Evangélikus Élet, 2002 (67. évfolyam, 1-52. szám)
2002-10-06 / 40. szám
Evangélikus Élet 2002. OKTÓBER 6. 7. oldal Cigány evangélium Megjelent a négy evangélium cigány művészek által illusztrált kiadása. A reprezentatív kötetet nyolc alkotó huszonöt műve teszi szemléletesebbé. A négy evangélium című kiadvány a Bibliatársulat és a budapesti református Bibliamúzeum együttműködésének eredményeként látott napvilágot. A két intézmény egymástól függetlenül határozta el, hogy betekintést nyújt a cigány művészek bibliai ihletésű alkotásaiba. A múzeum ez év áprilisában T,aven mande savorazhene („Jöjjetek énhozzám mindnyájan”) címmel rendezett kiállítást. A társulat munkatársai ennek a kiállításnak az anyagából válogatták az illusztrációkat a kötethez, amelynek megjelentetéséhez 2001 karácsonya előtt hirdettek adománygyűjtő akciót. Máté, Márk, Lukács és János evangéliumának most megjelent kiadása Csányi János, Fenyvesi József, Kosztics László, Kun Pál, Oláh Jolán, Oláh Mara, Orsós Teréz és Ráczné Kalányos Gyöngyi bibliai ihletésű munkáinak segítségével mutatja be a cigány naiv művészet sajátos alkotói irányzatát. Alól oldalas kiadvány fedőlapján Kosztics László: Krisztus a világ Ura, a hátsó borítón pedig Madonna című alkotása látható. A kiadó ajánlásában kiemeli: a Biblia valamiképpen minden alkotót megérint, mindenkit megszólít, aki valódi ihlet után kutat. Az összegzés szerint az illusztrált kötet azt mutatja: a cigány művészet, kultúra is a befogadók közé tartozik. Csányi János illusztrációja Makovecz Imre keresztény körben „ Uram, taníts meg utadra, vezess a helyes ösvényen, mert ellenségeim vannak! / Ne dobj oda ellenségeim indulatának, mert hamis tanúk támadtak rám, bosszút lihegnek. /De én hiszem, hogy még meglátom az Úr jóságát az élőkföldjén. / Reménykedj az Úrban, légy erős és bátor szívű, reménykedjél az Úrban!" A 27. zsoltár fenti soraival fejezte be vendégeket köszöntő szavait a révfülöpi Evangélikus Oktatási Központ vezetője, Somogyi Veronika, és adta át a szót az est előadójának, Makovecz Imrének, az organikus építészet legnagyobb alakjának, a magyarság, a nemzet ügyét szolgáló gondolkodónak. A három esztendeje működő oktatási központ már a kezdés előtt fél órával megtelt. A később érkezők körbeállták a termet, és ültek-álltak a nyitott ajtókban, a folyosó előterében. De ilyen zsúfoltságban is szinte áhítattal hallgatták az egyértelmű, tiszta beszédet, egy szilárd, keresztény értékrendjét magvalló, tenni akaró és cselekvő magyar ember utat mutató vallomását. Makovecz Imre beszélt a polgári körök szerepéről, melyből 14 000 működik Szent István palástja alatt a Kárpát-medencében. A sok hozzászóló kérdésére fáradhatatlanul válaszolt. Befejező mondataiban hangsúlyozta, hogy a kereszténységet aktívan kell megélni, nem elég csak elmenni a templomba, feladatot kell vállalni, tenni a környezetért, amiben él az ember... Az est rendezői a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének révfölöpi csoportja, a Révfülöpi Polgári Kör, Tapolca és Keszthely Térségeinek Polgári Körei, valamint a Révfülöpi Fürdőegylet voltak. Nehéz a nagyszámú érdeklődőből néhány nevet kiemelni; ott volt Lasztovicz Jenő, a körzet országgyűlési képviselője, a térség katolikus plébánosa, református, evangélikus lelkésze, KÉSZ-vezetők, ott láttuk Udvardi Erzsébetet, Sára Sándort, Somogyi Győzőt, dr. Németh Csaba révfülöpi háziorvost, sok-sok kedves ismerőst, akik