Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)

2002-10-20 / 42. szám

Evangélikus Élet 2002. OKTÓBER 20. 7. oldal VÁNDORLÁSOK Te is, én is... És ha Raffaello belépne most ide, eb­be az elsötétített szobába? Leülne eb­be a furcsa dőlésszögü fotelbe, és meglátná a benéző, továbbsiető, unott arcú vagy éppen csodálkozó embere­ket? És meglátna engem is. Itt ülök, és rá gondolok. Arra, hogy ö mit gondol­na és érezne, ha látná, hogy az embe­rek 2002 nyarán hogy nézik az ő „Athéni iskolájának" fal nagyságú, hatalmas ceruzarajzos vázlatát. És Leonardo da Vinci? Milyen ar­cot vágott, miközben ezt a különös gépet kitalálta, és lerajzolta ide? Ke­zei érintették a papírt. Volt egy tanítványa. Azelőtt soha nem hallottam róla. Bernardino Luini volt a neve. Nem hiszem, hogy túl sokan ismernék őt. Lugano egyik zajos utcáján, a tóparton van egy kis templom. Annak a falán van az ö „ Utolsó vacsora "festménye. Hason­lít Leonardóéhoz. Ugyanúgy Jézus ül középen, körben a tanítványok. Lát­szik a festményen a nagy művész ha­tása. Annyira, hogy könnyű lenne to­vábblépni és a templom főfalán a másik gyönyörű freskót nézni. Egy tekintet mégis megállít. A tekintet Júdásé. A kép három egységből áll össze. A középsőn Jézus és a körülötte levő rajongó tanítvá­nyok láthatók. A rajongás már-már visszataszító. A két szélső képen, há­rom-három tanítvány önálló közössé­get alkot. Itt a Mester iránti rajongás átszövődik valami különös önimádat­tal. Jézus miatt mi is szentek vagyunk. Nézzetek minket! Nézzük egymást! Ugye, milyen szép? Ugye, milyen szép? Az önimádat és a „ nyálfolyató " kegyesség összemosódik valami kö­dös háttérré, beolvad a nem lényege­sek közé. Középen, Jézus közelében azonban valaki kinéz a képből. O az egyedüli, aki kifelé néz. Mindenki Jé­zussal vagy saját magával van elfog­lalva, de Júdás kinéz a képből. Az asztal ellentétes oldalán ül, kezében az elmaradhatatlan pénzes zacskó. Kitekint, és ezt kérdezi:- Látod ezt? Ilyenek körülötte az emberek. Mi közünk hozzájuk? Te is, én is árulók vagyunk. Nézd őket, és nézz rám! Te is, én is árulók vagyunk. Ha lenne egyetlen csendes pilla­nat, amikor nem „nyálfolyató’’, ön­imádó kegyesként és nem árulóként találkoznék Vele, talán akkor megér­teném, kicsoda Ő. Addig pedig együtt ülünk, egy asztalnál. Bernardino Luini nagy festő volt. Koczor Tamás Egyházunk honlapja az interneten: www.evangelikus.hu A mogyoródi ^ száznegyvennyolcak Egy leánygyülekezet templomszentelési emlékünnepe „Szép a munka, mely templomot épít, És harangszót küld a magas égig. Szép a munka, mely az Urat áldja. És jutalmát csupán tőle várja” - idézte D. Szebik Im­re püspök Juhász Gyula néhány sorát, mikor október 12-én köszöntötte a gyü­lekezetét a fennállásának századik év­fordulóját ünneplő mogyoródi temp­lomban. Az esős idő ellenére is zsúfolásig megtelt a Fóthoz közeli kis templom ezen a szombat délutánon. A kezdő oltá- ri szolgálatot a püspök mellett Detre Já­nos esperes és Dr. Cserhátiné Szabó Iza­bella, a gyülekezet lelkésze végezte. D. Szebik Imre püspök a 65. zsoltár 5. verse alapján hirdette Isten igéjét. Prédi­kációjában arról beszélt, hogy. az elmúlt száz esztendőben négy nemzedék tagjai találkozhattak itt egymással és Istennel. Isten tette, teszi szentté a templomot és élővé a gyülekezetét. Az istentiszteletet rövid közgyűlés követte, ahol a gyülekezet felügyelője, Kurucz Lajos a vendégek köszöntése után visszatekintett a templom történeté­re, a belső felújítással kapcsolatos mun­kálatokra, megköszönve mindenkinek az anyagi és kétkezi segítséget. Elmondta, hogy a templomot 1902. május 11-én szentelték fel. Köszöntötte Szita István lel­kész-festőművészt is, aki az előző felújítás alkalmával, 1967-ben festette meg az ol­tárképet. A mostani munkák, festés, mázo­lás, burkolás, a villamoshálózat felújítása és a lámpatestek cseréje igen rövid időn