Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-27 / 43. szám
Evangélikus Élet 2002. OKTÓBER 27. 3. oldal Enese 50 éve Október 20-án, vasárnap - Farkas Ervin lelkész vezetésével - hálaadásra gyűltek össze a hívek a Győr-Sopron megyei Enesén, amelyen 50 évvel ezelőtt felépített templomáért adott hálát a gyülekezet. Az ünnepi istentisztelet igehirdetésében Ittzés János püspök valódi csodának nevezte, hogy az ötvenes évek elején templom épülhetett ebben a faluban. Gülch Csaba gyülekezeti felügyelő felolvasta az építkezés körülményeinek egykori jegyzőkönyvét, amelynek tanúsága szerint ennek gondolata 1950. március 18-án vetődött fel. Ladányi György lelkész örömmel hozta a közgyűlés tudomására, hogy a hívek önkéntes megajánlásából (pénz, tégla, fa, kavics) 16 ezer forint jött össze az építendő templomra. Ekkor határozat született, miszerint még abban az évben meg kell kezdeni az építkezést. A tervrajzok elkészítésével Sándy Gyula nyugalmazott műegyetemi tanárt bízták meg. Pénzügyi nehézségek miatt 1951 szeptemberében hátankénti gyűjtést szerveztek, majd 1952. április 14-én, húsvéthétfőn szentelték fel a hajlékot Németh Károly esperes szolgálatával. (Lelkészük ekkor a pártállam egyik legmeghurcoltabb lelkésze, Sághy Jenő volt.) Az épülethez csak négy évvel ezelőtt építettek harangtomyot a hívek, de a jubileumi ünnepségen érezni lehetett, hogy a mai nemzedék számára is fontos a gyülekezet lelki háza Enesén. M. Gy. Egy asztalnál három ország lelkészei A régi, történelmi Magyarországon az evangélikus egyház a maga sokszínűségében, nyelvi, kegyességi eltéréseiben is egy egységet alkotott. Fontos, hogy a közös gyökérből kinőtt egyházak ezt soha ne felejtsék el. Ennek a gondolatnak á jegyében rendezték meg Győrött azt a kétnapos konferenciát, amelyen a magyarok mellett osztrák és szlovák lelkészek is részt vettek. A tanácskozás úrvacsorái istentisztelettel kezdődött, amelyen az igehirdetés szolgálatát Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke végezte. A liturgiában Herwig Sturm osztrák püspök és Milos Klatik pozsonyi lelkész voltak segítségére. Az előadások három aktuális témát dolgoztak fel: milyen kihívásokat jelent a három ország evangélikus egyháza számára az EU bővítése, a szekták terjedése és a hitoktatás. Mindegyik témát három előadó ismertette olyan módon, hogy a főelőadást az egyik ország lelkésze tartotta, a korreferátumokban pedig a másik két egyház egy-egy képviselője saját országának a helyzetét mutatta be az adott témával kapcsolatban. Az előadásokat hasznos beszélgetések követték. A két najfsorán a vendéglátók arra is lehetőséget teremtettek osztrák és szlovák kollégáiknak, hogy Győr nevezetességeit megismerhessék. A jó hangulatú tanácskozás végén azt kérdeztük a saját egyházuk lelkipásztorait mozgósító lelkészektől, hogy a tapasztalatok függvényében mennyire tartják folytatásra érdemesnek a lelkészkonferenciának ezt a formáját. Lackner Pál, a győri gyülekezet igazgató lelkésze szerint azért fontos ilyen tanácskozások szervezése, mert nemcsak tradícióink közösek, de problémáink is azonosak. — Nagyon jónak tartom, hogy majd háromnegyed század után, az egykor egy egyháztesthez tartozó egyházak lelkészei leültek egy asztalhoz, hogy indulatok nélkül, egymás tapasztalataiból tanulva beszélgessenek közös dolgaikról - mondta Lackner Pál. Úgy vettem észre, hogy mindenki jól érezte magát, az előadások és az azokat követő beszélgetések értékesek voltak. Sokat számít, hogy ez a konferencia alulról jövő kezdeményezés eredménye, mindenki önként jött el. Ez lehet a garancia arra nézve is, hogy ennek a tanácskozásnak ilyen összetételben jövőre folytatása lesz először Szlovákiában, majd azt követőMGlusztsiéban. j Sänke Frost, a határközeli Nickelsdorf (Miklóshalma) lelkésze. - Örömmel hívtam burgenlandi kollégáimat Győrbe, mert fontosnak éreztem, hogy azok, akiket ugyan emberek kreálta határok választanak