az oktatási központ jól szervezett, értékes előadásainak, rendezvényeinek rendszeres látogatói. Mert sokan és szívesen járnak ide, különösen azok, akik értékelik a házirend mély értelmű kísérő mondatait: „Egy ház, ahol helye van a titkokat kereső, az élet végső kérdéseit kutató, őszinte embernek... Egy ház, ahol gondolkodni lehet és szabad, hogy előbbre lépjünk...” Schelken Pálma Ünnepségek Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulója alkalmából A Petőfi Irodalmi Múzeum szeptember 24-én emlékezett meg az 1848-49- es szabadságharc vezérének kétszázadik születésnapjáról. Minthogy a jeles előadók megállapítása szerint Kossuth Lajos személyéről eddig nem született igazi nagy alkotás sem versben, sem prózában, ezért a Múzeum az évszázad legnagyobb szónokaként méltatta „Kossuth apánkat”. A kortársat, Kossuth Lajos hívét, Vajda János költőt idézte művészi előadásban Hegedűs D. Géza színész. Aki csak annyit közöl, hogy Kossuth korának legnagyobb szónoka volt, az keveset mond. Felhívásait olvasva nem is értjük, mivel érte el a hatását. Személyisége, megjelenése, előadása volt igéző. Csorba László történész, a Római Magyar Intézet igazgatója szintén Kossuth szónoklatainak titkát igyekezett megfejteni. Méltatta kivételes nyelvtehetségét: a latinon kívül jól tudott németül, franciául, angolul, de még törökül is tanult Lefordította Shakespeare Mac- bethjének első felvonását. Szónoklatait gyönyörű angolsággal mondta el, amellyel később megnyerte magának amerikai hallgatóságát is. Azonban - mint arra Csorba László rámutatott - a köznapi beszélgetésben nem remekelt. A történész a továbbiakban Kossuth Columbus városában (Ohio), a szenátus előtt elmondott nagy hatású beszédét elemezte. Az évforduló tiszteletére szeptember 25-26-án a Magyar Történelmi Társulat - több jelentős tudományos intézmény támogatásával - Debrecenben rendezett tudományos konferenciát „Kossuth Lajos és kora” címen. Az evangélikus Görgey Artúr unokaöccse, Görgey Gábor miniszter bevezetőjében méltatta azt, hogy a kicsiny magyar nemzetnek mennyi nagysága született, akiket - véleménye szerint - nem szabad kijátszanunk egymás ellen. A Debreceni Egyetem rektora, Nagy János üdvözlő szavai után a cívis város polgármestere, Kosa Lajos fejtette ki illő lokálpatriotizmussal azt, hogy Debrecen Kossuth Lajos városa. A szabadságharccal kapcsolatban lett világhírű ez a város, a forradalom egykori fővárosa, ahol a Magyar Nemzet Függetlenségi Nyilatkozatát kihirdették. A jelenlévők élénk helyeslése mellett a polgármester javasolta, hogy az egyetem kapja vissza Kossuth Lajos nevét. Kosáry Domokos, akadémikus, a Magyar Történelmi Társulat elnöke fiatalos tűzzel ítélte el azokat a fércmüveket, amelyek annak idején politikai érdekből, hitvány, szolgai hízelgésből félrevezették a közvéleményt Kossuth Lajos megítélésében is, háttérbe tolva nemes alak•••«** I 8IHM» * «IIIII« || * * • * * » 0í*Híct* /,*•*. Hunn**** ját, hogy a szovjet megszállóknak kedvében járjanak. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet igazgatója, számos tanulmány, köztük ,.A szabadságharc hadtörténete” című könyv szerzője - „Kossuth és a hadsereg” cimű előadásában - kiemelte azt a bizalmat, amelyet a nép Kossuth Lajosba vetett. A legnagyobb gondot Kossuth számára az újonnan felállított hadsereg fővezérének megválasztása jelentette. Eredetileg Bem Józsefet választotta ki, és Görgey Artúrt a hadügyminiszteri tisztséggel kívánta megbízni. Bem azonban Erdélyben volt, ezért lett Görgey a fővezér. Vetter Antalt, Mészáros Lázárt, majd a később minden szempontból alkalmatlannak bizonyult Dembinszky Henriket nevezte ki erre a meghatározóan fontos tisztségre. Kossuth lelkiismeretességét dicséri, hogy hadügyi képzettség nélkül nem vette át ő maga a döntő fővezéri feladatkört. Ezek után Hermann Róbert bemutatta saját, ez alkalomra megjelentetett gyönyörű kiállítású könyvét. A „Kossuth Lajos és kora” című kötet képanyaga a Magyar Nemzeti Múzeum eddig kiadatlan anyagából tesz közkinccsé egy válogatást. A szerző megállapította, hogy noha Kossuth Lajos munkásságát némi bírálattal illeti, az azonban kétségtelen, hogy Kossuth a 19. század legnagyobb hatású politikusa volt. A konferencia második napjának utolsó előadójaként a Római Magyar Intézet igazgatója az öreg Kossuth olaszországi éveit elevenítette fel. Igyekezett megcáfolni azt az állítást, hogy az emigrációból nem lehet befolyásolni az ország politikáját. Véleménye szerint Kossuthnak igenis jelentős hatása volt a magyar politikára olaszországi tartózkodása idején is. Kosáry Domokos záróelőadását azzal kezdte, hogy „volna még mit beszélni”. Érdekes kérdést tett fel: Miben különbözött Kossuth Lajos egyénileg kora politikai elitjétől? Rámutatott Lónyay Gábor jelentőségére, valamint arra, hogy Kossuth tisztában volt a „tömegkommunikáció” jelentőségével. Teremtett magának szócsövet, amelyen az országban népszerűsíthette elveit. Ilyen volt többek között a Pesti Hírlap. Kossuth Lajosnak kivételes képessége volt arra, hogy saját magából és másokból is hatalmas energiákat szabadítson fel. Ezért nem helytálló ellenségeinek az a vádja, amely szerint nem mérte fel helyesen az erőviszonyokat. Világosan látott. Csakhogy nem tudta kiszámítani - mert nem is lehetett -, hogy milyen energiákat tud kihozni az emberekből. Az evangélikus egyház közelgő Kos- suth-megemlékezésének szervezői figyelemmel kísérték a magas színvonalú konferenciát, hogy tanulságait alkalmazhassák a kongresszuson. Berényi Zsuzsanna Agnes „Rózsa Sándor, ha felül a lovára...” A Legfelsőbb Bíróság 15-ről 17 év fegy- házra súlyosbította Ambrus Attila büntetését. Az ítélet jogerős. Mint a Híradó beszámolójából megtudhattuk, jó magaviselet esetén is legfeljebb 2010-ben szabadulhat. Persze így van ez rendjén. Hiszen amikor a nép körében egy Robin Hood-féle hősként kezdték tisztelni, és a rendőrség átmeneti tehetetlenségén gúnyolódva megjelentek az első „Hajrá, Viszkis! "feliratú pólók, még mély empátiával rendelkező ügyvédje is ekképp nyilatkozott róla: „Ne feledjük, Attila azért mégiscsak egy bűnöző. ” Kétségtelen tény, hogy összesen kétszázmillió forintot sikerült meglovasíta- nia negyvenhat alkalommal. Hm. Szép teljesítmény. És azt is tudjuk róla, hogy ő igazán élvezi az életet. Szereti a jó kocsikat, a sportot, a szép tájakat és nőket, persze nem utolsósorban a whiskyt és egyéb földi örömöket. Emlékezetem szerint lebukását is kedvenc ételének köszönhette. A lakásban, ahol hetek óta háborítatlanul meghúzhatta magát, éppen főzés közben csaptak le rá a detektívek. Csupa olyasmi kapcsolódik személyéhez, ami keresztény ember számára utálatos. Testiség! Pfuj! Bűn! De! Egy rabló, aki sok pénzt szerez, miközben nem öl meg senkit, sőt gondosan ügyel arra, hogy vér, emberélet ne tapadhasson a nevéhez - ismerjük be: van azért ebben valami tiszteletre méltó. S mielőtt