belül, mindössze két és fél hónap leforgá­sa alatt készült el. „Templomunk, drága vagy nekünk” - hangzott az ének ezen az istentiszteleten. A fóti anyagyülekezet kicsiny leányegyhá- za, a mogyoródi közösség nemcsak sza­vakkal, de tettekkel is bizonyította ezt, hi­szen jelentős anyagi áldozatot hozott azért, hogy megújulhasson ez a kedves, öreg templom. A felújítási munkálatok költsé­geihez az önkormányzat háromszázezer forinttal járult hozzá, a fennmaradó egy­millió 531 ezer forintot a gyülekezet tagjai adták össze. Éveken keresztül gyűjtöttek; a régi tanítólak kiadásából és adakozásból végül meglett a szükséges összeg. A legújabb statisztikai adatok szerint Mogyoródon 148-an vallják magukat evangélikusnak. Gazdag Zsuzsanna r r „Énekeljetek az Urnák új éneket, mert csodákat tett!” (Zsolt 98,i> Újból hálaadó ünnepségre gyűlt össze az ősagárdi gyülekezet apraja-nagyja vendégeivel együtt, október 5-én. A múlt év novemberében a kívül-belül felújított templomot szentelték, most a harangok hangja hívogatta pásztor- kolompként a bárányokat az orgona- és harangszentelésre. Erdélyben több háromszéki harangon olvasható a következő felirat: „A villá­mokat szétoszlatom, a felhőket szétszag­gatom, az élőket hívogatom, a holtakat el­siratom.” A mi harangjaink is ezt a funkciót töltik be. Az ünnepi istentisztele­ten D. Szebik Imre püspök hirdette az igét Jel 3,20 alapján. A prédikációban egy ré­gen átélt személyes élményét említette meg. Valakivel több órán keresztül be­szélt Isten csodálatos dolgairól, de úgy tűnt, eredménytelenül. A beszélgetés vé­gén meghívta egy Bach-orgonakoncert- re. Az alkalom végeztével az említett személy csak annyit mondott: „Mégis van Isten.” Amikor Osagárdon megszó­lalt az orgona egy művész és a kántorok keze alatt, hasonló lelki élményt keltett mindenkiben. Az oltári szolgálatot D. Szebik Imre püspök. Szabó András esperes és a gyüle­kezet lelkésze végezték. Az ünnepi isten- tisztelet úrvacsorával, díszközgyűléssel, és a gyerekek szolgálatával folytatódott. A lelki élményekkel teljes ünnepi isten- tisztelet szeretetvendégséggel fejeződött be. A gyülekezet lelkésze megköszöni mindazok közreműködését, akik fárado­zásukkal emlékezetessé tették ezt a napot. SZ. T. S. PQ J3ER.ES e9®szs®9es emberért Az egészséges csontok titka Október 20. az Egészségügyi Világszervezet (WHO) naptárá­ban a csontritkulás világnapja. Ez is jó alkalom arra, hogy felhívjuk a figyelmet a „néma járványra”, mely világszerte több mint 200 millió embert sújt, és hazánkban is a lakosság 7-10 százalékát érinti. A Nemzetközi Csontritkulás Alapít­vány adatai alapján Európában 30 másodpercenként egy csontritkulásos eredetű csonttörés következik be! A csontrit­kulás legfőképpen nőket fenyegető betegség, ezért fontos, hogy a hölgyek tájékozódjanak a csontok egészségével kap­csolatos teendőkről, valamint a csonterősítéshez nélkülözhe­tetlen kalcium és a D-vitamin szerepéről. Fontos tudni, hogy a csontritkulás nem csak az idősebb korosztályt érinti. A csontképzés-csontbontás egyensúlyának felbomlása, a csontvesztés felgyorsulása már korábban. 40 éves kor környékén elkezdődik, ezért időben oda kell figyel­ni csontjaink egészségére. Veszélyeztetettek többek között a nagyon sovány testalkatú hölgyek, hiszen aki fiatal korban csekély „maximális csonttömeget” épített fel, az gyorsabban megérzi a természetesen bekövetkező csontvesztés hatásait. Különösen veszélyes a dohányzás, a kávé- és más koffeintar­talmú italok, valamint az alkohol fogyasztása: ezek az élve­zeti szerek ugyanis szabályos „kalciumrablók”. A csontozat rendszeres terhelése, a séta, kocogás, futás, de az egyszerű já­rás is a csontképzés fontos ingere, amelynek hiányában gyor­sabban felborul a kényes egyensúly. További veszélyforrás a kevés szabadban, napfényen töltött idő: a napsugárzásnak kö­szönhetően képződik ugyanis a bőrben