el egymástól, de teológiailag ugyanazon az alapon állnak, megbeszélhessék a közös problémákat. A felvetett témák külön-külön is fontosak, de talán mégis jobb lett volna egyetlen témára koncentrálni. Persze ez részletkérdés, a legfontosabb most az, hogy elkezdődött valami, ami életképesnek tűnik. Magam is úgy látom, hogy szükséges legalább évente egyszer ebben a formában találkozni. Milos Klatik pozsonyi lelkész szerint is ez a tanácskozás egyfajta kísérlet volt. - Lehet persze a győritől eltérő metódust követni, de a tanácskozás hasznosságát és a folytatás szükségességét nem lehet tpeg- kérdőjelezni. Köszönet illeti a győri gyülekezetét és az egyházmegyét ennek a konferenciának a megrendezéséért. Hazatérve szükségesnek érzem majd azt, hogy minél szélesebb körben ismertessem ennek a találkozásnak az eredményeit, és remélem, hogyjövő pss^el,. amikor reménység, szerint nálunk fogunk újra találkozni, mi is olyan gondos vendéglátók leszünk, mint amilyennek a győriek bizonyultak - zárta gondolatait Milos Klatik. Kiss Miklós A Biblia mélységei A reformáció ünnepére készülve elővettem olvasónaplómat, melyben a Bibliával kapcsolatos írásokat, gondolatokat gyűjtögettem. Rábukkantam Farkas József református lelkipásztor 1966-ban elmondott szavaira. Ezt igyekszem most közkinccsé tenni. Valahol Dél-Magyarországon szőlőt ültettek és gondoztak domboldalakon. Egyszer mélyebbre ásott valaki, és kitűnt, hogy a felszín alatt köszénrétegek vannak. Hamarosan eltűnt a felszínről a szőlőültetvény, és bányatelepek alakultak. Szenet hoztak elő a mélységből. Aztán kimerültek a szénbányák. Úgy tűnt, nincs értelme tovább bányászni. De aztán még mélyebbre ástak. Kiderült, hogy uránium van ott. Az a titokzatos érc, amelyből a jövendő világ hatalmas erőforrásait, az atomenergiát termelik, így követte egymást a szőlő, kőszén, uránium. Kapcsoljuk össze ezt a Bibliával. Kezdetben volt a felszínes Bibliakultúra. A gyerekek a Bibliából tanulták meg az ábécét. A Szentírást hiteles történetkönyvnek tekintették. Csillagászatot tanítottak belőle; mintha az volna a Biblia igazi tartalma. Aztán mélyebbre ástak a kutatók. Gazdagabb szinten tanulmányozták az írásokat. Ekkor lett a Biblia a részletesen megfogalmazott keresztény tanítás, a dogma lelőhelyévé. Aztán kimerült, megszegényedett a bibliatanulmányözásnak ez a formája is. Kétezer év alatt volt ideje a kereszténységnek dogmákat előhozni a mélyből. Ennek a korszaknak a vége felé vagyunk. A dogmák nem töltötték be küldetésüket. Kimerült a dogmák „szénbányája Elkezdődött az a korszak, amikor kutatók rácsodálkoztak az „ urániumra Csodálatos szellemi energiát fedeztek föl. A Szentlélek sokak számára elevenné tette a holt betűket. Bibliaolvasó emberek - miközben Isten üzenetét keresték - személyes Isten-élmény részesei lettek. Kiderült sokak számárá, hogy a Kijelentés, Isten Szava valóban erőt közvetít. A Szentírás két csoportra osztja a keresztény életúton elindultakat. Az első csoportba azok tartoznak, akik éppen csak elindultak Isten útján. Amint a csecsemőt édesanyja tejjel táplálja, úgy a kezdő bibliaolvasóknak is egyszerű táplálékra van szükségük. Most teszik meg a kezdő lépéseket. Nem lehet őket mélyebb igazságokkal megterhelni. A másik csoportba - így tanítja a Szentírás - azok tartoznak, akik már régebben járják Isten útját. Éhség van bennük gazdag táplálék után. Növekedni akarnak, ismereteiket gazdagítani. Akkor tudják továbbadni azt, amivel Isten meggazdagította őket. A Biblia gazdagsága kimeríthetetlen. Boldogan tapasztalják ezt azok, akiknek mindig valami újat mond Isten üzenete. A reformáció ünnepe önvizsgálatra késztet bennünket. Erre a kérdésre kell feleletet adni: Mit jelent nekem Isten könyve, a Biblia? Aki már kézbe vette, és rendszeresen olvassa, az ezzel a kérdéssel nézhet szembe: Gazdagodtam bibliatanulmányozásomban? Találok mindig valami új kincset, amit másoknak is