságánál. Füller Tímea Szeretetotthon lett az egykori diákotthonból Jubileum Lajoskomáromban Sok mindent elárul a mai magyar társadalom helyzetéről az a tény, hogy a gyülekezetek régen iskolákat építettek, ma pedig szeretetotthonokat emelnek. November 30-án Lajoskomáromba szólt az ünnepi meghívás, ahol a tíz esztendeje létrehozott Agapé Szeretetotthonért adtak hálát a jelenlévők, valamint letették a bővítendő épület alapkövét. Donortoborzó Országos ökumenikus véradási akció Az ünnepségsorozat a templomban istentisztelettel kezdődött, amelyen Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét a szeretet himnusza alapján. Az Agapé Szeretetotthon tízéves fennállása alkalmából az agapé himnusza szólt a gyülekezethez. Prédikációjában a főpásztor felhívta a figyelmet arra. hogy - bár Jézus neve nem fordul elő benne - ez mégiscsak egy Krisztus-himnusz. Mert ami ebben megfogalmazódik, az Jézusban testesült meg. Csak az ő szeretete hoz létre neki tetsző közösséget. Szeretetünk megnyilvánulhat a nemek egymás iránti vonzalmában, a bajtársi szeretetben vagy éppen a különféle dolgok birtoklásában, de amiről Pál apostol ír, azt Jézus hozta el. A rászorulóhoz lehajtó élet a krisztusi szeretet megnyilvánulása. De megszólal ebben a Szentlélek himnusza is, hiszen az Isten szerinti szeretetet csak a Lélek ébreszti a szívünkben. Végezetül rámutatott, hogy mindemellett ezekben az igékben a reménység himnusza is megszólal. Mert mi még csupán hitben járunk a földön, de egykor majd nemcsak elgondoljuk, hanem meg is tapasztaljuk mostani reménységünket. Mi tételesen fel tudjuk sorolni reményeinket, de vajon megkérdezzük-e Istent arról, hogy neki milyen bizodalma van felőlünk? Születhetnek gyermekeink, lehetnek ünnepeink, elkezdődhet egy új egyházi esztendő - mind azt jelzik, hogy nincs még végünk. Ha Isten ma angyalai közül letekint, láthatja, hogy egyre inkább megvalósul valami az ő reménységéből, és így egyszer majd mindeneket magához ölel a legnagyobb Agapé. A liturgiában Bencze András esperes és Decmann Tibor helyi lelkész segédkezett, aki egyben a szeretetotthon igazgatójaként vezette át a templomból az ünneplő gyülekezet tagjait a bővítendő épület alapkövének helyéhez. Itt a püspök helyezte el az alapkőokiratot tartalmazó fémhengert az épülő alapba. A sötétbe nyúló ünnepség ezután a szeretetházban rövid közgyűléssel folytatódott, ahol elsőként Decmann Tibor szedte vázlatpontokba az elmúlt évtized kiemelkedő eseményeit. 1996-ig 30 idős embernek adtak otthont ezek a falak, majd az igény 49 főre emelte a létszámot. A most építendő épületszámy nem férőhely-, hanem színvonalbővítést jelent, hiszen elsősorban iroda- és szociális helyiségeket, valamint közösségi és tornatermet alakítanak ki benne. Hangsúlyozta, hogy evangélikus mivoltukat ebben a formában is szeretnék megmutatni a környezetüknek. Ezt a gondolatot egészítette ki köszöntőjében az Országos Egyház gazdasági osztályának vezetője. (Folytatás a 3. oldalon.) A történelmi egyházakkal együttműködve hirdet országos ökumenikus véradási akciót az adventi időszakra az Országos Vérellátó Szolgálat (ÓVSZ) és a Magyar Vöröskereszt. A december 2-től 22-ig tartó, hagyományteremtő céllal szervezett akcióról november 27-én, a véradók napján Budapesten tartottak tájékoztatót. A „Vér ajándék” jelszóval hirdetett véradási akcióban - a Magyar Katolikus Püspöki Kar (MKPK), a Magyar- országi Református Egyház (MRE), valamint a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) mellett - aktív részt vállalt a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) is. 450 ezer levett véregységre van szükség egy évben ahhoz, hogy Magyarország vérellátása biztosítva legyen - tudhattuk meg Uherkovichné dr. Paál Máriától, az ÓVSZ megbízott szakmai főigazgató-helyettesétől, aki reméli, hogy a közös összefogás eredményeként sikerül minél többeket - elsősorban (18. életévüket betöltött) fiatalokat - elérni és megszólítani. A