a D-vitamin, amely nélkülözhetetlen a kalcium felszívódásához. A csontok erősítése szempontjából tehát kulcsfontosságú a kalcium és D-vitamin együttes jelenléte. A kalcium az embe­ri test számára elengedhetetlenül fontos ásványi anyag, csontjaink fő alkotója. Amennyiben nincs elegendő kalcium a vérben, a szervezet a csontokból vonja el azt, ami a csontok meggyengüléséhez, fokozott törékenységéhez vezet. A kalci­um felszívódásához, csontokba való beépüléséhez elenged­hetetlenül fontos a meghatározott mennyiségű D-vitamin. Szervezetünkben ugyanis a D-vitamin növeli a kalciumfelszí­vódást a belekből, csökkenti a szervezet kalciumürítését, va­lamint a vázrendszerben elősegíti a csontképzést. Az átlagos napi táplálkozással nem vagy csak nagyon ne­hezen fedezhető a szervezet kalciumszükséglete. Ezért a Bé­res kutatói kifejlesztették a CalciviD filmtablettát, amely az ajánlott napi dózisban együtt tartalmazza a kalciumot és an­nak felszívódását segítő D3-vitamint. A CalciviD filmtablet­tát minden 40 év feletti hölgynek ajánljuk a megnövekedett kalciumigény pótlására és így a csontritkulás megelőzésére, illetve a már csontritkulásban szenvedő betegeknek a gyógy­szeres terápia kiegészítő kezelésére. A CalciviD filmtabletta gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény. A kockázatokról és mellékhatásokról olvassa el a betegtájékoztatót, vagy kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét! evél& Akikért a harang szól Emlékezés a külföldön elhunyt magyarokra Hét település tíz templomának tor­nyában szeptember 9-én este 6 órakor azért zúgott a harang, hogy a külföl­dön elhunyt magyarok életére emlé­kezzünk. Nincs Magyarországon olyan telepü­lés, ahonnan ne temettek volna valakit messze, idegen földbe. Nagyon sokan közülük kényszerűségből hagyták el ha­zájukat - mentek, mert menniük kellett. Életük megőrző, tiszta forrássá vált messze, idegen földeken. Köszönet nekik érte, azért, hogy taní­tottak, és példát adtak, megteremtették a lehetőségét annak, hogy megmaradjunk magyarnak, külföldön is. Nem elismeré­sért tették, amit tettek. Istentől kapott ajándékunkat és kötelességünket - hogy magyarnak születtünk - őrizték és adták tovább. Halottaink ajándéka, hogy szebb lesz a napunk, mikor rájuk gondolunk, és megköszönjük életüket. Ez a harang- zúgásos emlékezés szépítse meg leg­alább egy hétköznapját minden magyar­nak itthon is. Külföldön szinte sehol sem lehet ha­rangzúgás mellett temetőbe kísérni a ha­lottat, illetve bármikor harangozni. Egyedül itthon szólhat értük a harang. 2000 szeptemberében szólaltattam meg először egy kis faluban az emlékezés ha­rangjait. Ez évben már hét településen gondolhattunk elhunyt szeretteinkre. Ezt a kezdeményezést azért hoztam nyilvánosságra, mert azt remélem, hogy van több olyan település is, ahol valaki felkarolná e kezdeményezést, és évenkén­ti ismétlődéssel - minden év szeptember 9-én - szokássá válna szerte az országban. Azért esett a választás szeptember 9- re, mert ezen a napon van Bodnár Gá­bornak, a Külföldi Cserkészszövetség ügyvezető elnökének születési évfordu­lója; és azért este hat órára, mert ez idő tájt, munkából hazafelé tartva talán akad öt perc az emlékezésre. Mivel az emlékharangoztatásnak anya­gi vonzata is van, kérem, aki teheti, ada­kozzon e célra helyi gyülekezeténél. A céladományok támogatására különösen is felhívom az itthon élő kettős állampolgá­rok figyelmét, akik közvetlen ismerősök életére is gondolhatnak e megemlékezés perceiben. Palotay Csabáné Balassagyarmat/Kalifornia A múlt emlékeit kutatta Lajos Árpád emlékezete A Bükk hegység lábánál, a Bán-patak völgyében, különösen szép természeti környezetben fekszik Dédestapolcsány. A település temetőjében alussza örök álmát Lajos Árpád néprajztudós, mu­zeológus, akinek fő tevékenységi terü­lete a Bánvölgyéhez kapcsolódott. Végakaratának megfelelően