fölkínálhatok? Mindnyájunknak jó lesz elgondolkozni azon, amit Luther irt: „Mint ahogyan az anya azért lép oda a bölcsőhöz, hogy lássa gyermekét, úgy mi is azért fordulunk a Bibliához, hogy meglássuk benne Krisztust. ” Egyetlen kérdése van a bibliatanulmányozásnak: Mit hirdet ez az Ige a Megváltóról? Ebben az üzenetben benne van Isten szeretetének jó híre, az evangélium. Ezt az üzenetet a Szentlélek tárja föl számunkra, amikor Bibliát olvasunk, vagy igehirdetést hallgatunk. Ferenczy Zoltán Miből él a Magyarországi Evangélikus Egyház? CintSSZiO ~h Aki válaszol: Szemerei Zoltán, az Országos Egyházi Iroda gazdasági igazgatója Talán még most is tartja magát a beidegződés, miszerint pénzről nem illik beszélni, s ferdén nézünk arra, aki anyagi helyzetünk felől kérdezősködik. Merthogy ez magánügy. Hogy miből élünk, hogy bánunk a pénzzel legfeljebb a családunkra, no meg a könyvelőnkre tartozik. De vajon illik-e az egyházban pénzről beszélni? Jogos-e a kíváncsiságunk, hogy mekkora összeggel gazdálkodhatunk mi, evangélikusok mint a történelmi egyházak sorában a „legkisebbek” (persze, csak a létszám tekintetében)? Mennyire függünk az államtól, és mennyire vagyunk magunkra utalva, egyáltalán: meg tudunk-e állni a „saját lábunkon”? Materiális jellegű érdeklődésünkkel Szemerei Zoltánhoz, az Országos Egyházi Iroda gazdasági igazgatójához fordultunk.- Igazgató úr, azt hiszem, a hívek, de talán még a lelkészek sem mindig tudják pontosan, hogy miből is él az egyház?- Külön kell beszélnünk a közegyház, és külön az egyházközségek, vagyis a gyülekezetek gazdálkodásáról. Utóbbiak a hívektől származó bevételekből, tehát az egyházfenntartói járulékból, az offer- tóriumokból és a hívek adományaiból élnek. A közegyház kapja az állami támogatást, amelyet egyrészt az alapintézmények (Országos Egyház, egyházkerületek) fenntartására fordít, valamint más közegyházi tevékenységeket is ebből finanszíroz: az egyházi gyűjteményeket, múzeumokat, a sajtómunkát, a levéltárat, a könyvtárakat. Kiegészítő támogatást ad a lelkészképzéshez, valamint a lelkészi nyugdíjak kifizetéséhez. A gyülekezetek nem járulnak hozzá a közegyház kiadásaihoz, fordítva viszont gyakran előfordul, hogy az anyagilag rosszabbul álló gyülekezetek részesülnek az állami támogatásból. Az éves költségvetés egyébként megjelenik az Evangélikus Közlönyben.- Hozzávetőlegesen hány olyan gyülekezet van az egyházban, amely nem tudná önállóan fenntartani magát?- A mintegy 300 gyülekezet egyharmada. De nagyobb beruházások esetében - mint például egy templom- vagy parókiaépítés - az egyházközségek több mint 2/3-a szorul központi anyagi támogatásra. Egyházunk külföldi segítséget is kap, legjelentősebb a bajor egyháztól érkező támogatás, amely az Országos Egyház költségvetésébe kerül. Hozzá kell azonban tennem, hogy ezek az összegek az utolsó fillérig „kötött rendeltetésűek”, ami azt jelenti, hogy csak meghatározott célra (pl. gépkocsivásárlás, építkezés) használhatók fel, nem pedig arra, „amire éppen akarjuk”. A bajor támogatás éves összege változó, az elmúlt időszakokban például koncentráltan kaptunk 4-5 évi támogatást egyszerre, a révfülöpi illetve most a balaton- szárszói építkezéshez.- Kormányváltáskor mindig felmerül a kérdés: hogyan lesz tovább, az új kormány biztosítja-e az előző által tett felajánlásokat?- Mostani ismereteim szerint nincs semmi jele annak, hogy bármilyen eddig kapott állami támogatás csökkenne - persze annak sem, hogy nőne, vagy új támogatással egészülnének ki a meglévők. Az új kormány még nem egyeztetett a történelmi egyházakkal a jövő évi költségvetésről, de feltételezhető - és ezt reméljük is -, hogy a minket érintő döntésekről időben tájékoztatni fognak. Törvényben és megállapodásban szabályozott kérdések ezek, amelyeket közös akarattal lehet megváltoztatni, de jelenleg nincs ilyen akarat sem az egyház, sem az állam részéről.