Vöröskereszt részéről dr. Morzsányi Éva főtitkár arról beszélt, hogy a véradó mozgatóm már több mint ötvenéves múltra tekint vissza, s hogy az egyházak mindig is támogatói voltak ennek azáltal, hogy híveiket az önzetlen segítségnyújtásra buzdították. Az idei véradási akció kapcsán Veres András, az MKPK titkára, Merétey Sándor, az MRE zsinati tanácsosa, Hafen- scher Károly, a MEE országos irodavezetője és Salamon Edit, a Mazsihisz szociális osztályvezetője egybehangzóan azt hangsúlyozta, hogy az egész társadalomban pozitív hatása lehet az egyházak összefogásával megvalósuló kezdeményezésnek. Dr. Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára elmondta, hogy a „Jót tenni jó!” című jószolgálati kampány keretében tavaly már volt egy katolikus kezdeményezésű véradási akció. Ennek sikerén felbuzdulva gondoltak arra, hogy más felekezetekkel összefogva még jobb eredményeket érhetnének el. Merétey Sándor református zsinati tanácsos véleménye szerint ez a kezdeményezés azért fontos, mert a hit gyakorlati megélését teszi lehetővé. Egyházunk képviseletében Hafen- scher Károly, az Országos Egyházi Iroda igazgatója arról a reményéről beszélt a sajtótájékoztatón, hogy a véradást nemcsak a „kötelességtudat”, de az adni akarás, az adni tudás öröme is motiválja majd az ünnepek előtt - és egész évben is. A már említett „biztonságos vérellátás” Magyarországon évente legalább 500 ezer véradással biztosítható. .....naponként vétkezünk szóval és cselekedettel, tettel és mulasztással. Ebből ered lelkiismeretünk nyugtalansága, mert fél Isten haragjától és ítéletétől, és elejti az evangéliumból merített vigasztalást és bizodalmát. Ezért tehát szüntelenül szükségünk van arra, hogy ide meneküljünk, vigasztalást keressünk, és lelkiismeretünket ismét talpra segítsük. ’’ Luther Márton: Nagy káté (Prőhle Károly fordítása) G.r A Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteinek, intézményeinek Kedves Testvérek! Az ünnepi készülődésben, az ajándékok vásárlásának, elkészítésének idején a keresztény ember soha nem felejtheti, hogy Isten nem valamit adott nekünk, hanem önmagát adta értünk. Ezért élhetünk itt a földön, ezért várhat ránk élet az Isten országában. Ez a készülő ünnep igazi titka. Az Önfeláldozó Isten másokért áldozatot hozó életre hív. Ezen az úton azonban nemcsak másokért élhetünk, de önmagunkat is megtaláljuk. „Aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megmenti azt” - mondja Jézus (Lk 9,24). Aki vért ad. élétet ad. Nem valami apró ajándékot, hanem önmagából életet. A magyarországi történelmi egyházak 2002. advent első három hetében ökumenikus véradási rendezvénysorozatot szerveznek a Magyar Vöröskereszttel és az Országos Vérellátó Szolgálattal közösen, annak jeleként, hogy áldozatra hívó összefogásunk az életet szolgálja, életeket menthet. „A vér ajándék” Ezzel a mottóval rendezzük az ünnepek előtti ökumenikus véradást. A Magyarországi Evangélikus Egyház fontosnak tartja, hogy ebben az ökumenikus rendezvénysorozatban részt vegyen, és kéri a gyülekezetek tagjait, az intézményekben dolgozó munkatársait, hogy lehetőségük szerint adjanak vért, csatlakozva közös programunkhoz. Kérjük, településükön keressék a többi keresztény felekezetet, hogy egymást segítve szerveződjenek meg a véradási alkalmak. Megfelelő igény és jó szervezés esetén a területileg illetékes vérellátó központ munkatársai a helyszinen készek a véradás lebonyolítására. Kérjük, hogy az adventi vasárnapokon a szószékről hirdessék és a megfelelő helyen plakátokkal jelezzék a programot. Evangélikus egyházunk részéről Ferkó Vilmos (06/1483 22-62), az Országos Egyházi Iroda igazgatóhelyettese és Galgóczi Mariann (06/1486-35-52), az igazgató munkatársa áll rendelkezésre a szervezési és az ügyintézési kérdésekben. Urunkra figyelő, áldott adventet kívánunk tisztelettel és szeretettel: Dr. Frenkl Róbert sk. D. Szebik Imre sk. országos felügyelő elnök-püspök \ ír *