még felháborodnának, hogy egy rablót akarok példaképül állítani, hadd utasítsam vissza a vádat. Ez az egyébként intelligens és rokonszenves fiatalember nem a példaképem. Személye azonban egy jelenség, amely kihívást jelent számunkra. Gyanítom, az Evangélikus Élet olvasói közt kevesen akadnak, akik láttak már kétszázmillió forintot. Sokan vagyunk, akik talán egész életünkben nem fogunk ennyit keresni. Valahogy mégis - intsenek le, ha tévedek! -, lelkünk legmélyén kevésbé tudunk haragudni rá, sőt titokban némi tisztelettel is adózunk neki - még ha ez a tisztelet betyárnak kijáró tisztelet is. Mire gondolok ellenpéldaként? Például a móri gyilkosokra. Nyolc ember vérbe fagyva. Gyászolók, értetlenkedők, akiknek egy életre szivükbe költözött a félelem. Csak óvatosan emlékeztetném a Tisztelt Olvasót, hogy az elkövetők még szabadlábon vannak. Sőt a gyanútlan emberek ilyeténképpen szólítják meg őket: „Parancsoljon, Uram!", „Kedves Vendég", „Tisztelt Ügyfelünk". Talán éppen Ön ez a gyanútlan ember, Kedves Olvasó. És észre sem veszi, hogy az egyébként kifogástalan modorú úriember néhány nappal ezelőtt kioltotta valaki életét. Mert nyakkendőt kötni, szalonképes szöveget mondani bárki tud. No és mi van azokkal, akik nem százmilliókkal, hanem milliárdokkal játsza- doztak-játszadoznak, és nem mindig tudnak elszámolni a rájuk bízottakkal? Ők is szabadon járnak-kelnek közöttünk, és még csak nem is inkognitóban. A „Kedves Vendég", a „Parancsoljon, Uram", vagy a „ Tisztelt Ügyfelünk" megszólítás valósággal sértésszámba menne velük szemben. Kis és nagy tolvajok. Rablók és banditák. Ez a mi világunk. Bocsáttassék meg, mégis azt tartom a leginkább felháborítónak, amikor a semmiért ölnek. Erre pedig a legszörnyűbb példát nem is a móri rablógyilkosok szolgáltatják. Ilyesmire a hétköznapokon kerül sor. Többnyire nem is késsel, fegyverrel, hanem annál mélyebben, alattomosabban. Begyöpösödöttség, hatalommánia, presztízsféltés, álszenteskedés, akarnokoskodás, makacs, irigy gőg, szol- galelkűség, csordaszellem, ásító koncepciótlanság, kontraszelekció, és még folytathatnám a sort. Csak nem az egyházban is van ilyen? Istenem! Ha legalább tétje lenne... Befejezem a gondolatmenetet. Nem túlságosan bölcs végkövetkeztetéssel, de legalább az evangélium üzenete áthall ik rajta - ha nem is sokaknak: boldogok vagytok, akik csak tizenhét évet kaptok...- ops „Semper reformanda” a Duna Tv-ben A reformáció hónapjában - a nagy érdeklődésre való tekintettel - a Duna Tv ismételni kezdi Semper reformanda című sorozatát. A 9x30 perces összeállítás azt mutatja meg, hogy a reformáció tanai miként terjedtek el az énekek segítségével. Az első két rész a németországi Luther-városokban játszódik, ahol Luther és a Wittenbergben tanult magyar reformátorok zsoltárai csendülnek fel. Az énekeket Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos adja elő, a műsor első két részében szakértőként közreműködik - többek között - Fabiny Tibor, Finta Gergely, Kovács Attila és Szabó Géza. Szerkesztő-riporter: Fabiny Tamás. A műsorok keddenként 12.25-től kerülnek bemutatásra. Az első részt október 8-án, a másodikat október 15-én vetíti a Duna Televízió. a Krisztust követő magyar egyházakban szolgáló Lelkipásztoroknak és Vezető Testvéreknek y|g§ i IJlfP fessenből (Németország): az összeurópai műholdas evangélizáció 2003. márciüf%-23. Ulrich Parzany hirdeti az igét ,5' HIHETETLEN - Kétség és ámulat címmel