- Mi a helyzet az 1%-os adóátutalással? Egy alig 300 000főt számláló egyházban, ahol a hívek egy része nem is adózik, hiszen pl. már nyugdíjas, nem lehet számottevő összeg...- Az egyházhoz tartozók létszáma az 1%-os részesedésben valóban szerepet játszik. A kormány ugyanis vállalja, hogy - az adójukról rendelkezők számától és az összegektől függetlenül - a személyi jövedelemadó 0,8%-át átutalja az egyházaknak. Ám a dolog ennél kicsit bonyolultabb, hiszen a 0,8%-on belül egyrészt megjelenik egy összeg, mint a konkrétan valamely egyház javára rendelkezők adója, másrészt van egy különbözet, amelyet az állam a népszámlálási adatok szerint „visszaoszt” az egyházaknak. Ez utóbbi pedig a mi egyházunk esetében nem kedvező, az ismert okok miatt.- A népszámláláskor pedig - úgy emlékszem - éppen azt hangsúlyozták, hogy nem a bevallott adatoktól függ majd az anyagi támogatás mértéke. Ezek szerint - az akkori szlogennel élve -, mégis „mindenki számított” volna, ilyen értelemben is?!- Alkotmányos szempontból valóban aggályos ez a fajta elosztás, ugyanis a népszámlálás előbb volt, mint hogy ezt a törvényt módosították volna. A 2001. januári kérdésfeltevéskor az állampolgár nem tudta, nem tudhatta, hogy amikor a vallási kérdésre felel, akkor egyszersmind egy anyagi támogatásról is dönt! Ami pedig nem elhanyagolható tényező, amint azt sok kisegyház, egyéb felekezet is felismerte.- Ki, illetve milyen testület dönt az egyházban a pénzek elosztásáról, a prioritásokról stb. ?- Az oktatási és szociális intézményeknél „automatikusan” kerül folyósításra a fejkvóta szerinti támogatás. Az Országos Egyház költségvetésén belül az 1%-os részesedés, a járadék és a járadékkiegészítés, valamint a kamatbevételek felhasználásáról - az éves költségvetés jóváhagyásával - az országos presbitérium dönt. Vagyis a presbitérium dönt arról, hogy mire mennyit lehet költeni, milyen célköltségvetést kell készíteni stb. Amiben konkrét döntési joguk van, az körülbelül 1,2 milliárd Ft.- Es mire elég ez a pénz?- Csak a „tűzoltómunkára”. A sokszorosa is kevés lenne...- Érdekes kérdés az is, hogy ki fizeti a lelkészt, és egységes-e a lelkészi kar fizetése?- Napi aktualitás, hogy a kormány döntött a köz- alkalmazottak 50%-os béremeléséről. Eddig az volt az elv, hogy a lelkészi fizetések közel azonosak legyenek a pedagógusok bérével. Nos, mire ide eljutottunk, a pedagógusi bérek megugrottak. Ennek hatása kell, hogy legyen a lelkészi jövedelmekre is. Ha minőséget akarunk elérni a lelkészi utánpótlásban, akkor a fizetéseket is ennek megfelelően kell alakítani. A kérdésre válaszolva: a lelkészt az evangélikus egyházban mindig az adott gyülekezet fizeti, anyagi erejétől függően. Kidolgozás alatt van egy illetménytábla, amely meghatározza majd az adható minimális fizetést, és a bér növekedése a szolgálatban töltött időtől is függne. A mai gyakorlat szerint működik egy központi fizetéskiegészítő rendszer, ami azt jelenti, hogy az egyház besegít a kicsi, anyagilag gyenge lábon álló gyülekezeteknek, hogy egyes térségek ne maradjanak lelkész nélkül. De ha elkészül az illetménytábla, akkor az „olló” egy kicsit összébb fog csukódni, nem lesznek akkora különbségek.- Az Orbán-kormány vezette be a kistelepülésen élő lelkészek támogatását Ennek mi lesz a sorsa a jövőben?- Az összeget akkor egy évre biztosította a kormány. A jelek azt mutatják, hogy a Medgyessy-kor- mány is tiszteletben tartja ezt a szándékot, és szintén biztosítani fogja, a jövőben esetleg az egyházakra bízva, hogy kistelepülésen vagy városi kis gyülekezetben szolgáló lelkész illetménykiegészítésére fordítják-e az összeget. Azért volna igazságosabb ez a megoldás, mert van olyan falusi gyülekezet, amely anyagilag stabil, viszont van nagyobb város, ahol az evangélikusok száma nagyon kevés, és a gyülekezet nem tudná fizetni a lelkészét. Ugyanakkor már csak missziói okokból sem szeretnénk, ha egy-egy ilyen településen megszűnne az egyházközség. Kőháti Dóra