temették eb­be a temetőbe. Tisztelői - egyebek mellett - az Ózdi Lajos Árpád Honismereti Kör tag­jai, a miskolci Herman Ottó Múzeum szak­emberei és a Dédestapolcsányi Zeneiskola tanárai és diákjai minden év szeptember 29- én megemlékeznek Lajos Árpádról, annak kopjafás síremléke mellett. Lajos Árpád néprajzkutató 1911. de­cember 7-én született Párizsban. Elemi és középiskolai tanulmányai elvégzése után a budapesti Pázmány Péter Tudomány- egyetemre iratkozott be, ahol magyar­német szakos középiskolai tanári diplo­mát szerzett. Néprajzi munkásságának kezdetét 1936-ban jelöli meg. Első mun­káiként a „Nótás gyermekjátékok Doma- házán”, „A barkó népelnevezés magyará­zata”, „Ivóbál és fonóélet Domaházán” című tanulmányait, valamint „A magyar­ság néprajza” III—IV. kötetéről írt ismerte­tését említi. Az 1938-as esztendő jelentős forduló­pont volt az életében, amikor is a mis­kolci evangélikus tanítóképző intézetben magyar és nyelv szakos tanárként he­lyezkedett el. Tanítóképzős tanári pálya­futása 1949-ig - az intézmény felszámo­lásáig - tartott. Lajos Árpád egész életén át, tudomá­nyos munkásságával és közéleti tevé­kenységével is mindvégig igyekezett életre kelteni a múlt népi kultúráját és őrizni a hagyományokat. Fáradhatatla­nul szervezte a népi együtteseket, nem­csak helyben, hanem a megye vala­mennyi járásában. Az iskolák nevelő­munkájához felbecsülhetetlen értékű se­gítséget nyújtott. 1973-ban ment nyugdíjba, de nem nyugalomba, mert aktivitása, kutató te­vékenysége ezután sem szűnt meg. A miskolci Herman Ottó Múzeum külső munkatársaként tovább dolgozott. 1976. szeptember 29-én közlekedési baleset következtében hunyt el, életének 65. évében. A teste meghalt, de szelle­me, munkássága, hagyatéka itt él közöt­tünk. Nevét örökre beírta a magyar nép­rajztudományba. Kerékgyártó Mihály „Kossuth Lajos és az egyházak” Nemzetközi tudományos konferencia a Bp.-Deák téri gyülekezet tanácstermében (I. em.) 2002. október 24., csütörtök 10.00-10.30 Regisztráció a konferencia helyszínén. 10.30 A konferencia megnyitása. Üdvözlés - Harmati Béla püspök. Megnyitás- Hermann Róbert történész. Kossuth és az egyházpolitika. Elnök: Fabiny Tibor történész. - Zakar Péter (Szeged): Kossuth egyházpolitikai nézetei.- Kertész Bolond (Budapest): Kossuth és a protestáns unió kérdése. 12.30 Ebédszünet 14.00 - Fazekas Csaba (Miskolc): Kossuth házasságának kérdése az 1840-es évek vallási vitáiban. - Toronyi Zsuzsa (Budapest): A Kossuth-kultusz emlékei a zsidó levéltárban. 15.00 Szünet. 15.30 Kossuth felekezeti kapcsolódásai. Elnök: Csepregi Zoltán. -Samyai Csaba Máté (Szeged): Kossuth és a katolikus autonómia. - G. Szabó Bolond (Debrecen): Kossuth és a debreceni reformátusság. 17.30 Az Evangélikus Országos Múzeum megtekintése. 2002. október 25., péntek 10.00 - Molnár B. Lehel (Kolozsvár): Kossuth és az erdélyi unitáriusok. - Berényi Zsuzsa (Budapest): Kossuth és a szabadkőművesség. 11.00 Szünet. 11.30 A politikus Kossuth. Elnök: Mányoki János. - Szabad György (Budapest): Kossuth Lajos bibliai példázata a felelősségről (a szerző kéziratának felolvasása). - Csetri Elek (Kolozsvár): Egy eddig ismeretlen mozzanat Kossuth és Wesselényi kapcsolatában. 12.30 Ebédszünet. 14.00 - Egyed Ákos (Kolozsvár): Kossuth Erdély-politikája 1848-49-ben. - Mis- kolczv Ambrus (Budapest): Kossuth személyiségének fejlődése Gyulay Lajos eddig ismeretlen naplóinak tükrében. - Závodszky Géza (Budapest): Állam és nemzet viszonya Kossuth egy álnevű munkájában. 15.30 Szünet. 16.00 Emlékünnepély és koszorúzás a templomban, a konferencia záró előadá­sával - Fabiny Tibor (Budapest): Az evangélikus Kossuth A konferenciára és emlékünnepélyre hívják és várják a Magyarországi Evangélikus Egyház Gyűjteményei, az Országos Könyvtár, az Országos Levéltár, az Országos Múzeum * á 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom